2013.12.26. péntek 00:01
Már egy ideje ácsorgunk itt az erdő kellős közepén, mivel az átjáróval van valami probléma, de a fiúk már rajta vannak az ügyön miközben Zsolti zabál Alex pedig a haját igazítja... magyarán Beni és Kevin rajta van az ügyön.
-Chipset mindenkinek!-üvöltötte el hirtelen magát Zsolti és megdobott engem és Nikit egy jó nagy marék chipsel.
-Eszednél vagy?!-kiáltott Niki és kiszedett egy chips darabot a hajából. A fiú csak nevetve tömte magába a kaját és elszaladt. Idióta.
-Hogy halad a portál?-kérdeztem izgatottan a fiúkat.
-Már szinte minden rendben van vele.-mosolygott rám Beni.
-Az jó hír nem de?-vigyorogtam a két fiúra.
Beni mosolyogva biccentett.
-De az, viszont elfáradtam ebben a nagy munkában , szellőzök egyet.-nyomott egy puszit a homlokomra Kew és meg se várta válaszunk elindult.A másik fiú eközben idegesen rúgott bele egy fába.
-Most akartam megnyitni a portált, nélküle nem megy, az idő pedig ketyeg.-motyogta.
-Hmm.... akkor utána megyek.-vigyorogtam Benire aki hálás biccentéssel köszönte meg nagy lelkű felajánlásom, én pedig szaladtam is a fiú után. Na igen a probléma ott kezdődött hogy Kew eltűnt. Hol lehet? Megindultam egyenesen, miközben a hold vakítóan belevilágított a szemembe, ennek hála pedig kiugrottak a szemfogaim amik sebet ejtett ajkamon és az vérezni kezdett.A fene! Pulcsimba töröltem a friss vért, gondolom a vér láttára a szemem is vörösbe váltott, de nem foglalkoztam vele, most már csak Kewet akartam megkeresni hiszen olyan közel a cél!
Elveszve éreztem magam a fák rengetegében, olyan szilárd céllal indultam meg a tisztásról az erdőbe , most meg még is , olyan esetlennek érzem magam... és kicsit meg is rémültem...azt hiszem eltévedtem.
Tekintetem az ég felé emeltem és farkas szemet néztem a Holddal , bárcsak tudna beszélni a hold, ő biztos tudná az utat...
Ő tudja merre van Kew...
Ő tudja merre induljak...
Ő tudja mit csinál most Szöszi...
Mindennel tisztában van ami este történik, hiszen hófehér sugarai a legkisebb réseken is bevilágítanak...a legnagyobb sötétbe is fényt hoz. A fényt ami utat mutat. Bárcsak nekem is utat mutatna! Olyan szinten eltévedtem, hogy hűha.
A lábam alatt ropog a hó, és úgy érzem mintha valaki figyelne. Lehet hogy csak a Hold figyel, vagy egy bagoly...nem tudom, de a pillantása lyukat éget már a tarkómra.
Hamarosan egy hatalmas szél kerekedett úrrá körülöttem én pedig ijedten magam elé kaptam az egyik kezem, másikkal a tőrömhöz nyúltam.Mi a halál lehet ez?
Rékaa!
Hallok valami eszméletlen furcsa rekedtes hangot.Na jó ez rémisztő, remélem nem jött ki rajtam a paranoia mert az gáz lenne. Mondjuk, hogy kiderül rólam hogy paranoiás vagyok , az még mindig jobb mint hogy ez amit az előbb hallottam/ éreztem igaz legyen.Talán jobb lenne futni. De állati gyorsan!
Neki is indultam a vissza útnak, legalább is remélem hogy a tisztásra érkezem.De a dolgok nem a terveim szerint alakultak, mert ahogy futkorásztam jobbra balra csak még jobban eltévedtem. Ne!
Nekidőltem egy fának és új haditervet eszeltem ki. Előhívom a kaszásom, és ő majd segít kijutni. Hiszen az a dolga hogy segítsen nem? Csak hogy tudnám magamhoz hívni? Talán ha elüvöltöm magam? Jobb terv! Elüvöltöm magam és majd csak megtalál valaki!
-HAHÓ! ELVESZTEM! GAZDÁMAT KERESEM! SÜRGŐSEN! NIKIII!-üvöltöttem torkom szakadtából.
De csak a visszhangom üvöltött vissza nekem, meg pár bagoly huhogott... teljes csend.
Valami megmozdul a távolban és kutya vonyításra leszek figyelmes. Remélem nem szabadítok magamra valami farkas hadat...
-Vaúúú!-hallom a félelmetes vonyítást,és nem sokára több alakot pillantottam meg a távolban.
-Beni!Niki!Ti vagytok?-pattantam fel a remény tüzében égve. Hát igen... égtem is, mivel nem jó barátaimmal találtam szembe magam hanem több száz, hatalmas farkassal.
-Mamii....-sipítoztam és futásnak eredtem. Ezerrel száguldottam egyenesen , miközben a szívem a torkomba ugrott. Egy csomag bika nagy farkas fut mögöttem, és közben hangosan csaholnak. Mi ez ha nem rémisztő.
Mondjuk furcsa, hogy én egy vámpír, ilyen kis "pincsik " elől menekülök nem de?
De! Teljesen igazam van, minek menekülök előlük? Megölöm őket, és megszűnik a probléma... csak képes leszek ilyen kis aranyos farkasokat megölni? Ha az életem múlik rajta? Talán...
Szembe fordultam az éhes farkas haddal, és remegő lábakkal néztem velük szembe. Szó szerint feltálaltam magam nekik.... normális vagyok???!!
Már minden sikítozás, rúgkapálás hiába, hiszen a farkasok rám vetették magukat én pedig elterültem a földön. Bevertem a fejem valamibe és elsötétedett előttem a világ....
2013.12.26.szombat 12:00
Valami meleg simította végig az arcom. Hmm ez a napocska. Király! Ám nem csak a nap simogatta az arcom gyengéd sugaraival, volt valaki mellettem. Ki lehet az? Óvatosan kinyitom a szemem a szempilláim megrebegnek, Kew hajolt fölém.
-Réka! De jó hogy felébredtél!-nyomott egy csókot a szőke,a számra.
