Tali a kaszással

Nikivel elindultunk a nagy felfedező útra na akkor most leírnám a ház alaprajzát vagy nem is tudom mijét:
Földszint
1.Emelet: étkező + Bella szobája
2.Emelet: Szobák
3.Emelet:Edző terem + Fegyver szoba
Padlás.
Na ennyi lenne az egész ház,Niki mindent töviről hegyire megmutatott,kisétáltunk az épületből,egyenesen át az épület melletti házikó szerűségbe.Mikor benyitottunk egy hatalmas könyvtárat vettem szemügyre,őszintén nem rajong túlzottan a könyvekért,de nem hiszem hogy lenne még egy velem egykorú aki,elalél ha meglát egy átkozott könyvet,ugyan!Belőlem 18 éves koromra a sok kötelező olvasmány után (jajj Kőszívű ember fiai na az végzett velem) fikarcnyi szeretet se maradt bennem,a könyvek iránt.Gúnyos fejjel néztem szét a polcok között és úgy voltam vele hogy ezt a helyet,egyáltalán nem kötelező minden sarkáról áttanulmányozni.Na ja valahogy túlfogom élni.Ám Niki ahelyett hogy megállt volna a dohos könyveknél,inkább felrohant egy lépcsőn én pedig egyenest utána.
-Ne rohanj már,én ehhez öreg vagyok.-imbolyogtam meg a lépcső fordulónál,és a lány után botorkáltam.
-Ugyan már!Hány éves vagy?
-Tizen-nyolc.-nyögtem fel és kicsit szaggatottan sikerült kimondani életkorom.
A lány egy darabig elgondolkozott,azt vártam hogy kiröhög és azt mondja hogy ,ugyan ez még nem öreg kor...nem teljesen ez történt.
-Hm hát akkor tényleg vén vagy.-állapította meg és tova szaladt,én pedig utána.Mikor felértem az első emeletre megállt a lélegzetem...növények...növények mindenhol!Mindenféle növény hálózta be azt az emeletet,voltak még fák is (!!) amikről inda szerű cuccok kúsztak le, olyan amilyen Tarzan is ugrándozott.Pár faágon bromélia és orchieda helyezkedett el,a tető nem volt más mint egy átlátszó üveg valami,amin erősen besütött a fény,még az a kevéske napsütés is soknak látszott az üvegen keresztül.Sokáig gyönyörködtem,mikor hirtelen Niki elkapta a csuklóm és magával rántott.
-Nézd Dionaea muscipula. Ez a kedvenc növényem.-emelte a karját a cirka három méter magas ,böhöm húsevő növény felé.Nyeltem egy nagyot...vénuszlégycsapó, csak kicsit áttranszformálódva.
-Ez ... csodálatos.-feleltem elcsukló hangon .-Mit eszik ez a behemót?
-Démonokat.-vágta rá hatalmas mosollyal Niki, aha szóval vámpírok először...most meg démonok  végén kiderül hogy fogtündér is létezik meg a húsvéti nyuszi.
Biccentettem egyet.
-Khm... azt hiszem én most megyek és saját magam fedezem fel a terület többi részét.
-Jó szórakozást!-köszönt el tőlem Niki én pedig kissé dühösen elindultam lefele.Kimentem az udvarra,és bementem a szálló melletti istállóba.Hmm...végre normális társaság erre vágyom én!Odasétáltam az egyik lóhoz aki éppen kidugta a fejét a karám ajtaja felett.Fekete ló és egy csillag ékesítette homlokát.
-Szervusz paci,mi a neved?-simítottam meg mosolyogva a ló homlokát.
-Daemon.-hallottam meg egy ismerős hangot, a hang irányába kaptam a fejem és megpillantottam a szöszit.Testre feszülős fekete pólót és egy farmert viselt.A franc!Jól nézett ki....-Bocs ha akarod magadra hagylak titeket társalogni.
Elfintorodtam és kinyújtottam a nyelvem.
-Szebi...milyen idióta név már.-töprengtem és eközben gúnyos mosollyal méregettem  a szöszit.
-A Szebasztián becézése te kis zsenikusz.-vigyorgott rám.-Mi van rossz lábbal kelt fel talán valaki?
-Igen,főleg mert hála valakinek nem a sajátomban keltem.-förmedtem rá a fiúra.
-Óh szóval ez a baj,tehát Réka cica nem tudott anyucival alukálni.Bocs nem akartam a pici szívedbe taposni.-tette szívére a szöszi a kezét én meg szívem szerint leütöttem volna egy serpenyővel.
Megvetően pillantottam rá miközben ő diadalittas mosollyal a fején nézett engem.
-Nem ez a baj.
-Ha nem mi?-vonta fel a fél szőke szemöldökét szórakozottan.
-Te vagy a baj Szebi.-böktem mellkasba a fiút.
Szebi sóhajtott egy nagyot és mintha csak lefárasztottam volna,úgy nézett rám.
-Ugyan már , nem kéne ennyire haragudnod rám.Bármely lány szívesen helyet cserélne veled.Emberfeletti vagy,szinte sebezhetetlen,és varázslatos erőket is ad neked a vámpír lét.
-Pff... inkább halnék meg emberként!
-Az unalmas lenne.-nézett rám lesajnáló fejjel. Olyan szívesen fejbe vágnám most...-Nincs kedved kijönni lovagolni?-kérdezte meg végül.
Elkerekedett szemekkel néztem rá.Nekem?Vele...
-Köszi de szerintem előbb szúrnám ki a szemem egy villával.-vigyorodtam el "kedvesen".
Vállat vont és elment,mondjuk nagyon szívesen felültem volna Daemon hátára de felügyelet nélkül...
-Várj!-szólaltam meg hirtelen ő pedig sanda mosollyal a képén megfordult.
-Meggondoltad magad hercegnő?
-Csak ne becézgess jó?-feleltem és undorodva pislogtam rá...eszméletlen helyes...és tahó seggfej egyben....furcsa párosítás.
A szöszi percek alatt felkantározta a fekete táltost és csak úgy nyereg nélkül rápattant aztán feloperált engem is a ló hátára. Óvatosan átöleltem a fiú derekát és megindultunk az erdő felé amin tegnap este jöttünk keresztül.
Egyszer csak morgásra lettem figyelmes.
-Neked meg mi bajod?-dünnyögtem unottan.
Szebi összeráncolt homlokkal fordult hátra hozzám.
-Miről beszélsz?Mi lenne?-értetlenkedett a fiú...de hát nem ő morgott?Pff ugyan már biztos képzelődök.Idióta vagy Réka!
-De hát...-hebegtem össze zavarodva és inkább úgy döntöttem inkább nem égetem magam tovább.Szóval csitt szám!Ismét morgást hallottam.
-Jó,ez most már mi a túró volt?
-Te meg mi...-kezdett bele a mondatba Szebi de hamarosan be is fejezte,egy újabb morgás szakította félbe a fiút.-Maradj csöndbe.-szólalt meg feszülten a szöszi és lepattant a lóról.Hirtelen egy furcsa lény termett előttünk,egyedül talán a Harry Potter-ben lévő (már mint a filmben és nem a fiúban) dementorhoz tudnám hasonlítani.
-Szebi mi ez a fekete cucc?-kérdeztem hisztérikusan és szorosan megmarkoltam a kantárt.
-Egy kaszás...-suttogta a fiú,hát igen erre én is rájöhettem volna mivel a lény kezében egy penge éles kasza volt és azon kívül hogy a levegőben repkedett,ízig vérig hasonlított egy kaszásra (meg egy dementorra).
Ijedten össze préseltem az ajkaim.
-Ha azt mondom hogy most,sprinteljetek el Daemonnal...-adta ki a parancsot szöszi hadnagy és szinte már suttogott.Persze a menekülés nekem is eszembe volt,egy pici bibi volt az egész tervben,ami nem más mint hogyha elkezdek vágtatni a fekete táltossal valószínűleg leesek...de amúgy csak ennyi.A kaszás izé,egyre közelebb ért hozzánk én meg egyre inkább begyávultam.Aztán minden eszméletlen gyorsan történt Szebi elüvöltötte magát hogy most,a kaszás megindult a fiú felé,a ló pedig miután vágtára sarkaltam elindult velem,erősen kapaszkodtam a nyakába és meg sem állt az istállóig.Mikor beértünk az istállóba,a ló megállt én pedig lerepültem a hátáról.Felkecmergésem után Alex ijedt mogyoróbarna szemeivel találkoztam.
-Szárnya sincs még is száll.-énekelte és nevetve saját poénján elkapta Daemon kantárját.-Na mi történt?
Szuszogva pislogtam a fiúra.
-Szebi...kaszás...most...bunyó.-lihegtem el gyorsan a kulcsszavakat és majd nem térdre rogytam.Adrenalint akartam?Hát megkaptam!Alex egy darabig értetlenül pislogott rám aztán mikor sikerült össze raknia a dolgot,komoly arccal felpattant Daemonra és elnyargalt. Fuldokolva beimbolyogtam a szállóba ott pedig rögtön térdre rogytam a portánál.
-Kisasszony a kártyáját legyen szíves.-szólalt meg a portás bácsi én pedig zavarodott tekintettel néztem rá...persze a kártya hát nekem olyan még nincs.
-Hát igazából ... én....-hebegtem és kerestem a megmentőm.
-Ő velem van.-ölelte át a vállam Kata és fagyos tekintettel felmutatta a kártyáját.Belépve a szállóba,kiengedtem egy hatalmas sóhajt.
-Remek időzítés.
-Tudom.-mosolygott rám majd magamra hagyott...nem nagyon társasság kedvelő a csaj....

Új élet, új szabályok, új barátok...

Sokáig szemléltem a nagy sötétbarna faajtót,amely mindenféle jellel írással volt televésve.Végül erőt vettem magamon és bekopogtam az ajtón.Nem sokkal kopogásom után egy nő nyitott ajtót,elég alacsony,egy fehér mintás köntöst viselt,a vörös haját kontyba fogta és kedves mosolyra húzta a száját.
-Jó estét.-hebegtem.-A nevem Németh Réka...a szöszi küldött ide.-mondtam kicsit nagyobb bátorsággal.
-Viszont kívánom.Nagy Annabella Szófia vagyok,a szálló vezetője.Fáradj beljebb.-állt el az ajtótól én pedig betekinthettem a szobába,papírkupacok mindenütt,egy íróasztal és az is tele papírokkal,egyedül a kanapé volt papír mentes amire leültem.-Te vagy az a lány akit Szebi felelőtlenül felébresztett?-kérdezte a nő kissé ingerülten.Biccentettem egyet...Szebi?Milyen egy idióta név, mondjuk egy akkora tuskóhoz mint ő illik ez a név. Szebi..hmm talán elhagyom a szöszizést és inkább a nevén hívom.
-Elnézést kérek a nevében is a khm...kellemetlenségért.Nem lett volna szabad felébresztenie téged, tiltja a szabály...valószínűleg meg is kapja büntetését.-szólalt meg ismét elcsukló hangon Bella.
-Büntetés?-kérdeztem unottan és tekintetem a nő mögött lévő ablakra szegeztem,odakint korom sötét volt...
-Igen, a VHE nem fogja ezt jó szemmel nézni és ezt a fiatal ember is tudja.
-VHE?-értetlenkedtem tovább, milyen VHE?Bella arca megtelt gondterheltséggel és csak ekkor figyeltem meg jobban az arcát,szinte már élénkzöld volt a szeme,alatta pedig hatalmas ívben táskák ültek meg,a szája olyan ívben húzódott arcán mintha csak festették volna.Csak ekkor vettem észre milyen fáradt is a nő,biztos sok a meló...egy darabig engem nézett egészen addig míg egy hatalmasat nem ásítottam.
-Mint látom te is nagyon fáradt vagy...nekem pedig még van egy két dolgom.Mit szólnál ha most adnék neked egy szobát és holnap mindent megbeszélnénk A-tól Z-ig.-mosolygott rám ismét kedvesen,erre nem tudtam mit tenni ismét biccentettem.Felálltunk és kisétáltunk a folyosóra ahol síri csend volt,csak a cipőnk kopogott a padlón amint Bella egy szobát kutatott nekem,út közben rájöttem hogy ennek az épületnek több emelete is van mint hittem.Azt hiszem a harmadik emeleten koslathatunk ahol csak szobák voltak egy huzamban én a legutolsó szobát kaptam
-Érezd otthon magad szép estét!-köszönt el tőlem Bella én pedig bevonultam a szobába.Először is a hatalmas francia ágyat szúrtam ki ami szépen meg volt vetve tehát letelepedtem rá,aztán szép lassan elkezdtem megszemlélni a szoba többi bútorát,először is az íróasztal tűnt fel ami hatalmas volt volt rajta pár lap,ceruzák,aztán az ágy melletti éjjeli szekrény ami nem volt túl érdekes csak egy japán vagy kínai feliratos kis vászonból kifeszített lámpácska volt rajta.Aztán megpillantottam egy hatalmas könyves polcot és rögtön mellette egy még nagyobb szekrényt.Vajon rejt ez számomra valami érdekeset?Felálltam az ágyról és bekukucskáltam,de üres volt...kár.A szobámban 2 ajtó volt az egyik a folyosóra a másik a fürdőbe vezetett...unalmas.Inkább eldőltem az ágyon és megvártam míg álom jön a szememre.

2013.12.21.szombat
A hatalmas üvegablakon keresztül a napfénye tört meg,és szóródott rá a piros szőnyegemre,majd tovább kúszott a fény egyenesen az arcomba,így keltem tehát fel.Először morcosan a fejemre emeltem a párnám majd inkább önmagam unszolására felküzdöttem magam ülő helyzetbe,egy darabig még kábán néztem a falat végül kikecmeregtem az ágyból.A tegnapi ruha volt rajtam és eszméletlen büdösnek éreztem magam,az ágyamra ki volt készítve a  ruha teát azzal együtt bevonultam a fürdőbe,egy gyors hideg zuhany után (hogy felkeljek) magamra vettem a ruhát amit az ágyamra tettek.Egy fekete kötött garbó, egy fekete cicanaci szerűség...miután megelégeltem kicsit is küldőm kirontottam a szobámból egyenesen a folyosóra,ahol egy fiút pillantottam meg,kusza sötét barna haj,csillogó mogyoró színű nagy szemek,izmos testalkat.És a mosoly..a mosoly ami éppen hozzám lett címezve.
-Szia te vagy az új csaj mi?-kérdezte a srác és átölelte a vállam így sétáltunk előre.
-Hát valahogy úgy...te ki vagy?-hunyorogtam a fiúra aki elröhögte magát.Hogy ebben mi olyan vicces ne kérdezzétek nem tudom.
