-Te mit keresel itt?-pattantam fel.
-Téged.-mosolyodott el és felém nyújtott egy pohár löttyöt.
-Lillával kapcsolatban pedig... félreértettem valamit...-sütöttem le a szemem. Szöszi elnevette magát, pedig szerintem semmi nevetséges sem volt abban amit mondtam. Teljesen elvörösödtem.
-Semmi baj Cica. Mindenki követ el hibákat, ült le a srác és unottan lógatta a lábát a mélységbe, én pedig leültem mellé. Nagyon gondolataiba mélyedt.
-Megbocsáss drága, de én nem kértem tőled bocsánatot. Csak közöltem a tényt.- ráztam meg a fejem Ő pedig ismét felnevetett. De egy szó se hagyta el a száját, engem pedig nagyon zavart a csend.- Miért vagy itt?- tettem fel a kérdést.
-Hmm... nem is tudom, azt hiszem szeretek a társaságodban lenni.-felelte és a szarkazmus egyetlen jele sem látszott rajta. Komolyan gondolná? Nekem úgy tűnt.
-Meglepő.-suttogtam már-már fagyott ajkakkal. Odakint elég hideg volt.- Eddig még úgy tudtam, hogy megakarsz tőlem szabadulni.
-Én nem! Én nem akartam tőled soha megszabadulni!- magyarázta ingerülten.- Azt hittem jót teszek azzal neked ha többé nem beszélünk... na , érted!-pislogott rám a barna bociszemeivel.
Egy darabig csak némán pislogtam rá, és eközben lejátszódott bennem mind az a kín amit átéltem -e miatt. Mind az a nehézség...
-Jó hülye logikád van öreg!- csattantam fel végül majd belekortyoltam a furcsa türkizkék löttybe. Egészen savanykás íze volt és pont ezért ízlett.
-Nekem egészen jó stratégiának tűnt.-mosolygott elégedetten, aztán az arca másodpercek alatt változott át, büszkéből gondterhelté.
-Mi az?-rökönyödtem meg Én is.
-Csak aztán...-suttogta.-Szimplán csak hiányoztál, és nem bírtam tovább a színjátékot.-mormolta nekem pedig egyre hihetetlenebbnek tűnt ez az egész szituáció a párbeszéddel egyetemben. Megráztam a fejem és elnevettem magam.
-Bernáth Szebasztián! Te nagy mértékű alkohol hatása alatt állsz!
Ő is elnevette magát. Kérdezgetett a lábamról, hogy jobban van -e? Hogyan tetszik a suli. Milyenek a srácok és , hogy vannak e barátok ellenségek. Én pedig mindenről beszámoltam. Mint az egymást rég nem látott barátok cseverésztünk egymással és a hangulat is remek volt. Mesélt róla, hogy a tanárok nagyon jó fejek és ne parázzak miattuk. Mesélt az órákról... mesélt mindenről! Teljesen egyedül van, azaz volt. Most már itt vagyunk egymásnak, kedvesebb volt mint általában és nekem nagyon tetszett ez az "arca". Egy darabig sikeresen elfelejtkeztem a démonokról, anyáékról, a suliról... mindenről ami bántott. A pillanatban éltem, nem tekintgettem vissza a múltba és nem tervezgettem a jövőm, ez nagyon tetszett!
-A tánccal, hogy áll Németh kisasszony?-tápászkodott fel Szöszi én pedig ismét elvörösödtem.
-Sehogy. Ügyetlen vagyok.-nevettem és eszembe jutott az egyik diákbál, mikor is Tornai Szilveszter, az én szememben az "álompasi" felkért táncolni, hogy abból mi lett? Csak pár megtaposott láb. Elég kínos volt, de most nevetve gondolok vissza rá.
-Akkor ideje ezen változtatni.-vigyorodott el és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. A telóján elindított egy zongora darabot vagy mit, aztán a két kezét a csípőmre helyezte,testünk teljesen egymáshoz símúlt. Az én kezeim az Ő vállán pihentek, aztán lassan elkezdtünk totyorászni.
-Olyan merev vagy.-nézett rám aggodalmasan, habár lila ibolyám sincs, hogy miért aggódott.
-Mondtam, hogy én és a tánc nem vagyunk jóban.
-Hunyd le a szemed egy picit, majd én vezetlek.-mosolyodott el. Engedelmeskedtem neki és lehunytam a szemem ami bizonytalansággal töltött el, de a tudat hogy Szöszi mellettem van némi lelket öntött belém. Figyeltem a dallamot és hagytam, hogy magával vigyen az ár.
Hirtelen robbanást hallottam, erre felkaptam a fejem. Az eget színek tarkították. Tűzijáték. Mindenki üvöltözött és kurjongatott.
-Boldog új évet Réka.-súgta fülembe alig érthetően a mondatot a fiú, aztán a zsebébe nyúlt és előszedett valamit. Eltávolodtam tőle picit.
Szöszi egy kis dobozt nyomott a kezembe.
-Remélem tetszeni fog.-vigyorgott, eközben a fejünk felett színes rakéták hármasával robbantak fel. Óvatosan kinyitottam a dobozt amiben egy karkötőt találtam. Sima lánc, de még is volt rajta valami, egy icipici rózsafej.
-Ez csodálatos!-hullottam a fiú karjai közé és őszinte örömmel töltött el a meglepetés.-Boldog újévet.
-Azt hiszem ezzel a lendülettel indulni is kéne. Holnap tanítás.-nyújtotta ki a nyelvét. Belém karolt és elkísért a szobámig. Az ajtó előtt megálltuk.
-Hát akkor jó éjt Cica.-villantotta legszexisebb mosolyát felém a szőke, aztán nyomott gyorsan két puszit az arcomra.
-Jó éjszakát seggfej.-húztam én is vigyorra a szám, aztán ugyan ezzel a vigyorral a képemen ledőltem aludni.
január 1. 6:40
Az órám rendesen ébresztett, csak én voltam rendetlen picit. Percekig fetrengtem az ágyban ezzel elpocsékolva az értékes időt amit arra használhattam volna, hogy rendbe szedjem magam és első nap ne zombi módra másszak be órára. Így is sietve pattantam ki az ágyból. Magamra húztam a szokásos hacukám és egy gyors fogmosás után a vállamra kaptam a táskám és futottam órára. Első óra biológia.
Késés nélkül estem be az egyik hátulsó padba. Egyedül ültem természetesen.
A tanár nem sokára bejött és elkezdődhetett az óra. Igazából a tanárok rendesek és viccesek, egyedül tesin akadtam ki, mivel itt a megszokott gimnasztika és társai helyett önvédelmet tanítottak.... jól olvastad. Önvédelmet, és itt aztán alkalmaztak kardot, pisztolyt, valami rudat (?) na meg ütést rúgást. A tesi tanár pedig nem kímélt meg senkit. Ezen az órán önvédelmet tanultunk Márkóval kerültem párba.
A tanár bemutatta a feladatot amit nekünk is végre kellett hajtani, egy védekezési technika vagy mi a csoda. Márkó vigyorogva nézett rám miközben megtette az első lépést.
-Menni fog törpe?-vigyorgott. Ő támadott én meg csak hárítottam az ütést.
-Menni. Nem értem miért veled osztottak párba, nem vagyunk egy súlycsoport.-mondtam majd gonosz mosolyra húztam a szám.-Sokkal jobb vagyok!
-Aha! Hát persze!-küldött földre egy mozdulattal a a fiú.
-Menj a pokolba!!-röhögtem ki, aztán felsegített és az óra további felében hülyültünk.
Az egész nap nagyon király volt, sokat hülyültünk... aztán nap végén fáradtan rogytam le az ágyamra...
2014. szeptember 6., szombat
2014. július 22., kedd
Este PART1
2013.december.31. kedd
Egy ágyon ébredtem fel.
Egy fiúnak a szobájában voltam. De ezt csak a mellettem lévő alsógatyából következtettem le.
A sötétítők elvoltak húzva. Félhomály volt és mellettem feküdt egy ember, akitől mit ad Isten , naná hogy kis híján szívinfarktust kaptam. Főleg miután észrevettem hogy az emberke, fiú. Uram atyám! Vajon még szűz vagyok?!
És ki ez itt mellettem...? Szőke...akkor tuti Kevin.
Nos, a romantika kedvéért megcsókolom. Ez legyen amolyan reggeli keltés. Vagy ne?
Részeg vagyok? Csak mert kezdem azt hinni hogy igen.Mellesleg tiszta homályosan látok. A fiú felé fordultam, áthajoltam a válla felett, becsuktam a szemem, és átestem rajta. Nem kelt fel. Hétalvó, na akkor essünk túl a csókon, gyorsan nyomtam az ajkára egy csókot.
-Jó reggelt.-köszöntem neki mikor kinyitotta a szemét, és ekkor jött a sokk.
-Szia cica.-kacsintott rám Szöszi Szebi.
-Jesszusom! Te vagy az? Mit keresek én itt?! Azt hittem Kevin vagy!
-Megcsókolnád Kevint? Tegnap még mást mondtál.-ciccegett a fiú.
-Miről beszélsz?
-Nem emlékszel? Ott hagyott az erdőben hogy kinyírjanak, én hősiesen megmentettelek, és miután nagy nehezen bevonszoltalak a kocsimba, te kiütötted magad és egész éjszaka olyanokat motyogtál magadban hogy kitéped Kevin beleit és azzal akasztod fel őt egy fára.-magyarázta nevetve a fiú.
Tényleg... volt valami hasonló, de a motyogósra nem emlékszem... vajon miért?
-Van benne valami...
-Na hagy nézzem a lábad cicus.-ült fel Szöszi.
-Hogy mi van?!-förmedtem rá elkerekedett szemekkel.
-Állj már fel!
Felállok. A combom be van kötve. És eszembe jut minden.
-Fáj?-kérdezte Szöszi szomorkásan.
-Csak túlélem....-motyogtam.-Amúgy köszi...
-Igazán nincs mit.
-Akkor Én most megyek, gondolom hamarosan jön Liliána.-sóhajtottam és eszembe jutott hogy Ő meg a drágalátos szobatársam NAGY puszi pajtások... az a tipikus barátság extrákkal-nak tűnik a szitu.
-Milyen Liliána?-ráncolta össze a homlokát Szöszi. Ajj, mit játssza az ártatlant?
-Tudod te jól.-pattantam ki az ágyból és lassan hátrálni kezdtem az ajtóhoz.
-Nem Réka, halvány ibolyám sincs mi az anyám kínjáról beszélsz.-ült fel az ágyában, én pedig óvatos mosolyra húztam a számat majd kirohantam a szobából.
A folyosón újdonsült barátnőmmel futottam össze. Egy pink bakancsot viselt, egy fekete cicanacit, ami szét volt szakítva elől. Egy sötét kék bandás pólót viselt amire rá volt írva hogy "Véres ritmus" , a haját laza oldalfonatba fonta és aggódva pislogott felém.
-Szia Rozi!-intettem a lánynak aki zavartan nézett rám.
-Helló Réka... minden rendbe?
-Persze, persze. Bocsi hogy tegnap csak úgy leléptem a buliról, dolgom volt... sajnálom.-sütöttem le a szemem Rozi pedig megölelt.
-Ugyan már! Semmi para, csak megijedtem hogy eltűntél, egész éjszaka magam szidtam hogy nem vigyáztam eléggé rád.
-Bolond vagy te!- röhögtem ki.-Nem a te dolgod hogy anyáskodj felettem, nyugi.
-Na holnap már suli. Mit szólnál ha átvennénk pár anyagot?-vigyorgott rám Lia és se szó, se beszéd, berángatott a szobájába. Kicsit félreérthető cselekedet volt ez tőle, de valószínűleg nincsenek ferde hajlamai a csajnak.
Rozit kinézete alapján, egy lázadó, hanyag, nem túl intelligens tróger rockernek mondanám. De a látszat néha csal. A csaj többet tudhatott az anyagról mint maga a tanár, és remekül elmagyarázott mindent. A furcsa az egészben hogy értettem, és rögzült is a kis buksimban.
Egész nap tanultunk. Aztán elmentünk ebédelni, ahol a szokásos nehézségekkel kellett megküzdenünk, de a lényeg hogy ettem és nem fogok éhen halni. Aztán ismételten tanultuk, ettünk és korán lefeküdtem mert holnap van a nagy nap, az első tanítási nap.
Lezuhanyoztam, és addig kinyitottam az ablakot szellőzni. Legalább biztos nem lesz melegem az éjszaka.
A fürdőből törülközőbe bugyolált fejjel és testtel léptem ki.
Felkaptam gyorsan egy hálóinget és lefeküdtem aludni, sokáig nem jött álom a szememre, de végül álomba merültem.
22:00
Kopogást hallok...
Valaki kopog...
Lassan feleszmélek , és hunyorogva kapcsolom fel az éjjeli lámpát.
Belebújtatom a lábaim a kis mamuszomba és elcsoszogok az ajtóig.
Vajon ki lehet az?
Az ajtóban egy fiú áll, szőke hajú, barna szemű... hasonlít Szöszire, de mégsem Ő az. Az arcszerkezetük egész más, és a magasságuk is, tehát nem ugyan olyanok csak színre.
-Helló Lili itt van?-kérdezte a fiú én pedig elkerekedett szemekkel meredtem magam elé... basszus...
-Szia nincs...-haraptam bele az ajkamba, majd nagy nehezen kinyögtem a következő kérdésem.- Te ki vagy?
-Szebasztián, legtöbben Básztinak szólítanak, már egy ideje együtt vagyunk Lilivel.-vigyorog sármosan. Aha... de vajon ezt Lili is tudja?
Na mindegy ... most azt hiszem összeállt a kép... Bászti, akivel Lilla van, az nem az én Szöszim... ámbár ez nagyon durva....
-Áh köszi.-csaptam be az ajtót, és gondolataimba mélyedve csoszogtam vissza... lehuppantam az ágyamra. Tehát, akkor Szöszi nincs együtt Lilivel? Ezt meg kell ünnepelni! A fiúknál tuti van valami pia....! De miért is akarnék ünnepelni? Hol érdekel engem az hogy annak a baleknak van -e csaja vagy nincs?
Talán azért érdekelne, mert Szöszi és köztem valami furcsa összeköttetés van, és ha Lilla jönne, akkor köztünk is lenne valami furcsa összeköttetés. OMG. Tiszta logikus! Csak ez lehet a válasz.
Akkor irány inni!
Azaz... vizet, mert megszomjaztam ebben a nagy logikázásban.
Miután ittam kb. egy liter borzalmas minőségű csap vizet (csap víz, mit is vártam?!) lefeküdtem aludni.
22:10
Ismét kopogás. Mi a franc ütött ezekbe? Holnap suli van!
Dühösen feltépem az ajtót. Odakint Geri,Márkó és Lia álltak.
-Te neked teljesen elment az eszed?!-nézett rám döbbentem Márkó.-Lia adj rá valami party ruhát, irány bulizni.-jelentette ki a fiú majd valami furcsa táncot kezdtek el járni Gerivel.
-Lia valami szexi ruhát adj rá.-kacsintott Geri a lányra én pedig adtam neki egy jó nagy pofont.
-Holnap suli nem lehet...-csóváltam hevesen a fejem.
-Ugyan Réka! Húzd a beled a szobámba! Nem hagyhatod ki ezeket a bulikat. Amúgy se tudnál aludni, mindenki üvöltözni fog pár perc múlva és ordbálni hogy B.Ú.É.K.!!-rángatta a karom Rozi.
-Gyere már... én még nem láttalak party ruhában.-pislogott rám kiskutya szemekkel Geri.
-Na jó!-nevettem el magam és elindultam a lánnyal átöltözni.
Bőr és szegecses cuccok mindenhol... ennek a csajnak nincsenek normális ruhái?
Felvettem azt ami előzőleg is volt rajtam, Lia megcsinálta a hajam és elindultunk a fiúkhoz. Az aulában már tömeg volt. Volt egy pár piás pult, és a kajásokról se feledkezzünk meg. Az udvar sötét sarkaiban pedig alvilági cuccokat árultak, és itt nem csak a drogokra gondolok...
-Italt hölgyeim?-kérdezte Geri és megállt egy pult mellet.
-Én kérek!-lelkesedett Lia.-És Réka is. Ugye?
Aprót biccentettem.
-Tessék.-adott át a fiú egy pohár koktélt. Ennyitől még nem leszünk részegek... ugye? Holnap suli van.. első nap... és kifognak utálni. És nekem annyi...
A focipályán szólt a leghangosabban a zene. Mindenki táncolt és jól érezte magát. Persze voltak elmebetegek is akik azzal szórakoztak hogy festékszóróval fújkálták a népet.
-Gyere Réka táncolni.-ragadta meg a kezem Lia, a puha fűre érve a lány eldobta bakancsát és úgy táncikált a továbbiakban. Hamarosan egy fiú állt meg a lány mögött. Vállig érő barna göndör haja és barna szemei voltak. Igazi felhőkarcoló. Valami rocker csávó lehetett. A pólóján pedig Lia kedvenc bandája díszelgett.
-Csá van kedved táncolni?-kérdezte meg a fiú.
-Hogy a halálba ne lenne?-röhögte el magát Lia és arrébb szambázott. Nevetve fordultam el a tánctérről, és bementem az épületbe... az épületen belül a könyvtárba...
Beszélnem kell vele! Mindent félreértettem...
Szó szerint beestem a könyvtár ajtaján.
-Hahó!-üvöltöttem el magam és megindultam a kanapé felé.-Szöszi!-sipítoztam, majd megindultam a fiú szobája felé.
-Szebi bent vagy?-dörömböltem az ajtaján. Semmi válasz. A francba....
Gondolataimba mélyedve sétálgattam. Bambán néztem magam elé. A lábam tudatomon kívül vitt valamerre. Meg kell találnom! ,eg kell találnom Őt! Ez zakatolt megállás nélkül a fejemben. Mikor ismét feleszméltem már a suli tetején voltam. Innen belehetett látni mindent. Az egyik sarokban épp egy pár (vagy nem pár) falta egymást. Lehuppantam a tető szélére, ne olyan háromszög alakú tetőt képzeljetek el, hanem inkább olyan laposat, olyan mint egy hatalmas pálya a suli tetején. A széle körül korlátok vannak.
Unottan lóbáltam a lábam a semmiségbe... olyan magasan vagyok. A fejem a korlátra döntöttem.
A többiek tuti jól szórakoznak...
Hirtelen elkapott a migrén.... Van itt valaki... a szerelmes páron ( vagy nem páron) kívül .. érzem...
De ki? Megfordítottam a fejem Isten tudja hány fokkal.
-Szia...-mosolygott rám Szöszi...
Egy ágyon ébredtem fel.
Egy fiúnak a szobájában voltam. De ezt csak a mellettem lévő alsógatyából következtettem le.
A sötétítők elvoltak húzva. Félhomály volt és mellettem feküdt egy ember, akitől mit ad Isten , naná hogy kis híján szívinfarktust kaptam. Főleg miután észrevettem hogy az emberke, fiú. Uram atyám! Vajon még szűz vagyok?!
És ki ez itt mellettem...? Szőke...akkor tuti Kevin.
Nos, a romantika kedvéért megcsókolom. Ez legyen amolyan reggeli keltés. Vagy ne?
