Tintafolt a szívembe

Hirtelen elkapott a rémület.Most vajon megöl?Mit tegyek?Rémülten meredtem az így is ijesztő kaszás démon fejére.Ismét hangokat hallottam sokkal erősebben.Kezdtem szédülni,és kezdtem elveszteni a testem felett az irányítást.Eszembe jutottak a nővér szavai :
"-Egyébként,megállapítottuk testvéreimmel hogy démonerő van az ereidben de úgy tűnik már szinte ki is tisztult.A démonerő mellékhatásai először a hatalmas energia,aztán később az utolsó csepp erő is kiszivárog az áldozatból,végül rémálmok,homályos látás és fejfájás gyötri.Ezt a borzalmas kórt leginkább megszállottságnak nevezzük.
-Miért pont annak?
-Mert általában akkor kapjuk el ezt ha egy démon megszáll."
Gyorsan történt minden , képek villantak a fejemben. Megszállás... hogy máshogy juthattam volna máshogy ki?Megszállt egy démon! Neki "köszönhetem" hogy kikerültem a szálló területébe, ha most ismét megszáll egy démon, újból ágyhoz leszek kötve,nem tudok segíteni szöszinek, de az is lehet hogy ezt már nem élem túl. Tennem kell valamit!
De sajnos nem tudtam ott álltam védtelenül és hangok zúgolódtak a fejemben, nem tudom összerakni a szavakat...Olyan furcsa nyelven beszél...akár csak egy részeg orosz. Tényleg meséltem már hogy egyszer leszólított egy részeg orosz? Az hogy nő vagy férfi azt nem tudtam meg állapítani de részeg volt...és orosz...azaz gondolom.
Nem lényeges. 
A kaszás démon megakart szállni, talán ez történhetett akkor is mikor kiszöktem?
-Mit akarsz?-nyögtem fel végül és elfordítottam tekintetem a szörnyről, végig futottam szemeimmel a tájon.A tekintetem megpihent egy hatalmas fán, miközben ismét hangokat kezdtem el hallani.
Igen ismét hozzám beszélt.
Sokáig filóztam rajta hogy mit is mondd nekem a lény,végül sikerült kiszűrnöm a szót.
"Segíts"
-Miben?-léptem hátra egy lépést, és ekkor vettem észre hogy a lény nem tud hozzám érni... nem tud ártani nekem.
Mindenesetre hamarosan megkaptam a választ a kérdésemre.Erősen koncentráltam hogy mit mondd.
"Kijutni,csak te tudsz kijuttatni innen"
-Miért?Miért csak én,miért nem tud más?És egyáltalán miért tudsz velem beszélni.
Pár perc néma csend következett, végül ismét szavak visszhangoztak  a fejemben . Ezt már nehezebben sikerült megértenem de valami olyasmit mondott hogy "Buta vámpírok". De ismerős nekem ez a mondat... honnan?
-Válaszolj,mi vagy te!-szóltam rá élesen a lényre ami néma csendben lebegett előttem.
"Kaszás démon , akit a barátod többek között lemészárolt"
Hmm... vajon a szösziről beszél? Vagy Alexről? Talán ez az a démon aki megtámadott engem és a szöszit??
-Ha kijutsz... ismét testet öltesz?-kérdeztem remegő hangom,és egyre inkább elöntött a félelem, a démon nem válaszolt.Egyszer csak eltűnt és ezzel párhuzamosan Niki szaladt felém.
-Rékaaa!!!-ugrott a nyakamba és szorosan átölelt.-Képzeld, van egy tervem!
-Milyen terv?-vontam fel a szemöldököm és kezdtem feloldódni az előbbi kényelmetlen helyzetből.
-Hogy hogyan mentsük meg... tudod...-suttogta és mélyen a szemembe nézett.
-Tehát megmentjük??-ragyogott fel az arcom.
A lány biccentett és megragadta a ruhám ujját és magával rántott.

Felmentünk a szobájába és elkezdett mesélni és mesélni és mesélni... a terv egyszerű, vagy is nem az de a lényeg hogy értem, a lényeg hogy holnap pontban este 10-kor találkozunk a behemót növénynél.
Az akcióban nem csak én és Niki veszünk részt ha nem Alex is. Eriknek és Katának azért nem szólunk mert ők túlzottan "jók" ahhoz hogy ebben részt vegyenek, és talán beárulnak igaz mind ketten eszméletlen jó harcosok...
Miután Nikivel leegyeztük a dolgokat a szobából kifele menet rögtön Erikbe ütköztem.
-Öhm... te hallgatóztál?-hökkentem meg és nekitámaszkodtam az ajtónak.
-Természetesen nem, csak itt van a szobám.-mosolygott rám és odalépett Niki szobája melletti ajtóhoz.
-Jaj.-nevettem fel megkönnyebbülten .-Így már világos,nem is tudtam hogy ez a szobád.
-Haha sok mindent nem tudsz te még.-nevetett fel.-Megnézed?-szorította össze ajkait Rik,és kinyitotta az ajtót.
Biccentettem egyet és mosolyogva beléptem a szobába ahol félhomály volt, a sötétítő félig elvolt húzva és a sötét kék fal eleve sötétebb árnyalatot szerez a szobának. A szoba tele volt könyvekkel és papírokkal, akarom mondani,papír galacsinokkal.Felvettem a földről egyet és kisimítottam. Egy vers volt rajta.

Egy tinta folt ékelődik szívembe,
Lassan tovaszáll a vérembe.
Ezért fogtam most kezembe a tollam,
Hogy gondolataim egy versbe foglaljam.

Elhervad a rózsa és még is vízbe teszem,
Bolond vagyok tán' hogy így reménykedem.
Ami elmúlt,elmúlt, egy ponttal le van zárva.
Vesszőt tennék oda de mind hiába.

-Hé mit csinálsz?-tépte ki kezemből a lapot Rik én pedig ijedtemben hátráltam egy lépést.
-Nem is tudtam hogy verseket írsz, ez eszméletlen!-böktem ki csodálattal.A fiú mintha meg se hallotta volna beledobta a kályha tüzébe.A tűz hirtelen hatalmas lángra kapott én pedig ijedtemben hátra léptem egyet.
-Ezt miért csináltad?-kérdeztem elcsukló hangon.
Rik sóhajtott egy nagyot és végigfuttatta karcsú ujjait,ébenfekete haján.
-Nem lényeges... jobb lenne ha inkább lemennél ebédelni... a többiek már megtették.-fordított nekem hátat és kinézett az ablakán. Furcsa ez a srác... de tényleg jobb lesz ha lemegyek ebédelni, korog a pocim.

2013.12.18.szombat
Mindenhol sötét van, csak a bakancsom talpa kopog az épület parkettáján,ahogy óvatosan lebaktatok a lépcsőn egyenesen keresztül a portán , ahol éppen a portásbácsi aludt. Ki lopakodtam és még nagyobb sötétség fogadott.De nem kellett sokáig félnem, hamarosan besétáltam a sokkal kisebb épületbe.
A második emeleten pedig már vártak engem.
Niki szőke haját pillantottam meg először.
-Felkészültél?-kérdezte érces hangon a lány és biztatóan rám mosolygott.

(a vers saját)