-Te mit keresel itt?-pattantam fel.
-Téged.-mosolyodott el és felém nyújtott egy pohár löttyöt.
-Lillával kapcsolatban pedig... félreértettem valamit...-sütöttem le a szemem. Szöszi elnevette magát, pedig szerintem semmi nevetséges sem volt abban amit mondtam. Teljesen elvörösödtem.
-Semmi baj Cica. Mindenki követ el hibákat, ült le a srác és unottan lógatta a lábát a mélységbe, én pedig leültem mellé. Nagyon gondolataiba mélyedt.
-Megbocsáss drága, de én nem kértem tőled bocsánatot. Csak közöltem a tényt.- ráztam meg a fejem Ő pedig ismét felnevetett. De egy szó se hagyta el a száját, engem pedig nagyon zavart a csend.- Miért vagy itt?- tettem fel a kérdést.
-Hmm... nem is tudom, azt hiszem szeretek a társaságodban lenni.-felelte és a szarkazmus egyetlen jele sem látszott rajta. Komolyan gondolná? Nekem úgy tűnt.
-Meglepő.-suttogtam már-már fagyott ajkakkal. Odakint elég hideg volt.- Eddig még úgy tudtam, hogy megakarsz tőlem szabadulni.
-Én nem! Én nem akartam tőled soha megszabadulni!- magyarázta ingerülten.- Azt hittem jót teszek azzal neked ha többé nem beszélünk... na , érted!-pislogott rám a barna bociszemeivel.
Egy darabig csak némán pislogtam rá, és eközben lejátszódott bennem mind az a kín amit átéltem -e miatt. Mind az a nehézség...
-Jó hülye logikád van öreg!- csattantam fel végül majd belekortyoltam a furcsa türkizkék löttybe. Egészen savanykás íze volt és pont ezért ízlett.
-Nekem egészen jó stratégiának tűnt.-mosolygott elégedetten, aztán az arca másodpercek alatt változott át, büszkéből gondterhelté.
-Mi az?-rökönyödtem meg Én is.
-Csak aztán...-suttogta.-Szimplán csak hiányoztál, és nem bírtam tovább a színjátékot.-mormolta nekem pedig egyre hihetetlenebbnek tűnt ez az egész szituáció a párbeszéddel egyetemben. Megráztam a fejem és elnevettem magam.
-Bernáth Szebasztián! Te nagy mértékű alkohol hatása alatt állsz!
Ő is elnevette magát. Kérdezgetett a lábamról, hogy jobban van -e? Hogyan tetszik a suli. Milyenek a srácok és , hogy vannak e barátok ellenségek. Én pedig mindenről beszámoltam. Mint az egymást rég nem látott barátok cseverésztünk egymással és a hangulat is remek volt. Mesélt róla, hogy a tanárok nagyon jó fejek és ne parázzak miattuk. Mesélt az órákról... mesélt mindenről! Teljesen egyedül van, azaz volt. Most már itt vagyunk egymásnak, kedvesebb volt mint általában és nekem nagyon tetszett ez az "arca". Egy darabig sikeresen elfelejtkeztem a démonokról, anyáékról, a suliról... mindenről ami bántott. A pillanatban éltem, nem tekintgettem vissza a múltba és nem tervezgettem a jövőm, ez nagyon tetszett!
-A tánccal, hogy áll Németh kisasszony?-tápászkodott fel Szöszi én pedig ismét elvörösödtem.
-Sehogy. Ügyetlen vagyok.-nevettem és eszembe jutott az egyik diákbál, mikor is Tornai Szilveszter, az én szememben az "álompasi" felkért táncolni, hogy abból mi lett? Csak pár megtaposott láb. Elég kínos volt, de most nevetve gondolok vissza rá.
-Akkor ideje ezen változtatni.-vigyorodott el és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. A telóján elindított egy zongora darabot vagy mit, aztán a két kezét a csípőmre helyezte,testünk teljesen egymáshoz símúlt. Az én kezeim az Ő vállán pihentek, aztán lassan elkezdtünk totyorászni.