Részeg vagyok? Csak mert kezdem azt hinni hogy igen.Mellesleg tiszta homályosan látok. A fiú felé fordultam, áthajoltam a válla felett, becsuktam a szemem, és átestem rajta. Nem kelt fel. Hétalvó, na akkor essünk túl a csókon, gyorsan nyomtam az ajkára egy csókot.
-Jó reggelt.-köszöntem neki mikor kinyitotta a szemét, és ekkor jött a sokk.
-Szia cica.-kacsintott rám Szöszi Szebi.
-Jesszusom! Te vagy az? Mit keresek én itt?! Azt hittem Kevin vagy!
-Megcsókolnád Kevint? Tegnap még mást mondtál.-ciccegett a fiú.
-Miről beszélsz?
-Nem emlékszel? Ott hagyott az erdőben hogy kinyírjanak, én hősiesen megmentettelek, és miután nagy nehezen bevonszoltalak a kocsimba, te kiütötted magad és egész éjszaka olyanokat motyogtál magadban hogy kitéped Kevin beleit és azzal akasztod fel őt egy fára.-magyarázta nevetve a fiú.
Tényleg... volt valami hasonló, de a motyogósra nem emlékszem... vajon miért?
-Van benne valami...
-Na hagy nézzem a lábad cicus.-ült fel Szöszi.
-Hogy mi van?!-förmedtem rá elkerekedett szemekkel.
-Állj már fel!
Felállok. A combom be van kötve. És eszembe jut minden.
-Fáj?-kérdezte Szöszi szomorkásan.
-Csak túlélem....-motyogtam.-Amúgy köszi...
-Igazán nincs mit.
-Akkor Én most megyek, gondolom hamarosan jön Liliána.-sóhajtottam és eszembe jutott hogy Ő meg a drágalátos szobatársam NAGY puszi pajtások... az a tipikus barátság extrákkal-nak tűnik a szitu.
-Milyen Liliána?-ráncolta össze a homlokát Szöszi. Ajj, mit játssza az ártatlant?
-Tudod te jól.-pattantam ki az ágyból és lassan hátrálni kezdtem az ajtóhoz.
-Nem Réka, halvány ibolyám sincs mi az anyám kínjáról beszélsz.-ült fel az ágyában, én pedig óvatos mosolyra húztam a számat majd kirohantam a szobából.
A folyosón újdonsült barátnőmmel futottam össze. Egy pink bakancsot viselt, egy fekete cicanacit, ami szét volt szakítva elől. Egy sötét kék bandás pólót viselt amire rá volt írva hogy "Véres ritmus" , a haját laza oldalfonatba fonta és aggódva pislogott felém.
-Szia Rozi!-intettem a lánynak aki zavartan nézett rám.
-Helló Réka... minden rendbe?
-Persze, persze. Bocsi hogy tegnap csak úgy leléptem a buliról, dolgom volt... sajnálom.-sütöttem le a szemem Rozi pedig megölelt.
-Ugyan már! Semmi para, csak megijedtem hogy eltűntél, egész éjszaka magam szidtam hogy nem vigyáztam eléggé rád.
-Bolond vagy te!- röhögtem ki.-Nem a te dolgod hogy anyáskodj felettem, nyugi.
-Na holnap már suli. Mit szólnál ha átvennénk pár anyagot?-vigyorgott rám Lia és se szó, se beszéd, berángatott a szobájába. Kicsit félreérthető cselekedet volt ez tőle, de valószínűleg nincsenek ferde hajlamai a csajnak.
Rozit kinézete alapján, egy lázadó, hanyag, nem túl intelligens tróger rockernek mondanám. De a látszat néha csal. A csaj többet tudhatott az anyagról mint maga a tanár, és remekül elmagyarázott mindent. A furcsa az egészben hogy értettem, és rögzült is a kis buksimban.
Egész nap tanultunk. Aztán elmentünk ebédelni, ahol a szokásos nehézségekkel kellett megküzdenünk, de a lényeg hogy ettem és nem fogok éhen halni. Aztán ismételten tanultuk, ettünk és korán lefeküdtem mert holnap van a nagy nap, az első tanítási nap.
Lezuhanyoztam, és addig kinyitottam az ablakot szellőzni. Legalább biztos nem lesz melegem az éjszaka.
A fürdőből törülközőbe bugyolált fejjel és testtel léptem ki.
Felkaptam gyorsan egy hálóinget és lefeküdtem aludni, sokáig nem jött álom a szememre, de végül álomba merültem.
22:00
Kopogást hallok...
Valaki kopog...
Lassan feleszmélek , és hunyorogva kapcsolom fel az éjjeli lámpát.
Belebújtatom a lábaim a kis mamuszomba és elcsoszogok az ajtóig.
Vajon ki lehet az?
Az ajtóban egy fiú áll, szőke hajú, barna szemű... hasonlít Szöszire, de mégsem Ő az. Az arcszerkezetük egész más, és a magasságuk is, tehát nem ugyan olyanok csak színre.
-Helló Lili itt van?-kérdezte a fiú én pedig elkerekedett szemekkel meredtem magam elé... basszus...
-Szia nincs...-haraptam bele az ajkamba, majd nagy nehezen kinyögtem a következő kérdésem.- Te ki vagy?
-Szebasztián, legtöbben Básztinak szólítanak, már egy ideje együtt vagyunk Lilivel.-vigyorog sármosan. Aha... de vajon ezt Lili is tudja?
Na mindegy ... most azt hiszem összeállt a kép... Bászti, akivel Lilla van, az nem az én Szöszim... ámbár ez nagyon durva....
-Áh köszi.-csaptam be az ajtót, és gondolataimba mélyedve csoszogtam vissza... lehuppantam az ágyamra. Tehát, akkor Szöszi nincs együtt Lilivel? Ezt meg kell ünnepelni! A fiúknál tuti van valami pia....! De miért is akarnék ünnepelni? Hol érdekel engem az hogy annak a baleknak van -e csaja vagy nincs?
Talán azért érdekelne, mert Szöszi és köztem valami furcsa összeköttetés van, és ha Lilla jönne, akkor köztünk is lenne valami furcsa összeköttetés. OMG. Tiszta logikus! Csak ez lehet a válasz.
Akkor irány inni!
Azaz... vizet, mert megszomjaztam ebben a nagy logikázásban.
Miután ittam kb. egy liter borzalmas minőségű csap vizet (csap víz, mit is vártam?!) lefeküdtem aludni.
22:10
Ismét kopogás. Mi a franc ütött ezekbe? Holnap suli van!
Dühösen feltépem az ajtót. Odakint Geri,Márkó és Lia álltak.
-Te neked teljesen elment az eszed?!-nézett rám döbbentem Márkó.-Lia adj rá valami party ruhát, irány bulizni.-jelentette ki a fiú majd valami furcsa táncot kezdtek el járni Gerivel.
-Lia valami szexi ruhát adj rá.-kacsintott Geri a lányra én pedig adtam neki egy jó nagy pofont.
-Holnap suli nem lehet...-csóváltam hevesen a fejem.
-Ugyan Réka! Húzd a beled a szobámba! Nem hagyhatod ki ezeket a bulikat. Amúgy se tudnál aludni, mindenki üvöltözni fog pár perc múlva és ordbálni hogy B.Ú.É.K.!!-rángatta a karom Rozi.
-Gyere már... én még nem láttalak party ruhában.-pislogott rám kiskutya szemekkel Geri.
-Na jó!-nevettem el magam és elindultam a lánnyal átöltözni.
Bőr és szegecses cuccok mindenhol... ennek a csajnak nincsenek normális ruhái?
Felvettem azt ami előzőleg is volt rajtam, Lia megcsinálta a hajam és elindultunk a fiúkhoz. Az aulában már tömeg volt. Volt egy pár piás pult, és a kajásokról se feledkezzünk meg. Az udvar sötét sarkaiban pedig alvilági cuccokat árultak, és itt nem csak a drogokra gondolok...
-Italt hölgyeim?-kérdezte Geri és megállt egy pult mellet.
-Én kérek!-lelkesedett Lia.-És Réka is. Ugye?
Aprót biccentettem.
-Tessék.-adott át a fiú egy pohár koktélt. Ennyitől még nem leszünk részegek... ugye? Holnap suli van.. első nap... és kifognak utálni. És nekem annyi...
A focipályán szólt a leghangosabban a zene. Mindenki táncolt és jól érezte magát. Persze voltak elmebetegek is akik azzal szórakoztak hogy festékszóróval fújkálták a népet.
-Gyere Réka táncolni.-ragadta meg a kezem Lia, a puha fűre érve a lány eldobta bakancsát és úgy táncikált a továbbiakban. Hamarosan egy fiú állt meg a lány mögött. Vállig érő barna göndör haja és barna szemei voltak. Igazi felhőkarcoló. Valami rocker csávó lehetett. A pólóján pedig Lia kedvenc bandája díszelgett.
-Csá van kedved táncolni?-kérdezte meg a fiú.
-Hogy a halálba ne lenne?-röhögte el magát Lia és arrébb szambázott. Nevetve fordultam el a tánctérről, és bementem az épületbe... az épületen belül a könyvtárba...
Beszélnem kell vele! Mindent félreértettem...
Szó szerint beestem a könyvtár ajtaján.
-Hahó!-üvöltöttem el magam és megindultam a kanapé felé.-Szöszi!-sipítoztam, majd megindultam a fiú szobája felé.
-Szebi bent vagy?-dörömböltem az ajtaján. Semmi válasz. A francba....
Gondolataimba mélyedve sétálgattam. Bambán néztem magam elé. A lábam tudatomon kívül vitt valamerre. Meg kell találnom! ,eg kell találnom Őt! Ez zakatolt megállás nélkül a fejemben. Mikor ismét feleszméltem már a suli tetején voltam. Innen belehetett látni mindent. Az egyik sarokban épp egy pár (vagy nem pár) falta egymást. Lehuppantam a tető szélére, ne olyan háromszög alakú tetőt képzeljetek el, hanem inkább olyan laposat, olyan mint egy hatalmas pálya a suli tetején. A széle körül korlátok vannak.
Unottan lóbáltam a lábam a semmiségbe... olyan magasan vagyok. A fejem a korlátra döntöttem.
A többiek tuti jól szórakoznak...
Hirtelen elkapott a migrén.... Van itt valaki... a szerelmes páron ( vagy nem páron) kívül .. érzem...
De ki? Megfordítottam a fejem Isten tudja hány fokkal.
-Szia...-mosolygott rám Szöszi...
2014. július 14., hétfő
Sötét erdő közepén
Csak sétáltunk a sötét erdőben, egyre beljebb és beljebb. Árnyakat láttam néha elsuhanni a fák között, de minden bizonnyal azok csak az erdő állatai voltak. Hűvös szél fújt gyengéden velünk szembe, szinte simogatta az arcom, de ez se tudott lehűteni. A félelem átjárta a testem minden egyes porcikáját.
Hirtelen megtorpantam és a földre rogytam.
Valami eszméletlen fájdalom nyílalt bele a fejembe.
-Jól vagy?-kapott a kezemért Kew.
-Menjünk haza kérlek, nem érzem jól magam.
-Nem mehetünk most haza! Ha idáig eljöttünk bírd ki még egy kicsit, kérlek.-guggolt le hozzám Kew és megsimította a hajam. Nagy nehezen összekapartam magam és felálltam.
Szerintem meg akar erőszakolni... nem érzem magam biztonságban.
Sétálunk...sétálunk....sétálunk...
-Na már mindjárt ott vagyunk.-vigyorgott rám furán Kew és adott egy csókot. Kíváncsi vagyok hova akar vinni. Megcsörren a telefonom.-Ne vedd fel.
-De fel akarom venni.
-Nem fogod.-ingatta a fejét Kew, és megfogta a kezem. Habár, ettől még midig van egy szabad kezem, nem vettem fel a telefont, de még csak ki se nyomtam. Hagytam pihenni a bakancsomban.
Mély levegőt vettem, és kicsit odabújtam a fiúhoz, ő pedig motyogott valamit.
-Tessék?-pislogtam rá boci szemekkel, és hirtelen belém állt valami. De szó szerint, vállon találtak egy késsel. Mint az őrült ki letépte láncát csordogált a vérem a ruhámon át.
Némán kaptam az eltalált helyre, majd a földre rogytam.
-Kevin...-suttogtam.-Segíts.-törtem ki hisztérikusan.
-Hát nem érted?-szólalt meg mögöttem egy hang.-Senki se fog megmenteni, főleg nem Kevin.
-Ki vagy te?-kérdeztem sírva. Hmm a vérem és a könnyem vegyült.
-Fordulj meg.-mondta közönyösen, de nem bírtam megfordulni. Egyszerűen nem mertem, el nem tudtam képzelni hogy milyen ocsmány szörny állhat mögöttem.-Mondom fordulj meg!-rúgott belém a tag,én pedig óvatosan megfordultam.... ne....basszus....a sírás egyre jobban fojtogatott. Itt van a démonom. Meg fog ölni... és én félek. Félek a haláltól....
Rögtön felismertem, pedig egy más ember testébe bújt bele. A szeme fekete volt, a vigyora ijesztő, és tudtam hogy azt a vicsort a képén egyenesen nekem szánja. A szívem egyre hangosabban dörömbölt a mellkasomban, félek. Egy szót se bírtam kinyögni az ijedtségtől.
-Na mi van cica, megijedtél?-nevetett fel. De azt a tipikus filmbe illő sátáni kacajt képzeljétek el, az a sablonos "muhahahaha". Hogy fulladna meg...
De várjunk csak gyerekek! Nem ölhet meg! Hisz' a fiúk szavaival élve, ő a "csicskám".
-Nem.-feleltem és végre visszaálltam a normálisba. Nem izzadtam annyira, nem akart kirohanni a szívem a világból, és a levegő és a sírás se fojtogatott annyira.
-Pedig megfoglak ölni.-mosolygott mintha csak valami kellemes témáról lenne szó, világ béke, szivárvány, unikornisok és társai....
-Nem...nem fogsz.-mondtam ezt egy levegő kifújásával egyetemben. Kitéptem a kést a vállamból. Felsikítottam, de megérte, most már több a védelem.
-Komolyan azt hiszed, hogy azzal a kis görbe késsel megtudod menteni a bőröd? Egy egész hadsereg van az erdőben, egy füttyentés és ők már jönnek is érted.-magyarázta unottan.
-Nem fogsz füttyenteni.
-Bocsika, már miért ne tenném?
-Mert megparancsolom.
-Te? Parancsolsz nekem? Hol álmodtad ezt meg tündérem?
-Ne felejtsd el segítettem rajtad, megszálltál... most már az enyém vagy. Alattvaló.
-Szerinted miért akarlak kinyírni Te liba?
-De meg lehet oldani, hogy többet nem is találkozunk. Nekem nem kell a segítséged.
-Bármikor az ellenfelemé válhatsz, és nem hagyhatom meg neked ezt.
-Logikus... de most úgy se fogsz tudni megölni. Hiába tervezted el, én a parancsolód vagyok.
-Dehogynem tudlak megölni.-nevette el magát majd füttyentett egyet. Minden olyan gyorsan történt, a mellettem álló tölgyfa ágáról egy fiú ugrott le, és megragadta a kezem. A szívem ismét megzavarodott, és a levegőt úgy vettem mint egy asztmás futás után kb.
A fiú odarohant hozzám, először leakartam szúrni,de a szemembe nézett és rájöttem hogy ki az. Egyet tippelhettek ki volt az. Megragadta a kezem és magával rántott, én pedig futottam engedelmesen mellette.
Lépteink után nyílvesszők és kések hevertek, rosszabb esetben előttünk is.
A lábaim remegtek, túltengett rajtam az adrenalin. Félelem, veszély, adrenalin...jó barátaim... de azért ésszel!
Hirtelen tűz gyulladt előttük, ami elvágta utunkat. Pár elmebeteg vérfarkas ugrott elénk, de Szöszi egy jól célzott szúrással kinyírta őket. Az ajkamba haraptam.
-Most mi lesz?-érdeklődtem megrökönyödve, és a könnyek záporként hullottak a szememből. Nagyon félek. A teliholdat egy hatalmas felhő takarta el, egyre sötétebb és sötétebb lesz, az előttünk fellobbanó tűz világít egyedül.
-Nem tudom.-nyelt egy nagyot Szöszi.-A fák sűrűjében rejtőznek a rohadékok.-magyarázta miután kitért egy nyíl elől.
Gondolkodj Réka, mit tehetnél? Juttasd magad haza... ha ezt a gonosz lali nem teszi meg, majd a kaszásom elintézi. Lehunytam a szemem és a kaszásomra gondoltam. Gyere már! Gyere!
Hirtelen valaki hátra rántotta a fejem. Egy kaszás. De nem az enyém. Ez nem megmenteni akart hanem meggyilkolni.
-Nem látod hogy épp meditált?!-szúrt egyenest a szívébe egy kardot Szöszi. Nem tudom hogy tud ilyen higgadtan gyilkolni... de ha nem tenné, mi lennénk most halottak, míg én a kaszásom próbáltam ide parancsolni, ő százával lőtte a lényeket amik körül vettek minket.
A tűz egyre közelebb ért hozzánk, éreztem a melegét. Hallottam hogy valami felrobbant. Gondolom Kew kocsija. Valaki felsikoltott. Léptek verték fel az erdő nyugalmát. Nyíl vesszők és puskák, kardok csillantak. Én pedig ökölbe szorítottam a kezem és egyre erősebben gondoltam a kaszásomra. Nem fog eljönni... más megoldás kell.
-Át kell rohannunk a tűzön.-nyögtem fel.
-De megégünk Te eszement!-ordibált Szöszi.
-A vámpírok sebei hamar gyógyulnak.-mosolyodtam el óvatosan.
-Ha meghalunk nem éledünk újra azt ugye tudod? Nem születtünk mi olyan jedi erővel, mint Jézus, hogy harmadnapra feltámadjunk.
-Még mindig van esély arra, hogy túléljük!Gyere.-ragadtam meg a karját és berángattam a hatalmas "kemencébe".
A szemeimet égette a tűz melege és fénye, és a feszes ruhámban alig bírtam megmozdulni, egyedül a bakancsomnak tudtam nagy hasznát venni, mi lenne most velem ha tűsarkúban lennék?
Szöszi szorosabban simult hozzám mint a ruha, és szó szerint a testével védelmezett. A kezével takarta a szememet és így vonultunk át a tűzön.
A tűzt pedig csak még egy tűz követte, megtaláltuk Kew kocsijának maradványait. Remélem Kevin is felrobbant vele együtt.
Muhahaha! *sátáni kacaj , az*
-Még sokat kell menni, de futunk kicsit. Pattanj a hátamra!-szólt rám Szöszi én meg engedelmesen felugrottam,ámbár a ruha kis híján ketté szakadt rajtam... az de ciki lenne. Jó mondjuk most nem ez a legnagyobb problémám.
Szösszenet lihegve dobott le a hátáról és belökött nagy gyorsasággal egy bazi nagy terepjáróba.
-Ez a tied?-motyogtam kábán. Valamiért.... nem vagyok túl jól...
-Réka...egy...nyíl áll ki a lábadból... feltűnt?-krákogott Szöszi.
A lábamra pillantottam, és tényleg egy nyíl állt ki belőle.
Vér... vér...
-Basszus.-nyögtem fel és minden elsötétült.
Hirtelen megtorpantam és a földre rogytam.
Valami eszméletlen fájdalom nyílalt bele a fejembe.