-Gál Alexander, baráti körben Alex benned kit tisztelhetek kis hölgy?-nézett le rám mogyoróbarna színű szemeivel.
-Németh Réka.-hebegtem kissé bizonytalanul,és igyekeztem kiszakítani magam a fiú öleléséből.
-Tehát Réka.-vigyorgott rám és elengedte a vállam.-Gondolom éhes vagy szóval,lenne kedved velem tartani az étkezőbe?-kérdezte Alexy én pedig szórakozva összeráncoltam a szemöldököm.Ez a fiú emlékeztetett Benire akit a templom előtt ismertem meg, biztos bejelölt facebookon...csendben battyogtunk le az első emeletre ahol egy hatalmas kétszárnyas ajtót pillantottam meg, ha kicsit tovább mentünk volna a folyosón akkor bemehettem volna Bella szobájába is,de minek ha nincs semmi dolgom vele...belépve a kétszárnyas ajtón egy tágas teremben találtam magam,tele volt díszekkel és az asztalokon vörös rózsák illatoztak,valahol a közelben lehetett a konyha is mivel fenséges illatok lepték el a termet.Az asztalnál már ültek,két lány és Bella.A két lány ízig vérig hasonlítottak egymásra,gondolom ikrek.Szőke hajuk volt az egyiknek rendezett kontyba kötve a másiknak kiengedve,szemük barna volt szinte már fekete, egyikük némán olvasott másikuk pedig a késsel hadonászott össze vissza.
-Niki drága tedd le azt a kést.-sóhajtott Bella aztán megpillantott engem és Alexet.-Jó reggelt!
-Viszont.-hebegtem és leültem a könyvet tartó lány mellé,aki kedvesen pislantott rám és biccentett egyet ám a következő pillanatban már a könyvet bújta.
-Szia te kivagy?-hajolt át testvérén a másik szőke lány,minden bizonnyal Niki.
-Réka.-feleltem röviden és hátra dőltem a székben.
-Én Niki vagyok. Jajj de jó végre egy csaj,ugye te nem egész nap a könyveket bújod mint Kata?
Zavartan felnevettem és megráztam a fejem.Nem nagyon vagyok oda könyvekért.
-Fa...-kezdett bele a kijelentésébe Niki,ami gondolom nem folytatódott volna túl szépen,ám Bella neheztelő pillantással sújtott a lányra.
-Szűcs Nikoletta mit akartál mondani?-ráncolta össze szemöldökét Bella és elsöpört egy kósza vörös tincset arcából.
-Fa...ntasztikus.-improvizált Niki egy sunyi mosollyal arcán.
-Úgy legyen.-biccentett Bella és felemelt egy hatalmas újságot ami azonnal el is rejtette őt.
-Mindjárt elalszom,mikor hozza már Nancy a kaját?-dünnyögte Alex és tényleg alig tudta megtartani a fejét.
Hm... Nancy ez nem magyar név gondolom a nő maga sem magyar.
-Már hozom is Alexander csak hagyja abba a hisztériát!-jelent meg hirtelen egy elég termetes nő az ajtóban,kezében három tál tejbegrízt tartott.Az első hármat én, Niki és Kata kaptuk.Alex pedig hitetlenkedve nézett a szakácsnőre.
-De Nancy!
A nő csak kárörvendően vigyorgott és vissza totyogott a konyhába.Alex dühösen csapott egyet az asztalra és úgy bámult a későbbiekben maga elé.
-Nem tudjátok Szebi és Erik hol vannak?-kérdezte meg végül Bella és beleszürcsölt a kávéjába amit előbb kihoztak neki.Ebben a pillanatban Nany ismét megjelent és letett 2 adag tejbegrízt az asztalra az egyiket Alexnaka  másikat Bellának.Miközben a fiú kegyetlenül neki esett a kajának én azon gondolkoztam hogy milyen furcsa is ez, egészen idáig azt hittem hogy a vámpírok csak vért szívnak és mást nem is esznek ami elég nagy sületlenség hiszen jó magam is csokis müzlivel kezdem a napot.Gondolataim később átterelődtek Szebire. Vajon a fiú azért nem jelent meg a reggelinél mert én is itt vagyok,vagy mert elaludt...vagy egyszerűen csak nem éhes. Na az kérdés volt a javából, eszméletlen sokáig elmélkedtem egészen addig míg ki nem szúrtam hogy a tejbegrízem nem fogy sehogy se.A franc...gyorsan elkezdtem lakmározni az egyébként fenséges reggelit.
-Köszönöm szépen a reggelit,finom volt.-álltam fel az asztaltól és készültem is elindulni hogy felfedezzem az ismeretlen házat.Hirtelen valaki elkapta a csuklóm.
-Várj én is megyek.-hallottam meg magam mögött Niki hangját aki kedvesen mosolygott rám.

Az Éjszaka gyermekei szálló

Németh Rékának!