-Olyan merev vagy.-nézett rám aggodalmasan, habár lila ibolyám sincs, hogy miért aggódott.
-Mondtam, hogy én és a tánc nem vagyunk jóban.
-Hunyd le a szemed egy picit, majd én vezetlek.-mosolyodott el. Engedelmeskedtem neki és lehunytam a szemem ami bizonytalansággal töltött el, de a tudat hogy Szöszi mellettem van némi lelket öntött belém. Figyeltem a dallamot és hagytam, hogy magával vigyen az ár.
Hirtelen robbanást hallottam, erre felkaptam a fejem. Az eget színek tarkították. Tűzijáték. Mindenki üvöltözött és kurjongatott.
-Boldog új évet Réka.-súgta fülembe alig érthetően a mondatot a fiú, aztán a zsebébe nyúlt és előszedett valamit. Eltávolodtam tőle picit.
Szöszi egy kis dobozt nyomott a kezembe.
-Remélem tetszeni fog.-vigyorgott, eközben a fejünk felett színes rakéták hármasával robbantak fel. Óvatosan kinyitottam a dobozt amiben egy karkötőt találtam. Sima lánc, de még is volt rajta valami, egy icipici rózsafej.
-Ez csodálatos!-hullottam a fiú karjai közé és őszinte örömmel töltött el a meglepetés.-Boldog újévet.
-Azt hiszem ezzel a lendülettel indulni is kéne. Holnap tanítás.-nyújtotta ki a nyelvét. Belém karolt és elkísért a szobámig. Az ajtó előtt megálltuk.
-Hát akkor jó éjt Cica.-villantotta legszexisebb mosolyát felém a szőke, aztán nyomott gyorsan két puszit az arcomra.
-Jó éjszakát seggfej.-húztam én is vigyorra a szám, aztán ugyan ezzel a vigyorral a képemen ledőltem aludni.
január 1. 6:40
Az órám rendesen ébresztett, csak én voltam rendetlen picit. Percekig fetrengtem az ágyban ezzel elpocsékolva az értékes időt amit arra használhattam volna, hogy rendbe szedjem magam és első nap ne zombi módra másszak be órára. Így is sietve pattantam ki az ágyból. Magamra húztam a szokásos hacukám és egy gyors fogmosás után a vállamra kaptam a táskám és futottam órára. Első óra biológia.
Késés nélkül estem be az egyik hátulsó padba. Egyedül ültem természetesen.
A tanár nem sokára bejött és elkezdődhetett az óra. Igazából a tanárok rendesek és viccesek, egyedül tesin akadtam ki, mivel itt a megszokott gimnasztika és társai helyett önvédelmet tanítottak.... jól olvastad. Önvédelmet, és itt aztán alkalmaztak kardot, pisztolyt, valami rudat (?) na meg ütést rúgást. A tesi tanár pedig nem kímélt meg senkit. Ezen az órán önvédelmet tanultunk Márkóval kerültem párba.
A tanár bemutatta a feladatot amit nekünk is végre kellett hajtani, egy védekezési technika vagy mi a csoda. Márkó vigyorogva nézett rám miközben megtette az első lépést.
-Menni fog törpe?-vigyorgott. Ő támadott én meg csak hárítottam az ütést.
-Menni. Nem értem miért veled osztottak párba, nem vagyunk egy súlycsoport.-mondtam majd gonosz mosolyra húztam a szám.-Sokkal jobb vagyok!
-Aha! Hát persze!-küldött földre egy mozdulattal a a fiú.
-Menj a pokolba!!-röhögtem ki, aztán felsegített és az óra további felében hülyültünk.
Az egész nap nagyon király volt, sokat hülyültünk... aztán nap végén fáradtan rogytam le az ágyamra...
