Mozgalmas éjszaka

Éjszaka a percek lassan teltek,Alex rendesen elterült az ágyon letaszítva engem és Nikit, nem voltam benne biztos hogy barátnőm még alszik -e ezért úgy este tíz óra fele kockáztattam és rákérdeztem.

-Aha, Alex horkolása mellett lehetetlen elaludni.-jött a halk válasz.

Ezen elmosolyodtam,igaz ami igaz,drága barátunk olyan hangokat ad ki mint egy mosógép centrifugázás közben.
-De legalább valaki jól alszik.-fintorogtam és Alex haját bámultam...tényleg csillogóbb mint bármi, és selymesebb a pamutnál...azaz gondolom, el kéne mennie egy sampon reklámba, sokat kaszálna vele az száz.
-Szerinted most mit csinál Szebi?-kérdezte Niki, ma kb úgy huszadjára. Igen nála ez örök téma...
-Alszik, tudod van aki megteheti.
-Aha az valószínű.-nevetett.-Te, valamelyik nap hallottam valami érdekeset Bellától.
-Hallgatlak.
-Állítólag,mivel téged Szebi változtatott át így nagyjából kaptál a lelkéből egy kevésékét vagy mi a szösz ...
-Te jó ég, még csak az kéne.-dermedtem le.Szebi lelke?Mmm kösz de ebből nem kérek!
-Várjál ez még nem minden, azt is hallottam hogy tudjátok érezni a másik jelenlétét.
-Ez nem hangzik jól...
-És azt tudtad hogy általában az átváltoztató és a felébresztett összeházasodik, meg hogy....
-Köszi ennyi elég volt!-vágtam közbe.-Lehet jobb lenne aludni.
-De nem tudok.-hallottam meg  barátnőm keserves hangját.
-Számolj bárányokat.-közöltem szárazon és nagy nehezen átvergődtem magam a másik oldalamra.
-Egy bari...két bari...három bari....
-Niki.-sóhajtottam fel.-Mármint magadban.
-De emellett a horkolás mellett nem megy.
Ott a pont. Tehát egészen addig hallgattam Niki "bari " számolását míg az abba nem maradt úgy huszonnégy környékén. Mindenki békésen alszik, Alex horkol,Niki szuszog. Na így én tuti nem fogok egy szemhunyásnyit sem aludni, inkább kimentem arra a kis 2 m hosszú folyosóra és leültem a földre.
Éreztem ahogy a csendben és nyugalomban elragad az álom...


Arra keltem fel hogy valaki matat a bejárati ajtónknál.
Basszus!Csak a szél nyugalom Réka! Csigavér, pánikra semmi okod!
Igaz hogy nincs okom pánikra, de jobb félni mint megijedni alapon visszaosontam a szobába,és szorosan hozzá bújtam Alexhez ( ez van, a félelem kihozza az emberből... akarom mondani vámpírból).Rémült tekintettel néztem a fiú alvó arcát,és azon gondolkodtam hogy mit meg nem adnék hosszú pilláiért.
-Réka...-nyögött fel halkan a fiú,én pedig még rémültebb képpel meredtem rá.-Mit csinálsz.
-Hát...hát...-hebegtem.-Sz az igazság hogy...-akartam mondani de hirtelen kattant az ajtó zára Alex pedig felugrott az ágyból.
-Ki lehet az.-dörmögte és elindult kifele,én eközben fájó szívvel felébresztettem Nikit,azzal az indokkal hogy van itt valaki.
-Hogy micsoda?-ámult el a lány és Alex után szökkent,én pedig követtem.A kis 2 méteres folyosóra, 2 méteres emberkék tömörültek be, négyen voltak ,fekete harci ruhában voltak és kezükben egy-egy pengét tartottak.
-Mit keresnek itt?-kérdeztem meg végül.
Az egyik férfi elmosolyodott.
-Téged cica.-sandított felém én pedig még az előzőnél is rémültebb fejet vágtam.Engem?Mit akarnak tőlem???
Alex rögtön támadásba lendült és leakarta szúrni pengéjével a férfit csak az megelőzte és elkapta a csuklóját, majd földhöz vágta. A fiú hatalmas nyögéssel terült el a földön.
Jesszus ez fájhatott, ám még itt koránt sem volt vége semminek , két másik fickó neki rontott Nikinek és egy másik nekem.Rémülten szaladtam be a szobámba az íjamért nyúltam de eszembe jutottak Alex szavai "Nem csak íjászkodni kell tudni.Ha közelharcba keveredsz,nehezebb lesz az íjat használni"
Eme bölcselet révén inkább előszedtem egy pisztolyt, igen egy PISZTOLYT. Gyors ,és biztos a halál feltéve ha jól céloztam.
Felegyenesedtem a táskámtól és észre vettem hogy a pali aki engem vett üldözőbe ott ácsorgott az ajtónak dőlve.
-Mit akarsz?!-kiáltottam rá a pacák pedig felnevetett.-Pisztoly van nálam és nem tudom használni!!-fenyegetőztem és ezen még jobban elröhögte magát.
-Ha tudnád se használnád , nem mersz te engem lelőni cica.-vigyorgott a hapi és ellökte magát az ajtófélfától.-Tedd le azt a pisztolyt.
Nem... eszem ágában sem volt letenni.
A férfi már egy karnyújtásnyira volt tőlem mikor ismét megszólaltam:-Mondja el mit akar tőlem.-morogtam és a mellkasához szorítottam a pisztolyt.
Ismét rekedtes nevetés tört elő a férfi torkából... tisztában volt vele hogy nem fogom meghúzni a ravaszt.
Jól gondoltam de még sem pontosan, a férfi nem csak a remegő kezem miatt tudta hogy nem fogom lelőni oka volt rá....
-Nálunk van a szőke haverod.-vigyorgott rám, remek ok! Azaz... pff ugyan már! Hol érdekel engem a kis szőke herceg? Na ne! Ez valami vicc biztos.
De álljon meg a fáklyás menet! Ezek biztos nem a VHE öltönyös fazonjai, de akkor kik?És mit keres náluk a kis Szösszenet?Egyre nagyobba  káosz a fejemben... mit tegyek??
Egy hatalmas csattanást hallottam, egészen közel hozzám.
Baromi gyorsan történtek a dolgok az engem fenyegető pasi a földre térdelt és fekete cucc folyt ki belőle, miután már a hapi nem takarta a kilátást megpillantottam a nem sokkal tőlünk messze álló Nikit kinek kezében egy pisztoly volt.
Összegészében Niki lelőtte a hapit. Hmmm ez jó hír, nem de?
-Gyere gyorsan Réka!El kell hagynunk ezt a helyet!-ragadta meg a kezem zaklatottan.
-Na de.... és Alex?-kérdeztem rémülten és esetlenül totyogtam a lány után.... EL KELL HAGYNUNK EZT A HELYET!
A helyett hogy szépen az ajtón távoztunk volna, inkább az ablakot használtuk menekülési útvonalnak. Niki egy percre se engedte el a kezem. Úgy szorított hogy már nem éreztem az ujjvégeim ouch!
Földet érésünk is sikeresnek bizonyult, nem sokkárra Alex is megjelent és együtt folytattuk utunk.
-Most mi lesz?-törtem meg a csendet ziláltan.
-Mi lenne?Megyünk megmenteni Szebit.-felelte a fiú és kicsit megborzongott a téli hidegben. Ekkor hirtelen egy gondolat ötlött át a fejemen.
-Az a pasi, akit Niki lelőtt... -kezdtem bele a mondatba de Alex vihogva félbeszakított.
-Niki?Lelőtt?Ugyan már ő maximum a poénokat lövi le, de más bűne nincs ilyen téren.
-Befejezhetné ?!-csattant fel szőke barátnénk és elég morcosan ránézett a mellettem álló srácra,aki csak biccentett egyet.
-Szóval a pacák valami olyasmiről magyarázott hogy náluk van szöszi...akarom mondani Szebi...
Pár percnyi néma csend következett, gondolom logikus választ kerestek erre a logikátlan szitura.
-Mennyi az idő?-köszörülte meg a torkát Alex... khm.... más reakcióra számítottam.
-00:00-nézztem meg a csuklómon díszelgő órát,milyen gyorsan telik az idő. Szó szerint csak úgy szalad. Kissé megkönnyebbültebben sóhajtottam egyet és elgondolkodva figyeltem a számból kiáramló fehér füstöt...

2013.12.23.kedd
Egy órája úton vagyunk, úgy döntöttünk hogy megkeressük a portált és átmegyünk a vámpír földre,azaz a bizonyos Éjszaka Gyermekei Szövetségi birtokra, ott pedig a Vámpírok városába, ami Niki állítása szerint akkora hogy Magyarország kétszer beleférne. Micsoda állítások, szóval ott ilyen egy falu hmm... elgondolkodtató.
-A portál 7 km-re van kitartás gyerekek.-sóhajtott Alex.
-7?? Nem azt akartad mondani hogy két kilométerre? -nyögtem fel bánatosan és egy pillanatra összegörnyedtem.
-Nem jól  mondtam, az nem is olyan sok.-vont vállat Alex.
- Pff... kicsit sem.... de azért megnézném hogy kibírnád -e ezt a távot úgy hogy még közbe engem viszel a hátadon.-próbáltam provokálni a fiút,mindeközben ártatlan tekintettel néztem előre. A kérdés az hogy vajon sikerült -e kijátszanom azt a bazi nagy egóját.
-Viccelsz? Simán elbírlak vinni a hátamon 7 km-en keresztül.-vágta rá Alex... naná hogy sikerült a kijátszanom az egóját, még egy öt évesnek is sikerülne.
-Nem hiszem el!Bizonyítsd be.-néztem mélyen a szemébe és már éreztem a siker ízét  a számban, viszont ekkor idióta vigyor terült el Alex arcán.
-Réka nem veszem be.-röhögött fel én pedig dühösen belerúgtam egy kavicsba.
-Szz mit ártott neked az a kavics?-ciccegett ismét a fiú nekem pedig már nagyon viszketett az öklöm hogy pofán verjem.

Egy kis nosztalgia

2013.12.19. vasárnap
A sötétség kezdett elszállni ,a felkelő nap egyre erősebb sugarai,csiklandozták átfagyott arcom.Zsebre vágott kezekkel bandukoltam ki az erdőből,és azon gondolkoztam hogy minden bizonnyal egy szülés nem ér fel azzal a fájdalommal amit én akkor éreztem mikor a démonom elhagyta a testem.
-Szóval.-forgatott kezében Alex egy hatalmas térképet.-A legközelebbi portál, az Budapesten van egy bizonyos Lovi erdőben.
-Azt tudom hol van!Se perc alatt odaérünk!-harapott bele Niki egy almába,majd további néma csendben sétáltunk.-De akkor gyorsítani kell a tempón.Menni fog Réka?
-Naná.-sóhajtottam.-Akkor futunk?
-Akkor futunk.-kacsintott rám Niki és megragadta a kezem és már is eszméletlen gyorsasággal száguldoztunk az úton,egészen a Nagytemplomig.Mikor kiértünk a templom előtti térre nagyot szusszantam,úgy 9 óra tájt lehetett,nekem pedig korgott a gyomrom és vágyakozó szemekkel lestem az ételes standokat.
-Nem veszünk egy kürtös kalácsot?-nyögtem fel végül és le sem vettem zöld szemeim a lakókocsi szerűségről,ami tele volt finom kalácsokkal.
-Ezt eltaláltad,nem veszünk semmit.Viszont nesze itt egy alma.-dobott meg Alex én pedig gúnyosan kinyújtottam rá a nyelvem.
-Szerintetek mit csinál most Szebi?-szipogta Niki.
-Ahogy ismerem őt,minden bizonnyal még alszik.-vonta meg a vállát a mellettem álló fiú,Niki pedig az égre szegezte tekintetét.
-Nyugi tuti nincs baja.-motyogtam de ez nem túl sokat segített na ja...