-Aha... de izzé... mi történt?-kérdeztem hunyorogva és szép óvatosan felültem.
-Elindultál a megkeresésemre és valószínűleg eltévedtél, majd elaludtál itt.-felelte mosolyogva barátom. És a farkasok? Nem öltek meg?
-És eltört valamim?Ne is mondd csupa vér vagyok ugye?-érdeklődtem állapotomról és szorosan lehunytam a szemem. Erre Kevin csak elnevette magát.
-Miről beszélsz, diliském? Hajad szála sem görbült.-mosolygott , én pedig hitetlenkedve pislogtam felé.
-De hiszen a farkasok...-dadogtam kétségbeesetten.
-Biztos csak rosszat álmodtál!Na de gyere, a többiek biztos már keresnek minket.
-Hát jó...-tápászkodtam fel és azért szemügyre vettem magam, tényleg nem volt semmi bajom csak a kézfejemen volt egy kék folt,de semmi több, se horzsolás, se vérző sebek... semmi!
Egész visszafele úton a tényt emésztettem hogy semmi bajom sincs. Várjunk csak, a vámpíroknak gyorsan gyógyulnak a sebeik nem? Ezért is halhatatlanok , azaz csak félig mert ha például a szívükbe szúrják a tört , akkor a szívünk nem fog regenerálódni, meg ha például a kitépik a tüdőnk nem fog új tüdő képződni... pedig... nekem meg kellett volna halnom!
Hamarosan a tisztásra értünk, a kék furgon mellett egy másik fekete autó állt, Nikiék abban ücsörögtek, zaklatottnak tűntek, a fekete kocsi előtt na vajon kik álltak? Csak nem... csak nem???
A fekete öltönyös csávók...Nem olyanok mint akik megtámadtak minket abban a pukkant koszfészekben, nem ezek azok a rohadékok akik elvitték Szebit!
-Kik maguk?!-ordítottam rájuk miután megpillantottam Niki rémült tekintetét.
-VHE biztonságiak.-lépett közel hozzám egy nő, és akár az FBI-ban felmutatott egy kártyát nekem.-Sajnálom kis hölgy de most arra kell kérnem szálljon be a kocsiba. Mr.Black hamarosan megérkezik, kiszabni az Ön és kis barátai büntetését.
-Miről beszél?!-sikítottam és szememből könnyek kezdtek záporozni, Kevin erősen átölelt és próbált megnyugtatni végül beültem a kocsiba, barátom azt mondta hogy majd találkozunk a szállónál.
Alex és Niki biztatóan néztek rám, Niki erősen megszorította a kezem és el sem engedte egész úton. Úgy félek! A könnyeim csípték a szemeim, a visszafele út sokkal kisebbnek tűnt, perceken belül már a szálló hatalmas kapuin gördültünk be. Egy árva szót se váltottam senkivel egész úton. Az épület előtt már Mr.Black állt aki fogadni mernék hogy nagyon örült az újabb látogatásnak.
-Szervusz Réka, milyen volt a kiruccanás?-segített ki az autóból a férfi én pedig szívem szerint leütöttem volna.
-Hagyjon békén.-löktem el magamtól és Nikihez szaladtam aki a kocsi másik oldalán szállt ki. Hamarosan Kata, Erik és Bella is megérkezett,aki aggódva ölelt át minket.
-Hát jól vagytok? Úgy örülök! Hogy juthatott ilyen ostobaság az eszetekbe?-kérdezte sírva, a szívem megremegett, csalódást okoztam Bellának.
Mintha az anyámnak okoztam volna csalódást... förtelmes érzés!Bevezettek minket Bella szobájába, egyszerre éreztem ismerősnek és ismeretlennek a helyet. Leültem a kanapéra, ahonnan eltűntek a megszokott papírkupacok. Mr.Black ijesztően hunyorgott rám, élvezet számára hogy szenvedünk. Alex , a haját igazgatta és szerintem azért imádkozott hogy ne valami katona suliba küldjék ahol meg kell válnia csodálatos sörényétől.Niki lazán ült a kanapén, ő az egyik legrosszabb gyerek az intézetben azt hiszem, meg Szebi, gondolom nem egyszer ült már itt, farkas szemet nézve Mr.Black és Bella haragjával. Beni és Kevin na meg Zsolti sehol se voltak, pedig megígérték hogy eljönnek. Én pedig, szorongok, remegve ücsörgök Alex és Niki között, a szememet csípi valami, a könnyek talán? Nem fogok sírni!
-Nos megkezdhetjük a tárgyalást!-szólalt meg Mr.Black ravasz vigyorral a képén...
2014. március 28., péntek
2014. március 12., szerda
Együtt a banda
* Egy kis Szöszi :3 *
Csak fekszem és nem érdekel milyen kínokkal kell szembe néznem , folyton rá gondolok. Szemeinek zöld ragyogására és arra az idióta tekintetére. Milyen szerencsétlen kis csaj... de még is magával ragad, hiszen én ébresztettem fel. Hmm... vajon mit csinálhat most? Biztos az edző terembe szerencsétlenkedik, ha még le nem szúrta magát véletlenül. Csak fekszem, lehunyom a szemem, a szempilláim meg-meg rebbenek. Eszembe jut olyan sok emlék, az a nap ... életem baklövése! Az az átkozott pia (khm... csak vicceltem i <3 alkohol) annyira részeg voltam, esküszöm székhez kellett volna kötni! Az az éjszaka, tisztán emlékszem rá akármilyen ittas is voltam. Sötét volt, hűvös őszi éjszaka, a kedvencem! Teljes nyugalomban sétáltam valami erdőben, asszem' ott van az a portál cucc is ami átvisz a VHE területére. Részegen imbolyogtam össze-vissza ( ha emlékeim nem csalnak még egy fának is neki mentem... egyszer.... kétszer) hirtelen megpillantottam egy fény pontot ami egy lány arcát világította meg, és... nem tudom pontosan mit éreztem, de valami undorító állati ösztön kerekedett túl az igazi énemen és megtámadtam... Őt... Réka.... Réka....
Ajtó csapódást hallok...értem jöttek!
