Megszállott

Na ez biztató!
Szóval összegezzük, egy hatalmas démon mágust,vagy mágus démont vagy mit szabadítottam a Földre? És ez az izzé engem akar elkapni??? Pff... na így induljak én még egyszer kari ajándékot venni , az új családomnak! De mondjuk megérte látni szöszi arcát mikor megkapta a Nobelt. Wahahaha!
Minden esetre, ez azt jelenti hogy még meg sem úsztunk egy bajt már a nyakunkon van a következő. Hát ez remek! Nem is én lennék. Még mindig a kaszásommal álltam szemben aki csak nézett.. azaz engem nézett gondolom... nem tudom ezt megállítani mert nem volt arca... mondom tiszta HP dementor ez a lény.
-És mit tegyek most?-szólaltam meg végül.
"Mire gondolsz?"
-Hát... ezzel Hank Thomson dologgal, már mint mit kezdjek vele?
"Tudatlan." sóhajtott a lény én pedig csak bambán bámultam rá.És akkor hirtelen lesokkoltam, mintha agyfagyást kaptam volna, fájt a fejem. Azaz nem hiszem hogy az agyfagyással járó tünet hogy az ember mindenféle képet lát.
Jól olvastad!
Képet láttam, mintha csak emlékek sűrűjébe pottyantam volna bele,csak képek, vagy nem is képek,videók, és közben csak egyetlen hangot hallottam a fejemben... ami kaszásomhoz tartozhatott.A képeken egy igen furcsa külsejű férfit pillantottam meg, egy férfit aki alacsony ,ám de igen jó képű,ahhoz képest hogy éppen egy gyerek testét boncolgatta. A gyomrom görcsbe rándult a kép láttán, ez az ember, ölt. Kegyetlenül. A hang eközben arról magyarázott nekem így összegészében , hogy mivel segítettem Hank-nek ezért Ő most már az én alárendeltem,szolgám, ha úgy kívánom segít nekem,egészen míg meg nem halok.
Amolyan szellem szolga.Tehát ezért akar megölni engem Hank... mert nem akar szolgálni engem. Ugyan, ki is akarna egy tudatlan vámpír lány házicselédje lenni? Ehhez már azért el kell jutni egy bizonyos szintre.
-Várjunk csak , ha segítek neked kijutni. Te is az alárendeltem leszel?-kérdeztem.
"Igen."
-És nem akarsz te is orbitális módon kinyírni vagy valami?
"Nem, ha olyan erős lennék mint Hank,akkor megtenném"
Mily' kedves eme lény. Hm.
-Rendben!Áll az alku szállj meg! Juttass ki minket!Sürget az idő!
A kaszásom nem felelt, cselekedett.
Közel jött hozzám és belém szállt, mintha csak átakart volna menni rajtam,ám de megragadt a testemben. Fájdalmasan felsikítottam és a földre rogytam.

-Réka!Réka ébredj!-ütögette gyengéden az arcom Niki.-Jól vagy ? Mi történt? Csupa vér vagy.
Megakartam szólalni, de mikor eljutottam odáig hogy kijöjjön hang a torkomon, nem én beszéltem. Szóval, nem én mondtam azt amit mondtam és nem is azon a vékony kis hangomon.
-Sikerült.-csak ennyit mondtam és rögtön rá is jöttem hogy a kaszásom az.
-Huh Réka, kicsit... khm....-kuncogott Alex én pedig majd nem képen vágtam csak a bennem lakozó démon nem engedte.
-Nem Réka vagyok, ha nem egy kaszás démon szelleme.Megszálltam a lányt,kijuttatlak bennetek,de csak addig maradok bent amíg szükséges,ami remélhetőleg nem sok idő mert bele is halhat... -magyarázta a kaszásom.
Hohó!Erről nem volt szó az alkuban.
Nem nagyon tudtam gondolkozni mivel hamarosan megmozdult a kezem és az öklöm egyenesen Alex hasába süppedt.
-Ezt azért mert megöltél.-morogta a kaszás bennem a fiú pedig a hasához kapott.-Tehát mi a terv?
A két barátom részletesen ecsetelte a tervet miközben én, azaz a bennem lévő démon csak hümmögött.
-Az északi kapun kell mennünk!Szőke te összeesel és mikor lejönnek pár őr te és a Alexa elintézitek őket,addig mi felmegyünk az őrtoronyba és kinyitjuk a kaput.-magyarázta unottan a kaszásom Alex pedig dühösen nézett rám...
-A nevem Alex!A-L-E-X!-dühöngött de végül is más kritika nem volt a tervvel kapcsolatban.
Akcióba is lendültünk.A torony közelében,egy fa mögött bújtam meg és onnan figyeltem Niki remek összeesését. Miközben két őr rémülten lesietett a lány segítségére én felosontam a toronyba. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat és mikor felértem még egy őrrel találtam magam szembe.
-Basszus.-szitkozódtam de a bennem lévő démon már cselekedett is.
Odalibegtem az őrhöz és jól behúztam neki.
Wow! Tiszta büszke lettem magamra,igaz a mozdulat nem nekem köszönhető de üsse kavics! Raj vagyok!
Az őr bambán nézett rám majd ő is támadásba lendült.Egyenesen rám akart ugrani de mielőtt rám vethette volna magát leszúrtam a késemmel.
Elképedve néztem az őr testére ami minden bizonnyal hamarosan reinkarnálódik szóval nem kell féltenem...de hát akkor is olyan mintha megölte, volna. A kezemben lévő véres késre pillantotta amiről vörös vér csöpögött le.
A franc...
A bennem lakozó démon már is elindult a kapunyitó karhoz,amit egy erős rántással elhúzott. Hamarosan fülsüketítő recsegésre lettem figyelmes a kapu kinyílt,én pedig levetettem magam a 10 m magas őrtoronyból.
Süvített a fülembe a szél én pedig lefagyva repültem egészen addig míg erős karok nem kaptak el.
-Remeg időzítés.-suttogtam a saját hangomon Alexnek aki a következő pillanatban már le is tett.-Niki hol van?-érdeklődtem meg barátnőm hollétét.
-Hamarosan jön csak elhoz pár fegyvert.-kacsintott rám a fiú,és hirtelen meginogtam, a bennem lakozó démon kiakar törni. Fájdalmas sikítással a földre rogytam.-Réka!-ragadta meg a karom Alex én pedig továbbra is a földön kuporogtam.
Felnéztem a fiúra aki mikor megpillantotta az arcom elengedte a kezem és rémülten hátra ugrott egyet.
Ne már eddig is tudtam hogy nem vagyok az a tipikus "bombázó" de ennyire szarul nem nézhetek ki!
Ismét egy sikítás bukott ki belőlem.
És még egy...

Lassan kinyitottam a szemem a földön feküdtem, és Nikiék néztek le rám.
-Mi...mi történt?-hebegtem és a homlokomhoz kaptam.
-Vége van.-mosolygott rám Niki.-A kaszásod elment és mi is kijutottunk.
-Ez azt jelenti hogy indulhatunk megmenteni a szöszit?-kérdeztem csillogó szemekkel.Niki még szélesebb mosollyal ajándékozott meg,plusz egy biccentéssel