2013.12.20.hétfő.
Eszméletlen gyorsasággal haladtunk Budapestre és már csak pár km választott el minket csodás fővárosunktól.Én éppen Alex hátán csücsültem mivel eléggé kimerített ez a "kis" túra.
Mindannyian fáradtak voltunk,és úgy terveztük hogy ma megszállunk egy hotelben hogy kipihenjük magunk, kedden pedig GO portál!
Hamarosan megpillantottam a Budapest táblát, de alig vetettem rá egy pillantást már el is siklott mellettem, néha kikészít ez a vámpír gyorsaság!
Pár óra futás után már egyenesen a Hősök  terén ácsorogtunk. Niki a bazi nagy térképet forgatta a kezében Alex pedig nekem magyarázott.
-... szóval! Én még egyszer nem fogom vinni a csinos kis hátsód! Érted?-nézett rám és végig futtatta újait,sötétbarna sörényén.
-Khm. Szóval szerinted csinos a fenekem?-néztem rá csillogó szemekkel,erre Alex nem tudott mit reagálni, ezért inkább szőke barátnőnkhöz sétált,ahogy én is.
-Na hogy haladunk?-érdeklődtem meg Nikitől és összekócoltam a haját.
-Az az igazság hogy én nem értek ehhez idióta térképhez...-röhögte el magát majd felsóhajtott.
-Talán az lenne a legjobb ha megkérdeznénk valakit hotel ügyben.Nem?-nézett Alex az égre és valami olyan érzése volt hogy "Az anyját! Milyen hülyékkel vagyok körülvéve,még szerencse hogy itt vagyok..."
-Ez remek ötlet!Nézd ott az a vörös hajú csaj.Kérdezd már meg!-mutogattam a lányra aki éppen a biciklijét szerelte.A fiú nyelt és elindult a lány felé,mi pedig kuncogva néztük a kis produkcióját.
Hamarosan vissza is totyogott hozzánk mi pedig röhögve figyeltük a hülye fejét.
-Na meg van?-szólt rá Niki vihogva.
Alex meglebegtette a kezében lévő papírfecnit,és biccentett.
-Hagy né!! -ugrott azonnal oda Niki,egy darabig értetlenkedve figyelte a papírfecnit.-Ez a telefonszáma te barom!-boxolt bele a fiú vállába aki kínosan felnevetett.-Megmutatom hogy csinálja ezt egy profi.-vetette hátra szőke haját és megindult egy fiú felé.
Ismét nagy kíváncsisággal követtem az eseményeket.Ahogy Niki babrált szinte már platina szőke hosszú tincseivel teljesen elvarázsolta a srácot és nem sokára egy hotel névvel együtt tért vissza.
Térképpel a kezünkben meg is álltunk egy hotel előtt ami khm... elég ramaty állapotban volt.
Mielőtt beléptünk az ajtón két bűntársam elkapta a karom.
-Te beszélsz!-néztek rám szigorúan én pedig ártatlanul felemeltem a kezem.
-Oké.-pislogtam hülyén és odasétáltam a portás bácsihoz,aki elég morcos egy vénember volt.-Jó napot!-köszöntem mosolyogva a bácsinak.
-Mit akarsz?-emelete rám a tekintetét újsága mögül... hmm úgy látom egy úri emberrel van dolgom!
-Khm.Egy szobát szeretnénk kérni, három ágyasat , csak erre az éjszakára kellene.-hebegtem megrémülve.
-Hááát... nem is tudom, tudod kislány ez egy nagy színvonalú hely, és nem telefonáltak előre.-pöffeszkedett a tata én pedig szívem szerint elröhögtem volna magam. Pff ... hatalmas színvonal! Mi lennénk valószínűleg az egyetlen vendégük.
-Lényeg a lényeg, van szállás vagy nincs?-csaptam feszülten az asztalra.
-Szállás van elég, de nem biztos hogy kiadom.-vigyorodott el és megcsillantak menyét szemei.
-Na ne minket szivasson uram!-lépett mellém Alex is és Niki is követte.
A férfi megrémülten arrébb tolta magát a székben a kis koca lábaival...
-Ez van gyerekek.-vonta meg a vállát a bácsika én pedig már idegileg a csúcson voltam.
-Jó, keresünk mást!Viszlát.-mondtam póker arccal és megragadtam Niki kezét hogy menjünk innen a pokolba s ne tovább,ám de mielőtt kiérhettünk volna a bácsi utánunk szólt.
-Talán még is tudok adni egy szobát.-lóbált meg egy kulcsot előttünk. Halleluja!
-Köszönjük, mennyibe fog nekünk ez kerülni?-vette el a kulcsot szőke barátnőm és kedvesen mosolygott a bácsikára.
-Ennyibe.-vigyorgott és Niki elé tolt egy lapot.
-WOW.Nem sok ez pöttyet?
-Kell a szoba vagy nem?
-Kell.-vágtuk rá és kifizettük azt a szép kerek összeget.Felbaktattunk a legfelső emeletre és mikor kinyitottuk a 213-as szoba ajtaját leesett az állunk.
Természetesen nem azért mert egy villa szoba tárult elénk, ha nem mert egy kis pici,koszos egérlyuk.Egy fürdőszoba,ami le volt penészedbe, egy wc ahol olyan gázok vannak eleresztve hogy belépni életveszélyes és egy háló szoba amibe van egy francia ágy.
-Nem három személyes szobát kértél?-érdeklődött döbbenten Niki.
-Én is úgy tudtam.-nyögtem fel és letettem a hátizsákom az ágy elé.
-Húh gyerekek, majd figyelni kell szerintem ide valahova el van rejtve egy kamera nehogy a bácsika kukkoljon fürdés közben.-sóhajtott Alex és elkezdte kipakolni a tusfürdőjét, és a haj cuccait.
-Édes vagy.Csak nem aggódsz értünk?-mosolyodtam el.
-Mi?-pislogott rám boci szemekkel a fiú,mintha kínaiul beszélnék.-Ja, hogy ti jaa! Nem, természetesen magamról beszéltem hiszen tudod kockahas meg minden...-nevetgélt zavartan Alex.
-Pfff....-röhögött fel Niki is.-Azt hiszed hogy az a dagadt vénember pont a kockahasadra kíváncsi Romeo?
-Most miért ítéled el a melegeket?-hüppögte Alex.-Én teljesen megértem ,szegény bácsikát.
-Elhiszem hogy megérted,mert néha te is úgy viselkedsz mint egy meleg.-vágtam rá.
A nap hamar eltelt eme két idióta társaságában,szóval nem unatkoztam egy percig sem. Azt hiszem a nap fénypontja az volt mikor Alex talált egy már-már megpenészedett hamburgert az egyik párna alatt.
Az uzsonna amit kaptunk....azt inkább nem részletezem, de egy halál biztos, a menza kaját mosollyal a fejemen enném meg, nem úgy mint azt a szőrös trutyit amit elénk vágtak.
Magyarán korgó pocival mentem aludni, a fürdés elmaradt mivel a csapból nem folyt csak hideg víz,abba pedig így télen nem nagyon volt szívem megfürödni.
Lefeküdtünk hárman a francia ágyra középen Alex aludt,aki éjszaka eléggé elterpeszkedett az ágyon így két szélen Nikinek és nekem nem volt nagy mázlink...DE EZ VAN.

Megszállott

Na ez biztató!
Szóval összegezzük, egy hatalmas démon mágust,vagy mágus démont vagy mit szabadítottam a Földre? És ez az izzé engem akar elkapni??? Pff... na így induljak én még egyszer kari ajándékot venni , az új családomnak! De mondjuk megérte látni szöszi arcát mikor megkapta a Nobelt. Wahahaha!
Minden esetre, ez azt jelenti hogy még meg sem úsztunk egy bajt már a nyakunkon van a következő. Hát ez remek! Nem is én lennék. Még mindig a kaszásommal álltam szemben aki csak nézett.. azaz engem nézett gondolom... nem tudom ezt megállítani mert nem volt arca... mondom tiszta HP dementor ez a lény.
-És mit tegyek most?-szólaltam meg végül.
"Mire gondolsz?"
-Hát... ezzel Hank Thomson dologgal, már mint mit kezdjek vele?
"Tudatlan." sóhajtott a lény én pedig csak bambán bámultam rá.És akkor hirtelen lesokkoltam, mintha agyfagyást kaptam volna, fájt a fejem. Azaz nem hiszem hogy az agyfagyással járó tünet hogy az ember mindenféle képet lát.
Jól olvastad!
Képet láttam, mintha csak emlékek sűrűjébe pottyantam volna bele,csak képek, vagy nem is képek,videók, és közben csak egyetlen hangot hallottam a fejemben... ami kaszásomhoz tartozhatott.A képeken egy igen furcsa külsejű férfit pillantottam meg, egy férfit aki alacsony ,ám de igen jó képű,ahhoz képest hogy éppen egy gyerek testét boncolgatta. A gyomrom görcsbe rándult a kép láttán, ez az ember, ölt. Kegyetlenül. A hang eközben arról magyarázott nekem így összegészében , hogy mivel segítettem Hank-nek ezért Ő most már az én alárendeltem,szolgám, ha úgy kívánom segít nekem,egészen míg meg nem halok.
Amolyan szellem szolga.Tehát ezért akar megölni engem Hank... mert nem akar szolgálni engem. Ugyan, ki is akarna egy tudatlan vámpír lány házicselédje lenni? Ehhez már azért el kell jutni egy bizonyos szintre.
-Várjunk csak , ha segítek neked kijutni. Te is az alárendeltem leszel?-kérdeztem.
"Igen."
-És nem akarsz te is orbitális módon kinyírni vagy valami?
"Nem, ha olyan erős lennék mint Hank,akkor megtenném"
Mily' kedves eme lény. Hm.
-Rendben!Áll az alku szállj meg! Juttass ki minket!Sürget az idő!
A kaszásom nem felelt, cselekedett.
Közel jött hozzám és belém szállt, mintha csak átakart volna menni rajtam,ám de megragadt a testemben. Fájdalmasan felsikítottam és a földre rogytam.

-Réka!Réka ébredj!-ütögette gyengéden az arcom Niki.-Jól vagy ? Mi történt? Csupa vér vagy.
Megakartam szólalni, de mikor eljutottam odáig hogy kijöjjön hang a torkomon, nem én beszéltem. Szóval, nem én mondtam azt amit mondtam és nem is azon a vékony kis hangomon.
-Sikerült.-csak ennyit mondtam és rögtön rá is jöttem hogy a kaszásom az.
-Huh Réka, kicsit... khm....-kuncogott Alex én pedig majd nem képen vágtam csak a bennem lakozó démon nem engedte.
-Nem Réka vagyok, ha nem egy kaszás démon szelleme.Megszálltam a lányt,kijuttatlak bennetek,de csak addig maradok bent amíg szükséges,ami remélhetőleg nem sok idő mert bele is halhat... -magyarázta a kaszásom.
Hohó!Erről nem volt szó az alkuban.
Nem nagyon tudtam gondolkozni mivel hamarosan megmozdult a kezem és az öklöm egyenesen Alex hasába süppedt.
-Ezt azért mert megöltél.-morogta a kaszás bennem a fiú pedig a hasához kapott.-Tehát mi a terv?
A két barátom részletesen ecsetelte a tervet miközben én, azaz a bennem lévő démon csak hümmögött.
-Az északi kapun kell mennünk!Szőke te összeesel és mikor lejönnek pár őr te és a Alexa elintézitek őket,addig mi felmegyünk az őrtoronyba és kinyitjuk a kaput.-magyarázta unottan a kaszásom Alex pedig dühösen nézett rám...
-A nevem Alex!A-L-E-X!-dühöngött de végül is más kritika nem volt a tervvel kapcsolatban.
Akcióba is lendültünk.A torony közelében,egy fa mögött bújtam meg és onnan figyeltem Niki remek összeesését. Miközben két őr rémülten lesietett a lány segítségére én felosontam a toronyba. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat és mikor felértem még egy őrrel találtam magam szembe.
-Basszus.-szitkozódtam de a bennem lévő démon már cselekedett is.
Odalibegtem az őrhöz és jól behúztam neki.
Wow! Tiszta büszke lettem magamra,igaz a mozdulat nem nekem köszönhető de üsse kavics! Raj vagyok!
Az őr bambán nézett rám majd ő is támadásba lendült.Egyenesen rám akart ugrani de mielőtt rám vethette volna magát leszúrtam a késemmel.
Elképedve néztem az őr testére ami minden bizonnyal hamarosan reinkarnálódik szóval nem kell féltenem...de hát akkor is olyan mintha megölte, volna. A kezemben lévő véres késre pillantotta amiről vörös vér csöpögött le.
A franc...
A bennem lakozó démon már is elindult a kapunyitó karhoz,amit egy erős rántással elhúzott. Hamarosan fülsüketítő recsegésre lettem figyelmes a kapu kinyílt,én pedig levetettem magam a 10 m magas őrtoronyból.
Süvített a fülembe a szél én pedig lefagyva repültem egészen addig míg erős karok nem kaptak el.
-Remeg időzítés.-suttogtam a saját hangomon Alexnek aki a következő pillanatban már le is tett.-Niki hol van?-érdeklődtem meg barátnőm hollétét.
-Hamarosan jön csak elhoz pár fegyvert.-kacsintott rám a fiú,és hirtelen meginogtam, a bennem lakozó démon kiakar törni. Fájdalmas sikítással a földre rogytam.-Réka!-ragadta meg a karom Alex én pedig továbbra is a földön kuporogtam.
Felnéztem a fiúra aki mikor megpillantotta az arcom elengedte a kezem és rémülten hátra ugrott egyet.
Ne már eddig is tudtam hogy nem vagyok az a tipikus "bombázó" de ennyire szarul nem nézhetek ki!
Ismét egy sikítás bukott ki belőlem.
És még egy...