-Jól vagy?-kapott a kezemért Kew.
-Menjünk haza kérlek, nem érzem jól magam.
-Nem mehetünk most haza! Ha idáig eljöttünk bírd ki még egy kicsit, kérlek.-guggolt le hozzám Kew és megsimította a hajam. Nagy nehezen összekapartam magam és felálltam.
Szerintem meg akar erőszakolni... nem érzem magam biztonságban.
Sétálunk...sétálunk....sétálunk...
-Na már mindjárt ott vagyunk.-vigyorgott rám furán Kew és adott egy csókot. Kíváncsi vagyok hova akar vinni. Megcsörren a telefonom.-Ne vedd fel.
-De fel akarom venni.
-Nem fogod.-ingatta a fejét Kew, és megfogta a kezem. Habár, ettől még midig van egy szabad kezem, nem vettem fel a telefont, de még csak ki se nyomtam. Hagytam pihenni a bakancsomban.
Mély levegőt vettem, és kicsit odabújtam a fiúhoz, ő pedig motyogott valamit.
-Tessék?-pislogtam rá boci szemekkel, és hirtelen belém állt valami. De szó szerint, vállon találtak egy késsel. Mint az őrült ki letépte láncát csordogált a vérem a ruhámon át.
Némán kaptam az eltalált helyre, majd a földre rogytam.
-Kevin...-suttogtam.-Segíts.-törtem ki hisztérikusan.
-Hát nem érted?-szólalt meg mögöttem egy hang.-Senki se fog megmenteni, főleg nem Kevin.
-Ki vagy te?-kérdeztem sírva. Hmm a vérem és a könnyem vegyült.
-Fordulj meg.-mondta közönyösen, de nem bírtam megfordulni. Egyszerűen nem mertem, el nem tudtam képzelni hogy milyen ocsmány szörny állhat mögöttem.-Mondom fordulj meg!-rúgott belém a tag,én pedig óvatosan megfordultam.... ne....basszus....a sírás egyre jobban fojtogatott. Itt van a démonom. Meg fog ölni... és én félek. Félek a haláltól....
Rögtön felismertem, pedig egy más ember testébe bújt bele. A szeme fekete volt, a vigyora ijesztő, és tudtam hogy azt a vicsort a képén egyenesen nekem szánja. A szívem egyre hangosabban dörömbölt a mellkasomban, félek. Egy szót se bírtam kinyögni az ijedtségtől.
-Na mi van cica, megijedtél?-nevetett fel. De azt a tipikus filmbe illő sátáni kacajt képzeljétek el, az a sablonos "muhahahaha". Hogy fulladna meg...
De várjunk csak gyerekek! Nem ölhet meg! Hisz' a fiúk szavaival élve, ő a "csicskám".
-Nem.-feleltem és végre visszaálltam a normálisba. Nem izzadtam annyira, nem akart kirohanni a szívem a világból, és a levegő és a sírás se fojtogatott annyira.
-Pedig megfoglak ölni.-mosolygott mintha csak valami kellemes témáról lenne szó, világ béke, szivárvány, unikornisok és társai....
-Nem...nem fogsz.-mondtam ezt egy levegő kifújásával egyetemben. Kitéptem a kést a vállamból. Felsikítottam, de megérte, most már több a védelem.
-Komolyan azt hiszed, hogy azzal a kis görbe késsel megtudod menteni a bőröd? Egy egész hadsereg van az erdőben, egy füttyentés és ők már jönnek is érted.-magyarázta unottan.
-Nem fogsz füttyenteni.
-Bocsika, már miért ne tenném?
-Mert megparancsolom.
-Te? Parancsolsz nekem? Hol álmodtad ezt meg tündérem?
-Ne felejtsd el segítettem rajtad, megszálltál... most már az enyém vagy. Alattvaló.
-Szerinted miért akarlak kinyírni Te liba?
-De meg lehet oldani, hogy többet nem is találkozunk. Nekem nem kell a segítséged.
-Bármikor az ellenfelemé válhatsz, és nem hagyhatom meg neked ezt.
-Logikus... de most úgy se fogsz tudni megölni. Hiába tervezted el, én a parancsolód vagyok.
-Dehogynem tudlak megölni.-nevette el magát majd füttyentett egyet. Minden olyan gyorsan történt, a mellettem álló tölgyfa ágáról egy fiú ugrott le, és megragadta a kezem. A szívem ismét megzavarodott, és a levegőt úgy vettem mint egy asztmás futás után kb.
A fiú odarohant hozzám, először leakartam szúrni,de a szemembe nézett és rájöttem hogy ki az. Egyet tippelhettek ki volt az. Megragadta a kezem és magával rántott, én pedig futottam engedelmesen mellette.
Lépteink után nyílvesszők és kések hevertek, rosszabb esetben előttünk is.
A lábaim remegtek, túltengett rajtam az adrenalin. Félelem, veszély, adrenalin...jó barátaim... de azért ésszel!
Hirtelen tűz gyulladt előttük, ami elvágta utunkat. Pár elmebeteg vérfarkas ugrott elénk, de Szöszi egy jól célzott szúrással kinyírta őket. Az ajkamba haraptam.
-Most mi lesz?-érdeklődtem megrökönyödve, és a könnyek záporként hullottak a szememből. Nagyon félek. A teliholdat egy hatalmas felhő takarta el, egyre sötétebb és sötétebb lesz, az előttünk fellobbanó tűz világít egyedül.
-Nem tudom.-nyelt egy nagyot Szöszi.-A fák sűrűjében rejtőznek a rohadékok.-magyarázta miután kitért egy nyíl elől.
Gondolkodj Réka, mit tehetnél? Juttasd magad haza... ha ezt a gonosz lali nem teszi meg, majd a kaszásom elintézi. Lehunytam a szemem és a kaszásomra gondoltam. Gyere már! Gyere!
Hirtelen valaki hátra rántotta a fejem. Egy kaszás. De nem az enyém. Ez nem megmenteni akart hanem meggyilkolni.
-Nem látod hogy épp meditált?!-szúrt egyenest a szívébe egy kardot Szöszi. Nem tudom hogy tud ilyen higgadtan gyilkolni... de ha nem tenné, mi lennénk most halottak, míg én a kaszásom próbáltam ide parancsolni, ő százával lőtte a lényeket amik körül vettek minket.
A tűz egyre közelebb ért hozzánk, éreztem a melegét. Hallottam hogy valami felrobbant. Gondolom Kew kocsija. Valaki felsikoltott. Léptek verték fel az erdő nyugalmát. Nyíl vesszők és puskák, kardok csillantak. Én pedig ökölbe szorítottam a kezem és egyre erősebben gondoltam a kaszásomra. Nem fog eljönni... más megoldás kell.
-Át kell rohannunk a tűzön.-nyögtem fel.
-De megégünk Te eszement!-ordibált Szöszi.
-A vámpírok sebei hamar gyógyulnak.-mosolyodtam el óvatosan.
-Ha meghalunk nem éledünk újra azt ugye tudod? Nem születtünk mi olyan jedi erővel, mint Jézus, hogy harmadnapra feltámadjunk.
-Még mindig van esély arra, hogy túléljük!Gyere.-ragadtam meg a karját és berángattam a hatalmas "kemencébe".
A szemeimet égette a tűz melege és fénye, és a feszes ruhámban alig bírtam megmozdulni, egyedül a bakancsomnak tudtam nagy hasznát venni, mi lenne most velem ha tűsarkúban lennék?
Szöszi szorosabban simult hozzám mint a ruha, és szó szerint a testével védelmezett. A kezével takarta a szememet és így vonultunk át a tűzön.
A tűzt pedig csak még egy tűz követte, megtaláltuk Kew kocsijának maradványait. Remélem Kevin is felrobbant vele együtt.
Muhahaha! *sátáni kacaj , az*
-Még sokat kell menni, de futunk kicsit. Pattanj a hátamra!-szólt rám Szöszi én meg engedelmesen felugrottam,ámbár a ruha kis híján ketté szakadt rajtam... az de ciki lenne. Jó mondjuk most nem ez a legnagyobb problémám.
Szösszenet lihegve dobott le a hátáról és belökött nagy gyorsasággal egy bazi nagy terepjáróba.
-Ez a tied?-motyogtam kábán. Valamiért.... nem vagyok túl jól...
-Réka...egy...nyíl áll ki a lábadból... feltűnt?-krákogott Szöszi.
A lábamra pillantottam, és tényleg egy nyíl állt ki belőle.
Vér... vér...
-Basszus.-nyögtem fel és minden elsötétült.
2014. július 13., vasárnap
Lassú halál
Elindultuk kifelé az iskolából.
Felszálltuk egy buszra, ami egyenest egy hatalmas épület előtt tett le. Neon felirattal volt az ajtó felé írva hogy "Mirinda".
-Ez az egyik legjobb szórakozóhely erre felé.-magyarázta Lia. Átvergődtünk egy ijesztő securitys mellett, aztán hirtelen egy sötét helyen találtam magam, pár neon fény világított itt-ott, meg egy bazi nagy szinpad volt még kivilágítva , de az fullosan.
A színpadon egy banda állt, és már nagyban nyomatták a zenét.
-Nézd ott van a kedvenc bandám! Véres ritmus.-ámuldozott Lia. No komment. Totál para az egész, kicsit Asking Alexandra beütésű a banda. De nagyon jók.
Pár másodperc töredéke alatt Lia eltűnt a tömegben, tehát én is belevetettem magam a furcsábbnál , furcsább lények sűrűjébe. Eljutottam nagy nehezen egy bár pulthoz, ott mindenféle ital volt kitéve.
-Elnézést! Elnézést!-szóltam a kiszolgálónak.-Egy lassú halált kérek.-adtam le rendelésem és már meg is kaptam a fekete löttyöt. Előhalásztam a zsebemből egy kis lét és a kiszolgáló kezébe nyomtam. Elindultam piával a mancsomban a tánctérre. Mindenki remekül érezte magát és ugra bugrált mit az elmebajos.
-Hey cica.-szólt utánam valaki, én pedig óvatosan megfordultam.-Nincs kedved táncolni kicsit?-kérdezte egy srác, szőkésbarna haja volt, tiszta izom, a szeme pedig gyönyörű barna, sőt szinte már fekete!
-Talán.-húztam gonosz mosolyra a szám, a srác pedig közeledni kezdett.
-Mi a neved gyönyörű?-suttogta a fülembe.
-Az egy titok.-haraptam az ajkamba.
-Az enyém is.-felelte, majd gyengéden megfordított, hogy neki háttal álljak. Ekkor óvatosan végigcsúsztatta a kezét a karomon, és összekulcsolta ujjait az enyémekkel. Nocsak, a srác tudja, hogy hogyan kell levenni egy csajt a lábáról. Oldalra néztem, a fiú pedig amolyan nyak tekerősbe megcsókolt. Elég érdekes pózba álltunk, körülbelül olyan brutálisba, mint amilyenbe az egyiptomi falfestményeken az Istenek (a fej oldalra néz, de a test előre, vajon hogy csinálják? Igen látszódik hogy Istenek...)
Megcsókolt egyszer, aztán még egyszer, még egyszer és még egyszer. Nagyot sóhajtva visszafordítottam a fejem, aztán kiszabadítottam az kezem, a kezei közül. Felé fordultam.
A szeme tisztán csillogott, és csak azokról az éjfekete szemekről jutott eszembe, hogy eltűnt a piám, ami pontosan ilye színű... volt. Végül is lényegtelen mert egy korty maradt a pohárban...
Tekintetem a szájára vezettem, cserepesek voltak. Kicsit tökéletlenek, de még is olyan tökéletesek.
Lassú halál.... lassú halál.....
Csak ennyi zakatol a fejemben, de ez nagyon! Nem gondolok most a fiúra, inkább a piám jár a fejemben. Körbenézek a terme, hirtelen kicsit miden elhomályosodik, de még is kitisztul. Már észreveszem a számomra jelentéktelen alakokat, észreveszem az embereken lévő neon szalagokat, amik bevilágítják az estet. Észre veszem a színpadon álló vérfarkas banda basszerosát, aki állati jól nézz ki... és ezt most nem iróniának szántam.
A srác pedig aki előttem állt, szintén helyes volt, de már nem volt kedvem vele lenni. Pimaszul rámosolyogtam. Közelebb hajoltam. Ő is közelebb hajol, már szinte a szánk összeér, de erre én elfutok befelé a tömegbe.
Nem tudnám leírni mi is törtét velem. Azt tudom hogy sokat kerültem a tömeg felé, mivel valamelyik kretén mindig átpasszolt a nép karjaiba. Lassú halál, lassan üt, de akkor nagyon! El se hiszem hogy egy pohár löttytől így beálltam.
Hirtelen zúgni kezdett a telefonom, amit mellékesen a bakancsba csúsztattam.
-Halló?-sikítottam bele a telefonba.
-Szia Réka, itt vagyok a Mirinda előtt gyere ki.-szólt bele egy hang... nos, hirtelen nem tudtam felismerni, de amint kiértem az épületből rájöttem ki az.
-Te még is mit keresel itt?-pislogtam Kevinre elveszetten.
-Téged.-mosolygott rám és közeledni kezdett felém.
-Keressed inkább a csajt akivel csalsz.-fakadtam ki, mondjuk nem vagyok biztos benne hogy egy csajjal csal... de hagy haljak meg abba a hitben hogy egy csaj volt az akivel csalt, és szép volt. 170 cm volt, szőke hajú, barna bociszemű, vékony, nőies alakkal és tökéletes fenékkel. Ámen.
-Nem csallak meg Réka.-nézett szomorkásan és már egy karnyújtásnyira állt tőlem.
-Én így hallottam...
-Rég tudhatnád, hogy a pletykák sosem igazak, tudod egy kapcsolat egyik fontos eleme a bizalom.
Igaza van...
-Jó... sajnálom.-sütöttem le a tekintetem és már is nem voltam olyan részeg, a hideg levegő kicsit kiszellőztette a fejem.
-Megbocsájtok, de csak egy feltétellel.-vigyorodott el sunyin... remélem nem akarja elvenni a szüzességem, olyan fiatal vagyok, 17 éves!
-Mi az a feltétel?-kérdeztem.
-Az hogy most velem jössz.-vágta rá és megfogta a kezem majd berángatott a kocsijába. Én az anyós ülésen, ő pedig a kormány előtt.
Sejtelmem se volt mi járhat a fejében, ilyenkor jól jönne az a jedi erő amit Mrs.Liliána alkalmazott rajtam.
Száguldottunk a sötét éjszakában, az orrom hegyénél nem láttam többet, kivéve ha elfordítottam a fejem. Akkor megláttam Kevint, aki figyelmesen leste a sötét utat.
-Hova megyünk?-érdeklődtem és egy pillanatra se vettem le a szemem a fiúról.
-Majd meglátod... nem kell félned.-vigyorgott a srác.-Szeretsz?
-Igen... de miért kérdezel baromságokat.
-Ez mitől baromság?
-Onnan hogy te is pontosan jól tudod rá a választ.
-Jogos. De sosem lehet elég biztos.
-Igaz ... elárulod hova megyünk és, hogy miért?
-Nem, ez egy titok.-felelte majd megcsókolt egy másodperc töredéke alatt, aztán ismét az utat kémlelte.
Kicsit félek, de ahogy Kevin is mondta a kapcsolat lényege a bizalom.
Megcsörren a telefonom. Ki lehet az? A bakancsomhoz nyúlok.
-Ne vedd fel.-adta ki a parancsot szárazon a fiú.
-De ....
-Semmi de. Ne vedd fel!-szólt rám komorabban. Befordultuk egy erdőben... filmbe illő jelenet. Szemfogam hirtelen előugrottak és éreztem valami furcsát. Éreztem valakinek... vagy valakiknek a jelenlétét. A fejem eszméletlenül megfájdult. Mély levegő... ez nem sejtet semmi jót.
Ijesztő...
-Kevin... én félek, kérlek forduljunk vissza.-dadogtam. Az autó megállt.
-Ugyan kedvesem, nincs miről tartanod, megvédelek, jó?-hajolt hozzám eszméletlen közel, és barna szemeivel az enyémeket kutatta. Ez egyáltalán nem nyugtatott meg, feszültségemben az ajkaimat harapdálom...
-Nem is tudom... vissza kéne mennem a gimibe.-suttogtam és félénken néztem a szemeibe.
-Nem kell, én itt vagyok veled, csak ez számítson. Bízz bennem Réka.-mosolygott rám,és a két keze közé vette az arcom és megcsókolt. Lassan és gyengéden. Nem olyan állat módjára mint az a fiú a Mirindában. Ez más volt. Egy tincset a fülem mögé igazított, játékosan beleharapott az ajkamba, amit eddig én rágcsáltam. Na jó meggyőzött. Ezután a csók után élénkebb lettem mint egy pohár lassú halál után. Visszatért a bátorságom, Kew megfogta a kezem.
-Na , ne félj itt vagyok.-szorította meg a kezem. Gyengédebb lett. Mármint Kew.
-Oké. Most mi lesz?
-Szállj ki.-felelte. Kinyitottam az ajtót és kipattantam, csak reménykedtem abban hogy ő is jön utánam.
-És most?
Ő is kiszállt, a telihold esztétikusan ragyogott ránk. Csodás. Megfogta a kezem és elindult velem az erdő sűrűjébe, az én fejem pedig egyre jobban fájt.
Felszálltuk egy buszra, ami egyenest egy hatalmas épület előtt tett le. Neon felirattal volt az ajtó felé írva hogy "Mirinda".
-Ez az egyik legjobb szórakozóhely erre felé.-magyarázta Lia. Átvergődtünk egy ijesztő securitys mellett, aztán hirtelen egy sötét helyen találtam magam, pár neon fény világított itt-ott, meg egy bazi nagy szinpad volt még kivilágítva , de az fullosan.
A színpadon egy banda állt, és már nagyban nyomatták a zenét.
-Nézd ott van a kedvenc bandám! Véres ritmus.-ámuldozott Lia. No komment. Totál para az egész, kicsit Asking Alexandra beütésű a banda. De nagyon jók.
Pár másodperc töredéke alatt Lia eltűnt a tömegben, tehát én is belevetettem magam a furcsábbnál , furcsább lények sűrűjébe. Eljutottam nagy nehezen egy bár pulthoz, ott mindenféle ital volt kitéve.
-Elnézést! Elnézést!-szóltam a kiszolgálónak.-Egy lassú halált kérek.-adtam le rendelésem és már meg is kaptam a fekete löttyöt. Előhalásztam a zsebemből egy kis lét és a kiszolgáló kezébe nyomtam. Elindultam piával a mancsomban a tánctérre. Mindenki remekül érezte magát és ugra bugrált mit az elmebajos.
-Hey cica.-szólt utánam valaki, én pedig óvatosan megfordultam.-Nincs kedved táncolni kicsit?-kérdezte egy srác, szőkésbarna haja volt, tiszta izom, a szeme pedig gyönyörű barna, sőt szinte már fekete!
-Talán.-húztam gonosz mosolyra a szám, a srác pedig közeledni kezdett.
-Mi a neved gyönyörű?-suttogta a fülembe.
-Az egy titok.-haraptam az ajkamba.
-Az enyém is.-felelte, majd gyengéden megfordított, hogy neki háttal álljak. Ekkor óvatosan végigcsúsztatta a kezét a karomon, és összekulcsolta ujjait az enyémekkel. Nocsak, a srác tudja, hogy hogyan kell levenni egy csajt a lábáról. Oldalra néztem, a fiú pedig amolyan nyak tekerősbe megcsókolt. Elég érdekes pózba álltunk, körülbelül olyan brutálisba, mint amilyenbe az egyiptomi falfestményeken az Istenek (a fej oldalra néz, de a test előre, vajon hogy csinálják? Igen látszódik hogy Istenek...)
Megcsókolt egyszer, aztán még egyszer, még egyszer és még egyszer. Nagyot sóhajtva visszafordítottam a fejem, aztán kiszabadítottam az kezem, a kezei közül. Felé fordultam.
A szeme tisztán csillogott, és csak azokról az éjfekete szemekről jutott eszembe, hogy eltűnt a piám, ami pontosan ilye színű... volt. Végül is lényegtelen mert egy korty maradt a pohárban...
Tekintetem a szájára vezettem, cserepesek voltak. Kicsit tökéletlenek, de még is olyan tökéletesek.
Lassú halál.... lassú halál.....
Csak ennyi zakatol a fejemben, de ez nagyon! Nem gondolok most a fiúra, inkább a piám jár a fejemben. Körbenézek a terme, hirtelen kicsit miden elhomályosodik, de még is kitisztul. Már észreveszem a számomra jelentéktelen alakokat, észreveszem az embereken lévő neon szalagokat, amik bevilágítják az estet. Észre veszem a színpadon álló vérfarkas banda basszerosát, aki állati jól nézz ki... és ezt most nem iróniának szántam.
A srác pedig aki előttem állt, szintén helyes volt, de már nem volt kedvem vele lenni. Pimaszul rámosolyogtam. Közelebb hajoltam. Ő is közelebb hajol, már szinte a szánk összeér, de erre én elfutok befelé a tömegbe.
Nem tudnám leírni mi is törtét velem. Azt tudom hogy sokat kerültem a tömeg felé, mivel valamelyik kretén mindig átpasszolt a nép karjaiba. Lassú halál, lassan üt, de akkor nagyon! El se hiszem hogy egy pohár löttytől így beálltam.
Hirtelen zúgni kezdett a telefonom, amit mellékesen a bakancsba csúsztattam.
-Halló?-sikítottam bele a telefonba.
-Szia Réka, itt vagyok a Mirinda előtt gyere ki.-szólt bele egy hang... nos, hirtelen nem tudtam felismerni, de amint kiértem az épületből rájöttem ki az.
-Te még is mit keresel itt?-pislogtam Kevinre elveszetten.
-Téged.-mosolygott rám és közeledni kezdett felém.
-Keressed inkább a csajt akivel csalsz.-fakadtam ki, mondjuk nem vagyok biztos benne hogy egy csajjal csal... de hagy haljak meg abba a hitben hogy egy csaj volt az akivel csalt, és szép volt. 170 cm volt, szőke hajú, barna bociszemű, vékony, nőies alakkal és tökéletes fenékkel. Ámen.
-Nem csallak meg Réka.-nézett szomorkásan és már egy karnyújtásnyira állt tőlem.
-Én így hallottam...
-Rég tudhatnád, hogy a pletykák sosem igazak, tudod egy kapcsolat egyik fontos eleme a bizalom.
Igaza van...
-Jó... sajnálom.-sütöttem le a tekintetem és már is nem voltam olyan részeg, a hideg levegő kicsit kiszellőztette a fejem.
-Megbocsájtok, de csak egy feltétellel.-vigyorodott el sunyin... remélem nem akarja elvenni a szüzességem, olyan fiatal vagyok, 17 éves!
-Mi az a feltétel?-kérdeztem.
-Az hogy most velem jössz.-vágta rá és megfogta a kezem majd berángatott a kocsijába. Én az anyós ülésen, ő pedig a kormány előtt.
Sejtelmem se volt mi járhat a fejében, ilyenkor jól jönne az a jedi erő amit Mrs.Liliána alkalmazott rajtam.
Száguldottunk a sötét éjszakában, az orrom hegyénél nem láttam többet, kivéve ha elfordítottam a fejem. Akkor megláttam Kevint, aki figyelmesen leste a sötét utat.
-Hova megyünk?-érdeklődtem és egy pillanatra se vettem le a szemem a fiúról.
-Majd meglátod... nem kell félned.-vigyorgott a srác.-Szeretsz?
-Igen... de miért kérdezel baromságokat.
-Ez mitől baromság?
-Onnan hogy te is pontosan jól tudod rá a választ.
-Jogos. De sosem lehet elég biztos.
-Igaz ... elárulod hova megyünk és, hogy miért?
-Nem, ez egy titok.-felelte majd megcsókolt egy másodperc töredéke alatt, aztán ismét az utat kémlelte.
Kicsit félek, de ahogy Kevin is mondta a kapcsolat lényege a bizalom.
Megcsörren a telefonom. Ki lehet az? A bakancsomhoz nyúlok.
-Ne vedd fel.-adta ki a parancsot szárazon a fiú.
-De ....
-Semmi de. Ne vedd fel!-szólt rám komorabban. Befordultuk egy erdőben... filmbe illő jelenet. Szemfogam hirtelen előugrottak és éreztem valami furcsát. Éreztem valakinek... vagy valakiknek a jelenlétét. A fejem eszméletlenül megfájdult. Mély levegő... ez nem sejtet semmi jót.
Ijesztő...
-Kevin... én félek, kérlek forduljunk vissza.-dadogtam. Az autó megállt.
-Ugyan kedvesem, nincs miről tartanod, megvédelek, jó?-hajolt hozzám eszméletlen közel, és barna szemeivel az enyémeket kutatta. Ez egyáltalán nem nyugtatott meg, feszültségemben az ajkaimat harapdálom...
-Nem is tudom... vissza kéne mennem a gimibe.-suttogtam és félénken néztem a szemeibe.
-Nem kell, én itt vagyok veled, csak ez számítson. Bízz bennem Réka.-mosolygott rám,és a két keze közé vette az arcom és megcsókolt. Lassan és gyengéden. Nem olyan állat módjára mint az a fiú a Mirindában. Ez más volt. Egy tincset a fülem mögé igazított, játékosan beleharapott az ajkamba, amit eddig én rágcsáltam. Na jó meggyőzött. Ezután a csók után élénkebb lettem mint egy pohár lassú halál után. Visszatért a bátorságom, Kew megfogta a kezem.
-Na , ne félj itt vagyok.-szorította meg a kezem. Gyengédebb lett. Mármint Kew.
-Oké. Most mi lesz?
-Szállj ki.-felelte. Kinyitottam az ajtót és kipattantam, csak reménykedtem abban hogy ő is jön utánam.
-És most?
Ő is kiszállt, a telihold esztétikusan ragyogott ránk. Csodás. Megfogta a kezem és elindult velem az erdő sűrűjébe, az én fejem pedig egyre jobban fájt.
2014. július 12., szombat
A nevem
-Szebasztián.-nézett rám a Szöszi.
-Tudom, hogy hívnak te mocsok.-förmedtem rá a fiúra, és összehúztam a zöld szemeim.
-Jó , rendben...-sóhajtott, és látta hogy nem fog menni ez a nem ismerjük egymást dolog.-Miért bőgsz?
-Ha így kérdezed, biztos hogy nem fogom elmondani.-préseltem ki magamból egy nevetést.
-Mert amúgy elmondanád?-érdeklődött és közelebb lépett hozzám, én pedig eggyel hátrébb.
-Nem! De így még annyi esélye sincs a dolognak.-köptem a szavakat és egyre megvetőbben néztem a fiúra.
-Csak nem haragszol?-húzta gúnyos mosolyra a száját... basszus , bárcsak ne nézne ki ennyire jól!Összepréseltem az ajkaim, és könnyes szemekkel pislogtam rá. -Áh , tehát igen. Egyébként se kellene elmondanod mi a bajod, úgy is tudom.-vigyorgott rám és közelebb lépett. Én ekkor már nem tudtam hátrálni mert a polc ott volt már mögöttem.
-Tényleg?-nyögtem fel sértődötten.
-Tényleg..-suttogta, és annyira közel jött, hogy összeért a cipőnk orra. A lélegzetem elakadt. Még mindig nem tudok neki ellenállni. Mélyen barna szemeibe néztem, pár szőke tincs a homlokába hullott. A telt ajkai mosolyra húzódtak. Ezt akarja. Játszik velem, nem szabadna hagynom, de annyira csábító.
-Akkor mondd el...-adtam ki a parancsot, majd lesütöttem a szemem.
Egy picit elnémult körülöttünk minden, csak én voltam , meg ő, és pár dohos könyv. Az idő megszűnt létezni, csak a lélegzet vételeket hallottam. Nehezére esik kimondani a szavakat, látom hogy megremeg az ajka, de valahogy még is lenyeli félelmét. Tekintetét egyenest rám szegezte, majd furcsa hangsúllyal mondta ki a következő mondatot:
-A srác... akit szeretsz, megcsalt.
Mély levegőt vettem, majd nagyot sóhajtottam. Nem fogok sírni.
-Te ezt még is honnan tudod?-fakadtam ki néhány perc csend után. A fiú elkapta a tekintetét, mint akit szíven martak. Hátrálni kezdett. -Csak nem nyomozol utánam?!
-Nem.
-Akkor miért vágsz ilyen fájdalmas fejet. Vagy honnan a halálból tudod?
Semmi válasz.
Esküszöm, azt jobb lenne hallani, hogy igazából meleg és Kevin vele csalt meg. De ez...?!
Felejtsem el, de ez az ő részéről úgy tűnik nem megy!
-Tudod mit?! Menj a kis Lilidhez, engem meg hanyagolj! Szia.-ordítottam rá, aztán kirontottam az ajtón.
Senki se szólt utánam, senki se tartóztatott. Nincs is ebben semmi hiba!
Rohantam végig a hosszú folyosón, zaklatott voltam. Szívem szerint minden velem szembe jövő embert felrúgtam volna, de nem tettem. Vissza kell fognom magam. Kicsörtettem az udvarra, a fiúk a focipálya melletti kisebb deszka, roller, bicikli,bmx pályán gyakoroltak.
-Hát veled mi történt?-gurult hozzám Geri.
-Semmi.-néztem rá komolyan.
-Ne hazudj! Kit kell megverni?
-Senkit.-dünnyögtem és leültem egy padra, egy rocker csaj mellé. A csaj furcsán méregetett engem, fekete hosszú haja volt, egy fekete szoknyát, egy fekete pólót és egy durva acélbetétest viselt. A pólóján kitűzők ezrei, a keze pedig szegecses karkötőkkel volt tele.
-Szia.-csámcsogott, mivel azt nem is említettem hogy Ő nagyban rágozótt.
-Hali. Van még rágód?-érdeklődtem, a csaj pedig felém nyújtott egy csomag gyerek orbitot. Ami viccesen hatott már mint, egy kemény rocker csaj egy rózsaszín gyerek orbitot kajál.
-Ne már Réka, áruld el mi bajod.-nyújtott felém Geri egy zsepit, én pedig elkezdtem letörölni a elfolyt szemfestékem.
-Semmi bajom sincs, és köszi a zsepit.
-De látom hogy van valami bajod.-pislogott rám boci szemekkel a fiú.
-Ha azt mondta nincs akkor nincs.-szólt közbe unottan a rocker csaj.
-Hát jó... ha még is elakarnád mondani, én itt vagyok.-tárta szét a kezét Geri és óvatosan hátrálni kezdett. De nem volt elég óvatos,mivel sikeresen felesett egy gördeszkában.
Felszisszenek.
-Mondd csak Réka, mi az a nagy titok amit nem mondasz el a legjobb barátodnak?-nézett rám a lány.
-Ez egy titok...-mosolyogtam rá ő pedig viszonozta a gesztust.
-Értem... a nevem Farkas Rozália. Lia.
-Az enyém...
-Németh Réka. Tudom, tudom.-nevetett rám a lány.
-És te erről miért tudsz?-pislogtam a lányra, remek mindenki nyomoz utánam?
-A két hülye mondta.-biccentett a fiúk felé akik éppen összeverekedtek valami miatt. Egész vicces volt Márkó elkezdte mutogatni az öklét a fiúnak, erre Geri felkapott egy deszkát és azzal fenyegette Márkót, Márkó végezetül megfogott egy bmx-et felemelte az égbe és azzal rohant a szöszi felé aki sikítva menekült el.
Tényleg hülyék, de hát ezért szeretem őket.-Nincs kedved eljönni este egy koncertre?
-Koncert? Milyen koncert?
-Egy híres vérfarkas banda. Meglátod, nagyon atomok!
-Nos, ezt egy kihagyhatatlan ajánlatnak veszem, mindenképp elmegyek.-vigyorogtam mint a tejbe tök, és minden problémám elszállt... pár percre. Amúgy sose értettem ... a tejbe tök hogy vigyorog? Vagy tud vigyorogni? Na mindegy...
-Oké, akkor gyere majd el este hozzám, kicsinosítalak.-kacsintott rám.
-De nem tudom melyik a te szobád!
-Majd érted megyek, a tiéd a fiúk mellett van nem?-állt fel.
-Igen.
-Oké. Este nyolckor ott leszek! Addig is maradj életben. Csumi!-köszönt el a csaj.
-Helló...-intettem a lánynak.
19:35
Nagyon lassan jött el az a bizonyos nyolc óra.
Csak feküdtem az ágyamon, néha a kezembe kaptam egy tankönyvem és átlapoztam, aztán nézegettem tovább a plafont. De végre eljött itt van hogy 19:35 van, és Lia már kopogtatott a szobám ajtaján.
-Szia!-intettem neki.
-Csumi. Na gyere, szerzek neked valami jó ruhát.-ragadta meg a karom és berángatott a szobájába (ez nem sejtet semmi jót)
Összedobált egy csomó ruhát, amiket hozzám méregetett.
-Áh ez szerintem jó lesz!-mutatott fel egy fekete, iszonyat rövid, bőr ruhát. Ezzel a cipővel királyul néznél ki! Ja meg még feldobjuk egy kis övvel, a hajadat pedig befestjük....
-Mi van? Neeem a hajamat nem piszkáljunk.
-Na jó, kapd fel ezeket.-forgatta a szemeit Lia.
Gyorsan felvettem az összes hacukát, habár abban a bőr ruhában a tüdőm majd kiköptem... na de mindegy. Egy gyors igazítás után készen álltam.
És csak úgy megjegyezném, ezek az acélbetétesek nem is olyan rosszak.
A tükörbe nézve egy egész más lányt láttam. Nem félt, bátor volt és mérhetetlenül büszke. Ez a lány a tükörben, nem én voltam, csak egy beöltöztetett bábú, aki keresi még a helyét. De most biztonságban érezte magát. Most boldog volt.
A haja laza copfba volt fogva, a szeme enyhén füstösen volt festve. Egy rövidke, fekete , bőr ruhát viselt. A derekán lazán lógtak a szegecses övek, a kezén karkötők ezrei. A lábán egy térdéig érő acélbetétes feszített.
Nagyon tetszett.
Azt hiszem ideje búcsút mondani a múltnak... Kevinnek, Szöszinek... minden fájdalomnak.
Itt az ideje hogy boldog legyek.
-Indulhatunk?-kérdezte Lia, miközben mosolyogva méregetett.
-Igen.-feleltem magabiztosan. Itt az ideje hogy Réka bevesse magát. MUHAHAHA!
-Tudom, hogy hívnak te mocsok.-förmedtem rá a fiúra, és összehúztam a zöld szemeim.
-Jó , rendben...-sóhajtott, és látta hogy nem fog menni ez a nem ismerjük egymást dolog.-Miért bőgsz?
-Ha így kérdezed, biztos hogy nem fogom elmondani.-préseltem ki magamból egy nevetést.
-Mert amúgy elmondanád?-érdeklődött és közelebb lépett hozzám, én pedig eggyel hátrébb.
-Nem! De így még annyi esélye sincs a dolognak.-köptem a szavakat és egyre megvetőbben néztem a fiúra.
-Csak nem haragszol?-húzta gúnyos mosolyra a száját... basszus , bárcsak ne nézne ki ennyire jól!Összepréseltem az ajkaim, és könnyes szemekkel pislogtam rá. -Áh , tehát igen. Egyébként se kellene elmondanod mi a bajod, úgy is tudom.-vigyorgott rám és közelebb lépett. Én ekkor már nem tudtam hátrálni mert a polc ott volt már mögöttem.
-Tényleg?-nyögtem fel sértődötten.
-Tényleg..-suttogta, és annyira közel jött, hogy összeért a cipőnk orra. A lélegzetem elakadt. Még mindig nem tudok neki ellenállni. Mélyen barna szemeibe néztem, pár szőke tincs a homlokába hullott. A telt ajkai mosolyra húzódtak. Ezt akarja. Játszik velem, nem szabadna hagynom, de annyira csábító.
-Akkor mondd el...-adtam ki a parancsot, majd lesütöttem a szemem.
Egy picit elnémult körülöttünk minden, csak én voltam , meg ő, és pár dohos könyv. Az idő megszűnt létezni, csak a lélegzet vételeket hallottam. Nehezére esik kimondani a szavakat, látom hogy megremeg az ajka, de valahogy még is lenyeli félelmét. Tekintetét egyenest rám szegezte, majd furcsa hangsúllyal mondta ki a következő mondatot:
-A srác... akit szeretsz, megcsalt.
Mély levegőt vettem, majd nagyot sóhajtottam. Nem fogok sírni.
-Te ezt még is honnan tudod?-fakadtam ki néhány perc csend után. A fiú elkapta a tekintetét, mint akit szíven martak. Hátrálni kezdett. -Csak nem nyomozol utánam?!
-Nem.
-Akkor miért vágsz ilyen fájdalmas fejet. Vagy honnan a halálból tudod?
Semmi válasz.
Esküszöm, azt jobb lenne hallani, hogy igazából meleg és Kevin vele csalt meg. De ez...?!
Felejtsem el, de ez az ő részéről úgy tűnik nem megy!
-Tudod mit?! Menj a kis Lilidhez, engem meg hanyagolj! Szia.-ordítottam rá, aztán kirontottam az ajtón.
Senki se szólt utánam, senki se tartóztatott. Nincs is ebben semmi hiba!
Rohantam végig a hosszú folyosón, zaklatott voltam. Szívem szerint minden velem szembe jövő embert felrúgtam volna, de nem tettem. Vissza kell fognom magam. Kicsörtettem az udvarra, a fiúk a focipálya melletti kisebb deszka, roller, bicikli,bmx pályán gyakoroltak.
-Hát veled mi történt?-gurult hozzám Geri.
-Semmi.-néztem rá komolyan.
-Ne hazudj! Kit kell megverni?
-Senkit.-dünnyögtem és leültem egy padra, egy rocker csaj mellé. A csaj furcsán méregetett engem, fekete hosszú haja volt, egy fekete szoknyát, egy fekete pólót és egy durva acélbetétest viselt. A pólóján kitűzők ezrei, a keze pedig szegecses karkötőkkel volt tele.
-Szia.-csámcsogott, mivel azt nem is említettem hogy Ő nagyban rágozótt.
-Hali. Van még rágód?-érdeklődtem, a csaj pedig felém nyújtott egy csomag gyerek orbitot. Ami viccesen hatott már mint, egy kemény rocker csaj egy rózsaszín gyerek orbitot kajál.
-Ne már Réka, áruld el mi bajod.-nyújtott felém Geri egy zsepit, én pedig elkezdtem letörölni a elfolyt szemfestékem.
-Semmi bajom sincs, és köszi a zsepit.
-De látom hogy van valami bajod.-pislogott rám boci szemekkel a fiú.
-Ha azt mondta nincs akkor nincs.-szólt közbe unottan a rocker csaj.
-Hát jó... ha még is elakarnád mondani, én itt vagyok.-tárta szét a kezét Geri és óvatosan hátrálni kezdett. De nem volt elég óvatos,mivel sikeresen felesett egy gördeszkában.
Felszisszenek.
-Mondd csak Réka, mi az a nagy titok amit nem mondasz el a legjobb barátodnak?-nézett rám a lány.
-Ez egy titok...-mosolyogtam rá ő pedig viszonozta a gesztust.
-Értem... a nevem Farkas Rozália. Lia.
-Az enyém...
-Németh Réka. Tudom, tudom.-nevetett rám a lány.
-És te erről miért tudsz?-pislogtam a lányra, remek mindenki nyomoz utánam?
-A két hülye mondta.-biccentett a fiúk felé akik éppen összeverekedtek valami miatt. Egész vicces volt Márkó elkezdte mutogatni az öklét a fiúnak, erre Geri felkapott egy deszkát és azzal fenyegette Márkót, Márkó végezetül megfogott egy bmx-et felemelte az égbe és azzal rohant a szöszi felé aki sikítva menekült el.
Tényleg hülyék, de hát ezért szeretem őket.-Nincs kedved eljönni este egy koncertre?
-Koncert? Milyen koncert?
-Egy híres vérfarkas banda. Meglátod, nagyon atomok!
-Nos, ezt egy kihagyhatatlan ajánlatnak veszem, mindenképp elmegyek.-vigyorogtam mint a tejbe tök, és minden problémám elszállt... pár percre. Amúgy sose értettem ... a tejbe tök hogy vigyorog? Vagy tud vigyorogni? Na mindegy...
-Oké, akkor gyere majd el este hozzám, kicsinosítalak.-kacsintott rám.
-De nem tudom melyik a te szobád!
-Majd érted megyek, a tiéd a fiúk mellett van nem?-állt fel.
-Igen.
-Oké. Este nyolckor ott leszek! Addig is maradj életben. Csumi!-köszönt el a csaj.
-Helló...-intettem a lánynak.
19:35
Nagyon lassan jött el az a bizonyos nyolc óra.
Csak feküdtem az ágyamon, néha a kezembe kaptam egy tankönyvem és átlapoztam, aztán nézegettem tovább a plafont. De végre eljött itt van hogy 19:35 van, és Lia már kopogtatott a szobám ajtaján.
-Szia!-intettem neki.
-Csumi. Na gyere, szerzek neked valami jó ruhát.-ragadta meg a karom és berángatott a szobájába (ez nem sejtet semmi jót)
Összedobált egy csomó ruhát, amiket hozzám méregetett.
-Áh ez szerintem jó lesz!-mutatott fel egy fekete, iszonyat rövid, bőr ruhát. Ezzel a cipővel királyul néznél ki! Ja meg még feldobjuk egy kis övvel, a hajadat pedig befestjük....
-Mi van? Neeem a hajamat nem piszkáljunk.
-Na jó, kapd fel ezeket.-forgatta a szemeit Lia.
Gyorsan felvettem az összes hacukát, habár abban a bőr ruhában a tüdőm majd kiköptem... na de mindegy. Egy gyors igazítás után készen álltam.
És csak úgy megjegyezném, ezek az acélbetétesek nem is olyan rosszak.
A tükörbe nézve egy egész más lányt láttam. Nem félt, bátor volt és mérhetetlenül büszke. Ez a lány a tükörben, nem én voltam, csak egy beöltöztetett bábú, aki keresi még a helyét. De most biztonságban érezte magát. Most boldog volt.
A haja laza copfba volt fogva, a szeme enyhén füstösen volt festve. Egy rövidke, fekete , bőr ruhát viselt. A derekán lazán lógtak a szegecses övek, a kezén karkötők ezrei. A lábán egy térdéig érő acélbetétes feszített.
Nagyon tetszett.
Azt hiszem ideje búcsút mondani a múltnak... Kevinnek, Szöszinek... minden fájdalomnak.
Itt az ideje hogy boldog legyek.
-Indulhatunk?-kérdezte Lia, miközben mosolyogva méregetett.
-Igen.-feleltem magabiztosan. Itt az ideje hogy Réka bevesse magát. MUHAHAHA!
Egy másik lány
A két fiú először furcsán nézett rám , aztán mikor rájöttek hogy a száraz tényeket közöltem velük, akkor teljes mértékben eltorzult az arcuk. Félelem és aggódás futott rajtuk végig, nem tudom hogy engem féltettek , vagy magukat... de valakit biztos. Sóhajtottam egyet, egy hatalmas terhet adtam le most magamról.
-Komolyan?Te jó ég! Ez nagyon zsír!-nézett rám csillogó szemekkel Geri és végigfuttatta hosszú vékony ujjait szőke loboncán. Nos, nem erre a reakcióra számítottam.
Márkó lecsapta a szőke srácot.-Te ididóta!Ez inkább veszélyes.-csóválta a fejét a vöröske.
-Hát...ja, de nem ölheti meg végül is mert a csicskája.-értetlenkedett Geri.
-Oké , de a csicskám meg kérheti a csicskáit hogy nyírjanak ki.-fejtettem ki azt amit Márkó mondani akart.
-Igazából ha nem lennél ennyire buta, ki tudnád használni ezt a csicska dolgot.-rázta a fejét Geri és a szememben egyre inkább kezd hasonlítani a fiú egy aranyos kis kutyára.Igaz hogy az előbb butázott le de no problem.
-Ezt hogy érted?-néztem rá és felvontam a szemöldököm.
Geri csak elmosolyodott és Márkó már el is magyarázta.
-Mert megtudod kérni hogy vigyázzon rád. És nem ellenkezhet elméletileg mert a csicskád.-magyarázta a srác.Ouh... erre még nem is gondoltam.
-Ez ... ez jogos.-adtam meg magam, és végül is nem mondott hülyeséget a fiú. Mondjuk így visszagondolva érdekes a FÖLD legnagyobb démonjáról "csicska2 címszóval beszélni. Talán még jó is kisülhet a dologból nem de?
-Nem mondott hülyeséget a szőke.Ezúttal...Mit szólnál ha valamelyik nap ide idéznéd vagy tudom is Én...-krákogta Márkó, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Hogy mmmiiii?!
OK. NO KOMMENT.
-Nem...nem!Neeem!Felejtsétek e fiúk...veszélyes lenne...-pattantam fel rémülten.
-Bátorság Réka, itt lennék veled. -ölelte át a vállam Geri... ez tényleg nagyon biztató... és remélem átment a szarkazmus.
-Ezzel nagyon megnyugtathattad.-röhögött Márkó- Nyugi cica, én is veled leszek!
-Nem is tudom....-bátorság Réka...Bátorság!-Na jó.-dadogtam a két fiú pedig hatalmas éljenzésbe kezdett.
-Ti még is mit csináltok?-nyitott be Lilla a szobába, na ja lehet vissza kellett volna térnünk a saját területünkre.
-Kő papír ollózunk. Frankó egy játék, beszállsz?-vigyorgott Geri a lányra, aki inkább sarkon fordult és elment.
-Ez durva volt...-sóhajtottam.
-Komolyan, kő papír olló?- értetlenkedett Márkó.
-Legközelebb találj ki jobbat!-nyújtotta ki a nyelvét Geri, majd vissza mentek a szobájukba. Szerdán lesz az első tanítási nap, már most szét izgulom a fejem.
2013.12.30.hétfő
Hulla fáradtan másztam ki az ágyamból, soha többet nem maradok fent ilyen sokáig! Bezzeg Lilla, frissen és üdén kelt. Egy gyors tisztálkodás után átszaladtam a fiúkhoz.
-Jó reggelt.-húztam fel a redőnyöket, a fiúk szemét ezzel sikeresen kiégetve.
-Ki vagy Te?-bújt el a takarója alá Márkó.
-Réka.
-Milyet Gréta?-szorította a fejére a párnát Geri.
-Mondom Réka.-artikuláltam, a szeme égett ki, nem a füle.
-Ja Rékaaa.
-Idióta.-dörmögte Márkó a takarója alól, én pedig kihasználtam a tökéletes pillanatot és ráugrottam. A fiú válasza erre egy hatalmas nyögés volt. Talán azért mert beletérdeltem a gyomorszájába, vagy azért mert kis híján kinyomtam a szemét.
-Mi történt?-ugrott ki az ágyból Geri, és csukott szemmel odasántikált hozzák, majd ránk esett.
-Segítség....megakar...nak...erőszakolni....-nyögdécselt Márkó, és végre kinyílt a csipája. Nagy nehezen lelökött maráról így a másik fiúval a földre estünk.
Hirtelen röhögőgörcsöt kaptam, és hasamat fogva fetrengtem a földön, a fiúk elkerekedett szemekkel pislogtak rám, majd ők is megtörtek és röhögni kezdtek. Pár percig tartott a görcs, nagyon durva dolog, még sose volt ilyenem, és wow.
-Na menjünk kajálni.-nevetett Márkó.
-Mármint... embereket?-suttogtam.
-Nem, mármint vért.-forgatta a szemeit Geri.
-De azok emberek nem?!-kaptam a számhoz.
-Vagy cuki őzikék.-kacsintott Márkó.
-Na. Én nem akarok enni...-hisztiztem.
-Mikor ettél utoljára?-sóhajtott Márkó.
-Nem tudom régen...
-Na akkor most muszáj lesz enned, mielőtt le nem gyengülsz, és meg nem kergülsz. 5-6 napig bírjuk kaja nélkül, de inkább gyere enni.-karolt belém Márkó és elsétáltunk a "kajádához". Emberek és állatok egyaránt voltak ott. Az emberek furcsán kiütötték magukat.
-Ez... ez normális? Ti embereket raboltok el?!-érdeklődtem a fiúktól.
-Önkéntesek,akik nagyon depresszív barmok, és öngyilkosok akarnak lenni, na őket látod itt. Meg pár befogott állatot.-magyarázta a vörös.
-De... de... én nem fogom kiszívni a cuki csibék vérét...
-Pedig az a legfincsibb.-nyalogatta a száját a szöszike.
-Igazad van , sokkal jobb megsütni, és úgy megenni.-forgatta a szemét Márk, majd befordult egy egész fiatal csajhoz és elkezdte lecsapolni...
-De... de....de...-fordultam szöszke felé aki már el is ment kis csibéket gyilkolni. Most mihez kezdjek? Ez undorító! Oké... éhes vagyok, a szemfogam is előbújt... de miért nem ehetek mondjuk... pizzát? Sokkal fincsibb....
Nagy szenvedések árán, megtettem az első lépést egy tehén felé. Inkább egy boci, mint egy ember társam.
Menni fog...menni fog....
-Nem fog menni.-nyögtem fel mikor már ott álltam a boci előtt.
-Na mi lesz? Eszel még ma?-kérdezte egy egész ismerős hang, megfordultam és ki állt mögöttem... ki? Szöszi.
-Igen.-néztem rá dühösen aztán, tudatomon kívül, a mérgem által irányítva neki estem a szegény Bocinak.
Ittam...ittam...ittam...és ittam.
-Wow. Látod nem is olyan undi.-ölelt át Geri, én pedig szuszogva vissza öleltem, úgymond. Eközben idegbetegen méregettem Szöszit, de ő csak halványan elmosolyodott.
El kell mennem abba a dohos koszos könyvtárba!
Elindultuk kifelé.
-Nekem van egy kis dolgom majd találkozunk!-köszöntem el a két fiútól és a könyvtár felé vettem az irányt. Mérgesen csörtettem be a helységbe, becsaptam az ajtót és leültem, az ajtóval szemben lévő polc elé.
Hogy lehet valaki ilyen egy ignoráns, dög?!
Felhívom Benit.
Három kicsengés után fel is vette a fiú.
-Mi a franc van veletek?!-üvöltöttem rá a fiúra.
-Mi lenne?
-Niki tiszta fura volt, Kew nem keres pedig azt mondta hogy kijön hozzám, Te nem vetted fel a telefont, nem kerestek semmi!
-Ja Niki azért volt fura, mert valami nő van náluk, aki egy csomó mindent megtiltott nekik, ezért nem is tud téged keresni senki. Én azért nem vettem fel a telót mert ... igazából nem tudom, miért nem vettem, fel bocsi.-nyüszögött a fiú.
-És Kevinnel mi van?
-Nem akarlak elkeseríteni Réka, de valamelyik nap láttam egy másik lánnyal...és most el is tűnt pluszba.-hebegte Ben, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. Miért szerettem meg?
-Hogy érted? Eltűnt, és milyen másik lány? Ismered?
-Nem ismerem... hát úgy hogy eltűnt, már vagy két napja nem láttam.
-Értem...-motyogtam.-Köszi Beni most leteszem...-szipogtam és kinyomtam a srácot mielőtt bármit is mondhatott volna. Összeszorítottam a szemem és bevertem egy hatalmasat a szekrénynek. Hisztérikus sírásba kezdtem, aztán abba hagytam... van itt valaki....megfordultam.
Az ajtóban egy fiú állt. Csak az alakját láttam.
-Ki vagy?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-A nevem...
-Komolyan?Te jó ég! Ez nagyon zsír!-nézett rám csillogó szemekkel Geri és végigfuttatta hosszú vékony ujjait szőke loboncán. Nos, nem erre a reakcióra számítottam.
Márkó lecsapta a szőke srácot.-Te ididóta!Ez inkább veszélyes.-csóválta a fejét a vöröske.
-Hát...ja, de nem ölheti meg végül is mert a csicskája.-értetlenkedett Geri.
-Oké , de a csicskám meg kérheti a csicskáit hogy nyírjanak ki.-fejtettem ki azt amit Márkó mondani akart.
-Igazából ha nem lennél ennyire buta, ki tudnád használni ezt a csicska dolgot.-rázta a fejét Geri és a szememben egyre inkább kezd hasonlítani a fiú egy aranyos kis kutyára.Igaz hogy az előbb butázott le de no problem.
-Ezt hogy érted?-néztem rá és felvontam a szemöldököm.
Geri csak elmosolyodott és Márkó már el is magyarázta.
-Mert megtudod kérni hogy vigyázzon rád. És nem ellenkezhet elméletileg mert a csicskád.-magyarázta a srác.Ouh... erre még nem is gondoltam.
-Ez ... ez jogos.-adtam meg magam, és végül is nem mondott hülyeséget a fiú. Mondjuk így visszagondolva érdekes a FÖLD legnagyobb démonjáról "csicska2 címszóval beszélni. Talán még jó is kisülhet a dologból nem de?
-Nem mondott hülyeséget a szőke.Ezúttal...Mit szólnál ha valamelyik nap ide idéznéd vagy tudom is Én...-krákogta Márkó, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Hogy mmmiiii?!
OK. NO KOMMENT.
-Nem...nem!Neeem!Felejtsétek e fiúk...veszélyes lenne...-pattantam fel rémülten.
-Bátorság Réka, itt lennék veled. -ölelte át a vállam Geri... ez tényleg nagyon biztató... és remélem átment a szarkazmus.
-Ezzel nagyon megnyugtathattad.-röhögött Márkó- Nyugi cica, én is veled leszek!
-Nem is tudom....-bátorság Réka...Bátorság!-Na jó.-dadogtam a két fiú pedig hatalmas éljenzésbe kezdett.
-Ti még is mit csináltok?-nyitott be Lilla a szobába, na ja lehet vissza kellett volna térnünk a saját területünkre.
-Kő papír ollózunk. Frankó egy játék, beszállsz?-vigyorgott Geri a lányra, aki inkább sarkon fordult és elment.
-Ez durva volt...-sóhajtottam.
-Komolyan, kő papír olló?- értetlenkedett Márkó.
-Legközelebb találj ki jobbat!-nyújtotta ki a nyelvét Geri, majd vissza mentek a szobájukba. Szerdán lesz az első tanítási nap, már most szét izgulom a fejem.
2013.12.30.hétfő
Hulla fáradtan másztam ki az ágyamból, soha többet nem maradok fent ilyen sokáig! Bezzeg Lilla, frissen és üdén kelt. Egy gyors tisztálkodás után átszaladtam a fiúkhoz.
-Jó reggelt.-húztam fel a redőnyöket, a fiúk szemét ezzel sikeresen kiégetve.
-Ki vagy Te?-bújt el a takarója alá Márkó.
-Réka.
-Milyet Gréta?-szorította a fejére a párnát Geri.
-Mondom Réka.-artikuláltam, a szeme égett ki, nem a füle.
-Ja Rékaaa.
-Idióta.-dörmögte Márkó a takarója alól, én pedig kihasználtam a tökéletes pillanatot és ráugrottam. A fiú válasza erre egy hatalmas nyögés volt. Talán azért mert beletérdeltem a gyomorszájába, vagy azért mert kis híján kinyomtam a szemét.
-Mi történt?-ugrott ki az ágyból Geri, és csukott szemmel odasántikált hozzák, majd ránk esett.
-Segítség....megakar...nak...erőszakolni....-nyögdécselt Márkó, és végre kinyílt a csipája. Nagy nehezen lelökött maráról így a másik fiúval a földre estünk.
Hirtelen röhögőgörcsöt kaptam, és hasamat fogva fetrengtem a földön, a fiúk elkerekedett szemekkel pislogtak rám, majd ők is megtörtek és röhögni kezdtek. Pár percig tartott a görcs, nagyon durva dolog, még sose volt ilyenem, és wow.
-Na menjünk kajálni.-nevetett Márkó.
-Mármint... embereket?-suttogtam.
-Nem, mármint vért.-forgatta a szemeit Geri.
-De azok emberek nem?!-kaptam a számhoz.
-Vagy cuki őzikék.-kacsintott Márkó.
-Na. Én nem akarok enni...-hisztiztem.
-Mikor ettél utoljára?-sóhajtott Márkó.
-Nem tudom régen...
-Na akkor most muszáj lesz enned, mielőtt le nem gyengülsz, és meg nem kergülsz. 5-6 napig bírjuk kaja nélkül, de inkább gyere enni.-karolt belém Márkó és elsétáltunk a "kajádához". Emberek és állatok egyaránt voltak ott. Az emberek furcsán kiütötték magukat.
-Ez... ez normális? Ti embereket raboltok el?!-érdeklődtem a fiúktól.
-Önkéntesek,akik nagyon depresszív barmok, és öngyilkosok akarnak lenni, na őket látod itt. Meg pár befogott állatot.-magyarázta a vörös.
-De... de... én nem fogom kiszívni a cuki csibék vérét...
-Pedig az a legfincsibb.-nyalogatta a száját a szöszike.
-Igazad van , sokkal jobb megsütni, és úgy megenni.-forgatta a szemét Márk, majd befordult egy egész fiatal csajhoz és elkezdte lecsapolni...
-De... de....de...-fordultam szöszke felé aki már el is ment kis csibéket gyilkolni. Most mihez kezdjek? Ez undorító! Oké... éhes vagyok, a szemfogam is előbújt... de miért nem ehetek mondjuk... pizzát? Sokkal fincsibb....