Csak fekszem, nem érdekel semmi, de még is. Réka... Réka! Gondolsz rám?!
2013.12.25.csütörtök este
Szét jártam a lábam de megérte! A cél már látótávolságban van előttem, és fantasztikus érzés azzal a tudattal élni hogy hamarosan összerogyhatok Beniék kék furgonjában. Kew egész úton cuki volt... nem tudom mi lelte, biztos beverte a fejét, vagy valami hasonló, minden esetre full fura.
-Tehát azt mondod hogyha elérjük a furgont te rögtön összerogysz?-vihogott Kevin én pedig elmosolyodtam, ez is egy ritka pillanatnak tudható be hogy Kew drága nevet.
-Nem, majd csak a kocsiban rogyok össze, nem tök mindegy .-feleltem és még mindig széles vigyor ült az arcomon. A fiú éppen szorított a kezemen egyet és mélyen a szemembe nézett. Megőrülök.
-Ennyire fáradt vagy?
-Gyha ne is mondd, sajognak a lábaim, fáj a fejem és alig bírom nyitva tartani a szemem.-panaszoltam közben pimasz mosoly játszott a szőke arcán.
-Hmm... gyere a hátamra!-nevetett én pedig csak megráztam a fejem.-Igazán?Visszautasítod az ajánlatom?-vigyorgott és felkapott a földről két maroknyi havat amiből gigantikus hógolyót gyúrt, én pedig eltávolodtam tőle.-Én azt javaslom menekülj csillagom.-röhögött én pedig futni kezdtem sajgó lábaimmal. Úgy érzem magam mint valami hatvan éves nénike, de komolyan! Mondjuk, ettől eltekintve azért vígan futottam a térdig érő hóban,olyan boldog vagyok. Pillangók ezrei támadtak fel a hasamban és nem tudtam megszólalni csak hangosan nevetni. Ez a nevetés se tartott sokéig mivel üldözőm elkapott és a földre taszított.
Csak feküdtem a hátamon, a hasamon Kew ült lovagló ülésben és fenyegetően tartott előttem egy gigantikus hógolyót. Nem tudtam mit csinálni csak röhögtem ő pedig csak szenvtelenül vigyorgott.
-Na megadod magad?-vetette fel a kérdést én pedig megráztam ismét a fejem.
-Soha!Engem nem lehet megtörni!-kiáltottam nevetve a fiú pedig ismét elmosolyodott, mélyen a szemembe nézett és mosolyom elhalványult. Közelebb hajolt...és közelebb...és közelebb....
Hamarosan fagyott ajkak érték az enyémet. Fáztam egy kicsit, de ez a csók, beleremegtem, elöntött a melegség és csak úsztam a boldogság mély tengerében.
Egy kicsit elhajolt tőlem,festett platina szőke haja a szemébe lógott, lázasan szemléltem arcát.
-Réka.-nyögött fel.-Leszel a barátnőm?
OH ISTENEM!!!
Alig ismerjük egymást... alig beszéltünk... alig....alig...és alig. De még is olyan kecsegtető ez az ajánlat.
Nem,nem szabad!Réka gondolkodj, te se lehetsz ilyen fogyatékkal élő, gondolj már bele, alig ismeritek egymást, állj ellent a csábításnak! Nem vagy szerelmes, Réka ébredj fel!
Üvöltött bennem egy hang.
Lehet igaza van, lesütöttem a szemem majd a válaszra váró fiúra pillantottam. Gőzöm sincs milyen érzések futottak bennem végig, gőzöm sincs mi volt, csak akkor kaptam észhez mikor már kimondtam azt a rohadt igent.
A q*rva eget!
-Szeretlek, cica, soha ne hagyj el!-suttogta a fülembe és megcsókolt. Persze... hogy is szerethetnél alig ismerjük egymást... Jahj. Ezek szerint... járunk.
Feltápászkodtam a földről és fapofával elindultam az erdő felé, Kew pedig ösztönösen megfogta a kezem.
Idióta! súgta most a belső hang és igaza volt.
A hó hangosan ropogott a lábunk alatt, Kew pedig egyetlen egy vigyor nélkül baktatott mellettem. A szívem hevesen zakatolt, anyám.
-Itt is vagyunk.-nyögte komoran Kew. Tehát ennyi volt a nagy szerelem. Vágom.
-Aham , és hol lesznek Beniék?
-Az erdő közepén, valószínűleg már a portálnál.
Biccentettem, és megindultunk az erdő felé. Már elég sötét volt idekint is de odabent... hű hát a sötét az nem megfelelő szó. Az orromat se láttam, de hála az égnek Kew tudta merre menjen. Van aki ért hozzá na ja.
Tehát hamarosan megpillantottunk , két fény pontot. A furgon! És benne ... a barátaim! El is kezdtem rohanni a kocsi felé, de a fiú erősen szorította a kezem és visszarántott.
-Nem úgy volt hogy összeesel?-kérdezte reszelős hangon én pedig elnevettem magam.
-Nem, az úgy volt, hogy összeesek a furgonban.-javítottam ki és átölelte a vállam,így sétáltunk oda a kocsihoz.
Ciki.Ezt is te cseszted el babám! Hallottam ismét a belső hangot. Mi a halál ez most komolyan? Durva....
-Rékaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!-szaladt valaki felém és boldogan a nyakamba ugrott. Ez a valaki nem más volt mint Niki.Hamarosan megjelent egy másik sötét alak.
-Szija.-öleltem át lesokkolva a lányt.
-Úgy hiányoztál! Gyere, megfagytál teljesen, van kaja pia.-mesélte barátnőm és bevezényelt a furgonba.
Odabent tényleg, melegebb volt és hát khm... Zsolti gondoskodott az élelemről is. Tehát éhezni se éheztünk.
-Khm...és jól szórakoztatok Kewwel? -röhögött Zsolti és szájába tömött egy marék chipset.
Mélyen a fiú szemébe néztem aki válaszolt helyettem.
-Igen,járunk.-mondta a fiú és beleszürcsölt az energia italába.
-Sokáig.-fojtogatott Zsolti miközben Alex kedvesen rám biccentett.
-Köszönjük.-szedtem le magamról a vörös hajú Zsoltit, aki vigyorogva nyomott a kezembe egy zsömlét.-Kössz...-dünnyögtem, eközben Kew átkarolt.