Lassan kinyitottam a szemem a földön feküdtem, és Nikiék néztek le rám.
-Mi...mi történt?-hebegtem és a homlokomhoz kaptam.
-Vége van.-mosolygott rám Niki.-A kaszásod elment és mi is kijutottunk.
-Ez azt jelenti hogy indulhatunk megmenteni a szöszit?-kérdeztem csillogó szemekkel.Niki még szélesebb mosollyal ajándékozott meg,plusz egy biccentéssel

A kaszásom

Fagyott éjszakának néztünk elébe,a szél ridegen fújta az arcunk.Talán nem a legfelelőbb időpontot választottuk, a szöszi megmentésére...engem annyira amúgy se izgat,hiszen semmi közöm a szöszihez,csak a terveimbe úgy szerepelt hogy megkeserítem az életét amiért ezt tette velem, de hogyha dutyiban van macerás a szitu.Szóval kénytelen vagyok megmenteni a drágát,hogy elrontsam az életét.

-Szóval a terv,Niki összeesést színlel a kapu előtt addig mi.-mutatott rám Alex.-Kiosonunk.

-És mi lesz Nikivel?-kérdeztem aggodalommal az arcomban.

A két bűntársam felnevetett és csak legyintettek hogy majd meglátom.

Hát oké.Akkor majd meglátom....

Gondolataimba mélyedve járkáltam fel alá míg Alex és Niki azon vitáztak hogy melyik kaput támadják meg, az északi és a déli között ment a vita, csak ugye a déli messze van,viszont ott gyengébb az őrség.Nagy dilemma... 

Annyira belemerültem a gondolataimba hogy nem néztem a lábam elé és felbotlottam egy fa gyökerében.

-Auch!-szisszentem fel. Valahogy senki se szaladt a segítségemre,mert még mindig ment a vita,tehát felálltam és nekitámaszkodtam a fa törzsének mikor morgást kezdtem el hallani.

-Halljátok ezt?-riadtam meg és odarohantam a vitatkozó pároshoz,akik ekkor abba hagyták a veszekedést.

-Csak egy bagoly,ne szarj már be!-vihogott fel Alex és megigazította gondosan felzselézett sötétbarna haját.Vállat vontam és inkább visszamentem a fához.

Viszont a morgás nem halkult egyre hangosodott... Ez mi ez??

Hamarosan fekete alakot pillantottam meg a távolban.

-Srácok...-nyögtem fel elcsukló hangon.-Srácok?!

-Igen?-nézett rám Niki most már elég idegesen.

-Jön valaki...vagy valami.-nyeltem egy nagyot és az árny felé böktem.

-Miről beszélsz?-vonta fel a szemöldökét Alex, mondjuk ezt is csak onnan tudom mert egy lámpás világította meg őket,meg a hatalmas térképet amit a kezükben tartottak.

Képzelődtem volna?Kétlem!Hiszen...itt áll már szinte előttem.

Ahogy közeledik Nikiék felé ,elkezd megvilágosodni a teste... Hiszen ez egy kaszás démon! Elővettem a késem,igaz jól tudtam semmit sem használ ellene,előzőleg se használt.

"Segít,segíts,segíts...." 

Visszhangzott a fejemben a szó.

-Miben?-suttogtam és a szörny egyenesen előttem állt .

"Kijutni..."

-Nem tudok... és ha tudnék is, megölnéd a társaim.

"Te tudsz csak segíteni...szellem lettem...."

Gondolom ezzel a szellem lettem izével arra célzott hogy nem nagyon tud ártani az emberiségnek, vagy... más élőlénynek... na de hát akkor is hogyan tudnék én segíteni? Hiszen még csak most lettem vámpír, azt se tudom mivel árt a kaszás démon...semmit se tudok! 

Na de várjunk csak,miért is tudok én beszélni ezzel a lénnyel ha egyszer már halott? Vámpír képesség?De hisz akkor Alexék is éreznék,látnák,hallanák.... 

-Réka!Jesszus jól vagy?-szaladt ide hozzám Niki és csak ekkor vetten észre hogy a földre rogyva vérzek.Mi történt velem? Pff hol a kamera?

-Úgy nézel ki mint aki szellemet látott.-húzta el flegmán a fiú a száját...azt is láttam... el kell mondanom!

-Én...én...-kezdtem bele mondatba de egy köhögés félbe szakított, a saját köhögésem, vért köhögtem fel.

-Jajj Réka, ne mondj semmit... lehet az lenne a legjobb ha vissza mennél...-segített fel Niki.

-Nem!Mondani akarok valamit.-erőszakoskodtam.-Az előbb... nem hiszitek el... de egy szellemmel beszéltem...

-Mondom én hogy szellemet látott.-röhögött fel Alex.-Nagyon beverhetted a buksid kicsi lány.A szellemekkel nem lehet beszélni,sőt nem is látjuk őket.

A lány meg se szólalt inkább csak aggódva nézett rám.

-Nem.-köhögtem újra.-Tényleg láttam!-és hirtelen összeállt a kép...-Így juthattam ki a szállóból is!

Na erre már felfigyeltek. Mily drámai fordulat,az előbb még haza akartak küldeni.

-Elég logikus válasznak hangzik.-töprengett Alex,és beletúrt sötétbarna hajába.

-Na jó, most már érdekel a dolog. Mondd csak nem tudnál beszélni ismét egy szellemmel?-mosolyodott el én pedig viszonoztam a mosolyt.

Ott álltam az erdő közepén a sötétben,tőlem nem messze a két bajtársam állt,én pedig azt vártam hogy megjelenjen a kaszásom.

-Hol vagy?-suttogtam és annyi önbizalom és adrenalin volt bennem hogy woah!Öntelt vigyor ült a fejemen és élveztem a helyzetet nagyon is!

Hűs szellő csapott meg,amibe kellemesen beleremegett a testem.

Tudtam hogy itt van...

Megfordultam és a fekete szörnnyel néztem szembe.

"Kerestél?!"

-Igen, alkut ajánlok,kijuttatlak ha cserébe te is kijuttatsz minket.Engem és a két barátom.

"Rendben"

-Viszont... mielőtt megszállnád a testem... ismét elfogom veszteni az emlékeim?-kérdeztem meg a démontól mielőtt közelebb jöhetett volna hozzám.

"Nem,ugyan úgy uralni fogod a tested...ahogyan én is"

Nyeltem egy nagyot...biztató...

-De előzőleg...

"Hahaha!Buta vámpír lány"

Értetlenkedve néztem a szörnyre ami megragadta volna a kezem de inkább vissza húzta a fekete csontból álló kezét.

"Kedvesem,én egy ártatlan kaszás vagyok, akit te a világra szabadítottál az nem volt más mint Hank Thomson."

-Nem magyar... még is ki ő?

"Angol... az aki kezében tartja a világot"

Na ennél a mondatnál az állam a földre esett kb. Mi a búbánat? Csak egy kari ajit akartam venni és már is a világra szabadítottam egy szörnyet. Bizony tipikus,nem is én lennék!

"Ő az egyik legnagyobb varázsló, törölte az emlékeid...Démon mágus...rettegj tőle,és ha jót akarsz magadnak menekülj!!Keresni fog téged...és azt nem úszod meg élve"

Tintafolt a szívembe

Hirtelen elkapott a rémület.Most vajon megöl?Mit tegyek?Rémülten meredtem az így is ijesztő kaszás démon fejére.Ismét hangokat hallottam sokkal erősebben.Kezdtem szédülni,és kezdtem elveszteni a testem felett az irányítást.Eszembe jutottak a nővér szavai :
"-Egyébként,megállapítottuk testvéreimmel hogy démonerő van az ereidben de úgy tűnik már szinte ki is tisztult.A démonerő mellékhatásai először a hatalmas energia,aztán később az utolsó csepp erő is kiszivárog az áldozatból,végül rémálmok,homályos látás és fejfájás gyötri.Ezt a borzalmas kórt leginkább megszállottságnak nevezzük.
-Miért pont annak?
-Mert általában akkor kapjuk el ezt ha egy démon megszáll."
Gyorsan történt minden , képek villantak a fejemben. Megszállás... hogy máshogy juthattam volna máshogy ki?Megszállt egy démon! Neki "köszönhetem" hogy kikerültem a szálló területébe, ha most ismét megszáll egy démon, újból ágyhoz leszek kötve,nem tudok segíteni szöszinek, de az is lehet hogy ezt már nem élem túl. Tennem kell valamit!
De sajnos nem tudtam ott álltam védtelenül és hangok zúgolódtak a fejemben, nem tudom összerakni a szavakat...Olyan furcsa nyelven beszél...akár csak egy részeg orosz. Tényleg meséltem már hogy egyszer leszólított egy részeg orosz? Az hogy nő vagy férfi azt nem tudtam meg állapítani de részeg volt...és orosz...azaz gondolom.
Nem lényeges. 
A kaszás démon megakart szállni, talán ez történhetett akkor is mikor kiszöktem?
-Mit akarsz?-nyögtem fel végül és elfordítottam tekintetem a szörnyről, végig futottam szemeimmel a tájon.A tekintetem megpihent egy hatalmas fán, miközben ismét hangokat kezdtem el hallani.
Igen ismét hozzám beszélt.
Sokáig filóztam rajta hogy mit is mondd nekem a lény,végül sikerült kiszűrnöm a szót.
"Segíts"
-Miben?-léptem hátra egy lépést, és ekkor vettem észre hogy a lény nem tud hozzám érni... nem tud ártani nekem.
Mindenesetre hamarosan megkaptam a választ a kérdésemre.Erősen koncentráltam hogy mit mondd.
"Kijutni,csak te tudsz kijuttatni innen"
-Miért?Miért csak én,miért nem tud más?És egyáltalán miért tudsz velem beszélni.
Pár perc néma csend következett, végül ismét szavak visszhangoztak  a fejemben . Ezt már nehezebben sikerült megértenem de valami olyasmit mondott hogy "Buta vámpírok". De ismerős nekem ez a mondat... honnan?
-Válaszolj,mi vagy te!-szóltam rá élesen a lényre ami néma csendben lebegett előttem.
"Kaszás démon , akit a barátod többek között lemészárolt"
Hmm... vajon a szösziről beszél? Vagy Alexről? Talán ez az a démon aki megtámadott engem és a szöszit??
-Ha kijutsz... ismét testet öltesz?-kérdeztem remegő hangom,és egyre inkább elöntött a félelem, a démon nem válaszolt.Egyszer csak eltűnt és ezzel párhuzamosan Niki szaladt felém.
-Rékaaa!!!-ugrott a nyakamba és szorosan átölelt.-Képzeld, van egy tervem!
-Milyen terv?-vontam fel a szemöldököm és kezdtem feloldódni az előbbi kényelmetlen helyzetből.
-Hogy hogyan mentsük meg... tudod...-suttogta és mélyen a szemembe nézett.
-Tehát megmentjük??-ragyogott fel az arcom.
A lány biccentett és megragadta a ruhám ujját és magával rántott.