Kedvesem remélem nem éltél abban a hitben hogy elmenekülhetsz a végzeted elől!Reméltem hogy nem kell ehhez folyamodnom,de kénytelen vagyok,remélem megértesz!Én ébresztettelek fel halandóságodból tehát az én dolgom oltalmazni téged.Ha élve szeretnéd látni a húgod találkozzunk a Nagytemplom előtt!
Üdvözlettel : A Végzeted!
Könnyes szemekkel futottam végig a sorokat.A francba is!Én voltam az idióta, most Sári bajba került,és mind ez az én hibám!Idegesen összetéptem a levelet,és az apróra cincált papír fecniket eldobtam.Felpattantam a jó öreg kék robogómra és már indultam is a templomhoz.Nincs mit vesztenem, se barátom se életem...jól olvastad...nincs életem...vámpír lettem egy undorító vérszívó, csak egy test vagyok ami lélek nélkül bolyong a nagy világban tudom!Nem kell felvilágosítani erről...Sári előtt viszont ott van az élet,a barátai...addig addig gondolkoztam hogy már arra eszméltem fel hogy hamarosan a Nagytemplom elé érek.Sötétség honolt mindenütt,gyér fényt is csak a karácsonyi dísz kivilágítás adott.Még véletlenül sem a templom előtt álltam meg a járgányommal...hogy miért?A válasz egyszerű...nem tudom,talán valami ösztönféle ez.A hasam rögtön görcsbe rándult és az egész testem elfogta a remegés...a lábam majdnem összecsuklott alattam,ez adrenalin a javából!Belül a szívem egyre hevesebben kalapált én pedig lassú léptekkel indultam meg a templomhoz.Szedd össze magad Réka!Sárit elkapták és még ő is úgy jár mint Te! Egy kicsit gyorsítottam a tempón,de vajon hol találom meg Sárit és az az idiótát aki elvitte?Egyre nyugtalanabb vagyok .... és éhesebb ami egyet jelent azzal hogy hamarosan vérvörös lesz a szemem.Na hurrá!Egyre közelebb értem az épülethez és kicsit szomorú voltam...de most ez nem lényeges,csak egy arcot kutattam...egy ismerős arcot...
-Örülök hogy eljöttél.-súgta hirtelen valaki a fülembe és hátulról elkapta a kezem.
-Kicsit primitív volt a meghívás.-vicsorogtam erre a fiú elröhögte magát.-Hol van Sári?
-Otthon.Természetesen nem raboltam el csak hazavittem.
-Te nyomorék.Hazudtál nekem!-téptem ki a kezem a szorításából.
-Ugyan Réka mindenki minket néz,ne légy nevetséges mellettem a helyed.Azaz nem pont mellettem,de vámpír vagy...egy új élet vár rád.
-Nem érdekelsz!Haza megyek!
-Ugyan!-nevetett fel.-Nem hiszem...még mindig tudom hol laktok Réka,ne légy bolond.
Egy kicsit elgondolkoztam...tudja hol lakom...akkor tör be amikor csak akar,és nem mondhatom a rendőrségnek hogy egy vámpír elakar engem vinni,mert én is az vagyok.Nagyot sóhajtottam.
-Jól van veled megyek.
-Helyes.Gyere elviszlek innen.-fogta meg gyengéden a csuklóm és egy fekete kocsi felé vezetett.
-Várj a robogóm ott maradt!-szólaltam meg hirtelen.
-Majd visszaküldök érte valakit.-kacsintott rám és beterelt az anyós ülésre.Odabent citrom illat volt,gondolom a citromos illatosítónak köszönhetően.-Kösd be magad.-szólt rám én pedig engedelmesen bekötöttem magam.Beindította a motort és nagy lassan elindultunk a kocsikkal telezsúfolt parkolóból.Most hogy vezetett volt időm egy kicsit jobban szemügyre venni a srácot.Szőke haj ,de nem az a tejföl,platina szőke ha nem az a normális sötétebb... a szemei sötét barnák,szinte már annyira hogy összeolvad a pupillájával , az írisze pedig nem is látszik,egy fekete bőrdzsekit viselt és egy szakadt farmert.Egész helyes...
-Megtennéd hogy nem bámulsz?Elég zavaró...
-Ja?Mi?Bocs...
-Semmi baj,megszoktam.-felelte szórakozottan.
-Tudod eléggé zavar hogy nem tudok rólad semmit...
-Az legyen a te problémád.-vigyorgott én pedig a vállába boxoltam.-Ennek most fájnia kellett volna?
-Igen.-vágtam rá,de ezek után nem nagyon kommunikáltunk.Az út elképesztően hosszú volt vagy három órán keresztül ültem a kocsiban mikor végre elérkeztünk az erdőhöz és itt ismét megszólaltam:-Hova viszel?-kérdeztem és kissé elcsuklott a hangom.
-Nézd.-mutatott az előttünk álló fa rengetegre-Egyesek úgy hívják ezt hogy erdő...-felelte komolyan.
-Szóval odáig én is eljutottam ,de mit keresünk mi itt?
-Majd meglátod.