-Tehát akkor a teleporthoz megyünk?-érdeklődött Beni, amire Niki helyeslően bólintott.-Remek, nem tudom hova indultok, de van egy olyan érzésem hogy jobb lesz ha veletek tartunk.-dünnyögte a fiú és elindult gondolom a teleport irányába.Eközben én mélyen gondoltaimba mélyedtem. Kew... meg Én? Mi együtt? Ez hogy lehet? Alig ismerjük egymást egy vagy két napja... nem volt valami jó ötlet ez se.Ahj, de még is mit tehetnék, olyan boldognak tűnik. Nem fogom elrontani az örömét azért mert én ismét szerencsétlen voltam.
Hosszú sötét éjben folyton rád gondolok,
Képzeletemben ajkaidra szeretetet csókolok.
Át ölel a két karom, biztonságot nyújt,
De két szemednek lángja hamar lángra gyújt.
Leláncolja testem szavam örök félelme,
Elpártol most tőlem angyalomnak védelme.
Üvöltve tépném le a pokol sötét láncait,
De nem tudom ki tárni így se még a szárnyaim.
-Réka kelj fel.-suttogta egy hang a fülembe. Kábán kinyitottam a szemem, és Kew szőke fejét pillantottam meg.
-Ott vagyunk?-kérdeztem a fiú pedig válasz gyanánt édes csókot lehelt ajkaimra.
Kimásztam a furgonból ahol már megpillantottam a többieket is. Vajon rám vártak?
-Na hol van az a híres teleport?-mosolyogtam és odaléptem Niki mellé.
-Itt ni!-mutatott a lány a holdra, amit félig meddig eltakart egy felhő.
-A hold? De Niki... mindenhol van hold.-értetlenkedtem.
-Nem a hold, csak mutattam hogy milyen szép. A teleport az ott van!-nevetett a lány majd megfordult a tengelye körül és egy üveg mozaikos ajtóra mutatott.
-Wow.-bámultam az ajtóra.
-Király mi?-veregette meg a vállam Alex miközben nagyban röhögött.
-Totál metál.-suttogtam és elképedve néztem a csodálatos üvegajtót amin meseszépen megtörtek a hold sugarai.
Csak fekszem és nem érdekel milyen kínokkal kell szembe néznem , folyton rá gondolok. Szemeinek zöld ragyogására és arra az idióta tekintetére. Milyen szerencsétlen kis csaj... de még is magával ragad, hiszen én ébresztettem fel. Hmm... vajon mit csinálhat most? Biztos az edző terembe szerencsétlenkedik, ha még le nem szúrta magát véletlenül. Csak fekszem, lehunyom a szemem, a szempilláim meg-meg rebbenek. Eszembe jut olyan sok emlék, az a nap ... életem baklövése! Az az átkozott pia (khm... csak vicceltem i <3 alkohol) annyira részeg voltam, esküszöm székhez kellett volna kötni! Az az éjszaka, tisztán emlékszem rá akármilyen ittas is voltam. Sötét volt, hűvös őszi éjszaka, a kedvencem! Teljes nyugalomban sétáltam valami erdőben, asszem' ott van az a portál cucc is ami átvisz a VHE területére. Részegen imbolyogtam össze-vissza ( ha emlékeim nem csalnak még egy fának is neki mentem... egyszer.... kétszer) hirtelen megpillantottam egy fény pontot ami egy lány arcát világította meg, és... nem tudom pontosan mit éreztem, de valami undorító állati ösztön kerekedett túl az igazi énemen és megtámadtam... Őt... Réka.... Réka....
Ajtó csapódást hallok...értem jöttek!
Csak fekszem, nem érdekel semmi, de még is. Réka... Réka! Gondolsz rám?!
2013.12.25.csütörtök este
Szét jártam a lábam de megérte! A cél már látótávolságban van előttem, és fantasztikus érzés azzal a tudattal élni hogy hamarosan összerogyhatok Beniék kék furgonjában. Kew egész úton cuki volt... nem tudom mi lelte, biztos beverte a fejét, vagy valami hasonló, minden esetre full fura.
-Tehát azt mondod hogyha elérjük a furgont te rögtön összerogysz?-vihogott Kevin én pedig elmosolyodtam, ez is egy ritka pillanatnak tudható be hogy Kew drága nevet.
-Nem, majd csak a kocsiban rogyok össze, nem tök mindegy .-feleltem és még mindig széles vigyor ült az arcomon. A fiú éppen szorított a kezemen egyet és mélyen a szemembe nézett. Megőrülök.
-Ennyire fáradt vagy?
-Gyha ne is mondd, sajognak a lábaim, fáj a fejem és alig bírom nyitva tartani a szemem.-panaszoltam közben pimasz mosoly játszott a szőke arcán.
-Hmm... gyere a hátamra!-nevetett én pedig csak megráztam a fejem.-Igazán?Visszautasítod az ajánlatom?-vigyorgott és felkapott a földről két maroknyi havat amiből gigantikus hógolyót gyúrt, én pedig eltávolodtam tőle.-Én azt javaslom menekülj csillagom.-röhögött én pedig futni kezdtem sajgó lábaimmal. Úgy érzem magam mint valami hatvan éves nénike, de komolyan! Mondjuk, ettől eltekintve azért vígan futottam a térdig érő hóban,olyan boldog vagyok. Pillangók ezrei támadtak fel a hasamban és nem tudtam megszólalni csak hangosan nevetni. Ez a nevetés se tartott sokéig mivel üldözőm elkapott és a földre taszított.
Csak feküdtem a hátamon, a hasamon Kew ült lovagló ülésben és fenyegetően tartott előttem egy gigantikus hógolyót. Nem tudtam mit csinálni csak röhögtem ő pedig csak szenvtelenül vigyorgott.
-Na megadod magad?-vetette fel a kérdést én pedig megráztam ismét a fejem.
-Soha!Engem nem lehet megtörni!-kiáltottam nevetve a fiú pedig ismét elmosolyodott, mélyen a szemembe nézett és mosolyom elhalványult. Közelebb hajolt...és közelebb...és közelebb....
Hamarosan fagyott ajkak érték az enyémet. Fáztam egy kicsit, de ez a csók, beleremegtem, elöntött a melegség és csak úsztam a boldogság mély tengerében.
Egy kicsit elhajolt tőlem,festett platina szőke haja a szemébe lógott, lázasan szemléltem arcát.
-Réka.-nyögött fel.-Leszel a barátnőm?
OH ISTENEM!!!
Alig ismerjük egymást... alig beszéltünk... alig....alig...és alig. De még is olyan kecsegtető ez az ajánlat.
Nem,nem szabad!Réka gondolkodj, te se lehetsz ilyen fogyatékkal élő, gondolj már bele, alig ismeritek egymást, állj ellent a csábításnak! Nem vagy szerelmes, Réka ébredj fel!
Üvöltött bennem egy hang.
Lehet igaza van, lesütöttem a szemem majd a válaszra váró fiúra pillantottam. Gőzöm sincs milyen érzések futottak bennem végig, gőzöm sincs mi volt, csak akkor kaptam észhez mikor már kimondtam azt a rohadt igent.
A q*rva eget!
-Szeretlek, cica, soha ne hagyj el!-suttogta a fülembe és megcsókolt. Persze... hogy is szerethetnél alig ismerjük egymást... Jahj. Ezek szerint... járunk.
Feltápászkodtam a földről és fapofával elindultam az erdő felé, Kew pedig ösztönösen megfogta a kezem.
Idióta! súgta most a belső hang és igaza volt.
A hó hangosan ropogott a lábunk alatt, Kew pedig egyetlen egy vigyor nélkül baktatott mellettem. A szívem hevesen zakatolt, anyám.
-Itt is vagyunk.-nyögte komoran Kew. Tehát ennyi volt a nagy szerelem. Vágom.
-Aham , és hol lesznek Beniék?
-Az erdő közepén, valószínűleg már a portálnál.
Biccentettem, és megindultunk az erdő felé. Már elég sötét volt idekint is de odabent... hű hát a sötét az nem megfelelő szó. Az orromat se láttam, de hála az égnek Kew tudta merre menjen. Van aki ért hozzá na ja.
Tehát hamarosan megpillantottunk , két fény pontot. A furgon! És benne ... a barátaim! El is kezdtem rohanni a kocsi felé, de a fiú erősen szorította a kezem és visszarántott.
-Nem úgy volt hogy összeesel?-kérdezte reszelős hangon én pedig elnevettem magam.
-Nem, az úgy volt, hogy összeesek a furgonban.-javítottam ki és átölelte a vállam,így sétáltunk oda a kocsihoz.
Ciki.Ezt is te cseszted el babám! Hallottam ismét a belső hangot. Mi a halál ez most komolyan? Durva....
-Rékaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!-szaladt valaki felém és boldogan a nyakamba ugrott. Ez a valaki nem más volt mint Niki.Hamarosan megjelent egy másik sötét alak.
-Szija.-öleltem át lesokkolva a lányt.
-Úgy hiányoztál! Gyere, megfagytál teljesen, van kaja pia.-mesélte barátnőm és bevezényelt a furgonba.
Odabent tényleg, melegebb volt és hát khm... Zsolti gondoskodott az élelemről is. Tehát éhezni se éheztünk.
-Khm...és jól szórakoztatok Kewwel? -röhögött Zsolti és szájába tömött egy marék chipset.
Mélyen a fiú szemébe néztem aki válaszolt helyettem.
-Igen,járunk.-mondta a fiú és beleszürcsölt az energia italába.
-Sokáig.-fojtogatott Zsolti miközben Alex kedvesen rám biccentett.
-Köszönjük.-szedtem le magamról a vörös hajú Zsoltit, aki vigyorogva nyomott a kezembe egy zsömlét.-Kössz...-dünnyögtem, eközben Kew átkarolt.
-Tehát akkor a teleporthoz megyünk?-érdeklődött Beni, amire Niki helyeslően bólintott.-Remek, nem tudom hova indultok, de van egy olyan érzésem hogy jobb lesz ha veletek tartunk.-dünnyögte a fiú és elindult gondolom a teleport irányába.Eközben én mélyen gondoltaimba mélyedtem. Kew... meg Én? Mi együtt? Ez hogy lehet? Alig ismerjük egymást egy vagy két napja... nem volt valami jó ötlet ez se.Ahj, de még is mit tehetnék, olyan boldognak tűnik. Nem fogom elrontani az örömét azért mert én ismét szerencsétlen voltam.
Hosszú sötét éjben folyton rád gondolok,
Képzeletemben ajkaidra szeretetet csókolok.
Át ölel a két karom, biztonságot nyújt,
De két szemednek lángja hamar lángra gyújt.
Leláncolja testem szavam örök félelme,
Elpártol most tőlem angyalomnak védelme.
Üvöltve tépném le a pokol sötét láncait,
De nem tudom ki tárni így se még a szárnyaim.
-Réka kelj fel.-suttogta egy hang a fülembe. Kábán kinyitottam a szemem, és Kew szőke fejét pillantottam meg.
-Ott vagyunk?-kérdeztem a fiú pedig válasz gyanánt édes csókot lehelt ajkaimra.
Kimásztam a furgonból ahol már megpillantottam a többieket is. Vajon rám vártak?
-Na hol van az a híres teleport?-mosolyogtam és odaléptem Niki mellé.
-Itt ni!-mutatott a lány a holdra, amit félig meddig eltakart egy felhő.
-A hold? De Niki... mindenhol van hold.-értetlenkedtem.
-Nem a hold, csak mutattam hogy milyen szép. A teleport az ott van!-nevetett a lány majd megfordult a tengelye körül és egy üveg mozaikos ajtóra mutatott.
-Wow.-bámultam az ajtóra.
-Király mi?-veregette meg a vállam Alex miközben nagyban röhögött.
-Totál metál.-suttogtam és elképedve néztem a csodálatos üvegajtót amin meseszépen megtörtek a hold sugarai.
2014. március 2., vasárnap
Tökéletes pillanat
KEDVES OLVASÓIM!