Felmentünk a szobájába és elkezdett mesélni és mesélni és mesélni... a terv egyszerű, vagy is nem az de a lényeg hogy értem, a lényeg hogy holnap pontban este 10-kor találkozunk a behemót növénynél.
Az akcióban nem csak én és Niki veszünk részt ha nem Alex is. Eriknek és Katának azért nem szólunk mert ők túlzottan "jók" ahhoz hogy ebben részt vegyenek, és talán beárulnak igaz mind ketten eszméletlen jó harcosok...
Miután Nikivel leegyeztük a dolgokat a szobából kifele menet rögtön Erikbe ütköztem.
-Öhm... te hallgatóztál?-hökkentem meg és nekitámaszkodtam az ajtónak.
-Természetesen nem, csak itt van a szobám.-mosolygott rám és odalépett Niki szobája melletti ajtóhoz.
-Jaj.-nevettem fel megkönnyebbülten .-Így már világos,nem is tudtam hogy ez a szobád.
-Haha sok mindent nem tudsz te még.-nevetett fel.-Megnézed?-szorította össze ajkait Rik,és kinyitotta az ajtót.
Biccentettem egyet és mosolyogva beléptem a szobába ahol félhomály volt, a sötétítő félig elvolt húzva és a sötét kék fal eleve sötétebb árnyalatot szerez a szobának. A szoba tele volt könyvekkel és papírokkal, akarom mondani,papír galacsinokkal.Felvettem a földről egyet és kisimítottam. Egy vers volt rajta.

Egy tinta folt ékelődik szívembe,
Lassan tovaszáll a vérembe.
Ezért fogtam most kezembe a tollam,
Hogy gondolataim egy versbe foglaljam.

Elhervad a rózsa és még is vízbe teszem,
Bolond vagyok tán' hogy így reménykedem.
Ami elmúlt,elmúlt, egy ponttal le van zárva.
Vesszőt tennék oda de mind hiába.

-Hé mit csinálsz?-tépte ki kezemből a lapot Rik én pedig ijedtemben hátráltam egy lépést.
-Nem is tudtam hogy verseket írsz, ez eszméletlen!-böktem ki csodálattal.A fiú mintha meg se hallotta volna beledobta a kályha tüzébe.A tűz hirtelen hatalmas lángra kapott én pedig ijedtemben hátra léptem egyet.
-Ezt miért csináltad?-kérdeztem elcsukló hangon.
Rik sóhajtott egy nagyot és végigfuttatta karcsú ujjait,ébenfekete haján.
-Nem lényeges... jobb lenne ha inkább lemennél ebédelni... a többiek már megtették.-fordított nekem hátat és kinézett az ablakán. Furcsa ez a srác... de tényleg jobb lesz ha lemegyek ebédelni, korog a pocim.

2013.12.18.szombat
Mindenhol sötét van, csak a bakancsom talpa kopog az épület parkettáján,ahogy óvatosan lebaktatok a lépcsőn egyenesen keresztül a portán , ahol éppen a portásbácsi aludt. Ki lopakodtam és még nagyobb sötétség fogadott.De nem kellett sokáig félnem, hamarosan besétáltam a sokkal kisebb épületbe.
A második emeleten pedig már vártak engem.
Niki szőke haját pillantottam meg először.
-Felkészültél?-kérdezte érces hangon a lány és biztatóan rám mosolygott.

(a vers saját)

Egy csepp a tengerben.

-Megvagy !-szorított a falhoz és hangosan felnevetett.
-Eressz el!!-hisztiztem és durcás mosollyal néztem rá.Elkezdtem vergődni szorításában de ő csak nevetett és megrázta a fejét.-De gonosz vagy.-nyújtottam rá ki a nyelvem , ő pedig komoly ám de szórakozott pillantásokat vetett rám...emlékszem mikor a szöszi állt velem szembe, ugyan úgy mint ahogy most Alex, ugyan ilyen kemény szorítással tartott a falnak ... én pedig lefejeltem. Hozzá teszem hogy szerintem azóta is fáj a fejem.A szöszi... vagyon most mit csinál? Egy börtönben van valahol,jó messze tőlem...
-Réka...Réka jól vagy ?-kérdezte aggódó tekintettel Alex én pedig szomorúan néztem rá.
-Persze.-füllentettem és mivel kicsit lazított a szorításon ,ellöktem magam a faltól és elsétáltam.Egész végig éreztem Alex értetlen pillantását , de hát mit tehetnék? Egyszerűen elment a kedvem , és most teljesen mindegy mitől, tudjuk be női hangulat ingadozásnak , de most nem akarok mást csak elterülni az ágyamon. Pontosan így is tettem. Egész délután ott fetrengtem az ágyamban.
Senki se keresett,és nem is akartam hogy keressenek. Egyedül akartam lenni és merengni az élet nagy hülyeségein.
Ám de hirtelen elkapott a tett vágy.
Meg kell mentenem annak az idióta szöszinek a hátsóját! Igen! Ez az ! Meg is fogom menteni, Niki biztos segít.
Fel is pattantam ,pihe puha ágyikómból és elindultam megkeresni Nikit.
Mivel nem tudom melyik a szobája ezért először a növényes részre mentem,egyenesen a vénusz légycsapóig. Szerencsémre meg is találtam ott.
-Niki!-intettem neki és erre hirtelen a növényi eredetű fenevad felém hajtotta hatalmas fejét, kinyitotta száját és hatalmas fogakat villantott elő.
-Szia Réka.-köszönt halkan a lány és erre a behemót növény is lenyugodott.
-Niki, beszélnünk kell! Most! Tudsz olyan helyet ahol nem jár senki?-tértem rá rögtön a tárgyra.
-Persze nézz csak be Kata szobájába,szerintem oda csak ő szokott bejárni.-mosolyodott el halványan.-Na jó , menjünk a szobámba.Nem hiszem hogy jönni fog oda bárki is.-állt fel a növény elé lerakott székről és elindultunk a "szobájába".
Remek hamarosan meg is tudtam melyik az ő szobája, balról a második ajtó.
Pazar.
Belépve a szobába , úgy éreztem magam mint ha a hippik földjére léptem volna, a fal rikító sárga,ami kicsit irritálta a szemem, meg minden színes,díszes... szóval minden kis happy-hippi.
Leültünk az ágyra ami szivárványos,kötött pokróccal volt leterítve (?).
-Szóval?Mit szeretnél?-kérdezte unottan.
-Meg kell mentenünk a szőkét!-vágtam rá.
-Jó ,azt hiszed ezen még én nem gondolkoztam? Én és Alex is eleget törtük rajta a fejünk, de Réka jegyezd meg amit most mondok : NEM.TUDUNK.MIT.TENNI.-mondta komolyan.
-De!Semmi se lehetetlen, figyelj a szöszi is megtenné értünk,azaz értetek értem már kérdéses.-sóhajtottam és kissé szaggatottan vettem a levegőt.Jajj ez a sok stressz...
-Ez igaz...de mit tudnánk mi tenni?Csak eső cseppek vagyunk a tengerben (ez is olyan hippis, lehet hogy hippi) , Mr.Black-ék hah, na meg  VHE pedig maga a tenger...
-Muszáj ilyen pesszimistának lenned?
-Bocs de tényleg nem tudunk mit tenni,ebből a pokol fészekből si kijutni elég macerás lenne,nem tudom hogy te hogyan csináltad.
-És ha kijutnánk... egyszerűbben menne minden?
-Figyelj,ha kijutunk azt Bella észre veszi és köteles megkeresni minket,szólni a tanácsnak ha nem talál , a tanács pedig percek alatt kinyomoz minket. De ha mindezen túljutnánk , igen végül is egyszerűbb lenne.
Hmm...vajon hogy jutottam ki?Meg kell tudnom!De hogyan?

2013.12.17.péntek
Reggel egy kis edzéssel kezdtem aztán lerohantam reggelizni,majd sétálni.
Minden órában szinte elmegyek arra a helyre ahol azon a napon mikor elszöktem lehettem,hátha eszembe jut valami,de semmi se ugrik be csak hogy kiugrottam az ablakból...
Hogy lehetek ekkora hülye?
Na nem lényeges már hozzá szoktam.
Szóval úgy döntötte hogy sétálok egyet az erdőben,magamhoz kaptam egy kést és egy íjat (örök kedvenc),tudjátok biztonságom fenntartása érdekében.Hehe na mindegy.
Besétálva az erdőbe elmerengtem azon hogy vajon ,helyet tudnék -e cserélni Szebivel?
Hiszen nekem úgy is mindegy, velem annál rosszabb hogy vámpír vagyok már nem is történhet, a szöszi pedig... piszok helyes,ott áll előtte az élet,hogy milliónyi lány szívét összetörje...és remélem majd az ő kis lelkébe is beletapos valaki... bárcsak helyet tudnék vele cserélni, ha kitudnék találni egy történetet... hogy ez az egész az én hibám volt . Kár hogy nem vagyok valami remek hazudó... mit tudnék mondani?Az én hibám mert,esténként nem kéne egyedül caflatnom az erdőben?Vagy nem kéne hogy ilyen finom legyen a vérem...tényleg vajon finom a vérem?Csak mert én ezidáig olyan vas izünek tudtam be...
Hmm... vagy esetleg mondhatnám azt is hogy leitattam Szebit , és aztán történtek a dolgok...
*CSATT BUMM*
Mi volt ez?
-Hahó van itt valaki?-kérdeztem és próbáltam összeszedni a maradék bátorságom.Válaszként egy morgást kaptam, készenléti üzemmódba szereltem az íjam és,megfeszített ideggel,tettem egy kört a tengelyem körül.Mikor megfordultam egy fekete dementor szerűséget vettem észre (Harry Potter) , ez egy démon kaszás...egy darabig sokkolva néztem a lényt,és mindenféle fura hangot kezdtem el hallani,néha még értelmes szavakat is összetudtam rakni a hangokból...megőrültem?
Ijedtemben elengedtem a kifeszített ideget ,a nyíl pedig célt ért, csak hogy a nyíl átvetette magát a kaszáson.
Mi a pokol?Mintha nem is lenne ott semmi...akár egy szellem...hirtelen eszembe jutott Kölcsey Huszt című verse .
"Bús düledékein, Husztnak romvára,megállék
Csend vala,felleg alól száll az éjjeli hold.
Szél kele most ,mint sír szele kél,s a csarnok elontott,
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém..... "
Pöttyet azért témához illő vers nem de?
Szóval a nyíl áthatolt a lény testén, de lássuk a kés is átfog? Közelebb léptem pár lépést a lényhez,de teljesen nyugodtnak tűnt ,nem támadt rám...viszont még mindig hozzám "beszélt" ami kicsit zavaró volt.
Igyekeztem azért úgy eldobni a kést hogy az célt találjon, ám de az átsuhant a kaszás testén én pedig elképedve néztem a démonra,ami egészen közel szállt hozzám....

