-Megvagy !-szorított a falhoz és hangosan felnevetett.
-Eressz el!!-hisztiztem és durcás mosollyal néztem rá.Elkezdtem vergődni szorításában de ő csak nevetett és megrázta a fejét.-De gonosz vagy.-nyújtottam rá ki a nyelvem , ő pedig komoly ám de szórakozott pillantásokat vetett rám...emlékszem mikor a szöszi állt velem szembe, ugyan úgy mint ahogy most Alex, ugyan ilyen kemény szorítással tartott a falnak ... én pedig lefejeltem. Hozzá teszem hogy szerintem azóta is fáj a fejem.A szöszi... vagyon most mit csinál? Egy börtönben van valahol,jó messze tőlem...
-Réka...Réka jól vagy ?-kérdezte aggódó tekintettel Alex én pedig szomorúan néztem rá.
-Persze.-füllentettem és mivel kicsit lazított a szorításon ,ellöktem magam a faltól és elsétáltam.Egész végig éreztem Alex értetlen pillantását , de hát mit tehetnék? Egyszerűen elment a kedvem , és most teljesen mindegy mitől, tudjuk be női hangulat ingadozásnak , de most nem akarok mást csak elterülni az ágyamon. Pontosan így is tettem. Egész délután ott fetrengtem az ágyamban.
Senki se keresett,és nem is akartam hogy keressenek. Egyedül akartam lenni és merengni az élet nagy hülyeségein.
Ám de hirtelen elkapott a tett vágy.
Meg kell mentenem annak az idióta szöszinek a hátsóját! Igen! Ez az ! Meg is fogom menteni, Niki biztos segít.
Fel is pattantam ,pihe puha ágyikómból és elindultam megkeresni Nikit.
Mivel nem tudom melyik a szobája ezért először a növényes részre mentem,egyenesen a vénusz légycsapóig. Szerencsémre meg is találtam ott.
-Niki!-intettem neki és erre hirtelen a növényi eredetű fenevad felém hajtotta hatalmas fejét, kinyitotta száját és hatalmas fogakat villantott elő.
-Szia Réka.-köszönt halkan a lány és erre a behemót növény is lenyugodott.
-Niki, beszélnünk kell! Most! Tudsz olyan helyet ahol nem jár senki?-tértem rá rögtön a tárgyra.
-Persze nézz csak be Kata szobájába,szerintem oda csak ő szokott bejárni.-mosolyodott el halványan.-Na jó , menjünk a szobámba.Nem hiszem hogy jönni fog oda bárki is.-állt fel a növény elé lerakott székről és elindultunk a "szobájába".
Remek hamarosan meg is tudtam melyik az ő szobája, balról a második ajtó.
Pazar.
Belépve a szobába , úgy éreztem magam mint ha a hippik földjére léptem volna, a fal rikító sárga,ami kicsit irritálta a szemem, meg minden színes,díszes... szóval minden kis happy-hippi.
Leültünk az ágyra ami szivárványos,kötött pokróccal volt leterítve (?).
-Szóval?Mit szeretnél?-kérdezte unottan.
-Meg kell mentenünk a szőkét!-vágtam rá.
-Jó ,azt hiszed ezen még én nem gondolkoztam? Én és Alex is eleget törtük rajta a fejünk, de Réka jegyezd meg amit most mondok : NEM.TUDUNK.MIT.TENNI.-mondta komolyan.
-De!Semmi se lehetetlen, figyelj a szöszi is megtenné értünk,azaz értetek értem már kérdéses.-sóhajtottam és kissé szaggatottan vettem a levegőt.Jajj ez a sok stressz...
-Ez igaz...de mit tudnánk mi tenni?Csak eső cseppek vagyunk a tengerben (ez is olyan hippis, lehet hogy hippi) , Mr.Black-ék hah, na meg VHE pedig maga a tenger...
-Muszáj ilyen pesszimistának lenned?
-Bocs de tényleg nem tudunk mit tenni,ebből a pokol fészekből si kijutni elég macerás lenne,nem tudom hogy te hogyan csináltad.
-És ha kijutnánk... egyszerűbben menne minden?
-Figyelj,ha kijutunk azt Bella észre veszi és köteles megkeresni minket,szólni a tanácsnak ha nem talál , a tanács pedig percek alatt kinyomoz minket. De ha mindezen túljutnánk , igen végül is egyszerűbb lenne.
Hmm...vajon hogy jutottam ki?Meg kell tudnom!De hogyan?
2013.12.17.péntek
Reggel egy kis edzéssel kezdtem aztán lerohantam reggelizni,majd sétálni.
Minden órában szinte elmegyek arra a helyre ahol azon a napon mikor elszöktem lehettem,hátha eszembe jut valami,de semmi se ugrik be csak hogy kiugrottam az ablakból...
Hogy lehetek ekkora hülye?
Na nem lényeges már hozzá szoktam.
Szóval úgy döntötte hogy sétálok egyet az erdőben,magamhoz kaptam egy kést és egy íjat (örök kedvenc),tudjátok biztonságom fenntartása érdekében.Hehe na mindegy.
Besétálva az erdőbe elmerengtem azon hogy vajon ,helyet tudnék -e cserélni Szebivel?
Hiszen nekem úgy is mindegy, velem annál rosszabb hogy vámpír vagyok már nem is történhet, a szöszi pedig... piszok helyes,ott áll előtte az élet,hogy milliónyi lány szívét összetörje...és remélem majd az ő kis lelkébe is beletapos valaki... bárcsak helyet tudnék vele cserélni, ha kitudnék találni egy történetet... hogy ez az egész az én hibám volt . Kár hogy nem vagyok valami remek hazudó... mit tudnék mondani?Az én hibám mert,esténként nem kéne egyedül caflatnom az erdőben?Vagy nem kéne hogy ilyen finom legyen a vérem...tényleg vajon finom a vérem?Csak mert én ezidáig olyan vas izünek tudtam be...
Hmm... vagy esetleg mondhatnám azt is hogy leitattam Szebit , és aztán történtek a dolgok...
*CSATT BUMM*
Mi volt ez?
-Hahó van itt valaki?-kérdeztem és próbáltam összeszedni a maradék bátorságom.Válaszként egy morgást kaptam, készenléti üzemmódba szereltem az íjam és,megfeszített ideggel,tettem egy kört a tengelyem körül.Mikor megfordultam egy fekete dementor szerűséget vettem észre (Harry Potter) , ez egy démon kaszás...egy darabig sokkolva néztem a lényt,és mindenféle fura hangot kezdtem el hallani,néha még értelmes szavakat is összetudtam rakni a hangokból...megőrültem?
Ijedtemben elengedtem a kifeszített ideget ,a nyíl pedig célt ért, csak hogy a nyíl átvetette magát a kaszáson.
Mi a pokol?Mintha nem is lenne ott semmi...akár egy szellem...hirtelen eszembe jutott Kölcsey Huszt című verse .
"Bús düledékein, Husztnak romvára,megállék
Csend vala,felleg alól száll az éjjeli hold.
Szél kele most ,mint sír szele kél,s a csarnok elontott,
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém..... "
Pöttyet azért témához illő vers nem de?
Szóval a nyíl áthatolt a lény testén, de lássuk a kés is átfog? Közelebb léptem pár lépést a lényhez,de teljesen nyugodtnak tűnt ,nem támadt rám...viszont még mindig hozzám "beszélt" ami kicsit zavaró volt.
Igyekeztem azért úgy eldobni a kést hogy az célt találjon, ám de az átsuhant a kaszás testén én pedig elképedve néztem a démonra,ami egészen közel szállt hozzám....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése