KIKÉPZÉS csupa nagy betűvel

Duzzogva kisétáltam az épületből,értelmetlenség volt egyáltalán bemenni is.Eléggé magamra voltam maradva tehát,úgy döntöttem fel megyek abba a növényes házba,hátha ott van még Niki. Végigvonultam a könyves polcok között,melyeknek teljesen egyedi illatuk volt...felérve az emeletre sóhajtottam egy hatalmasat.Elsétáltam a vénusz légycsapóhoz de nem volt sehol senki...vagy még is.
-Hahó?Van  itt valaki?-érdeklődtem meg és hirtelen egy fiú jelent meg előttem...remek....
-Szia...az új lány vagy?-kérdezte a fiú,és kisöpörte a homlokába lógó fekete haját.
-Az lennék...te biztosan Erik vagy!-böktem ki gyorsan,és vissza emlékeztem a mai reggelire mikor Bella megkérdezte hogy "Nem tudjátok hol van Szebi és Erik?"
-Igen az vagyok.Te pedig Réka...
Sóhajtottam egyet,ez a párbeszéd egyre kényelmetlenebb kezd lenni.
-Kimenjünk sétálni?-kérdezte Erik és felcsillantak a zöld szemei.
-Hát...Szebi meg Alex valami kaszást gyilkolásznak éppen.
-Értem...
Hirtelen Bella jelent meg az oldalamon.
-Erik!Gyere gyorsan!Réka veled még később beszélünk.-nézett rám szigorúan a nő és megragadta a fiú kezét,a következő másodpercben pedig már sehol se voltak.Vajon én is tudok ilyen gyorsan menni?Nem lényeg utálok futni,én és a futás egy mondatba se sorolható.És vajon mi volt ilyen fontos amiről beszélni akartak?Hamiskásan elmosolyodtam és elindultam Bella szobája felé.Nagy nehezen átjutottam a portás bácsin,aztán felszaladtam és neki dőltem a faragott ajtónak.
-Hogy mi van?-hallottam meg Erik hangját aki elég meglepettnek tűnt.
-Jól értetted...Erik,benned bízom meg a legjobban,ezért mondtam el amit érzek..
-Honnan veszed hogy készülődik valami?-kérdezte diplomatikus hangnemben a fiú.
-Érzem...egyszerűen csak érzem.
-Szóval női megérzés mi?
-Valami olyasmi,arra kérlek hogy vigyázz az új lányra Rékára.Még csak most került ide,és megvédeni se tudja magát ha megtámadja valami.
Na ennél a mondatnál a homlokom tetejéig szaladt a szemöldököm.Már bocsika,de tudok vigyázni magamra!Semmi szükség bébicsőszre.A kezem ökölbe szorult és beleharaptam a számba.
-Természetesen megteszek minden tőlem telhetőt védelme érdekében.
-Köszönöm Erik.-sóhajtott Bella.Persze egy teherrel kevesebb...
-Csak egy kérdés.Miért nem kezdjük el Réka kiképzését?Vagy kifogja kiképezni?Tanítani?
-Kiképezni Szebi fogja,mivel az az idióta ébresztette fel szegény lányt így az ő dolga lesz,tanítani?Hmm...majd a két ikerlány magán tanárja.
-Értem.
Kínos csend keletkezett,vagy is nekem kínosnak tűnt.
-Mit csinálsz hercegnő?-suttogta egy ismerős hang a fülembe én pedig ijedten elsikítottam volna magam feltéve ha Szebi (mert ő hozta rám a szívbajt) be nem fogja a szám.Kihámoztam magam szorításából és jól leoltottam hogy mit képzel magáról hogy ártatlan kislányokat ijesztget!
-Tényleg olyan ártatlan lennél Réka?-kérdezi és gúnyos mosolyra rándul a szája.Ez igazán elgondolkodtató.Még szép hogy igen!
-Miért,minek tűnök terroristának vagy mi?-vonom fel az egyik szemöldököm.
-Hahaha ugyan már!Nem erre céloztam.
-Ha nem mire?-húzom össze résnyire a zöld szemeim,és Szebit méregetem.
-Nem nyilvánvaló?-vihog én pedig értetlenül megrázom a fejem.-Réka,itt állsz Bella szobájának ajtajára tapasztott fülekkel.Mire gondoljak?
-Amire csak akarsz.-vontam meg a vállam és arrébb támolyogtam az ajtótól.
Szebi megrázta a fejét és még mindig szórakozottan mosolygott rajtam.Szőke tincsei,az izzadtságtól a homlokára tapadtak és a szemei szinte feketén csillogtak és az én arcom kutatták.A franc megehetné,hogy ilyen helyes!Lesütöttem a szemem és csak azért imádkoztam hogy még véletlenül se jöjjön rá a kis szöszi hogy helyesnek tartom...mondjuk lehet hogy ezt elég egyértelművé tettem számára hiszen percek óta őt bámulom.
Gyorsan megfordultam és feliszkoltam a szobámba.
Igen egyszerűnek tűnt a hadművelet csak hogy a 2. emeleten nem csak az én szobám található,konkrétan egy ajtó rengetegbe pottyan az ember.
Azt hiszem az utolsó volt...utolsó...utolsó...már csak az a gáz hogy két oldalról vannak a szobák. Ajaj necces a szitu,végül erőt kaptam magamon és benyitottam az egyikbe.
Történetesen nem az én szobámba találtam magam,ha nem valamelyik másikban.
A fal sötétkék volt,az ágyat pedig vetetlenül találtam.Egy gitár állt a sarokban.Kié lehet ez a szoba?Valószínűleg nem Katáé és nem is Nikié...ez egy fiú szobája.
Inkább gyorsan kivonultam és bementem a szobámba és inkább aludtam egyet.

2013.12.22.vasárnap
Fáradtan keltem ki az ágyamból,és már a pocakom is nagyon korgott,tehát megindultam az étkező felé (Persze előtte átöltöztem meg minden).Viszont az étkezőbe nem találtam senkit csak Nancy-t.
-Jó reggelt!-köszöntem a nőnek.
-Jó reggelt kisasszony.-törölgette Nancy az asztalt,és közben dudorászott.-Éhes?Főzzek valamit?
-Igen az nagyon jól esne.-sóhajtottam megkönnyebbülten és azon filozofáltam hogy vajon a vámpírok is szokta pattanásosak lenni?Csak mert eddig egyet se láttam Edward Cullen se az na meg persze Szebiék sem...furcsa.Lehet hogy megszabadulok az idióta pattanásoktól?Eszme futtatásaimnak az vetett véget hogy Nancy lerakott elém 3 nutellás kenyeret.Ez a nő aztán tudja mi a tuti!Gyorsan befaltam a csemegét,aztán megköszönve a kaját felindultam a szobámba.
Hamarosan elindult a telómon a FOB-the Phoenix .... hívnak.Megnézve a kijelzőt anya neve villant fel...basszus már nem tudom hanyadjára hív engem.De nem szabad felvennem.Talán ki kéne kapcsolni a telóm..aha az a legjobb ötlet.Kikapcsoltam a szerkezetem és mivel tegnap a robogómmal együtt pár cuccom is hozzám juttatták így előkaptam az mp3-am és elkezdtem zenét hallgatni.Így ment ez szomorú hosszú,órákig.
-Szia Réka.-nyitott be a szobám ajtaján hirtelen Bella.
-Jó reggelt!-hebegtem ijedten.
-Reggel?Már dél elmúlt,na gyere belekezdünk a kiképzésedbe.Vedd fel ezeket.-dobott az ágyamra pár ruhát én pedig engedelmesen átöltöztem.A nő odakint várt engem.-Remek!Mintha rád öntötték volna!-mosolyodott el és levezetett az edző terembe ahol az unott képű Szebi várt.
-Szia hercegnő.-húzta gúnyos vigyorra a száját a szöszi.
-Szia szöszi.-biccentettem.
-Úgy látom meglesztek,ha bármi kell szóljatok.-mondta Bella és már el is tűnt.
Hamarosan Szebi arról kezdett el nekem magyarázni hogyha eldobok egy kést azt hogy dobjam el,meg mit tudom én...nem nagyon figyeltem oda,végig azon merengtem hogy hogy lehet valaki ilyen helyes mint Szebi...és ilyen tahó mint Szebi.
-Érted??-kérdezte idegbetegen a szöszi és végig futtatta kezét a sűrű lobboncán.Biccentettem egyet,igaz egy szót se értettem hogy mit hablatyol,csak hogy kés így,kéz így láb úgy...-Jó akkor próbáld meg eltalálni a céltábla közepét.-ütögette meg a vállam amolyan "sok sikert,ámbár tudom hogy úgy se fog sikerülni" módra.Megszorítottam a kést és teljes erőmmel eldobtam...a földbe.
-Pontosan erre számítottam röhögött fel Szebi én pedig szúrós pillantást vetettem rá.Egészen vacsoráig gyakoroltunk,és miután sikerült figyelnem a fiúra,egyre jobban ment a dolog.Sőt tetszett is.