A büntetés

-Most mit tegyünk?-kérdeztem elcsukló hangon és lerogytam az ágyamra (amit egyébként elfelejtettem beágyazni szóval gyönyörűen festett).A szöszi lány sóhajtott egyet.
-Fogalmam sincs.-ült le mellém ő is.Nem hallottunk semmit,csak néha az aggódó Bella hangját.Néma csend szállt a szobámra, és egy hatalmas kő nyomta a szívem, kínos némaságban ültünk és feszülten várakoztunk,akár csak a fogorvosi rendelőben szokás.Végül is egy fekete ruhás pacák lépett be az ajtómon,Niki azonnal felpattant és meghajolt a férfi előtt.
-Üdvözlöm Mr.Black.-köszönt a fekete ruhásnak Niki.
-Jó napot kívánok kis hölgy.Magunkra hagyna minket Rékával?-kérdezte a férfi,azaz Mr.Black,némi angol akcentussal.
A lány egy darabig hezitált végül meghajolt és kiment.Na ne!De kis sunyi,egyedül hagyott az ellenséggel egy szobában.
Neheztelő pillantásokat vetettem Mr.Black-re,aki csak gúnyosan mosolygott.
-Nézze Mr.Black,vagy ki a csoda,nem tudom maga ki,de nem hiszem hogy kedvelnem kéne Önt.-böktem ki pár percen belül ami épp eszembe jutott.
-Nem is kell kedvelned,én se kedvelném magam ha tudnám mit tervez a VHE tanácsa Szebasztiánnal.Hiszen kedveled őt nem?-vigyorgott rám a pacák én pedig vissza vicsorogtam.
-Még barátként se kedvelem.-dünnyögtem szenvtelenül.
-Értem.Én se kedvelném.-sóhajtott a férfi és lehuppant mellém az ágyra.-Viszont muszáj lesz téged is kihallgatnom,ha kedvelsz,ha nem.
-Előbb mondja el mit akarnak csinálni a szö... Szebasztiánnal.
-Sajnálom ilyen titkos aktákat nem adhatok ki.
-Miért kik maguk az FBI?-dühöngtem és egyre jobban frusztrált a mellettem ülő hapi.
-Haha tipikus magyar vagy.Tudtad hogy régen a magyarokat rebelliseknek hívták?
-Nem vagyok hülye,ennyit azért én is tudok.-akartam mondani de ehelyett inkább csak biccentettem.
-Szóval meséld el hogy s mint történt átváltoztatásod.
Egy darabig elgondolkodtam a fekete öltönyös férfi szavain "...én se kedvelném magam ha tudnám mit tervez a VHE tanácsa Szebasztiánnal."
Ugyan még nem tudtam meg mi is ez a bizonyos VHE, de most ez nem lényeg.Valami szörnyűség vár a szöszire...
-Sajnálom de nem tudok mondani semmit.-feleltem és csak reménykedni tudtam hogy a szöszi se mondott semmit,mert ha még is akkor szőkébb mint hittem.
-Értem,azért köszönöm hogy időt szakítottál rám.-állt fel a férfi én pedig pöttyet megkönnyebbülten néztem rá, hű ennél cikisebb helyzetbe azt hiszem akkor kerültem utoljára mikor ráültem egy csoki mikulásba...na az gáz volt a javából,tiszta csoki lett a hátsóm...-Remélem még találkozunk,viszlát Réka.-intett Mr.Black.
Ismét megfeszült az egész testem és mintha csak ólomból lennék,még hang se akart kijönni a torkomon és mozdulni se bírtam.
-Vá-várjon!-nyögtem fel hirtelen.
-Igen?-nézett rám a feketeség sunyi mosollyal arcán.
-Mi lesz most Szebasztiánnal?
-Ouh. Természetesen elvisszük a VHE börtönébe és ott tartjuk egy két évig, de azután se hagyhatja el a szigetet.
-Milyen szigetet?És milyen börtön?-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Szavamra, neked semmit se mondtak el kis hölgy?Csak úgy zúdítod rám a kérdéseket.-nevetett fel a pacák én pedig csak morcosan néztem magam elé.
-Akkor jó lenne ha válaszolna rájuk.-dünnyögtem és Black úr abba is hagyta a hahotázást.Hurrá.
-Kicsit több tiszteletet.Egyébként pedig, a VHE  szigetén él a legtöbb vámpír,gondolom ismered a Bermuda sziget nevét.Na lenne a VHE szigete.-mondta tárgyilagosan.
-De hiszen....az nem túl biztonságos.
-Nem mármint mi az igazi Bermudáról beszélek,na ha annak valaki a közelébe jön,az nem éli meg a holnapot,semmi sem juthat a sziget közelébe,se repülő,se hajó,de még hőlégballon se.Egyedül a teleportállal lehet odajutni.
-Aha...
-Viszont most tényleg megyek,viszlát.
-Viszlát.-suttogtam és próbáltam megemészteni az iméntieket.Ez nem frankós... mi lesz így?Elviszik szöszit... talán soha nem jön vissza... meg kell találnom Nikit!
Rögtön fel is pattantam és rohantam megkeresni a lányt,nem kellett messzire mennem a földszinti részen üvöltözött éppen, a szőke haját pedig idegesen igazgatta.
-Nem vihetik el!Értsék meg!Nem fogom hagyni!-üvöltötte torka szakadtából az egyik öltönyös fazonnak aki fapofával bámult a sikítozó lányra.Odaléptem barátnőm mellé és próbáltam csillapítani kedélyeit.Végül nem tudtam mit tenni a szőkeséggel,elrángattam a helyszínről,egyenesen fel a másodikra.Igaz nehéz volt egy vámpírt (!!) felrángatni ,miközben épp egy másik vámpírnak akarta letépni a fejét,meg eféle borzalmakat tenni...Felérve az emeletre a szobámba rángattam és becsaptam az ajtót.
-Higgadj le Niki!Kitalálunk valamit!-szóltam élesen a lányra akinek könnyek ültek meg a szemében.
-Nhem ha elviszik nhem thudjuk visszha hozni.-sírta el magát a lány és  a vállamnak dőlt.
-Dehogynem biztos lesz aki segít...-nyugtatgattam és a szívem majd ketté hasadt...láttam a szöszit...a sok fekete ruhás közt állt,és komoly tekintettel nézett maga elé,egy szemnyi félelmet se láttam a szemében.Bátor volt.Nem harcolt ,nem lázadt, inkább némán tűrte ahogy körülállják és a menekülés egyetlen pici szikráját is kiégessék belőle...
Egyszerűen borzalmas volt nézni a higgadtságát... de egyszerűen nem tudtam semmit se tenni, Niki se tudodtt hiába dühöngött , és Bella se tudott hiába zokogott. Alex és Erik hamarosan ideértek, Alex először oda akart menni a szöszihez de Rik elkapta a karját és megrázta a fejét, Kata némán nézett maga elé. Mindenki feszült. De hiába a feszültség, a sírás , a fenyegetőzés vagy a dühöngés, még én is tudtam hogy túl kicsi emberek, azaz inkább vámpírok vagyunk ahhoz hogy bármit is tudjunk tenni,ezért inkább felsétáltam a szobámba és lefeküdtem aludni.Ismét elkapott az émelygés.

2013.12.17.csütörtök
Nem túl sokat aludtam az éjszaka ,ismét rémálmok gyötörtek , sötét folyosók ... és hiába látom a fényt a folyosók végén ,hiába  futok felé , sohasem érem el.
Megborzongva felültem az ágyamon és magamra kaptam egy könnyedebb ruhát és felmentem az edző terembe íjászkodni.
Már vagy a huszadik nyilat lőttem bele a táblába mikor valaki felnevetett.
Az ajtóban Alex állt és egy tábla milka csokit csemegézett (?).
-Hahaha.-nevetett fel és megcsillantak csokis fogai.-Nem csak íjászkodni kell tudni. Ha közelharcba keveredsz ,nehezebb lesz azt az íjat használni.
-Akkor taníts óh nagy mester.-hajoltam meg a fiú előtt és enyhén szólva ,röhögőgörcsöt kaptunk.
-Akkor talán kardozunk.-dobta ki a közelben lévő kukába a csokis papírt és bevonult a fegyver szobába. Mikor kijött két kardot tartott a kezében.
-Tessék mi-lady.-vigyorgott rám és megcsillant a mogyoróbarna szeme.
-Kösz.-vettem el a kardot elpirulva és már neki is vágtunk a kardozásnak. Gyerekjátéknak tűnt egészen addig míg el nem kezdődött.
Az edzés végére hulla fáradtan rogytam a földre a fiú pedig csak röhögött rajtam.
-Visszavágót.-lihegtem és elterültem a földön.
-Felesleges szenvedned kislány, a mestert nem lehet legyőzni.-kuncogott Alex és a helyére tette a kardokat.Mérgesen néztem rá , aztán igazat adva a dolognak felnevettem. Lihegve néztem a plafont és próbáltam kikapcsolni az agyam.-Csokit?-hajolt felém a fiú én pedig mosolyogva bólintottam egyet.
Alex tört is nekem 3 kocka csokit és leült mellém.
-Te Réka... tényleg nem tudod mi történt veled?-kérdezte a fiú halkan és beletúrt dús,sötétbarna lobboncába.
-Mi van?Bocs ezt nem értem.-nevettem fel zavartan és betömtem a csokit,majd új kockákért kuncsorogtam.
-Chö , látszik hogy nálad még reggel van.
-Figyelj eszméletlen sok dolog történt velem az elmúlt pár napban , szóval melyikről szeretnél információt szerezni?
-Arról hogy hogyan jutottál ki a szállóból.
-Fogalmam sincs hogy jutottam ki. -vontam meg a vállam és tovább nyammogtam a finom milkán.
Pár percnyi csend következett.
-Héé! Te befaltad a másik tábla csokim??-üvöltött fel én pedig nevetve bólintottam egyet.-Na várj csak.-állt fel és körbe kergetett az edző termen.

