A kaszásom

Fagyott éjszakának néztünk elébe,a szél ridegen fújta az arcunk.Talán nem a legfelelőbb időpontot választottuk, a szöszi megmentésére...engem annyira amúgy se izgat,hiszen semmi közöm a szöszihez,csak a terveimbe úgy szerepelt hogy megkeserítem az életét amiért ezt tette velem, de hogyha dutyiban van macerás a szitu.Szóval kénytelen vagyok megmenteni a drágát,hogy elrontsam az életét.

-Szóval a terv,Niki összeesést színlel a kapu előtt addig mi.-mutatott rám Alex.-Kiosonunk.

-És mi lesz Nikivel?-kérdeztem aggodalommal az arcomban.

A két bűntársam felnevetett és csak legyintettek hogy majd meglátom.

Hát oké.Akkor majd meglátom....

Gondolataimba mélyedve járkáltam fel alá míg Alex és Niki azon vitáztak hogy melyik kaput támadják meg, az északi és a déli között ment a vita, csak ugye a déli messze van,viszont ott gyengébb az őrség.Nagy dilemma... 

Annyira belemerültem a gondolataimba hogy nem néztem a lábam elé és felbotlottam egy fa gyökerében.

-Auch!-szisszentem fel. Valahogy senki se szaladt a segítségemre,mert még mindig ment a vita,tehát felálltam és nekitámaszkodtam a fa törzsének mikor morgást kezdtem el hallani.

-Halljátok ezt?-riadtam meg és odarohantam a vitatkozó pároshoz,akik ekkor abba hagyták a veszekedést.

-Csak egy bagoly,ne szarj már be!-vihogott fel Alex és megigazította gondosan felzselézett sötétbarna haját.Vállat vontam és inkább visszamentem a fához.

Viszont a morgás nem halkult egyre hangosodott... Ez mi ez??

Hamarosan fekete alakot pillantottam meg a távolban.

-Srácok...-nyögtem fel elcsukló hangon.-Srácok?!

-Igen?-nézett rám Niki most már elég idegesen.

-Jön valaki...vagy valami.-nyeltem egy nagyot és az árny felé böktem.

-Miről beszélsz?-vonta fel a szemöldökét Alex, mondjuk ezt is csak onnan tudom mert egy lámpás világította meg őket,meg a hatalmas térképet amit a kezükben tartottak.

Képzelődtem volna?Kétlem!Hiszen...itt áll már szinte előttem.

Ahogy közeledik Nikiék felé ,elkezd megvilágosodni a teste... Hiszen ez egy kaszás démon! Elővettem a késem,igaz jól tudtam semmit sem használ ellene,előzőleg se használt.

"Segít,segíts,segíts...." 

Visszhangzott a fejemben a szó.

-Miben?-suttogtam és a szörny egyenesen előttem állt .

"Kijutni..."

-Nem tudok... és ha tudnék is, megölnéd a társaim.

"Te tudsz csak segíteni...szellem lettem...."

Gondolom ezzel a szellem lettem izével arra célzott hogy nem nagyon tud ártani az emberiségnek, vagy... más élőlénynek... na de hát akkor is hogyan tudnék én segíteni? Hiszen még csak most lettem vámpír, azt se tudom mivel árt a kaszás démon...semmit se tudok! 

Na de várjunk csak,miért is tudok én beszélni ezzel a lénnyel ha egyszer már halott? Vámpír képesség?De hisz akkor Alexék is éreznék,látnák,hallanák.... 

-Réka!Jesszus jól vagy?-szaladt ide hozzám Niki és csak ekkor vetten észre hogy a földre rogyva vérzek.Mi történt velem? Pff hol a kamera?

-Úgy nézel ki mint aki szellemet látott.-húzta el flegmán a fiú a száját...azt is láttam... el kell mondanom!

-Én...én...-kezdtem bele mondatba de egy köhögés félbe szakított, a saját köhögésem, vért köhögtem fel.

-Jajj Réka, ne mondj semmit... lehet az lenne a legjobb ha vissza mennél...-segített fel Niki.

-Nem!Mondani akarok valamit.-erőszakoskodtam.-Az előbb... nem hiszitek el... de egy szellemmel beszéltem...

-Mondom én hogy szellemet látott.-röhögött fel Alex.-Nagyon beverhetted a buksid kicsi lány.A szellemekkel nem lehet beszélni,sőt nem is látjuk őket.

A lány meg se szólalt inkább csak aggódva nézett rám.

-Nem.-köhögtem újra.-Tényleg láttam!-és hirtelen összeállt a kép...-Így juthattam ki a szállóból is!

Na erre már felfigyeltek. Mily drámai fordulat,az előbb még haza akartak küldeni.

-Elég logikus válasznak hangzik.-töprengett Alex,és beletúrt sötétbarna hajába.

-Na jó, most már érdekel a dolog. Mondd csak nem tudnál beszélni ismét egy szellemmel?-mosolyodott el én pedig viszonoztam a mosolyt.

Ott álltam az erdő közepén a sötétben,tőlem nem messze a két bajtársam állt,én pedig azt vártam hogy megjelenjen a kaszásom.

-Hol vagy?-suttogtam és annyi önbizalom és adrenalin volt bennem hogy woah!Öntelt vigyor ült a fejemen és élveztem a helyzetet nagyon is!

Hűs szellő csapott meg,amibe kellemesen beleremegett a testem.

Tudtam hogy itt van...

Megfordultam és a fekete szörnnyel néztem szembe.

"Kerestél?!"

-Igen, alkut ajánlok,kijuttatlak ha cserébe te is kijuttatsz minket.Engem és a két barátom.

"Rendben"

-Viszont... mielőtt megszállnád a testem... ismét elfogom veszteni az emlékeim?-kérdeztem meg a démontól mielőtt közelebb jöhetett volna hozzám.

"Nem,ugyan úgy uralni fogod a tested...ahogyan én is"

Nyeltem egy nagyot...biztató...

-De előzőleg...

"Hahaha!Buta vámpír lány"

Értetlenkedve néztem a szörnyre ami megragadta volna a kezem de inkább vissza húzta a fekete csontból álló kezét.

"Kedvesem,én egy ártatlan kaszás vagyok, akit te a világra szabadítottál az nem volt más mint Hank Thomson."

-Nem magyar... még is ki ő?

"Angol... az aki kezében tartja a világot"

Na ennél a mondatnál az állam a földre esett kb. Mi a búbánat? Csak egy kari ajit akartam venni és már is a világra szabadítottam egy szörnyet. Bizony tipikus,nem is én lennék!

"Ő az egyik legnagyobb varázsló, törölte az emlékeid...Démon mágus...rettegj tőle,és ha jót akarsz magadnak menekülj!!Keresni fog téged...és azt nem úszod meg élve"