-Nagyon genyó vagy,ugye tisztában vagy vele?
-Te meg tisztában vagy vele hogy ez engem hidegen hagy?-sóhajtott és tovább hajtott egészen a sötét erdőbe.Egyre inkább kezdtem félni és két jó barátom is előjött....adrenalin.A lábaim elkezdtek remegni...és hirtelen felcsendült a telefonomból a FOB The phoenix zenéje.Anya hív.
-Nehogy felvedd! -üvöltött rám élesen a fiú.
-Higgadj már le te elmebeteg!
-Ne parancsolgass!Hát ennyire nem vagy fogalmában a történtekkel?Új élet...új szabályok...azok a szabályok amiket én és az iskola diktálunk!
-Ja persze.-forgattam a szemem és hirtelen megálltunk.-Mi az megérkeztünk?
-Igen.Szállj ki.

Kiszálltam az autóból de a szöszi nem követett inkább lassan elhajtott előttem én pedig hitetlenkedve néztem az autó után,majd elkezdtem követni.Hamarosan megálltunk egy több mint 3 m magas kőfal előtt. Szöszi kiszállt az autóból én pedig mellé sétáltam.
-Üdvözöllek az Éjszaka gyermekei szállóban.-vigyorgott nekem pedig kedvem lett volna pofán vágni.
-Ez csodálatos bemehetnénk?Ha már itt járunk pisilnem kell.-nyafogtam és egyre inkább a karom simogattam hogy kevésbé fázzon a bőrdzseki alatt.Hamarosan átsétáltunk a hatalmas kétszárnyas ajtón amit közvetlen az ajtó melletti toronyból nyitottak ki.Kicsit félve tettem meg az első lépéseket az akadémiába.A szöszi inkább nem mondott  semmit, rám hagyta a dolgot,ismét mentünk egy darabig mikor is megpillantottunk egy nagy épületet,az ajtón beérve rögtön egy portás fogadott minket.
-Jó estét uram,hölgyeim,a belépőjüket láthatnám?-kérdezte az idős portás fazon én meg csap pislogtam hogy mi a francról beszél?Belépő ? Nekem?Szöszi valamit súgott a portás bácsika fülébe majd megmutatta a saját belépőjét és tovább is mentünk.Kettő emelet volt egy föld szint,első emelet,és egy padlás ami a másodiknak számít azt hiszem...
-Hova megyünk?-kérdeztem meg óvatosan.
-Elkísérlek , Bellához aki ennek az egész koszfészeknek az üzemeltetője.
-Szóval ez valami hotel?
-Pff...ne nevettess csak olyan vámpírok laknak itt,akiket befogadtak...nem fizetnek érte semmit.
-Szóval ez egy szálló?De hiszen olyan mint egy kastély.
-Tudod,nem rég ismertelek meg....de már kiakasztasz.-nevetett fel kellemetlenül én pedig kicsit szomorkásan mentem mögötte.Odabent nem égett villany,csak a hatalmas kő ablakokban ült meg pár gyertya,a folyosón egy piros szőnyeg futott végig.Hamarosan elértünk az első emelet folyosójának a végére.
-Itt is vagyunk az az ajtó az övé.Na jó éjt!-fordult sarkon és egyedül hagyott.
-Bunkó...-motyogtam és elindultam az ajtó felé....

1.Fejezet

2018.12.21.szombat
-Ébresztő!-oltotta fel valaki a villanyt ami kis híján megvakított.
-Mi a pokol?-dünnyögtem és bebújtam a takaróm alá.
-Réka!Kelj már fel.-hisztizett a kishúgom Sári aki még csak röpke 13 éves,kis taknyos.
-Mit akarsz?
-Ugyan nem jöhet be a kedvenc kishúgod hozzád jó reggelt kívánni?-ölelgette a takaróval bemumifikált testem Sára.
-Először is te vagy az egyetlen húgom de még így se vagy a best-ek közé sorolható,másodszor pedig...mi az hogy jó reggelt kívánni? Felkapcsoltad a villanyt aminek köszönhetően kiégett a szemem, aztán pedig elüvöltötted magad hogy kelljek fel.-értetlenkedtem.
-Jó reggelt!Na látod köszöntem.-mondta és éreztem hogy most ravaszul vigyorog.-Annyira kiégett a szemed hogy már a Plázába se tudsz elvinni?-ölelgetett továbbra is én pedig felháborodva ültem fel az ágyamban.
-Gratulálok Sherlock eltaláltad NEM viszlek el a Plázába.Szóval mehetsz is kifelé.
-Jó én nem akartam ehhez folyamodni de úgy tűnik kénytelen leszek szólni anyának.-vonta meg a vállát ártatlanul én pedig szórakozottan mértem végig a lányt.
-Chö azt hiszed ebben a hacukában elenged bárhová is?-nevettem fel és lenézően pislogtam a lány felé,aki amolyan "figyelj és tanulj nézéssel" elhagyta a szobát,én pedig fáradtan vissza dőltem az ágyamba.Pár perc se telt bele anya tombolt be a szobámba.