Homályos emlékek PART2

2013.12.16.szerda
Mikor kinyitottam a szemem egy emberkét pillantottam meg az ágyam mellett.Fekete kusza haj , és csillogó smaragdzöld szemek.Egy fekete hosszú ujjú pólót viselt és egy kék farmert,a kezében egy könyvet tartott (aminek látványának hála még jobban legyengültem).
-Jó reggelt.-köszönt és megcsillantak azok a zöld szemei.
-Neked is Rik..mit keresel itt?-kérdeztem meg a fiút aki mosolyogva szemlélt engem.Nem gondoltam volna hogy pont Erik fog az ágyam mellett ücsörögni,ha felkelek.Kissé zavarba ejtő a szitu.
-Gondoltam benézek.Jobban vagy?
Egek!Miért kérdezi mindenki ezt?Oké udvariasság meg minden de kezdem nagyon unni...
-Mint látod élek.-dörmögtem amire a fiú felnevetett,csodás ezek szerint vicces is vagyok.
-Ez most olyan volt mintha Szebit hallottam volna.-vigyorgott még mindig és ölébe ejtette a könyvet.
-Mit olvasol?-kérdeztem tőle kissé közömbösen.
Erik az ölébe ejtett könyvre pillantott majd rám.
-Két város regénye.-felelte  és azt hiszem "felvidította" hogy érdeklődöm a dohos könyve iránt.
-Csak nem Dickens?-vontam fel a fél szemöldököm.
-De honnan tudod?-csillant meg ismét a szeme és azt hiszem kicsit megleptem a dologgal.
"-Ja hát rá van írva a könyvre..."-akartam mondani de inkább más válasszal feleltem.-Tanultuk irodalom órán.-rögtönöztem és úgy gyanítom hogy bevette.Egyébként tényleg tanultuk irodalom órán,azaz volt róla szó.Emlékszem pont akkor ébredtem fel mikor megemlítették a Két város regényét.Egy darabig pletyóztunk a könyvekről,azaz inkább Erik szövegelt nekem arról hogy milyen mestermű a könyv és hogy imádja.Miután abba hagytuk a cseverészést a fiú kiment a szobából azon céllal hogy "hagy engem pihenni".Ám alig hogy kilépett az ajtón megcsörrent a telóm,eszméletlen hogy ilyen sokáig bírja az aksi.. tipikus Maden China.
"Beni " neve villogott a kijelzőn én pedig egy darabig hezitáltam hogy felvegyem -e.
Felvettem.
-Haló Réka!Úgy örülök hogy újra beszélünk.-csendült meg Beni hangja a telefon túlvégén.
-Szia Beni...
-Jól vagy? Csak mert tegnap előtt olyan rossz bőrben voltál.-magyarázta a fiú.
Na megint ez a kérdés.
-Találkoztunk tegnap előtt?-ráncoltam össze a homlokom.
-Ja a Pláza előtt.Meg is adtad a teló számod.
-Persze,oké beugrott.Kösz meg vagyok -csak démonerő van az ereimben és elfelejtettem pár dolgot- És te?
-Meg vagyok.Arra gondoltam hogy találkozhatnánk valamikor.
Ajajj....
-Bocsi,de nem lehet...
-Miért?
-Hát mert...-gondolkodj Réka gondolkodj!-Mert kollégista vagyok és ma vissza kellett mennem a koleszba.-rögtönöztem,egyre jobban hazudok nem de?
-Ja, értem majd azért remélem még beszélünk...hallod most viszont leteszem majd csörögjük egymást csá!
És kinyomott...a hasam elkezdett korogni tehát úgy döntöttem megyek kajálok egyet.És mivel már jobban vagyok talán jó lenne ha felöltöznék,nem szeretnék így mindenki előtt (főleg az elég perverz Alex előtt) köntösben mászkálni.Tehát elkezdtem letotyogni a lépcsőn be a kétszárnyas ajtón.
-Jó reggelt Nancy . Tudsz kenni nekem nutellás kenyeret kérlek?-kérdeztem a nőt aki mint mindig dudorászott és törölgette az asztalt.
-Yes.
Aha...szóval áttért angolba.Hamarosan megjelent egy kis tállal a kezében és letette az asztalra.Gyorsan elfogyasztottam a finom falatot,miközben azon gondolkodtam hogy mennyire szeretem Nancy-t amiért pont olyanra csinálja a nutellás kenyeret mint amilyenre szeretném (kb.2 cm vastagságú nutellát ken a kenyérre).
Megköszönvén a reggelit kisétáltam és úgy döntöttem egy reggeli sétára indulok,ám de amint a hallba értem ismeretlen emberek árasztották el a földszintet.
Majd nem elsikítottam magam mikor megpillantottam a sok fekete ruhás embert.Kik ezek?És mit keresnek itt?
Elbújtam az egyik oszlop mögé és onnan figyeltem az eseményeket.
Pár percen belül Bella is megjelent és elkezdett tárgyalni a fekete ruhás személyekkel.Nem hallottam semmit ,csak annyit hogy "jó menjünk" ,és ezzel el is vonultak.
Lihegést éreztem a nyakamba.
Megfordultam.
-Alex mi a túrót keresel itt?A frászt hoztad rám!-kaptam a szívemhez.
-Ugyan ezt kérdezhetném én is.-ciccegett a fiú és végigfuttatta kezét a sötét barna haján.
Sóhajtottam egyet.
-Ezek mit keresnek itt?És miért van mind feketébe? Most élik emo korszakuk,vagy mi a bánat?
-Emlékszel hogy Szebi megharapott?-kérdezte Alex.
-Igen az ilyet elég nehéz lenne elfelejtenem.
-Ezzel hogy felébresztett téged súlyos bűnt követett el, most fogják tárgyalni hogy milyen büntetést szabnak ki rá.Azaz gondolom...-felelte komolyan.
Pár percre megállt a bennem az ütő.
Szebire?Büntetést? Ne....akár mennyire is utálom,nem csak azért mert ezt tette velem ha nem mert egy seggfej amúgy,ez azért kicsit durván hangzik....
-Hol van Szebi?
-Gondolom a szobájába...ami a tied előtt van.-vonta meg a vállát én pedig már futottam is a szobája felé.Mondjuk a futás kissé erős kifejezés,talán kocogásnak mondanám...de még az se nagyon.Elérve a fiú szobáját nagy lélegzetet vettem.
Kopogásra emeltem a kezem,mikor felötlött bennem a kérdés hogy én még is mit akarok most csinálni?
Bekopogni és az ölébe hullani hogy "jajj úgy sajnálom,ne sírj ne...erősnek kell lennünk!"? Komolyan ezt akarom?Nem hiszem hogy a sajnálatomra szorulna.Jobb terv...
Kihallgatni a fekete ruhás fazonokat hogy miről tárgyalnak.Aha,gondolom Bella szobájába mentek.El is indultam a szoba irányába,de ott már volt valaki.
Az ajtó előtt Niki állt és eléggé úgy tűnt hogy hallgatózott.
Mellé léptem és rám mosolygott.
-Csatlakozhatok?-kérdeztem és  a lány biccentett egyet.
-Ezt akkor sem hagyhatjuk ennyiben!A szállóban lévő ifjú ember átváltoztatott egy embert vámpírrá.Ez súlyos bűn!-hallottam egy morgó férfi hangot.
-Az lehet,viszont Mr. Black az utcákon több elmebeteg vámpír is él akik ugyan ezt teszik.Csak ők tucatszámra csinálják.Nem velük kéne foglalkozni?-vágta rá Bella.Amúgy ez a Mrs.Black...illik rá ez a név.
Halk dünnyögés hallatszott.Gondolom kitárgyalták hogy Bella remekül tud érvelni.
-Mi csak nem akarjuk hogy Szebasztánból is ilyen vámpír váljék,tehát ha kap egy büntetést érezni fogja tette súlyát.-felelte a mogorva férfi.
-De hát már érzi a súlyát!-fakadt ki Bella és hangja komolyságból,aggódó üvöltésbe fajult.
-Sajnálom ,de a szabály alól maguk sem kivételek.-közli Mr.Black.
-Mit akarnak vele csinálni?-firtatja a nő és hallom ahogy zokog....ez szörnyű.Még Niki arca is komoly,azaz inkább torz képpé válik.
-Majd elmondjuk ezt a fiatal ember jelenlétében is.Menjünk tehát hozzá.-hallottam meg Mr.Black egyre közeledő hangját.Ijedten meredtem Nikire,aki elkapta a csuklóm és maga után húzott,beráncigált egyenesen a szobámba.
-Ez mi volt ez?-tudakoltam meg a lánytól félelemmel teli arccal.
-Pszt!-parancsolt rám.-Hamarosan ideérnek ők is.Ha beértek a szobába folytathatjuk a hallgatózást.
Kinéztem a kulcslyukon.
-Feltéve ha nem hagyják nyitva az ajtót.-motyogtam és az értetlen Nikit is odaengedtem a kulcslyukhoz.
-Banyek!Ez nem jó...

Homályos emlékek PART1

Rémülten fetrengtem az ágyamon,a tincseim az izzadságtól a homlokomra tapadtak,rémálmok!Rémálmok sorozata!

-Ááá!-sikítottam fel és sikerült kinyitnom a szemem,homályosan láttam még és a fejem is fájt,de nem akarom lecsukni a szemeim!Nem akarok újra rémálmokat!Nem nem soha többé!

A plafonra meredtem,valaki a kezemet fogta,bárcsak tudnám ki az,kár hogy nem látok semmit.

-Réka.Jól vagy?-szólalt meg valaki....nem tudom ki,de ismerős a hangja.Egyébként meg reggel óta ez megy,kinyitom a szemem küzdök hogy nyitva tudjam tartani,de nem látok senkit és nem ismerem fel ki szól hozzám.

-Ki vagy?-nyögtem fel óvatosan.

Hirtelen a "valaki" kiszaladt és ott hagyott engem , valamit üvöltözött a folyosón majd vissza rohant még két ember társaságában.

-Örülünk hogy felkelt kisasszony,hogy van?-nézett le rám egy nő,nem tudnám leírni az arcát,csak hogy úgy nézett ki mint egy apáca.

-Nem látok...vagy is homályosan látok...és fáj a fejem.-suttogtam,a nő közelebb sétált hozzám és cseppentett valamit a szemembe,de az is lehet hogy csak arcon köpött,ezt most így nem tudnám megállapítani.Nem is érdekelt túlzottan hála a cseppnek/köpésnek kiélesedett a látásom.

-Ezt hogy csinálta?-dermedtem meg.

-Réka ő egy nővér,varázsló nagyon sok mindent tud csinálni.A leghatalmasabb mágiák vannak a kezében.-magyarázta nekem Bella.Akaratlanul is elmosolyodtam,de fura újra látni.Mikor megpillantottam Bellát az ágyam mellett,felküzdöttem magam ülő helyzetbe és a karjaiba zuhantam.

-Pihenned kéne Réka.-hallottam meg a szöszi hangját.A mosoly rögvest lehervadt a számról.

-Neked meg abba kéne hagyni a parancsolgatást.-dörmögtem amire Bella elnevette magát.

-Oké úgy látom jobban vagy.-nevetett fel keserűen és inkább kivonult a szobából.Jobb is ,rontsa máshol a levegőt a kis tahó!

-És mondd csak mi történt veled?Mesélj el mindent!-faggatott Bella én pedig riadtan néztem rá hogy mi történt volna?

-Asszonyom azt hiszem nem ez a legmegfelelőbb pillanat...-avatkozott bele a nővér.

-De azért ez fontos információ a meggyógyításra is nem nővér?-vonta fel gorombán a szemöldökét Bella.

Egy darabig vitatkoztak végül arra jutottak hogy kihallgatnak engem...talán még se kellett volna felkelnem. Ajj!Azt meg nem is említem hogy a nővér fog kikérdezni.Már bocsika de azt se tudom ki ez a "nővér".Végül is egyedül ,maradtam vele és ijedten bambultam rá.

-Mesélj egy kicsit...mikor megtaláltak téged szatyrok voltak a kezedben.Elmentél ezek szerint vásárolni.De miért?És hogyan jutottál át a kapun.

Tényleg elmentem vásárolni de hogy hogyan jutottam el a Plázába.Vagy hogy jutottam át az őrökön...leugrottam az ablakból és valahogy kimaradnak intettől kezdve az emlékek,egészen addig hogy a kerítésen túl találtam magam.

-Nem tudom.-hebegtem és vissza dőltem a párnára.
-Mit nem tudsz?
Mi az hogy mit nem tudok?Atya ég!Hát konkrétan semmit!Na jó azért vannak dolgok amik megrögzültek.
-Nem tudom hogy jutottam el a plázába...mert ott voltam,ajándékot venni...mert 25.-én karácsony.-hadartam el és ziláltan néztem a nőre.
-Nyugodj meg.Elhiszem.
-Honnan tudja hogy nem hazudok?-kérdeztem meg cseppet szemtelenül.
A nő felnevetett mondjuk igazán nem tudom mi ebben olyan poénos...
-Nem tudsz nekem hazudni.Nekem senki se tud hazudni,csak az igazat mondja.Ez a hatalmam egyik része.
Aha...ez édes.
-Egyébként,megállapítottuk testvéreimmel hogy démonerő van az ereidben de úgy tűnik már szinte ki is tisztult.A démonerő mellékhatásai először a hatalmas energia,aztán később az utolsó csepp erő is kiszivárog az áldozatból,végül rémálmok,homályos látás és fejfájás gyötri.Ezt a borzalmas kórt leginkább megszállottságnak nevezzük.
-Miért pont annak?-érdeklődtem.
-Mert általában akkor kapjuk el ezt ha egy démon megszáll.-felelte kurtán.Érdekes...uh iszonyúan fáj a fejem.Lehunyom a szemem és kissé rebegnek a szempilláim.
-Köszönöm hogy meggyógyítottak.-böktem ki végül.
-Igazán nincs mit,nekünk nővéreknek ez a munkánk...-felelte halkan a nő.-Rendben szerintem este akár már lábra is állhatsz hogy átadd az ajándékokat.Viszlát.-köszönt el.
-Viszlát...
Amint kilibbent a nővér a szobámból ismét elaludtam,de már nem gyötörtek olyan rémes álmok.Egészen nyugodtan aludtam,azaz inkább félálomban fetrengtem az ágyon.Lassan elérkezett az este én pedig rögtön érzékeltem ezt.Felálltam és beleléptem a kis mamuszomba amit még Bellától kaptam.
Kisétáltam a folyosóra,a többiek bizonyára vacsoráznak!Tehát az étkezőbe indultam.Lassan de biztosan.
Mikor beléptem a kétszárnyas ajtón mindenki döbbenten nézett rám,Alexnek még a kaja is megállt a szája felé vezető úton a meglepettségnek köszönhetően.
-Jó estét.-köszöntem és a köntösöm kötőjét kezdtem el birizgálni.
-Te meg mit keresel itt?Az ágyban kéne haldokolnod!-szólt rám élesen Szebi.
-Rém kedves vagy. -forgattam a szemeim és Bellához léptem oda.-Mikor megtaláltak,ugye velem együtt behozták a szatyrokat is amik nálam voltak?-kérdeztem a nőtől.
-Igen!-vigyorgott rám majd közel hajolt hozzám.-Oda akarod adni az ajándékokat?-súgta a fülembe én pedig biccentettem,Bella pedig már el is rohant gondolom a szatyraimért.
-Ülj le Réka, hiszen még gyengélkedsz.-csusszant arrébb a fapadon Erik én pedig leültem mellé.
-Kösz...-hebegtem de a következő másodpercben már Bella állt előttem és a kezembe adta a szatyrokat.Először Bellával kezdtem és átadtam neki egy kis ajándék tasakot, a vörös hajú nő csillogó szemekkel nézett a tasak tartalmába akár egy kis gyerek.Majd mikor meglátta mi volt benne széles mosollyal a száján megölelt.
-Köszönöm!-nevetett fel és még mindig engem ölelt.
-Ez a minimum,hiszen befogadtál.Boldog karácsonyt.
Végül szép sorban átadtam az ajándékokat,mindenki mosolyogva tekintett a kis cuccra amit kapott.
-Azt hiszem ideje lenne felmenned.-mosolygott rám Bella miután megvacsoráztam.
Mielőtt megszólalhattam volna Szebi felpattant.
-Majd én felsegítem.-szólalt meg dacosan.Micsoda úri ember...jahj.
A nő bólintott és a szöszi már mellettem is termett,majd átkarolt.Mikor kiértünk a kétszárnyas ajtón halkan megszólaltam:-Nem kell így viselkedned Szebi.Mi nem vagyunk jóban,nem kell ...úgy tenned mintha valami kis szánalmas lennék aki a segítségedre szorul.Nem nyomorodtam meg szóval engedj el!
A szöszi viszont nem engedett el kérésemre se.A pokolba is! Csak némán mentünk,egészen a szobámig amikor is beemelt az ágyba (!) undorodva néztem rá...én nem szorulok segítségre. Szebi hirtelen eszméletlen közel hajolt hozzám, annyira közel hogy éreztem leheletét.Ijedten meredtem rá,de ő csak gúnyosan mosolygott.Pár másodpercig így néztünk egymás szemébe,én pedig azon kaptam magam hogy azt várom hogy megcsókoljon....a halálba ennyi eszem lehetne....
-Köszönöm az ajándékot.-súgta végül,majd az arcunk eltávolodott egymástól és a szöszi elvonult.Vissza gondoltam a fiú ajándékára....egy Grammy díj amire ez volt írva : "A világ legnagyobb seggfeje".Igen szerintem pont neki illő ajándék.