Nagy szenvedések árán, megtettem az első lépést egy tehén felé. Inkább egy boci, mint egy ember társam.
Menni fog...menni fog....
-Nem fog menni.-nyögtem fel mikor már ott álltam a boci előtt.
-Na mi lesz? Eszel még ma?-kérdezte egy egész ismerős hang, megfordultam és ki állt mögöttem... ki? Szöszi.
-Igen.-néztem rá dühösen aztán, tudatomon kívül, a mérgem által irányítva neki estem a szegény Bocinak.
Ittam...ittam...ittam...és ittam.
-Wow. Látod nem is olyan undi.-ölelt át Geri, én pedig szuszogva vissza öleltem, úgymond. Eközben idegbetegen méregettem Szöszit, de ő csak halványan elmosolyodott.
El kell mennem abba a dohos koszos könyvtárba!
Elindultuk kifelé.
-Nekem van egy kis dolgom majd találkozunk!-köszöntem el a két fiútól és a könyvtár felé vettem az irányt. Mérgesen csörtettem be a helységbe, becsaptam az ajtót és leültem, az ajtóval szemben lévő polc elé.
Hogy lehet valaki ilyen egy ignoráns, dög?!
Felhívom Benit.
Három kicsengés után fel is vette a fiú.
-Mi a franc van veletek?!-üvöltöttem rá a fiúra.
-Mi lenne?
-Niki tiszta fura volt, Kew nem keres pedig azt mondta hogy kijön hozzám, Te nem vetted fel a telefont, nem kerestek semmi!
-Ja Niki azért volt fura, mert valami nő van náluk, aki egy csomó mindent megtiltott nekik, ezért nem is tud téged keresni senki. Én azért nem vettem fel a telót mert ... igazából nem tudom, miért nem vettem, fel bocsi.-nyüszögött a fiú.
-És Kevinnel mi van?
-Nem akarlak elkeseríteni Réka, de valamelyik nap láttam egy másik lánnyal...és most el is tűnt pluszba.-hebegte Ben, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. Miért szerettem meg?
-Hogy érted? Eltűnt, és milyen másik lány? Ismered?
-Nem ismerem... hát úgy hogy eltűnt, már vagy két napja nem láttam.
-Értem...-motyogtam.-Köszi Beni most leteszem...-szipogtam és kinyomtam a srácot mielőtt bármit is mondhatott volna. Összeszorítottam a szemem és bevertem egy hatalmasat a szekrénynek. Hisztérikus sírásba kezdtem, aztán abba hagytam... van itt valaki....megfordultam.
Az ajtóban egy fiú állt. Csak az alakját láttam.
-Ki vagy?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-A nevem...
2014. május 12., hétfő
Démonok
A szavak csak úgy visszhangoztak a fejemben. Más... más... ?
-Ezt még is hogy érted? -dadogtam rémülten és félénken pillantottam Lilire.
-Istenem, olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás! - hunyta le a szemét a lány.-Na jó kezdjük az elején csillagvirág. Te egy vámpír vagy, aki át változtattak. Én is egy vámpír vagyok akit átváltoztattak. Capise?
-Tehát azt mondod hogy minden átváltoztatott vámpír érzi a démonok szellemét?- ráncoltam össze a homlokom... akkor nem is vagyok annyira különleges.
-Nem csak azok érzik, akiknek átváltoztatásánál egy démon jelen volt.
-Ah logikus... -biccentettem és lefeküdtem az ágyra. Ezek szerint az átváltoztatásomkor jelen volt egy démon... hű ... és most ezzel mit kezdjek?
-Hogy mit kezdj vele? Ouh nagyon sok mindent tudsz vele kezdeni Réka. Gondolkozz !-nevetett rám Lilla és kivonult a szobából. Nekem pedig az járt a fejemben hogy mi a franc? Nem is mondtam ki hangosan... honnan tudta mit mondok? Jujjci ... ez ijesztő! Rögtön berohantam Márkóék szobájába akik meglepetten pislogtak rám.
-Réka ?-nézett rám Márkó és aggódva szaladt hozzám, ,majd szorosan átölelt. -Meg vagy?
-Ja élek és virulok...csak. -nyüszögtem és szépen tövéről hegyire elmeséltem a két fiúnak hogy mi történt.
Először érdeklődve és mosolyogva hallgatták aztán szép lassan eltorzult az arcuk. Pár perc néma csönd következett , és először Geri szólalt meg.
-Ki az a Lilla ? - kérdezte halkan és erről az a nap jutott eszembe mikor egy halott állatot találtam a szobámban. Akkor is folyton azt kérdezgette hogy ki az a Réka, aztán szép lassan rájött hogy szerény személyem lenne az.
-A szobatársam.-mosolyogtam rá kedvesen miközben Márkó a falat fejelgette. Nos igen ez az ő személyes reakciója volt. Olyan tipikus márkós.
-Értem...tehát... Te kajak látod a démonok szellemét?-faggatózott tovább Geri és felcsillant a szeme, kis gyerek még... 16 éves nem is várok el mást tőle. Igaz hogy 16 még is akkora mint Márkó, ami azért érdekes szerintem.
-Igen kajak látom őket...
-Az nem lehet hogy ez a képesség dolog összefügg azzal hogy Lilla a gondolataidba látott?-tette fel a kérdést Márkó.
-Az biztos hogy összefügg , de hogyan?-sóhajtottam és fáradtan terültem el az egyik fiú ágyán, nem tudom kién.
-Én már régóta sejtem hogy Lillának vannak sötét kapcsolatai.-húzta résnyire a szemét Geri.
-Azt hogy? Az előbb még azt se tudtad hogy ki az a Lilla.-röhögtem el magam.
-Olyan sok Lilla van, nem tudtam melyikről beszélsz.-mentegetőzött a fiú. Na ez jogos.
-Na mindegy, a lényeg hogy ki kéne találni hogy ezt hogy csinálta.-mondtam és segélykérően Márkóra pislogtam.
-Lilla nem ír véletlenségből valami naplót?-kérdezte.
-Hát persze a napló... de van egy szőrös rózsaszín kis könyvbe amibe este írogatott. Gondolom az az.
-Meg kéne szerezni....-suttogta elgondolkodva.
-Hát idáig én is eljutottam, de hogy? Azt se tudom hol tartja.-ráztam a fejem akár egy pulikutya, ha megszereznénk a naplót...megbizonyosodhatnék afelől is hogy Szöszike -e a ribi pasija.
Meg kell szereznem azt a szőrös naplót!
-Éjszakai kommandó?-sóhajtott Márkó.
-Ti is...?-vigyorodtam el.
-Mi is.-felelte kórusban a két fiú.Ezek szerint nem egyedül kell este kommandóznom ! Yeah!
-Ou srácok imádlak titeket!-visítoztam és a átöleltem a két fiút.
-Mi is szeretünk te zizi.-kócolta össze a hajam Márkó és a kis idill pillanat után rátértünk a lényegre. Az esti kommandóra.Tehát ez az egész csak akkor teljesíthető ha Lili nem lesz ott, éjszaka természetesen, nem ez lenne az első eset hogy nincs itt éjszaka tehát no problemo!A szipi -szupi hokitokimmal jelzek a két fiúnak hogy nincs itt Miss.Liba akkor bejönnek és feltúrjuk az egész szobát azért a szerencsétlen naplóért ... és fény derül mindenre. Addig is megkapom Márkó egyik deszkáját és együtt deszkázgatunk.
2013.12.29.vasárnap 22:00
Miss.Lilla eltűnt...nem láttuk még ma és így a takarodót 1 órával meghaladva sincs a láthatáron...van egy tippem hogy mit csinál...és még egy hogy kivel....na mindegy ebbe nem is akarok belegondolni.
Hamar előkaptam a hokitoki -m és szóltam a srácoknak hogy jöhetnek...
-Na hol lehet az a tetves napló?-sóhajtott Márkó , és gondterhelten körbenéztünk a szobába.
-A párnája alatt?-kérdeztem és már ugrottunk is , szétdúltuk az ágyát,de sehol semmi.
-Itt nincs, szekrény?Ruhák között?-találgattam tovább és azt is áttúrtuk de ott sem volt semmi...
-Én megnézem a szőnyeg alatt.-vont vállat Geri, mi Márkóval ráhagytuk...
-Hol tarthatja a naplóját?Te lány vagy jobban kéne tudnod!-csóválta a fejét Márkó.
-Komolyan úgy nézek ki mint aki naplót ír?!-kérdeztem felháborodva.
-Jogos, te egy fiús lány vagy!-ciccegett a fiú és beletúrt vörös hajába.Pfú...
-Ne most kezdjük el ezt megvitatni jó?Inkább ... keressük azt az átkozott naplót mielőtt Miss.Liba megjelenik.
-Remek ötlet.
Telihold van... a fény amit ennek köszönhetünk óvatosan kúszott végig a parkettán, és egyenesen az arcomat világította meg.Mélyen a teliholdba néztem, és eszembe jutott az éjszaka amikor eltévedtem az erdőben és azon silabizáltam hogy a hold tuti vágja hogy merre kéne mennem ... és további baromságok.
Vajon a hold azt is tudja hol van a napló? Hiszen mindent lát ... ő az éjszaka mindent látó baglya. Bárcsak megtudnám kérdezni... bárcsak segítene... na mindegy addig is muszáj lesz kezembe venni az irányítást.
Áttúrtam a fürdőszobát, a szennyest, mindent amit csak tudtam. Kerestem kutattam.... de a napló... sehol.
-Biztos hogy láttad Te azt a naplót?-érdeklődött Márkó
-Igen láttam!
-Nekem nem úgy tűnik...-suttogta én pedig morcosan néztem rá.
-Senki se kötelez hogy itt legyél keresem én Gerivel is ugye Geri?-néztem körbe a szobában és tekintetemmel a fiút kutattam.-Geri?
-Haha ennyit a spanodról.-röhögött ki Márkó.
-Hova lett??-kérdeztem aggódva.
-Ha jól látom az ágy alatt van.
-Mit csinálhat az ágy alatt?
-Nekem lenne pár tippem.-röhögött Márkó.
-Perverz.-suttogtam és lehajoltam a szőke fiúhoz aki az ágy alatt rejtőzött.-Mit csinálsz?
-Ja valami szőrös könyvet olvasgatok.-vonta meg a vállát és tovább eszegette a hamburgerét (?) .
-Add csak ide azt a szőrös könyvet!-kértem el a fiútól és igen tényleg az volt!-Hol találtad?
-Hát a szőnyeg alatt.A parkettában volt elrejtve.-ecsetelte Geri.
-Wow.Na most fény derül a lány sötét titkaira... azt mondom menjünk át hozzánk.-indult ki az ajtón Márkó és meg is indultunk a fiú szobája felé.Lehuppantam az egyik ágyra és elkezdtem olvasni
2013.12.20.vasárnap
A legjobb nap amit valaha átéltem... Bászti... a fiú ... ő kell nekem!
Ma reggel láttam és pár percig összefonódott tekintetünk.Kíváncsi vagyok hogy csókol. Biztos Istenien!Meg kell tudnom!
...
Este bekopogtam az ajtaján. Egy szál farmerben nyitott ajtót,és húha. Durván kocka hasa volt, és kigyúrt karjai. A haja kesze kúszán állt...szőke....grr.
-Tudok valamiben segíteni?-kérdezte hanyagul és egy sármos mosolyt biggyesztett arcára.
-Tudnál.-feleltem és mellkasára tettem a kezem majd belöktem az ajtón. Hmm amúgy olyan szép hosszú vékony ujjaim vannak... lehetnék kézmodell... ez megjegyezendő dolog.
-És miben?-suttogta a fülembe... jól haladunk cica.Mélyen a szemébe néztem, és elmosolyodtam. Majd lekaptam. Igen erre várok napok óta! Az első csók vele. Édesebb bármelyiknél meg kell hagynom, eszméletlen jól csókol a srác, nem is tapasztaltam még ilyen jót.
Beletúrtam szőke hajába és....
-Te jó Isten!-pislogott Márkó, mivel ezek szerint Ő is olvasta.-Még egy ilyen ribancot....
-Azért tüzes kis csaj meg kell hagyni .-röhögött Geri , mi pedig Márkóval szúrósan néztünk rá.
A napló végébe lapoztam ahol két levelet találtam.Óvatosan kibontottam az egyiket.
Kedves Lilla!
Figyelemre méltó akaratod és szilárdságod van.Gondolom minden amit a fejedbe veszel azt el is éred. Különleges vagy...egy igazi gyémánt.Ritka az ilyen, látsz minket. Hallasz... érzel... és könnyű szerrel ki is tudsz minket használni. Én pedig tartozom neked, cselédeddé váltam, de mondd biztos vagy benne hogy ezt akarod? Egy vámpír és a mágia.
Furcsa lehet egy magam fajta szájából de nem akarom hogy erőd rosszra használd fel, de tudod mit? Megadom neked amit kérsz a következő teliholdkor találkozzunk az erdőben!
Üdv.:Hű szolgád
-Ez mi a szar?-förmedt el hirtelen a két fiú.
-Hát nekem kell tudjam?-néztem rájuk furán.-Na nézzük a másikat.
Szerelmemnek!
-Pfú ez valami nyálas szar lesz meg se nézem.-ment el Márkó.
-Én se.-fintorogtam és Geri is inkább visszatette a levelet a borítékba.-Hát nem lettünk sokkal okosabbak.-sóhajtottam és letettem a naplót magam mellé.
-Semmivel nem lettünk jóformán okosabbak.-húzta a száját Márkó.-Azaz ha tudnánk hogy ki a fene Lilla hű szolgája...aki a levelet írta.
-Hát nem egyértelmű hogy egy démon?-nézett ránk Geri, és jogos.
-Hogy lenne egy démon hű szolgája egy vámpírnak?Gondolkozz már idióta!-förmedt rá a fiúra Márkó.
-Nem...nem mondd hülyeséget. Ha egy magamfajta segít egy démonon, akkor az a szolgája lesz. Ezek szerint Lilla kihasználja ezt a lehetőséget, és a démontól szerzett ilyen erőket.-gondolkoztam.
-Méghozzá nem egy kis kaszás lehet az a démon...hanem valami magasabb rangú.-fejtette tovább a gondolat menetet Márkó.
-Neked is vannak ilyen szolgáid?-nézett rám Geri.
-Vannak.
-És milyenek?-érdeklődött Márkó is...
Én pedig félig sírva ... félig nevetve elregéltem nekik hogy áh az egyik egy sima kis kaszás, a másik meg csak a világ leghatalmasabbja aki éppenséggel rám vadászik.
-Ezt még is hogy érted? -dadogtam rémülten és félénken pillantottam Lilire.
-Istenem, olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás! - hunyta le a szemét a lány.-Na jó kezdjük az elején csillagvirág. Te egy vámpír vagy, aki át változtattak. Én is egy vámpír vagyok akit átváltoztattak. Capise?
-Tehát azt mondod hogy minden átváltoztatott vámpír érzi a démonok szellemét?- ráncoltam össze a homlokom... akkor nem is vagyok annyira különleges.
-Nem csak azok érzik, akiknek átváltoztatásánál egy démon jelen volt.
-Ah logikus... -biccentettem és lefeküdtem az ágyra. Ezek szerint az átváltoztatásomkor jelen volt egy démon... hű ... és most ezzel mit kezdjek?
-Hogy mit kezdj vele? Ouh nagyon sok mindent tudsz vele kezdeni Réka. Gondolkozz !-nevetett rám Lilla és kivonult a szobából. Nekem pedig az járt a fejemben hogy mi a franc? Nem is mondtam ki hangosan... honnan tudta mit mondok? Jujjci ... ez ijesztő! Rögtön berohantam Márkóék szobájába akik meglepetten pislogtak rám.
-Réka ?-nézett rám Márkó és aggódva szaladt hozzám, ,majd szorosan átölelt. -Meg vagy?
-Ja élek és virulok...csak. -nyüszögtem és szépen tövéről hegyire elmeséltem a két fiúnak hogy mi történt.
Először érdeklődve és mosolyogva hallgatták aztán szép lassan eltorzult az arcuk. Pár perc néma csönd következett , és először Geri szólalt meg.
-Ki az a Lilla ? - kérdezte halkan és erről az a nap jutott eszembe mikor egy halott állatot találtam a szobámban. Akkor is folyton azt kérdezgette hogy ki az a Réka, aztán szép lassan rájött hogy szerény személyem lenne az.
-A szobatársam.-mosolyogtam rá kedvesen miközben Márkó a falat fejelgette. Nos igen ez az ő személyes reakciója volt. Olyan tipikus márkós.
-Értem...tehát... Te kajak látod a démonok szellemét?-faggatózott tovább Geri és felcsillant a szeme, kis gyerek még... 16 éves nem is várok el mást tőle. Igaz hogy 16 még is akkora mint Márkó, ami azért érdekes szerintem.
-Igen kajak látom őket...
-Az nem lehet hogy ez a képesség dolog összefügg azzal hogy Lilla a gondolataidba látott?-tette fel a kérdést Márkó.
-Az biztos hogy összefügg , de hogyan?-sóhajtottam és fáradtan terültem el az egyik fiú ágyán, nem tudom kién.
-Én már régóta sejtem hogy Lillának vannak sötét kapcsolatai.-húzta résnyire a szemét Geri.
-Azt hogy? Az előbb még azt se tudtad hogy ki az a Lilla.-röhögtem el magam.
-Olyan sok Lilla van, nem tudtam melyikről beszélsz.-mentegetőzött a fiú. Na ez jogos.
-Na mindegy, a lényeg hogy ki kéne találni hogy ezt hogy csinálta.-mondtam és segélykérően Márkóra pislogtam.
-Lilla nem ír véletlenségből valami naplót?-kérdezte.
-Hát persze a napló... de van egy szőrös rózsaszín kis könyvbe amibe este írogatott. Gondolom az az.
-Meg kéne szerezni....-suttogta elgondolkodva.
-Hát idáig én is eljutottam, de hogy? Azt se tudom hol tartja.-ráztam a fejem akár egy pulikutya, ha megszereznénk a naplót...megbizonyosodhatnék afelől is hogy Szöszike -e a ribi pasija.
Meg kell szereznem azt a szőrös naplót!
-Éjszakai kommandó?-sóhajtott Márkó.
-Ti is...?-vigyorodtam el.
-Mi is.-felelte kórusban a két fiú.Ezek szerint nem egyedül kell este kommandóznom ! Yeah!
-Ou srácok imádlak titeket!-visítoztam és a átöleltem a két fiút.
-Mi is szeretünk te zizi.-kócolta össze a hajam Márkó és a kis idill pillanat után rátértünk a lényegre. Az esti kommandóra.Tehát ez az egész csak akkor teljesíthető ha Lili nem lesz ott, éjszaka természetesen, nem ez lenne az első eset hogy nincs itt éjszaka tehát no problemo!A szipi -szupi hokitokimmal jelzek a két fiúnak hogy nincs itt Miss.Liba akkor bejönnek és feltúrjuk az egész szobát azért a szerencsétlen naplóért ... és fény derül mindenre. Addig is megkapom Márkó egyik deszkáját és együtt deszkázgatunk.