-Németh Réka!Kelj fel délután két óra van!Szedd össze magad lehet hogy téli szünet van de azért jó lenne ha mozgósítanád magad.-dühöngött anyum és lerántotta rólam a takarót,mögötte a húgom ácsorgott.
-Például elvihetnél engem a Plázába a barátaim most úgy is ott lesznek.-szólalt meg halkan a lány.
-Milyen barátaid?-hitetlenkedett anya.
-Hát Kitti, Linda, Bence...tudod anya! Itt voltak a szülinapi bulimon is és megemlítetted hogy milyen kedvesek.-tette hozzá Sári...ravasz!Anya egy darabig elgondolkodott majd mintha eszébe jutott volna nagy semmi a szájához emelte a kezét.
-Jajj igen !Már emlékszem!-bólogatott majd ismét rám emelte tekintetét.-Réka vidd el a húgod legalább addig sem itthon döglesz.
-Ja és jó lenne ha majd haza is hoznál.-rukkolt elő további jó ötleteivel a húgom.21 . század...
Gyorsan felöltöztem majd felültem a robogómra és megindultam Sárival a hátam mögött a Pláza irányába.Mikor megérkeztünk a bevásárló központhoz,a lány köszönés nélkül leszállt a robogómról és elillant.
-Hé!Gyere csak vissza!-üvöltöttem utána.
-Sayonara Amigo!-emelte fel az egyik kezét és hátra se pillantott,mily' kedves.Hát nincs mit tennem haza kell mennem,amúgy se szeretek emberek közelében lenni mindig félek hogy fény derül a titkomra..Miután Sárit letettem úgy döntöttem szétnézek én is kicsit a városban.Először is a Főtérre mentem a Nagy templom elé.Annyira lefoglalt a nézelődés jobbra balra hogy nem néztem az orrom elé és sikeresen neki szaladtam valakinek.
-Ezer bocs.-hőköltem hátra kicsit és szemügyre vettem az alanyt akinek neki száguldoztam.Fekete vasalt hosszabb haj, fekete-fehér kockás sál,fekete csöves sapi, fekete bőrdzseki egy szakadt farmer,és egy kicsit szétnyűtt converse csuka...
-Nincs gáz...-mosolygott rám és a földre dobta a cigijét amit később el is taposott.
-Öh...bocs...ez egy nagyon idióta kérdés lesz de...
-Hallgatlak.-dünnyögte.
-Mi a neved.-böktem ki végül a hülye kérdést.
-Miért érdekel?
-Csak.
-Benjamin.Hát a te becses neved kis csaj?-vigyorgott szórakozottan.
-Réka vagyok...
-Mondd csak Réka merre tartasz?
-Össze vissza.
-Fogadjunk hogy nem rég költöztél Debrecenbe!-húzta össze résnyire barna szemeit az újdonsült haverom.
-Végül is igen nem rég...-hebegtem zavartan amire Beni elnevette magát.
-Tudod szívesen megmutatok neked pár szép helyet.-villantotta rám mosolyát én pedig visszamosolyogtam rá.Na most mi legyen?
-Köszi az jó lenne.-kacsintottam rá és elindultunk.Útközben sok mindent megtudtam róla...igazából nagyon rendes srác elmesélte hogy van egy macskája és egy nyula (?). Arról is beszámolt hogy 4 dolgot szeret igazán: enni,zenét hallgatni,ismerkedni, aludni,gitározni.Mit nem mondjak vicces ez a fazon.Nagyon sokat beszéltünk...beszéltünk....beszéltünk és beszéltünk,de olyan szinten sokat hogy eltelt az idő és kezdett besötétedni.
-Mennyi lehet az idő?-kérdezte Beni miközben a padon ült és az egyre besötétedő tájat szemlélte.
-Nem tudom megnézem.-vigyorogtam,mikor előkaptam a telefonom ez fogadott:
6 Nem fogadott hívás Anya félórája
3 Nem fogadott hívás Apa félórája
1 Nem fogadott hívás Sári félórája
Ajaj!!
-Na?-kérdezte Beni és leemelte a tájról a tekintetét.
-Basszus!Elfelejtettem a húgom...-dadogtam össze vissza és Beni csak furcsán szemlélt engem.-Bocsi de most mennem kell!-pattantam fel a padról és elindultam a kék robogóm felé.
-Hé várj meg a telefon számod se adtad meg.-kiáltott utánam a fiú.
-Jelölj be facebookon Németh Réku néven.-fordultam meg egy pillanatra de ezek után ló futtában  sprinteltem a járgányomig. Mi van ha valami baja esett szegény Sárinak?Az csak az én hibám lesz!!A kék robogó lassan elindult a Pláza felé ahol megpillantottam Sári egyik barátnőjét.
-Szilvi!-szóltam a lány után és sietve lepattantam a kék robogóról,a lány hátra fordult és kíváncsian szemügyre vett.
-Elnézést ismerjük egymást?-rebegte.