Gúnyos mosolyra húztam a szám és úgy döntöttem inkább alszok egyet...egy jó nagyot!

Szökjünk meg!

Miután levetettem magam az ablakból szívem szerint elkiáltottam volna magam hogy : THIS IS SPARTAAA!! De tisztában voltam vele hogy csöndben kéne maradnom szóval inkább csendben repültem lefelé egészen addig míg szabadesési alakzatban földet nem értem.Kicsit fájdalmas volt de túléltem pár heggel.Felpattantam odakint már vészesen sötét volt,és nem láttam semmit,kivéve hogy az istállóban ég a villany...basszus!Ha beindítom a motort az picit zajos dolog.Na most mit kezdjek?Menjek lóval?Ugyan már ha vannak az istállóban valószínűleg észre veszik ha elviszek egy lovat...menjek gyalog?Hát csak ez az egy dolog maradt hátra.
-A franc!-nyögtem fel.És akkor eszembe jutott még valami ami keresztbe tesz...az őrök.Dühösen horkantottam egyet és belerúgtam egy kavicsba.
-Nyugodj le.-hallottam meg egy férfi hangot,nem fiút férfit.
-Ki az?-néztem rémülten körbe,nem láttam senkit.
-Hallasz?Hiszen ez lehetetlen !Ki vagy te?
Pff. Hirtelen azt akartam már mondani hogy "én ugyan ezt kérdezhetném magától is",de anyukám illedelmességre tanított az idősebbekkel szemben tehát bemutatkoztam.
-Hát maga ki?-kérdeztem  a rövid beszámoló után.
-Herold vagyok,a kertész.
-Értem...-hebegtem és minél előbb megakartam szabadulni a férfitól,ugyan nem láttam az alakját.
-Segítségedre lehetek valamiben ifjú hölgy?
Na most elmondjam neki vagy sem?Végül is nem hiszem hogy tudna segíteni...
-Elakarok menni innen egy boltba mert holnap karácsony és venni akarok ajándékokat.-feleltem röviden és tömören.
-Aha!És nem tudsz átjutni az őrökön?Vagy csak nem engednek el?
-Mind a kettő.-vontam vállat zavartan.
-Azt hiszem tudok segíteni...Akarod hogy kijuttassalak?
Erre felcsillant a szemem és bólintottam egyet...
Az utolsó dolog amire emlékszem az az hogy egy gúnyos nevetést hallottam és hogy buta vámpírok, a következő percekben már elvesztettem az irányítást a testem felett és nem tudtam mi történik velem.Talán a sokk miatt ,talán más...mikor ismét átvettem testem felett az irányítást,odakint találtam magam, a kerítésen kívül.Ez hogy történt?Megnéztem a telefonomat.19:00 sietnem kell!
Hihetetlen gyorsasággal elkezdek futni,akár egy vámpír...hiszen ez vámpír sebesség!
Megpillantottam a Plázát, 19:10 van,igen ez hihetetlen gyorsaság!Belépve az üzletbe azon gondolkoztam kinek mit vegyek. Katának valami könyvet szeretnék, belépve a könyves boltba megpillantottam egy nagy csomag könyvet.Vajon van olyan amit még Kata nem olvasott?Na ez aztán rejtvény a javából.Kicsit megimbolyogtam,kezdtem rosszul érezni magam,de biztos csak azért van mert egy könyv rengetegbe pottyantam.Ez talán a legrosszabb rémálmaimban sem szerepelne. Jajj! Gyorsan kiválasztottam egy könyvet és egy könyvjelzőt és már iszkoltam is a következő boltba,majd a következőbe , a következőbe és a következőbe. Nagyon nagy fejtörést okozott hogy kinek mit vegyek,de nagyjából sikerült mindent beszereznem.
-A Pláza hamarosan bezár,kérem mindenki hagyja el az épületet.-hallottam meg egy női hangot,ami magyarán arra kért minket hogy takarodjunk haza,csak kicsit kifinomultabban mondta el a tényt talán...Kilépve a Plázából megcsapott a hideg,kicsit össze rezzentem,elkezdett fájni a fejem de nagyon!
-Hé Réka!-köszönt nekem valaki... egek!Most mit tegyek?Megfordultam és Benit pillantottam meg...mindenesetre jobb mintha valamelyik osztálytársam vagy valaki olyan állna mögöttem aki közelebb áll hozzám.
-Szia.-hebegtem zavartan.A franc,a franc,a franc,a franc,a franc.....
-Nem jelöltél vissza facebookon.-nézett rám csillogó szemekkel.A franc,a franc,a franc...
-Öh igen elment a netünk...-improvizáltam és kicsit meginogtam,nem értem magam valami jól...
-És megadod a telefon számod?-kérdezte egy telt vigyorral a fején.-Mondd csak jól vagy?
Milyen ironikus pont arra gondoltam hogy elég rosszul vagyok erre megkérdezi hogy jól vagyok -e.
-Persze.-feleltem és kijelentésem egy bólintással s megerősítettem,aminek hála még jobban fájt a fejem a mellkasom pedig erősen szúrt.
-Nincs neked lázad?-tapizta le Beni a homlokom.-Jó ég!Réka te lángolsz.Menj el orvoshoz.
-Nem ez az átlag testhőm.-magyarázkodtam.
-Jó,de azért el kéne menned orvoshoz, na de akkor megadod a telefon számod?
Gyorsan lediktáltam neki a számomat és már el is köszöntem tőle.Vissza kell érnem a szállóhoz,valami nagyon furcsa történik velem.Az erdőhöz érve kezdett összerogyni alattam a lábam,odabent sötét volt és attól féltem eltévedek.Már nem futottam,csak nyugodtan sétáltam.Mondjuk ahogy sétáltam azt mindennek lehet mondani csak nem nyugodtnak.És bevallom egyenesen rettegtem hogy valami kis izé elkap engem.Hamarosan a vaskerítéshez értem ami körbe vette a szállót.
-Ki van odalent?-világított rám az éjjeli őr.

2013.12.25.kedd
Egy ismeretlen szobában találtam magam mikor felkeltem,vagy talán még sem olyan ismeretlen.Kissé homályosan láttam szóval nem volt egyszerű megállapítani a dolgot.Egy vörös hajú nőt pillantottam meg,valószínűleg ő fogta a kezemet is.A homályosság egyre csak nőtt, én pedig inkább ismét lecsuktam a szemem.Álmodtam.Sötét folyosókról , kihalt házakról.Szó mi szó rémálmaim voltak.
-Én ezt nem bírom tovább!Tegyenek valamit kérem!-hallottam meg egy nő hangját.Rémület mennyire ismerősen cseng.
-Sajnálom Annabella megtettünk minden tőlünk telhetőt,egy nővér se képes mindenre.-sajnálkozott valaki más,én pedig félálmomból vissza merültem a rémálmokba.Mi történhetett velem?

Akcióra fel!

2013.12.23.hétfő
Holnap karácsony...anyáék nélkül,akik nagyon hiányoznak,sőt az idióta Sári nélkül aki szintén nagyon hiányzik. Talán ez az új családom,talán nem,de velük nem lesz ugyan olyan a karácsonyozás és én ezzel teljesen tisztában is vagyok.Ahogy azzal is tisztában vagyok,hogy vennem kéne ajándékokat az új "familymnek",tehát a terv :

Kifigyeltem hogy éjszakánként nem sokan vannak fent,sőt úgy 22:00 fele az egész ház kihal,ám de olyankor ritka hogy nyitva legyen egy bolt is maximum az éjjel nappali, viszont a Pláza 20:45-ig nyitva van (mivel karácsony van és milyen nagy biznisz,meg bevétel mert ha ilyenkor valaki nem vett meg valamit akkor beszerezheti) oda megyek, viszont úgy 19:00 fele kéne elindulnom,szóval akkor valahogy kiugrom az ablakon ,viszek magammal pénzt és a kedvenc késem (az amelyikkel életemben először célt találtam) a robogó az istálló mellett parkol és akkor Adios pancserek! Mondjuk haza fogok jönni....valamikor.

Szerintem ez jó kis terv,egészen addig míg le nem bukok.
Reggeli után Szebi rögtön behurcolt engem az edző terembe gyakorolni.
-Most mi a fenéért?Reggel nyolc óra van,hahó!-hisztiztem álmosan...mert hát tényleg reggel nyolc óra van,mi a pikuláért kéne már ilyen korán is gyakorolni.
-És mi van ha valaki reggel nyolc órakor támad meg?Nem mondhatod azt hogy bocs haver,fáradt vagyok majd később megküzdünk.
-Nem hiszem hogy bárki is megtámadna reggel nyolc órakor,senki se olyan hülye.-értetlenkedtem.
A szöszi röhögött egyet.
-És mi van ha én vagyok olyan hülye.-felelte de alig telt el pár másodperc hogy értelmezni tudjam mit mondott,már azonnal a falhoz szorított és a nyakamhoz feszített egy kést.Ijesztően közel volt a feje az enyémhez...csak néztünk egymás szemébe egészen addig míg én kínosan nem kezdtem magam érezni a közelségében,és lefejeltem.
-Hahaha!Ügyes vagy,de ez nem lesz elég másnál.-emelte el a kést a nyakamtól én pedig morcosan néztem rá.
Miután abba hagytam a hisztérikát,folytattuk a kés dobálást.Mondjuk nem tudom mi értelme van én nem hiszem hogy fogok valaha is késeket dobálni.Késsel szúrni kell meg vágni...esetleg nutellás kenyeret kenni.De dobni?Tiszta elmebeteg ötlet.Főleg hogyha eldobom valószínűleg fegyver nélkül maradok és ha az ellenfelem elkapja nála lesz fegyvert,szóval ez így elég tré. Eme eszme futtatásom Szebinek is elregéltem,de valahogy nem reagált rá semmit csak röhögött.
Egy óra kés dobálás,és egy óra  erősítés (na meg 20 perc amiben a szöszivel egymást gyilkolásztuk) után szerintem minden ember kipurcanna,én is ugyan ezt tettem.Csalók elterültem az ágyamon és valahogy egyik testrészem se bírt megmozdulni.Csak fetrengtem az ágyon bénultan,mikor is Bella nyitott be.
-Szia Réka...jól vagy?-érdeklődött felőlem a nő én pedig nyögtem egyet.
-Nem,kérlek hagyj meghalni.-kuporodtam össze az ágyamon.Bella csak nevetett egyet és hátra dobta válla felett a hosszú vörös haját.
-Haha nyugi,majd hozok valami szert amivel könnyebben fogod bírni az edzéseket.
-Edzés?-sikítottam.-Nem ez nem edzés ez kínzás.Reggel nyolc órakor kés dobálás,erősítés és a szöszivel való veszekedés...nekem valahogy túl sok így reggel.
-Elhiszem de az a kencefice segíteni fog.-huppant le mellém mosolyogva.-Egyébként azért jöttem hogy most már el kéne látnom téged ruhákkal meg fegyverekkel.Íjászkodni tudsz?
Emlékek törtek fel bennem egy íjász táborból...naná hogy tudok!A táborban is én voltam a legprofibb ami azért elég cool.
Tehát biccentettem egyet.
-Akkor gyere.-fogta meg óvatosan a kezem és felhúzott.-Ha akarod beszerzek egy tolószéket.-nevetett fel de inkább felálltam.Felmentünk az edző terembe,aztán a fegyverszobába.Bella kihúzott egy dobozt a sok közül belőle pedig elővett egy íjat és mellé vagy 10 db nyilat.
A kezembe nyomta.
-Ez a tied.-mosolygott,aztán ismét kutakodni kezdett.És még előszedett pár cuccot többek között egy pisztolyt.
-Wááá!-sikítottam fel mikor megláttam a fegyvert.
-Nyugalom,nem lőlek le,de ez egy különleges pisztoly,démonok ellen van.
-Akkor a vámpíroknak nem is árt?-kérdeztem vonakodva.
-A vámpírok könnyen gyógyulnak.
Ja tényleg...ez azért jó hír nem?Ha lelőnek nem biztos hogy meghalok,mert könnyen gyógyulok...
Miután megkaptam a nekem járó fegyvereket Bella még adott nekem egy zsák ruhát.
-Ígérem még szerzek neked.-vigyorgott kedvesen...én pedig úgy éreztem magam mintha gyerek nap lenne.Le is szaladtam az edző terembe és oda álltam íjjal a kezembe ahol,a késeket szoktuk dobálni.Megfeszítettem az ideget amire már rá volt téve a nyíl,céloztam és...lőttem!Telibe!A közepébe!Egy darabig ezzel szórakoztam.
-Jól áll ez az íj a kezedben.-suttogta Alex a fülembe,én pedig hála neki célt vesztettem.Dühösen fordultam a fiúhoz aki szinte észrevehetetlenül termett mögöttem.Hülye vámpír erő!
Felvontam az egyik szemöldököm.
-Mióta íjászkodsz?-kérdezte.
-Már régóta íjász táborban is voltam.-vontam vállat ő pedig elnevette magát.
-Akkor tényleg régóta,táborba csak a kicsik járnak.-nevetett fel,nekem pedig nem volt szívem elmondani hogy tavaly nyáron voltam...
-Kihagytad az ebédet.Vacsorázni nem szeretnél?-szólalt meg újra.
Vállat vontam.
-Mehetek éppenséggel.-feleltem rezzenéstelen arccal.Nem szabad senkiben megbíznom!
-Akkor találkozunk az étkezőbe.-kacsintott és el is tűnt.Hű ezt a gyorsaságot én is kiakarom próbálni.Lementem a szobámba letettem a nyilat,majd ismét elindultam lefelé az étkezőbe.Csak hogy megbotlottam és szerencsétlen a lábamban.
-Ahogy mondani szokás le menni mindig könnyebb mint fel.-hallottam meg félig kómásan egy hangot,a hang gazdája felsegített.-Megütötted magad?-kérdezte.
-Nem..nem...-fogtam a fejem és kissé homályosan láttam.Mikor kitisztult a fejem megpillantottam Szebit Gyorsan kiszabadítottam a kezem az ő mancsaiból és betámolyogtam az étkezőbe és elfogyasztottam a finom tejbegrízt. Majd gyorsan feliszkoltam és összekészítettem mindent az esti akcióra.
18:50 a ház kezd egyre csendesebbé válni de még mindenki fent van.Az előző egy órában Szebivel voltam,kivételesen nem késeket dobáltunk ha nem a sebesség növelést tanultuk.
"Úgy vonulsz mint egy mamut csorda" - idézem a szöszit aki szépen leszólt engem.
Azt hiszem ideje indulni tél van és eszméletlen sötét.Szóval GOOO! Kiültem az erkélyemre,kicsit veszélyes lehet,de állítólag hamar gyógyulnak a sebeim.Szóval ha kitörném a nyakam,az meggyógyulna...ki tudja mennyi idő alatt de meggyógyulna.Nyeltem egy nagyot és levetettem magam a sötétségbe....