2013.12.29.vasárnap 22:00
Miss.Lilla eltűnt...nem láttuk még ma és így a takarodót 1 órával meghaladva sincs a láthatáron...van egy tippem hogy mit csinál...és még egy hogy kivel....na mindegy ebbe nem is akarok belegondolni.
Hamar előkaptam a hokitoki -m és szóltam a srácoknak hogy jöhetnek...
-Na hol lehet az a tetves napló?-sóhajtott Márkó , és gondterhelten körbenéztünk a szobába.
-A párnája alatt?-kérdeztem és már ugrottunk is , szétdúltuk az ágyát,de sehol semmi.
-Itt nincs, szekrény?Ruhák között?-találgattam tovább és azt is áttúrtuk de ott sem volt semmi...
-Én megnézem a szőnyeg alatt.-vont vállat Geri, mi Márkóval ráhagytuk...
-Hol tarthatja a naplóját?Te lány vagy jobban kéne tudnod!-csóválta a fejét Márkó.
-Komolyan úgy nézek ki mint aki naplót ír?!-kérdeztem felháborodva.
-Jogos, te egy fiús lány vagy!-ciccegett a fiú és beletúrt vörös hajába.Pfú...
-Ne most kezdjük el ezt megvitatni jó?Inkább ... keressük azt az átkozott naplót mielőtt Miss.Liba megjelenik.
-Remek ötlet.
Telihold van... a fény amit ennek köszönhetünk óvatosan kúszott végig a parkettán, és egyenesen az arcomat világította meg.Mélyen a teliholdba néztem, és eszembe jutott az éjszaka amikor eltévedtem az erdőben és azon silabizáltam hogy a hold tuti vágja hogy merre kéne mennem ... és további baromságok.
Vajon a hold azt is tudja hol van a napló? Hiszen mindent lát ... ő az éjszaka mindent látó baglya. Bárcsak megtudnám kérdezni... bárcsak segítene... na mindegy addig is muszáj lesz kezembe venni az irányítást.
Áttúrtam a fürdőszobát, a szennyest, mindent amit csak tudtam. Kerestem kutattam.... de a napló... sehol.
-Biztos hogy láttad Te azt a naplót?-érdeklődött Márkó
-Igen láttam!
-Nekem nem úgy tűnik...-suttogta én pedig morcosan néztem rá.
-Senki se kötelez hogy itt legyél keresem én Gerivel is ugye Geri?-néztem körbe a szobában és tekintetemmel a fiút kutattam.-Geri?
-Haha ennyit a spanodról.-röhögött ki Márkó.
-Hova lett??-kérdeztem aggódva.
-Ha jól látom az ágy alatt van.
-Mit csinálhat az ágy alatt?
-Nekem lenne pár tippem.-röhögött Márkó.
-Perverz.-suttogtam és lehajoltam a szőke fiúhoz aki az ágy alatt rejtőzött.-Mit csinálsz?
-Ja valami szőrös könyvet olvasgatok.-vonta meg a vállát és tovább eszegette a hamburgerét (?) .
-Add csak ide azt a szőrös könyvet!-kértem el a fiútól és igen tényleg az volt!-Hol találtad?
-Hát a szőnyeg alatt.A parkettában volt elrejtve.-ecsetelte Geri.
-Wow.Na most fény derül a lány sötét titkaira... azt mondom menjünk át hozzánk.-indult ki az ajtón Márkó és meg is indultunk a fiú szobája felé.Lehuppantam az egyik ágyra és elkezdtem olvasni
2013.12.20.vasárnap
A legjobb nap amit valaha átéltem... Bászti... a fiú ... ő kell nekem!
Ma reggel láttam és pár percig összefonódott tekintetünk.Kíváncsi vagyok hogy csókol. Biztos Istenien!Meg kell tudnom!
...
Este bekopogtam az ajtaján. Egy szál farmerben nyitott ajtót,és húha. Durván kocka hasa volt, és kigyúrt karjai. A haja kesze kúszán állt...szőke....grr.
-Tudok valamiben segíteni?-kérdezte hanyagul és egy sármos mosolyt biggyesztett arcára.
-Tudnál.-feleltem és mellkasára tettem a kezem majd belöktem az ajtón. Hmm amúgy olyan szép hosszú vékony ujjaim vannak... lehetnék kézmodell... ez megjegyezendő dolog.
-És miben?-suttogta a fülembe... jól haladunk cica.Mélyen a szemébe néztem, és elmosolyodtam. Majd lekaptam. Igen erre várok napok óta! Az első csók vele. Édesebb bármelyiknél meg kell hagynom, eszméletlen jól csókol a srác, nem is tapasztaltam még ilyen jót.
Beletúrtam szőke hajába és....
-Te jó Isten!-pislogott Márkó, mivel ezek szerint Ő is olvasta.-Még egy ilyen ribancot....
-Azért tüzes kis csaj meg kell hagyni .-röhögött Geri , mi pedig Márkóval szúrósan néztünk rá.
A napló végébe lapoztam ahol két levelet találtam.Óvatosan kibontottam az egyiket.
Kedves Lilla!
Figyelemre méltó akaratod és szilárdságod van.Gondolom minden amit a fejedbe veszel azt el is éred. Különleges vagy...egy igazi gyémánt.Ritka az ilyen, látsz minket. Hallasz... érzel... és könnyű szerrel ki is tudsz minket használni. Én pedig tartozom neked, cselédeddé váltam, de mondd biztos vagy benne hogy ezt akarod? Egy vámpír és a mágia.
Furcsa lehet egy magam fajta szájából de nem akarom hogy erőd rosszra használd fel, de tudod mit? Megadom neked amit kérsz a következő teliholdkor találkozzunk az erdőben!
Üdv.:Hű szolgád
-Ez mi a szar?-förmedt el hirtelen a két fiú.
-Hát nekem kell tudjam?-néztem rájuk furán.-Na nézzük a másikat.
Szerelmemnek!
-Pfú ez valami nyálas szar lesz meg se nézem.-ment el Márkó.
-Én se.-fintorogtam és Geri is inkább visszatette a levelet a borítékba.-Hát nem lettünk sokkal okosabbak.-sóhajtottam és letettem a naplót magam mellé.
-Semmivel nem lettünk jóformán okosabbak.-húzta a száját Márkó.-Azaz ha tudnánk hogy ki a fene Lilla hű szolgája...aki a levelet írta.
-Hát nem egyértelmű hogy egy démon?-nézett ránk Geri, és jogos.
-Hogy lenne egy démon hű szolgája egy vámpírnak?Gondolkozz már idióta!-förmedt rá a fiúra Márkó.
-Nem...nem mondd hülyeséget. Ha egy magamfajta segít egy démonon, akkor az a szolgája lesz. Ezek szerint Lilla kihasználja ezt a lehetőséget, és a démontól szerzett ilyen erőket.-gondolkoztam.
-Méghozzá nem egy kis kaszás lehet az a démon...hanem valami magasabb rangú.-fejtette tovább a gondolat menetet Márkó.
-Neked is vannak ilyen szolgáid?-nézett rám Geri.
-Vannak.
-És milyenek?-érdeklődött Márkó is...
Én pedig félig sírva ... félig nevetve elregéltem nekik hogy áh az egyik egy sima kis kaszás, a másik meg csak a világ leghatalmasabbja aki éppenséggel rám vadászik.
2014. május 4., vasárnap
M Á S
2013.12.28.szombat 22:00
-Az ablakon keresztül megyünk.-mondta a tervet Márkó miközben hátára vette katona mintás hátizsákát.
Remek!Már csak ez hiányzott este tízkor , egy jó kis bungee jumping...kötél nélkül. Nos drága adrenalin haverom most kiélheti magát. Hatalmas sóhajtással közelítettem meg az ablakot. Be kell vallanom kicsit félek.
Márkó ugrott ki elsőnek, ő simán vette a zuhanást, egy darabig láttuk csak repülő testét, aztán elnyelte a sötétség. De gondolom nem elsőnek csinálják, és nem halt meg... azaz egy vámpír nem halhat meg ch!Kimásztam az ablakba,és letekintettem a mélybe. Nem kellett volna, a lábam földbegyökerezett a látványtól.Idegesen szisszentem fel.
-Menni fog?-kérdezte Geri aggódó tekintettel.
-Há-át peerszee!-dadogtam kétségbe esetten és még egyszer utoljára farkas szemet néztem a sötéttel. Menni fog!Lehunytam a szemem és már le is vetettem magam a mélybe. A szél felkapta a hajam én pedig halálos iramban közeledtem a föld felé.A karjaim szét tártam és szabadesési pózt alkottam.Megpróbáltam visszatartani a sikolyt, ami rémületem jele volt.
Inkább csak lehunytam a szemem és vártam a becsapódást,miközben egy kellemes dallam járta át a fejem.
Már érzem közeledik a talaj, én pedig szétloccsanok mint az aszfalthoz vert tojás. Itt a vég!
Ám az acél kemény talaj helyett erős karok fogadtak.Szemeim lassan kinyitottam és Márkót pillantottam meg.
-Jajj te lány.-kuncogott és óvatosan letett a földre.Hamarosan Geri is megérkezett mellénk.
-Na szerintem az lesz a legjobb ha most felülsz a hátamra.-jelentette ki Márkó.
-Miért?-kerekedtek el a szemeim hirtelen.
-Felőlem jöhetsz a saját kis csinos lábaidon, de nagyon lefogysz maradni mellettünk, aztán téged ismerve még jól el is tévedsz.-nevetett fel harsányan a fiú. Jogos...a vörös átpasszolta a táskát Gerinek így akadály nélkül felpattantam a fiú hátára, és már el is indultunk.
Egy hatalmas széllöket vágott arcon miközben suhantunk a végtelenbe, mivel nem nagyon volt kellemes ez a hatalmas szél az arcomban ezért lehajtottam a fejem és hozzábújtam Márkó kapucnijához.Már is jobb a helyzet.
Igaz végig attól féltem hogy a fiú megbotlik és mind a ketten elnyalunk,féltem még a megállástól, hogy előre esek ha hirtelen fékez. Ijesztő volt ennyivel futkosni éjszaka, de még is milyen izgalmas!Másodpercek alatt az erdőhöz értünk, ott aztán Márkó ledobott a hátáról, én pedig ügyesen a talpamra estem.
-Zsír. Hannáék itt lesznek?-kérdezte a fiú Geritől.
-Nem ők most nem jöttek...-motyogta a másik fiú.
-Öhm...nem igazán tudom miről dumáltok, de akkor most mi lesz?-érdeklődtem a két sráctól,akik vállat vonva összenéztek.
-Esti túra?-vigyorgott Márkó és átölelte a vállam.-Te Réka!
-Igen?
-Tökre olyan vagy mintha a húgom lennél! -jelentette ki nevetve és összeborzolta a hajam, nem tudom ennek mi értelme volt, de se baj, ő dolga.
-Hát ez...remek.-igazítottam meg a hajam amit a fiú sikeresen elrontott.Elindultunk a nagy sötétségben lévő az átlagnál feketébb folt felé. A telihold "rásütött" az arcomra,így elég falfehér beütésem lehetett nem mintha nem az lenne alapból. Icipici hó ropogott a lábam alatt, de nem fáztam, pedig hideg szél simította végig az arcom. Ez a vámpírok egyik remek szokása, nem fáznak, persze mindenhol van egy határ, de ezt a kis mínusz 4-5 fokot meg sem érzem.
Hamarosan megpillantottam pár fát,amelyekre szintén rásütött a hold,így kicsit kiemelve henger alakjuk.Kicsit féltem, főleg a remetés sztori után...
-Olyan unalmasnak hangzik ez a túrázás.-szólalt meg mögülem Geri,és ott a pont. Mily unalmas már sétálgatni az erdőben...éjszaka... a sötétben...a varázsvilágban...nem túl izgi...
-Ja...ki kéne találni valami poénosat!-helyeseltem.
-Csönd legyen törpék, van nálam sör!-rázta a fejét Márkó és átvette a táskáját Geritől.
-Hohó!Én nem akarok lerészegedni.-tiltakoztam de a vörös mosolyogva kezembe nyomott egy dobozzal.
-Nyugi, egy doboz még nem a világ vége.-vigyorgott rám kedvesen,majd a másik fiúnak is dobott egy dobozzal.Húha...nem vagyok az a tipikus alkohol felé hajló emberke, de hát 18 éves vagyok gyerekek!Ideje élni!Igyuk magunk részegre, aztán dőljünk ki egy erdő közepén, mert igen az a raj!
Hatalmas vigyorral a képemen kibontottam a sörös dobozt,és el is kezdtem bele kortyolgatni.
A szám hirtelen megtelt keserű, ízzel de a mosolyt ezt se hervasztotta le arcomról, csak szép nőiesen kortyolgattam tovább. Azt hiszem ez a nőiesség a harmadik doboznál tűnt el.
Őszintén szólva nem emlékszem rá miket mondtam, miket tettem, csak egy bizonyos pillanatra emlékszem.
00:00
Hangok a fejemben, emlékek a szívemben.
-Mi a franc ez?-sipítozok miközben a fülemre tapasztom a kezem, a két fiú összenézett.
-Sör.-vágta rá Geri unottan, nem nagyon nézte jó szemmel sörözgetésem Márkóval.
Nemtörődöm módra megráztam a fejem és térdre rogytam. A hangok.....
Réka....Réka....Réka...Segíts!....Segíts!!!
-Hagyj békén!-üvöltöttem torkom szakadtából és összegömbölyödtem az egyik tölgy gyökerei között.
Szükségünk van rád!...Réka!...Réka!!...Segíts!
-Nem segítek!!Menj innen!-sikítoztam tovább és végre kinyitottam a szemem, mellettem egy nagy fekete Harry Potter dementor szerű cucc volt... a franc még egy kaszás!
-Menj innen!-ragadtam meg magam mellől egy botot és a lény felé vágtam.-Menj már a francba!-üvöltöttem és erre a lény eltűnt.Zihálva dőltem neki a fának...mikor is....
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!-sikítottam de úgy még soha,a kaszás megakart szállni,de valaki elrántott a kaszás elől.
2013.12.29.vasárnap 10:00
Egy kórházi ágyban ébredtem, a napsugarai szinte tökéletesen törtek meg az ablakon és vetődtek a hófehér padlóra. A fénycsík egészen az ágyamig kúszott. Kicsit furcsa volt számomra kinyitni a szemem, kis híján ki is égett a szemem a nagy világosságnak köszönhetően.Erőtlenül felültem az ágyban, majd körbenéztem.Senki sehol.Kimásztam az ágyból és kibicegtem a hatalma kétszárnyas ajtón aztán nagyjából bemértem hol vagyok, na igen valami gyengélkedő lehet.
-A fene...-szisszenek fel. Vajon ez most a gimi területe vagy valami városi kórház?Kéne keresnem egy embert...vagy bármilyen más élőlényt.
Csendesen lépkedek a folyosón és rájövök hogy ez az iskola területe.Ahhoz képest hogy már hét ágra süt a nap, egy lényt se látok a folyosón.Megindulok a szobám felé ahol már megjelenik pár ember,kik aggódva mérnek végig.Hamarosan Lilit pillantom meg,és ahogy meglát engem odaszalad hozzám.
-Jajj Réka!Úgy aggódtam érted!Gyere felsegítelek a szobádba!-ragadja meg a karom hősiesen, mondjuk szerintem eléggé látszódott hogy csak színlel , de a többieknek fel se tűnt.
-Mi a mennykőt csinálsz?-suttogom a lány fülébe.
-Védem a rangom!-motyogja vissza durcásan, majd szó szerint felrángatott a szobánkba majd az ágyra lökött mint egy rongybabát.
-Mi az hogy véded a rangod?!Mi történt egyáltalán velem?!
Lili hangos kacajba kezdett, tűsarkút viselt és olyan feszes nadrágot hogy csodálkoztam hogy még nem szorította el a vérkeringését.A szőke hosszú haját copfa fogta, úgy nézett ki mint egy élő barbie baba.
-Kis csillagom, hát nem emlékszel?Rossz kislány módjára kiszöktél a huligán haverjaiddal aztán fene tudja mi történt veled.Még jó hogy követtelek titeket mert a két balga barátod nem igen tudott volna rajtad segíteni.-ecseteli a lány. Igen rémlik valami, az éjszaka kimentünk Márkóval és Gerivel az erdőbe, sörözgettünk picit, aztán jöttek a démonok...aha!Már megvan egy kaszás segítségért rimánkodott tőlem, aztán mikor megtagadtam azt megakart ölni, csak valaki félre lökött....
-Várjunk csak... te löktél félre?
-Naná hogy én!Ha nem vagyok az a kaszás kinyír.Láttam a gondolatait.
-Azt mondod láttad a gondolatait...a kaszást is láttad?
-Mi van kicsi lány faggatózunk?Talán igen, talán nem.-vigyorgott és lehuppant velem szembe az ágyára.
-Kérlek Lilla, mondd el...én is láttam azt a démont...pedig már csak a lelke volt....
-A.a téves virágszál. A démonoknak nincs lelke. Amit láttál az nem más mint a szellemük,egy démon szelleme egész más mint egy emberé,vagy egy varázslényé.
-De Márkó és Geri nem látta őket, akkor hogy lehet hogy mi igen?-harapdáltam a szám rémülten, most fény derülhet egy régi titokra, mi vagyok pontosan én?És miért látom ezeket az izéket...?
Lili először összeráncolta homlokát majd beugrott hogy a két "huligán srácról" beszélek,Geri és Márkó fedőnéven.
-Mert más vagy.Nem tűnt még fel?
-Az ablakon keresztül megyünk.-mondta a tervet Márkó miközben hátára vette katona mintás hátizsákát.
Remek!Már csak ez hiányzott este tízkor , egy jó kis bungee jumping...kötél nélkül. Nos drága adrenalin haverom most kiélheti magát. Hatalmas sóhajtással közelítettem meg az ablakot. Be kell vallanom kicsit félek.
Márkó ugrott ki elsőnek, ő simán vette a zuhanást, egy darabig láttuk csak repülő testét, aztán elnyelte a sötétség. De gondolom nem elsőnek csinálják, és nem halt meg... azaz egy vámpír nem halhat meg ch!Kimásztam az ablakba,és letekintettem a mélybe. Nem kellett volna, a lábam földbegyökerezett a látványtól.Idegesen szisszentem fel.
-Menni fog?-kérdezte Geri aggódó tekintettel.
-Há-át peerszee!-dadogtam kétségbe esetten és még egyszer utoljára farkas szemet néztem a sötéttel. Menni fog!Lehunytam a szemem és már le is vetettem magam a mélybe. A szél felkapta a hajam én pedig halálos iramban közeledtem a föld felé.A karjaim szét tártam és szabadesési pózt alkottam.Megpróbáltam visszatartani a sikolyt, ami rémületem jele volt.
Inkább csak lehunytam a szemem és vártam a becsapódást,miközben egy kellemes dallam járta át a fejem.
Már érzem közeledik a talaj, én pedig szétloccsanok mint az aszfalthoz vert tojás. Itt a vég!
Ám az acél kemény talaj helyett erős karok fogadtak.Szemeim lassan kinyitottam és Márkót pillantottam meg.
-Jajj te lány.-kuncogott és óvatosan letett a földre.Hamarosan Geri is megérkezett mellénk.
-Na szerintem az lesz a legjobb ha most felülsz a hátamra.-jelentette ki Márkó.
-Miért?-kerekedtek el a szemeim hirtelen.