Köszönöm szépen a a már 7E oldal megjelenítést, ha tetszett a rész csak bátran írjatok egy megjegyzést, mert ha hiszitek ha nem nagyon elérzékenyülök miközben olvasom a véleményetek (amely általában pozitív). Ez a rész egy kicsit "nyálas" lesz hogy a saját szavaimmal fejezzem ki magam, tehát készüljetek fel lelkileg azt tanácsolom ;P :) Jó olvasást <3 :)
2013.12.25. csütörtök reggel
Már egy ideje koslatunk az erdő felé drága Kevin barátommal, de akár hányszor megkérdezem mennyi van még hátra csak annyit felel hogy "kevés". Persze mikor ezt pár száz km után mondja hát... na mindegy.
-Tudod....nekem ez a kevés... kicsit sok....!-nyögtem fel lihegve miközben átléptem valami faágat.A hó egyre nagyobb és nagyobb, ami nem valami jó mit ne mondjak. Nagyon gátolja a közlekedést, kajak, térdig érő hóban futni se lehet normálisan...
-Ne hisztizz már folyton.-sóhajtott Kew és megragadta a karom és maga mellé rántott. Kedves gesztus volt...
-Te meg ne rángass! Mi vagyok én rongy baba hogy rángatsz itt?!-hüppögtem és reszketve összébb húztam magamon a kabátot.
-Már tényleg nincs sok hátra...-mondta eltöprengve és tekintetét az ég felé fordította. Meggyőzőnek tűnhet de én jelenleg nem láttam mást csak egy állati helyes srácot aki állati helyes mozdulatokat tesz, teljesen lazán, menőn. Sirály! Tehát, úgy döntöttem hogy csendben maradok és némán figyelem a fiút ahogy gőzölgő füst ként fújja ki a levegőt. Szívem szerint kaptam volna egy fényképezőt és KLIKK ! KLIKK ! De se fényképező se idő... szívás. Pedig királyásgos lett volna nem?Na jó ne feszegessük a témát inkább.
-Fázol?-kérdezte és még csak rám se nézett. Köcsög.
-Nem,hallod melegem van.-vágtam rá és megremegtem kicsit. Kew fintorgott egyet és levette a pulcsiját a síkabátja alól. És... basszus... látszott a hasa. És az bizony ám nem sörhas volt gyerekek!
Dermedten pislogtam és néztem a magam elé, egészen addig míg a kezembe nem adta a pulcsiját.
-K..köszi.-dadogtam lefagyva és pár percnyi sokk hatás után felkaptam a pulcsit a kabátom alá...
-Szóval... mióta vagy vámpír?-kérdezte a fiú csak úgy spontán én pedig vállat vontam.-Aha... és mesélsz az átváltoztatásodról?
Hmm...ezzel meg mi történt?
-Mit érdekel téged?-nyújtottam ki a nyelvem fintorogva.
-Nem érdekel, csak unatkozom.-vágta rá én pedig már mindent értettem. Persze hogy nem érdeklem! De hülye vagyok, mit hittem Én? Jött egy tündérke és pakk flegma Kewből jó fej Kewet csinált? Oh hagyjuk már!
Hirtelen megcsörrent a telefonom... basszus, én azt hittem már rég lemerült. Tipikus kis gombos nokia, ha elkezd rezegni eltörik a csontod, és akár tíz évig is kibírja ha nem piszkálod. Azért van ennek jó oldala is . Gyorsan kikaptam a kis táskámból és felvettem.
-Haló?
-Szia Réka!Beni vagyok, hol vagytok?
-Izzé...mi....-dadogtam és oda üvöltöttem a mellettem baktató fiúnak.-Hey Kew hol vagyunk?
-Add ide.-kapta ki a telefont a kezemből és szépen elmondta a .... remélhetőleg pontos irányt, majd a kezembe nyomta a telefont.
-Na?-kérdeztem, megszeppenve.
-Mi na?-kérdezett vissza...Idióta.
-Szóval mit mondott Beni?-próbálkoztam ismét.
-Azt hogy ""szia".-vágta zsebre a kezeit flegmán. A ....
-Válaszolnál normálisan?! Unom már hogy ilyen flegma vagy.
-Normálisan válaszoltam szerintem, és jó lenne ha lehiggadnál törpe.-morogta és esküszöm úgy csinált mintha én viselkednék kutyául.
-Először is 158 cm vagyok szóval nem törpe, másodszor pedig qurvára, de tényleg qurvára nyugodt vagyok!-üvöltöttem torkom szakadtából, igen szobrot állíthatnának rólam azzal a címszóval hogy " HIGGADT" .
-Hahaha 158 cm , Törpilla magasabb. -nevetett fel gúnyosan.
-Csak vigyázz nehogy "véletlenül" lefejeld a térdem.-mondtam és összeszedtem minden nyugodtságom amit még nem irtott ki belőlem ez a hülye szőke.
-Oké. Hiszen.Én.Félek.Tőled.-röhögött fel ismét én pedig ökölbe szorítottam a kezem. Idegesség futott rajtam végig és már nagyon le akartam ütni. Az ajkaim összeszorítottam és rendesen pofán nyomtam az öklömmel. A frissen esett fehér hóra, piros foltok cseppentek, Kevin pedig felnyögött. A látvány sokkoló volt igaz csak a szája vérzett, de basszus... ezt én csináltam? A lábam megbicsaklott és a jéghideg hótakaróba estem.
-Bocsánat.-suttogtam és miközben a hideg hóban ücsörögtem képek villantak be a fejemben. Arról az estéről mikor elvittek a szállóba, aztán a következőn már az edzőteremben voltam az egyik képen még Alexszel a következőn pedig... Szöszivel.... képek .... képek.... emlékek hada! Mintha az emlékeim kacskaringós labirintusába keveredtem volna, a könnyeim egymás után potyogtak,miközben a múlt eseményei beszőtték az agyam. Egy nevetés, de nem biztos hogy valós, egy mosoly, de minden csak nézet kérdése.
-Réka!Réka!-szorongatta valaki a vállam. Óvatosan kinyitottam a szemem, az arcomra ráfagytak a könnyeim , teljes mértékben homályosan láttam, de még is felismertem az előttem álló fiút. A szemében ijedtség csillant...