KIKÉPZÉS csupa nagy betűvel

Duzzogva kisétáltam az épületből,értelmetlenség volt egyáltalán bemenni is.Eléggé magamra voltam maradva tehát,úgy döntöttem fel megyek abba a növényes házba,hátha ott van még Niki. Végigvonultam a könyves polcok között,melyeknek teljesen egyedi illatuk volt...felérve az emeletre sóhajtottam egy hatalmasat.Elsétáltam a vénusz légycsapóhoz de nem volt sehol senki...vagy még is.
-Hahó?Van  itt valaki?-érdeklődtem meg és hirtelen egy fiú jelent meg előttem...remek....
-Szia...az új lány vagy?-kérdezte a fiú,és kisöpörte a homlokába lógó fekete haját.
-Az lennék...te biztosan Erik vagy!-böktem ki gyorsan,és vissza emlékeztem a mai reggelire mikor Bella megkérdezte hogy "Nem tudjátok hol van Szebi és Erik?"
-Igen az vagyok.Te pedig Réka...
Sóhajtottam egyet,ez a párbeszéd egyre kényelmetlenebb kezd lenni.
-Kimenjünk sétálni?-kérdezte Erik és felcsillantak a zöld szemei.
-Hát...Szebi meg Alex valami kaszást gyilkolásznak éppen.
-Értem...
Hirtelen Bella jelent meg az oldalamon.
-Erik!Gyere gyorsan!Réka veled még később beszélünk.-nézett rám szigorúan a nő és megragadta a fiú kezét,a következő másodpercben pedig már sehol se voltak.Vajon én is tudok ilyen gyorsan menni?Nem lényeg utálok futni,én és a futás egy mondatba se sorolható.És vajon mi volt ilyen fontos amiről beszélni akartak?Hamiskásan elmosolyodtam és elindultam Bella szobája felé.Nagy nehezen átjutottam a portás bácsin,aztán felszaladtam és neki dőltem a faragott ajtónak.
-Hogy mi van?-hallottam meg Erik hangját aki elég meglepettnek tűnt.
-Jól értetted...Erik,benned bízom meg a legjobban,ezért mondtam el amit érzek..
-Honnan veszed hogy készülődik valami?-kérdezte diplomatikus hangnemben a fiú.
-Érzem...egyszerűen csak érzem.
-Szóval női megérzés mi?
-Valami olyasmi,arra kérlek hogy vigyázz az új lányra Rékára.Még csak most került ide,és megvédeni se tudja magát ha megtámadja valami.
Na ennél a mondatnál a homlokom tetejéig szaladt a szemöldököm.Már bocsika,de tudok vigyázni magamra!Semmi szükség bébicsőszre.A kezem ökölbe szorult és beleharaptam a számba.
-Természetesen megteszek minden tőlem telhetőt védelme érdekében.
-Köszönöm Erik.-sóhajtott Bella.Persze egy teherrel kevesebb...
-Csak egy kérdés.Miért nem kezdjük el Réka kiképzését?Vagy kifogja kiképezni?Tanítani?
-Kiképezni Szebi fogja,mivel az az idióta ébresztette fel szegény lányt így az ő dolga lesz,tanítani?Hmm...majd a két ikerlány magán tanárja.
-Értem.
Kínos csend keletkezett,vagy is nekem kínosnak tűnt.
-Mit csinálsz hercegnő?-suttogta egy ismerős hang a fülembe én pedig ijedten elsikítottam volna magam feltéve ha Szebi (mert ő hozta rám a szívbajt) be nem fogja a szám.Kihámoztam magam szorításából és jól leoltottam hogy mit képzel magáról hogy ártatlan kislányokat ijesztget!
-Tényleg olyan ártatlan lennél Réka?-kérdezi és gúnyos mosolyra rándul a szája.Ez igazán elgondolkodtató.Még szép hogy igen!
-Miért,minek tűnök terroristának vagy mi?-vonom fel az egyik szemöldököm.
-Hahaha ugyan már!Nem erre céloztam.
-Ha nem mire?-húzom össze résnyire a zöld szemeim,és Szebit méregetem.
-Nem nyilvánvaló?-vihog én pedig értetlenül megrázom a fejem.-Réka,itt állsz Bella szobájának ajtajára tapasztott fülekkel.Mire gondoljak?
-Amire csak akarsz.-vontam meg a vállam és arrébb támolyogtam az ajtótól.
Szebi megrázta a fejét és még mindig szórakozottan mosolygott rajtam.Szőke tincsei,az izzadtságtól a homlokára tapadtak és a szemei szinte feketén csillogtak és az én arcom kutatták.A franc megehetné,hogy ilyen helyes!Lesütöttem a szemem és csak azért imádkoztam hogy még véletlenül se jöjjön rá a kis szöszi hogy helyesnek tartom...mondjuk lehet hogy ezt elég egyértelművé tettem számára hiszen percek óta őt bámulom.
Gyorsan megfordultam és feliszkoltam a szobámba.
Igen egyszerűnek tűnt a hadművelet csak hogy a 2. emeleten nem csak az én szobám található,konkrétan egy ajtó rengetegbe pottyan az ember.
Azt hiszem az utolsó volt...utolsó...utolsó...már csak az a gáz hogy két oldalról vannak a szobák. Ajaj necces a szitu,végül erőt kaptam magamon és benyitottam az egyikbe.
Történetesen nem az én szobámba találtam magam,ha nem valamelyik másikban.
A fal sötétkék volt,az ágyat pedig vetetlenül találtam.Egy gitár állt a sarokban.Kié lehet ez a szoba?Valószínűleg nem Katáé és nem is Nikié...ez egy fiú szobája.
Inkább gyorsan kivonultam és bementem a szobámba és inkább aludtam egyet.

2013.12.22.vasárnap
Fáradtan keltem ki az ágyamból,és már a pocakom is nagyon korgott,tehát megindultam az étkező felé (Persze előtte átöltöztem meg minden).Viszont az étkezőbe nem találtam senkit csak Nancy-t.
-Jó reggelt!-köszöntem a nőnek.
-Jó reggelt kisasszony.-törölgette Nancy az asztalt,és közben dudorászott.-Éhes?Főzzek valamit?
-Igen az nagyon jól esne.-sóhajtottam megkönnyebbülten és azon filozofáltam hogy vajon a vámpírok is szokta pattanásosak lenni?Csak mert eddig egyet se láttam Edward Cullen se az na meg persze Szebiék sem...furcsa.Lehet hogy megszabadulok az idióta pattanásoktól?Eszme futtatásaimnak az vetett véget hogy Nancy lerakott elém 3 nutellás kenyeret.Ez a nő aztán tudja mi a tuti!Gyorsan befaltam a csemegét,aztán megköszönve a kaját felindultam a szobámba.
Hamarosan elindult a telómon a FOB-the Phoenix .... hívnak.Megnézve a kijelzőt anya neve villant fel...basszus már nem tudom hanyadjára hív engem.De nem szabad felvennem.Talán ki kéne kapcsolni a telóm..aha az a legjobb ötlet.Kikapcsoltam a szerkezetem és mivel tegnap a robogómmal együtt pár cuccom is hozzám juttatták így előkaptam az mp3-am és elkezdtem zenét hallgatni.Így ment ez szomorú hosszú,órákig.
-Szia Réka.-nyitott be a szobám ajtaján hirtelen Bella.
-Jó reggelt!-hebegtem ijedten.
-Reggel?Már dél elmúlt,na gyere belekezdünk a kiképzésedbe.Vedd fel ezeket.-dobott az ágyamra pár ruhát én pedig engedelmesen átöltöztem.A nő odakint várt engem.-Remek!Mintha rád öntötték volna!-mosolyodott el és levezetett az edző terembe ahol az unott képű Szebi várt.
-Szia hercegnő.-húzta gúnyos vigyorra a száját a szöszi.
-Szia szöszi.-biccentettem.
-Úgy látom meglesztek,ha bármi kell szóljatok.-mondta Bella és már el is tűnt.
Hamarosan Szebi arról kezdett el nekem magyarázni hogyha eldobok egy kést azt hogy dobjam el,meg mit tudom én...nem nagyon figyeltem oda,végig azon merengtem hogy hogy lehet valaki ilyen helyes mint Szebi...és ilyen tahó mint Szebi.
-Érted??-kérdezte idegbetegen a szöszi és végig futtatta kezét a sűrű lobboncán.Biccentettem egyet,igaz egy szót se értettem hogy mit hablatyol,csak hogy kés így,kéz így láb úgy...-Jó akkor próbáld meg eltalálni a céltábla közepét.-ütögette meg a vállam amolyan "sok sikert,ámbár tudom hogy úgy se fog sikerülni" módra.Megszorítottam a kést és teljes erőmmel eldobtam...a földbe.
-Pontosan erre számítottam röhögött fel Szebi én pedig szúrós pillantást vetettem rá.Egészen vacsoráig gyakoroltunk,és miután sikerült figyelnem a fiúra,egyre jobban ment a dolog.Sőt tetszett is.