-Sári nővére vagyok! Veled volt a húgom?
-Igen de csak volt.hamarabb elindult...-dadogott továbbra is.
-Merre ment?-kérdeztem a lánytól már már könnyes szemmel.
-Nem tudom...bocsáss meg de most lépek anyám ott vár.-szedte össze kicsit magát én pedig lesütöttem a szemem.
-Köszönöm szépen...
Tessék csak én lehetek olyan béna hogy elhagyom a 13 éves húgom!Visszaérve a robogómhoz meglepetés ért.....

Bemutatkozás :)

2013.12.20. péntek
Sziasztok!
Először is kezdeném becses nevemmel, ami nem más mint Németh Réka, 17 éves vagyok a Balogh Imre gimibe járok, ahol hamarosan befejezem fárasztó tanulmányaim ... de akkor nem is húznám a szót belekezdek a rövidke leírásba szerény személyemről, először is fontos tudnivaló rólam hogy barna a hajam ami nem nagy cucc mivel  kb. az emberek 75%-nak barna a haja, további tudni való hogy zöld a szemem,azt hiszem ez valami ajándék féleség Istentől számomra...a két legjobb haverom  az adrenalin és a veszély, akik nem rég elég nagy galibát okoztak nekem... érdekel mi az? Hát jó elmesélem.
 Hűvös őszi este volt és rendesen összevesztem a szüleimmel, tehát úgy döntöttem lemegyek sétálok egy jót hogy kicsit lenyugodjak, ki is ugrottam az ablakon és megindultam a kedvenc erdőm felé, úgy döntöttem (hála két jó barátomnak) hogy besétálok az erdő legmélyére, odabent eszméletlen sötét volt csak a telefonom kijelzője világított, az adrenalin szintem az egekbe szökött és a szívem egyre gyorsabban dübögött a mellkasomban, átjárta a testem a borzongás és ez nagyon tetszett, egészen addig míg meg nem történt a baj, hangokat hallottam , egy darabig azt hittem valami állat lehet az ,de  nem merészkedne ilyen közel hozzám valami őzike vagy tudom is én mi.
-Van itt valaki?-kérdeztem remegő hangon és körbe néztem az erdőben, haza akartam menni de nem lehetett...a veszély és az adrenalin túl kellemes...Pár másodpercen belül valaki mögém szökkent és hátulról megfogta a két karom.
-Ki vagy?-suttogtam halkan és fehér gőzként szállt ki a számból a leheletem.Az alak felnevetett, a hangjából ítélve fiú és körül belül annyi idős mint én.
-Hát te ki vagy?Mit keres egy ilyen kis lány este tízkor egy erdőben?-hümmögött szórakozottan és éreztem hogy sandán mosolyog.
-Eressz el és elmondom.-köptem a szavakat és megpróbáltam kikerülni a szorításból de túl erősnek bizonyult.
-Elfogsz szökni, amúgy se érdekel túlságosan,  nem bájcsevegni jöttem.-felelte kissé unottan és neki lökött egy fának,így szembe kerültem vele, még most is érzem ahogy a kezei a hatalmas fa törzsének szorítottak,nem túl sokat láttam az arcából,de nem igazán tűnt valami pedofil bácsinak...
-Mit akarsz?-lihegtem és egyre inkább elfogott a remegés ... félelem,veszély,adrenalin...
-Chö nem gondolod hogy túl sok a kérdés?-vigyorgott majd a nyakamhoz hajolt és először megcsókolta majd beleharapott a nyakamba. Édes fájdalom ejtett rabul, de még is ki ez? Tuti valami elmebeteg aki azt hiszi vámpír... na de várjunk csak...!
-Te egy....-suttogtam szédülve mikor felemelte a fejét hogy a szemembe nézzen, a szájáról csorgott a vérem (!!) és fehér szemfogai megcsillantak az éjszakában (hmm egyre költőibben fogalmazok)
-Vámpír vagyok.-fejezte be a mondatot és eleresztett , szinte ájulva a földre rogytam,azt hittem itt fog hagyni de nem így tett,leguggolt hozzám és ezeket a szavakat súgta a fülembe:-Még érted jövök!-ezek után eltűnt én pedig kétségbe esetten ücsörögtem a földön...miután sikerült erőt vennem magamon hazafutottam és visszamásztam a szobámba.Másnap már jelentkeztek a harapás első jelei,először falfehér lettem és nem ettem szinte semmit,azután ismét visszajött az étvágyam viszont a szemem  vörös lett mikor megéheztem, aztán jött az utolsó fázis átváltozásom során, kiölthető szemfogam lett...mit ne mondja eléggé beijedtem az eset után, egy elmebeteg idióta elakar kapni és valami vámpír szerűség lettem...hmm tiszta Twilight. Ezek után nem mertem sokáig utcára menni elköltöztünk Budapestről, Debrecenbe és ott próbáltam új életet kezdeni, hát őszinte leszek nagyon nem sikerült ez....minden reggel félve tettem ki a lábam a házból....