-Kevin...-suttogtam.-Úgy sajnálom!-borultam a nyakába ő pedig szorosan átölelt, majd eltolt egy kicsit magától így mélyen a szemébe tudtam nézni, a szája még mindig vérzett, szőke haja pedig kócosan állt.
-Igazából...-mondta elbicsakló hangon.-Nekem kéne bocsánatot kérnem, gondolom már kicsit sok voltam.
Hű. Na erre nem számítottam, de komolyan! Kevin bocsánatot kér? Tuti álmodom! Réka ! Ébredj fel! Hallod ébreeedj feeeel!!
A hó egyre nagyobb pelyhekben kezdett esni, és a fagyos szél csiklandozta az arcom,melynek hála végig futott a hideg a hátamon.Kew megfogta a kezem, és óvatosan felsegített a hóval borított talajról.
Ott álltunk szemtől,szembe. A lélegzete gőzölgő füst ként tört elő a szájából. Megborzongtam. Azok a barna szemek... azok a barna szemek a számat tanulmányoztak.Egy hideg fuvallat tört ránk én pedig közelebb húzódtam a fiúhoz, egy kevéske melegség reményében. Arcomat elöntötte a pír, Kew pedig csak sandán mosolygott, kiigazított egy kósza tincset az arcomból, majd a derekamra emelte kezét. Ismét mélyen a szemebe nézett, és olyan angyali mosoly terült el a száján amilyet még soha nem láttam.Tekintete elidőzött egy ideig az ajkaimon, majd ismét a szemeimbe nézett. Basszus. A levegőt egyre szaggatottabban vettem és azt hittem hogy ott helyben elolvadok. Hogy lehet valaki ilyen...sármos.... nem ez nem megfelelő szó, nicsak még a szavakból is kifogytam. Kew közelebb hajolt a szőke ,vasalt haja eltakarta a szemét. Az egyik pillanatban még a fiú barna szemei ejtettek rabul, most már az ajkai, amelyek márványszerűen érték az enyém. A hasamban hirtelen pillangók ezrei csapkodtak, a szemem pár tétova másodperc után lehunytam és engedtem hagy ragadjon magával az ár.
Tökéletes pillanat... igen, ha létezik ilyen akkor azt hiszem ez azon ritka percek közé sorolható, amelyeket tökéletes pillanatoknak nevezünk.Nem akartam hogy vége legyen, és nem is lett, mintha évszázadokon keresztül álltunk volna ott,és csókoltuk volna egymást. Pedig csak néhány másodperc töredéke volt az egész.
Kevin óvatosan elhúzódott tőlem.
-Azt hiszem, ideje indulnunk.-fogta meg a kezem és mosolyogva nézte azt.
-Szerintem is.Már nem sok van hátra.-hebegtem és megindultunk. Anyám, ilyen szerencsétlen azért én se legyek már, jó? Ügyetlenül bukdácsoltam a fiú mellett aki csak óvatosan szorította a kezem.
Mami, úgy félek hogy elrontom, hmm... ha eddig nem rontottam volna el.... de most komolyan smároltunk? Hihetetlen.
Köszönöm szépen a a már 7E oldal megjelenítést, ha tetszett a rész csak bátran írjatok egy megjegyzést, mert ha hiszitek ha nem nagyon elérzékenyülök miközben olvasom a véleményetek (amely általában pozitív). Ez a rész egy kicsit "nyálas" lesz hogy a saját szavaimmal fejezzem ki magam, tehát készüljetek fel lelkileg azt tanácsolom ;P :) Jó olvasást <3 :)
2013.12.25. csütörtök reggel
Már egy ideje koslatunk az erdő felé drága Kevin barátommal, de akár hányszor megkérdezem mennyi van még hátra csak annyit felel hogy "kevés". Persze mikor ezt pár száz km után mondja hát... na mindegy.
-Tudod....nekem ez a kevés... kicsit sok....!-nyögtem fel lihegve miközben átléptem valami faágat.A hó egyre nagyobb és nagyobb, ami nem valami jó mit ne mondjak. Nagyon gátolja a közlekedést, kajak, térdig érő hóban futni se lehet normálisan...
-Ne hisztizz már folyton.-sóhajtott Kew és megragadta a karom és maga mellé rántott. Kedves gesztus volt...
-Te meg ne rángass! Mi vagyok én rongy baba hogy rángatsz itt?!-hüppögtem és reszketve összébb húztam magamon a kabátot.
-Már tényleg nincs sok hátra...-mondta eltöprengve és tekintetét az ég felé fordította. Meggyőzőnek tűnhet de én jelenleg nem láttam mást csak egy állati helyes srácot aki állati helyes mozdulatokat tesz, teljesen lazán, menőn. Sirály! Tehát, úgy döntöttem hogy csendben maradok és némán figyelem a fiút ahogy gőzölgő füst ként fújja ki a levegőt. Szívem szerint kaptam volna egy fényképezőt és KLIKK ! KLIKK ! De se fényképező se idő... szívás. Pedig királyásgos lett volna nem?Na jó ne feszegessük a témát inkább.
-Fázol?-kérdezte és még csak rám se nézett. Köcsög.
-Nem,hallod melegem van.-vágtam rá és megremegtem kicsit. Kew fintorgott egyet és levette a pulcsiját a síkabátja alól. És... basszus... látszott a hasa. És az bizony ám nem sörhas volt gyerekek!
Dermedten pislogtam és néztem a magam elé, egészen addig míg a kezembe nem adta a pulcsiját.
-K..köszi.-dadogtam lefagyva és pár percnyi sokk hatás után felkaptam a pulcsit a kabátom alá...
-Szóval... mióta vagy vámpír?-kérdezte a fiú csak úgy spontán én pedig vállat vontam.-Aha... és mesélsz az átváltoztatásodról?
Hmm...ezzel meg mi történt?
-Mit érdekel téged?-nyújtottam ki a nyelvem fintorogva.
-Nem érdekel, csak unatkozom.-vágta rá én pedig már mindent értettem. Persze hogy nem érdeklem! De hülye vagyok, mit hittem Én? Jött egy tündérke és pakk flegma Kewből jó fej Kewet csinált? Oh hagyjuk már!
Hirtelen megcsörrent a telefonom... basszus, én azt hittem már rég lemerült. Tipikus kis gombos nokia, ha elkezd rezegni eltörik a csontod, és akár tíz évig is kibírja ha nem piszkálod. Azért van ennek jó oldala is . Gyorsan kikaptam a kis táskámból és felvettem.
-Haló?
-Szia Réka!Beni vagyok, hol vagytok?
-Izzé...mi....-dadogtam és oda üvöltöttem a mellettem baktató fiúnak.-Hey Kew hol vagyunk?
-Add ide.-kapta ki a telefont a kezemből és szépen elmondta a .... remélhetőleg pontos irányt, majd a kezembe nyomta a telefont.
-Na?-kérdeztem, megszeppenve.
-Mi na?-kérdezett vissza...Idióta.
-Szóval mit mondott Beni?-próbálkoztam ismét.
-Azt hogy ""szia".-vágta zsebre a kezeit flegmán. A ....
-Válaszolnál normálisan?! Unom már hogy ilyen flegma vagy.
-Normálisan válaszoltam szerintem, és jó lenne ha lehiggadnál törpe.-morogta és esküszöm úgy csinált mintha én viselkednék kutyául.
-Először is 158 cm vagyok szóval nem törpe, másodszor pedig qurvára, de tényleg qurvára nyugodt vagyok!-üvöltöttem torkom szakadtából, igen szobrot állíthatnának rólam azzal a címszóval hogy " HIGGADT" .
-Hahaha 158 cm , Törpilla magasabb. -nevetett fel gúnyosan.
-Csak vigyázz nehogy "véletlenül" lefejeld a térdem.-mondtam és összeszedtem minden nyugodtságom amit még nem irtott ki belőlem ez a hülye szőke.
-Oké. Hiszen.Én.Félek.Tőled.-röhögött fel ismét én pedig ökölbe szorítottam a kezem. Idegesség futott rajtam végig és már nagyon le akartam ütni. Az ajkaim összeszorítottam és rendesen pofán nyomtam az öklömmel. A frissen esett fehér hóra, piros foltok cseppentek, Kevin pedig felnyögött. A látvány sokkoló volt igaz csak a szája vérzett, de basszus... ezt én csináltam? A lábam megbicsaklott és a jéghideg hótakaróba estem.
-Bocsánat.-suttogtam és miközben a hideg hóban ücsörögtem képek villantak be a fejemben. Arról az estéről mikor elvittek a szállóba, aztán a következőn már az edzőteremben voltam az egyik képen még Alexszel a következőn pedig... Szöszivel.... képek .... képek.... emlékek hada! Mintha az emlékeim kacskaringós labirintusába keveredtem volna, a könnyeim egymás után potyogtak,miközben a múlt eseményei beszőtték az agyam. Egy nevetés, de nem biztos hogy valós, egy mosoly, de minden csak nézet kérdése.
-Réka!Réka!-szorongatta valaki a vállam. Óvatosan kinyitottam a szemem, az arcomra ráfagytak a könnyeim , teljes mértékben homályosan láttam, de még is felismertem az előttem álló fiút. A szemében ijedtség csillant...
-Kevin...-suttogtam.-Úgy sajnálom!-borultam a nyakába ő pedig szorosan átölelt, majd eltolt egy kicsit magától így mélyen a szemébe tudtam nézni, a szája még mindig vérzett, szőke haja pedig kócosan állt.
-Igazából...-mondta elbicsakló hangon.-Nekem kéne bocsánatot kérnem, gondolom már kicsit sok voltam.
Hű. Na erre nem számítottam, de komolyan! Kevin bocsánatot kér? Tuti álmodom! Réka ! Ébredj fel! Hallod ébreeedj feeeel!!
A hó egyre nagyobb pelyhekben kezdett esni, és a fagyos szél csiklandozta az arcom,melynek hála végig futott a hideg a hátamon.Kew megfogta a kezem, és óvatosan felsegített a hóval borított talajról.
Ott álltunk szemtől,szembe. A lélegzete gőzölgő füst ként tört elő a szájából. Megborzongtam. Azok a barna szemek... azok a barna szemek a számat tanulmányoztak.Egy hideg fuvallat tört ránk én pedig közelebb húzódtam a fiúhoz, egy kevéske melegség reményében. Arcomat elöntötte a pír, Kew pedig csak sandán mosolygott, kiigazított egy kósza tincset az arcomból, majd a derekamra emelte kezét. Ismét mélyen a szemebe nézett, és olyan angyali mosoly terült el a száján amilyet még soha nem láttam.Tekintete elidőzött egy ideig az ajkaimon, majd ismét a szemeimbe nézett. Basszus. A levegőt egyre szaggatottabban vettem és azt hittem hogy ott helyben elolvadok. Hogy lehet valaki ilyen...sármos.... nem ez nem megfelelő szó, nicsak még a szavakból is kifogytam. Kew közelebb hajolt a szőke ,vasalt haja eltakarta a szemét. Az egyik pillanatban még a fiú barna szemei ejtettek rabul, most már az ajkai, amelyek márványszerűen érték az enyém. A hasamban hirtelen pillangók ezrei csapkodtak, a szemem pár tétova másodperc után lehunytam és engedtem hagy ragadjon magával az ár.
Tökéletes pillanat... igen, ha létezik ilyen akkor azt hiszem ez azon ritka percek közé sorolható, amelyeket tökéletes pillanatoknak nevezünk.Nem akartam hogy vége legyen, és nem is lett, mintha évszázadokon keresztül álltunk volna ott,és csókoltuk volna egymást. Pedig csak néhány másodperc töredéke volt az egész.
Kevin óvatosan elhúzódott tőlem.
-Azt hiszem, ideje indulnunk.-fogta meg a kezem és mosolyogva nézte azt.
-Szerintem is.Már nem sok van hátra.-hebegtem és megindultunk. Anyám, ilyen szerencsétlen azért én se legyek már, jó? Ügyetlenül bukdácsoltam a fiú mellett aki csak óvatosan szorította a kezem.
Mami, úgy félek hogy elrontom, hmm... ha eddig nem rontottam volna el.... de most komolyan smároltunk? Hihetetlen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)