-Felőlem jöhetsz a saját kis csinos lábaidon, de nagyon lefogysz maradni mellettünk, aztán téged ismerve még jól el is tévedsz.-nevetett fel harsányan a fiú. Jogos...a vörös átpasszolta a táskát Gerinek így akadály nélkül felpattantam a fiú hátára, és már el is indultunk.
Egy hatalmas széllöket vágott arcon miközben suhantunk a végtelenbe, mivel nem nagyon volt kellemes ez a hatalmas szél az arcomban ezért lehajtottam a fejem és hozzábújtam Márkó kapucnijához.Már is jobb a helyzet.
Igaz végig attól féltem hogy a fiú megbotlik és mind a ketten elnyalunk,féltem még a megállástól, hogy előre esek ha hirtelen fékez. Ijesztő volt ennyivel futkosni éjszaka, de még is milyen izgalmas!Másodpercek alatt az erdőhöz értünk, ott aztán Márkó ledobott a hátáról, én pedig ügyesen a talpamra estem.
-Zsír. Hannáék itt lesznek?-kérdezte a fiú Geritől.
-Nem ők most nem jöttek...-motyogta a másik fiú.
-Öhm...nem igazán tudom miről dumáltok, de akkor most mi lesz?-érdeklődtem a két sráctól,akik vállat vonva összenéztek.
-Esti túra?-vigyorgott Márkó és átölelte a vállam.-Te Réka!
-Igen?
-Tökre olyan vagy mintha a húgom lennél! -jelentette ki nevetve és összeborzolta a hajam, nem tudom ennek mi értelme volt, de se baj, ő dolga.
-Hát ez...remek.-igazítottam meg a hajam amit a fiú sikeresen elrontott.Elindultunk a nagy sötétségben lévő az átlagnál feketébb folt felé. A telihold "rásütött" az arcomra,így elég falfehér beütésem lehetett nem mintha nem az lenne alapból. Icipici hó ropogott a lábam alatt, de nem fáztam, pedig hideg szél simította végig az arcom. Ez a vámpírok egyik remek szokása, nem fáznak, persze mindenhol van egy határ, de ezt a kis mínusz 4-5 fokot meg sem érzem.
Hamarosan megpillantottam pár fát,amelyekre szintén rásütött a hold,így kicsit kiemelve henger alakjuk.Kicsit féltem, főleg a remetés sztori után...
-Olyan unalmasnak hangzik ez a túrázás.-szólalt meg mögülem Geri,és ott a pont. Mily unalmas már sétálgatni az erdőben...éjszaka... a sötétben...a varázsvilágban...nem túl izgi...
-Ja...ki kéne találni valami poénosat!-helyeseltem.
-Csönd legyen törpék, van nálam sör!-rázta a fejét Márkó és átvette a táskáját Geritől.
-Hohó!Én nem akarok lerészegedni.-tiltakoztam de a vörös mosolyogva kezembe nyomott egy dobozzal.
-Nyugi, egy doboz még nem a világ vége.-vigyorgott rám kedvesen,majd a másik fiúnak is dobott egy dobozzal.Húha...nem vagyok az a tipikus alkohol felé hajló emberke, de hát 18 éves vagyok gyerekek!Ideje élni!Igyuk magunk részegre, aztán dőljünk ki egy erdő közepén, mert igen az a raj!
Hatalmas vigyorral a képemen kibontottam a sörös dobozt,és el is kezdtem bele kortyolgatni.
A szám hirtelen megtelt keserű, ízzel de a mosolyt ezt se hervasztotta le arcomról, csak szép nőiesen kortyolgattam tovább. Azt hiszem ez a nőiesség a harmadik doboznál tűnt el.
Őszintén szólva nem emlékszem rá miket mondtam, miket tettem, csak egy bizonyos pillanatra emlékszem.
00:00
Hangok a fejemben, emlékek a szívemben.
-Mi a franc ez?-sipítozok miközben a fülemre tapasztom a kezem, a két fiú összenézett.
-Sör.-vágta rá Geri unottan, nem nagyon nézte jó szemmel sörözgetésem Márkóval.
Nemtörődöm módra megráztam a fejem és térdre rogytam. A hangok.....
Réka....Réka....Réka...Segíts!....Segíts!!!
-Hagyj békén!-üvöltöttem torkom szakadtából és összegömbölyödtem az egyik tölgy gyökerei között.
Szükségünk van rád!...Réka!...Réka!!...Segíts!
-Nem segítek!!Menj innen!-sikítoztam tovább és végre kinyitottam a szemem, mellettem egy nagy fekete Harry Potter dementor szerű cucc volt... a franc még egy kaszás!
-Menj innen!-ragadtam meg magam mellől egy botot és a lény felé vágtam.-Menj már a francba!-üvöltöttem és erre a lény eltűnt.Zihálva dőltem neki a fának...mikor is....
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!-sikítottam de úgy még soha,a kaszás megakart szállni,de valaki elrántott a kaszás elől.
2013.12.29.vasárnap 10:00
Egy kórházi ágyban ébredtem, a napsugarai szinte tökéletesen törtek meg az ablakon és vetődtek a hófehér padlóra. A fénycsík egészen az ágyamig kúszott. Kicsit furcsa volt számomra kinyitni a szemem, kis híján ki is égett a szemem a nagy világosságnak köszönhetően.Erőtlenül felültem az ágyban, majd körbenéztem.Senki sehol.Kimásztam az ágyból és kibicegtem a hatalma kétszárnyas ajtón aztán nagyjából bemértem hol vagyok, na igen valami gyengélkedő lehet.
-A fene...-szisszenek fel. Vajon ez most a gimi területe vagy valami városi kórház?Kéne keresnem egy embert...vagy bármilyen más élőlényt.
Csendesen lépkedek a folyosón és rájövök hogy ez az iskola területe.Ahhoz képest hogy már hét ágra süt a nap, egy lényt se látok a folyosón.Megindulok a szobám felé ahol már megjelenik pár ember,kik aggódva mérnek végig.Hamarosan Lilit pillantom meg,és ahogy meglát engem odaszalad hozzám.
-Jajj Réka!Úgy aggódtam érted!Gyere felsegítelek a szobádba!-ragadja meg a karom hősiesen, mondjuk szerintem eléggé látszódott hogy csak színlel , de a többieknek fel se tűnt.
-Mi a mennykőt csinálsz?-suttogom a lány fülébe.
-Védem a rangom!-motyogja vissza durcásan, majd szó szerint felrángatott a szobánkba majd az ágyra lökött mint egy rongybabát.
-Mi az hogy véded a rangod?!Mi történt egyáltalán velem?!
Lili hangos kacajba kezdett, tűsarkút viselt és olyan feszes nadrágot hogy csodálkoztam hogy még nem szorította el a vérkeringését.A szőke hosszú haját copfa fogta, úgy nézett ki mint egy élő barbie baba.
-Kis csillagom, hát nem emlékszel?Rossz kislány módjára kiszöktél a huligán haverjaiddal aztán fene tudja mi történt veled.Még jó hogy követtelek titeket mert a két balga barátod nem igen tudott volna rajtad segíteni.-ecseteli a lány. Igen rémlik valami, az éjszaka kimentünk Márkóval és Gerivel az erdőbe, sörözgettünk picit, aztán jöttek a démonok...aha!Már megvan egy kaszás segítségért rimánkodott tőlem, aztán mikor megtagadtam azt megakart ölni, csak valaki félre lökött....
-Várjunk csak... te löktél félre?
-Naná hogy én!Ha nem vagyok az a kaszás kinyír.Láttam a gondolatait.
-Azt mondod láttad a gondolatait...a kaszást is láttad?
-Mi van kicsi lány faggatózunk?Talán igen, talán nem.-vigyorgott és lehuppant velem szembe az ágyára.
-Kérlek Lilla, mondd el...én is láttam azt a démont...pedig már csak a lelke volt....
-A.a téves virágszál. A démonoknak nincs lelke. Amit láttál az nem más mint a szellemük,egy démon szelleme egész más mint egy emberé,vagy egy varázslényé.
-De Márkó és Geri nem látta őket, akkor hogy lehet hogy mi igen?-harapdáltam a szám rémülten, most fény derülhet egy régi titokra, mi vagyok pontosan én?És miért látom ezeket az izéket...?
Lili először összeráncolta homlokát majd beugrott hogy a két "huligán srácról" beszélek,Geri és Márkó fedőnéven.
-Mert más vagy.Nem tűnt még fel?
2014. május 1., csütörtök
A titkos fiú
2013.12.28.szombat 14:20
-Nincs kedved velünk jönni? Ma este zúzunk az erdőbe bulizunk!-röhögött Márkó és végig futtatta ujjait vörös haján. Izgalmasnak hangzik a dolog, de nem ismerem a fiú melletti tagokat... biztonságos ez? Ouh kit érdekel?!
-Naná! Mikor, hol hogy?-érdeklődtem és odaadtam Márkónak a deszkáját,majd megtárgyaltuk hogy mi lesz, kiszökünk! Ez annyira állat!Az éjszaka közepén, pár tini, és egy remete lakta erdő. Ígéretesnek hangzik az éjszaka.
Hamarosan szétoszlott a társaság, egy embert se ismertem közülük. Egyedül Márkót, meg az ő szobatársát.
-Hey!Réka!-kiáltott utánam valaki, mikor megfordultam, a vöröske szobatársát pillantottam meg.A fiú úgy futott utánam, mint ahogy én szoktam a busz után.- Tegnap be se tudtam mutatkozni rendesen.-állt meg előttem a fiú.-A nevem Balogh Geri. 16 vagyok.-mosolygott rám és kezet nyújtott.
-Németh Réka, 18 vagyok.-fogok kezet a fiúval, és vigyorogva nézek bele tiszta kék szemeibe. Basszus. Nagyon szép szemei vannak.
-Örülök hogy megismerhettelek.Van valami terved mára?-kérdezte , én pedig megráztam a fejem.
-Semmi. Ki vagyok paterolva a szobámból takarodóig addig meg el kósza-faszálok itt.
-Értem, nincs kedved deszkázni?
-Bocsi, de szerintem én most megyek...-húztam el a szám, és már el is szaladtam a könyvtár felé.
Remélem helyesen döntöttem, hiszen ez valami randi szerűségnek hangzott, nekem pedig van barátom.Tényleg fel kéne hívni őket! Előkaptam a csodálatos, hiperszuper, új okos telefonom és már tárcsáztam is Nikit.
-Halló?-szólt bele egy hang, nem másé volt ez a hang mint Nikié!
-Szia Niki!Réka vagyok!-visítottam bele a telefonba.
-Szia Rékuci, figyelj van itt egy felügyelő... és nem szabad telefonozni,el is kobozta az egyik telóm... tehát leteszem, de írok levelet!Oké?
-Rendben...-szontyolodtam el.-És Kevin??
-Öh...mi van vele?
-Úgy volt hogy jönni fog.....
-Ja értem, nos én most leteszem szia!-nyomta ki a lány a telefont. Mi volt ez?? Mi történhetett???Uh bárcsak meglenne Kevin száma... de várjunk csak!Benié meg van!Nagy gyorsasággal beszaladtam a könyvtárba,lehuppantam a sarokba, és remegve tartottam fülemhez a telefont.
Kérlek Beni vedd fel! Vedd már fel...
A telefon kisípolt én pedig zokogva terültem el a földön.
Nem mintha olyan hatalmas szerelem dúlt volna köztünk, egyszerűen csak... hab a tortán ügy ez az egész Kevines dolog...meg azért csak hiányzik az a szőke feje.A kedves szavai, minden egyes mosolygós perc...
Istenem...minden tönkre ment...
Összegömbölyödtem a könyvtár koszos szőnyegén,miközben egyre több könnycsepp gördült végig falfehér arcomon. A sarokbiztonságot nyújtott számomra, és igyekeztem minél jobban hozzábújni.
Hajam nedvesen ragadt az arcomhoz,miközben egyre inkább csak rákezdtem a zokogásra. Sírtam...sírtam...egészen addig míg álomba nem sírtam magam, hüppögve lehunytam a szemem tudatomon kívül és fáradtan szenderültem mély csodaszép álomba.
19:40 körül
Óvatosan eszméltem fel álmomból, szét sírt szemem most mintha kicsit megkönnyebbült volna,furcsa kesernyés íz öntötte el az egész számat. Pfúj.
Remegő kezeimre támaszkodva felültem és kicsit elbóbiskoltam, de hamar erőt szedtem magamon és kábán megindultam a kijárat felé. Minden erőmet összeszedve lenyomtam a kilincset és mintha a mennyország kapuja nyúlt volna ki előttem olyan fény áradat fogadott engem. A szememnek szokatlan volt még ez az erős fény, ezért hunyorogva vonszoltam magam tovább, egyenesen a szobám felé. Hamarosan takarodó, és este nekem még találkozom van Márkóval,az erdőben.
Minden egyes lépés nagyon megterhelő volt számomra és remegő lábaim számára, de sikerült beérnem acélba, és azonnal be is estem a szobámnak ajtaján.
-Áh szia Réka!-húzzta el a száját Lili miközben a körmét festette.
-Szija.-krákogtam és ráugrottam az ágyamra.
-Hmm a kicsi lánynak összetörték a szívét?Mily' megható.-kuncogott a szőkeség és egy másodperc töredékére se vette le tekintetét a körmeiről.
-Nem törték össze a szívem. Csak fáradt vagyok.-fintorogtam és be kell hogy valljam sose ment a hazudozás.
-Persze, mintha érdekelne.-pattant fel a lány és bevonult a fürdőszobába. Remek, utána bemegyek és amint meghallom nőies horkolását kilopódzom Márkóékhoz.
Lilla röpke másfél órát töltött a fürdőben természetesen, én addig pedig bámultam a falat mint egy hülye. Baszti.... ismerős nekem ez a név, vagy becenév, vagy mi ez.
Nem lehet igaz! Itt van a nyelvem hegyén a szó, de nem bír eszembe jutni hogy mi is... Baszti...Baszti....Basztián?
A szemem elkerekedett és ijedtemben felugrottam. Pont ebben a pillanatban ért ki Miss.Pancsi királylány is a fürdőszobából.
A név ott visszhangzott a fejemben, nem tudtam tőle szabadulni. Egyszerűen nem akartam elhinni....meredten néztem a falat és töprengtem, biztos van más megfejtés is!
-Neked meg mi bajod?-nézett rám megvetően majd előkapott egy szőrös rózsaszín könyvet (?) és nőiesen lehuppant az ágyára, haját törülközőbe bugyolálta , és egy halvány lila köntöst viselt.
-Semmi, csak meglepett hogy itt látlak, azt hittem belefulladtál a vízbe.-vágtam rá a frappáns választ.
-Zuhanyoztam paraszt...-motyogta a lány és elkezdett írni a szőrös könyvbe.
-Mit írsz?Várjunk csak... te tudsz írni?-néztem rá tetetett meglepettséggel.
-Semmi közöd hozzá, inkább menjél fürödj le te is, mert büdösebb vagy mint egy ázott kutya.-fintorgott és konkrétan elküldött a jó büdös fenébe. Előszedtem a pizsamám és be is vonultam a fürdőbe, ahol a pára tartalom akkora volt kb. mint egy esőerdőben. Remek. Beálltam a zuhany alá és miközben a hideg víz megváltásként érintette bőröm elkezdtem gondolkozni.
Baszti...Basztián...Szebasztián....
Szent tehén ... meglepő hogy szöszi lovagunk pont ezzel a libával áll le. Jó oké, bevallom , helyes kölyök Szebi, de azért ez sok! Nagyon sok!Nem néztem ki belőle hogy leáll ilyen lányokkal...
Hosszasan lehunytam a szemem hogy megemésszem a dolgokat...
Az a szőrös izzé könyv, minden bizonnyal egy napló. Azaz nehéz elképzelni a lányról hogy házit írjon tehát...
MEG KELL SZEREZNEM AZT A NAPLÓT!
A kérdés már csak az hogy hogyan?
21:22 körül
Drága szobatársam már vagy 10 perce olyan hangosan horkol, hogy kezd olyan érzésem lenni hogy egy dzsungelben vagyok mivel kb ott vannak ilyen förtelmes hangok. Azt hiszem itt az idő...
Egy kockás hosszú pizsama nadrágot, és egy fiú pólót viseltem amit még Alextől kaptam elválásunk előtt. (Először azt hittem valami hajszépítő csodaszert ad nekem búcsúzóul, de most be kell érnem a pólójával)
Plusz még az elhagyhatatlan plüss zokni díszelgett a lábamon. Halkan belebújtam bakancsomba,és még be se kötöttem úgy osontam át Márkóék szobájába.
Csak le ne bukjunk...
Márkó nyitott ajtót , vörös haja kócosan állt összevissza, és egy hatalmas vigyorral ajándékozott meg.
-Mehetünk?-suttogta és szinte már csak a szájáról olvastam le mit mondd.
-Mehetünk.-feleltem és lazán félmosolyra húztam a szám.
A szobába érve fiú parfüm szag fogadott de nem foglalkoztam a dologgal túlzottan. Betűrtem gyorsan pizsama nadrágom a bakancsba és gyorsan be is kötöttem azt.
Hamar átjárt az adrenalin és már mehettünk is....
-Nincs kedved velünk jönni? Ma este zúzunk az erdőbe bulizunk!-röhögött Márkó és végig futtatta ujjait vörös haján. Izgalmasnak hangzik a dolog, de nem ismerem a fiú melletti tagokat... biztonságos ez? Ouh kit érdekel?!
-Naná! Mikor, hol hogy?-érdeklődtem és odaadtam Márkónak a deszkáját,majd megtárgyaltuk hogy mi lesz, kiszökünk! Ez annyira állat!Az éjszaka közepén, pár tini, és egy remete lakta erdő. Ígéretesnek hangzik az éjszaka.
Hamarosan szétoszlott a társaság, egy embert se ismertem közülük. Egyedül Márkót, meg az ő szobatársát.
-Hey!Réka!-kiáltott utánam valaki, mikor megfordultam, a vöröske szobatársát pillantottam meg.A fiú úgy futott utánam, mint ahogy én szoktam a busz után.- Tegnap be se tudtam mutatkozni rendesen.-állt meg előttem a fiú.-A nevem Balogh Geri. 16 vagyok.-mosolygott rám és kezet nyújtott.
-Németh Réka, 18 vagyok.-fogok kezet a fiúval, és vigyorogva nézek bele tiszta kék szemeibe. Basszus. Nagyon szép szemei vannak.
-Örülök hogy megismerhettelek.Van valami terved mára?-kérdezte , én pedig megráztam a fejem.
-Semmi. Ki vagyok paterolva a szobámból takarodóig addig meg el kósza-faszálok itt.
-Értem, nincs kedved deszkázni?
-Bocsi, de szerintem én most megyek...-húztam el a szám, és már el is szaladtam a könyvtár felé.
Remélem helyesen döntöttem, hiszen ez valami randi szerűségnek hangzott, nekem pedig van barátom.Tényleg fel kéne hívni őket! Előkaptam a csodálatos, hiperszuper, új okos telefonom és már tárcsáztam is Nikit.
-Halló?-szólt bele egy hang, nem másé volt ez a hang mint Nikié!
-Szia Niki!Réka vagyok!-visítottam bele a telefonba.
-Szia Rékuci, figyelj van itt egy felügyelő... és nem szabad telefonozni,el is kobozta az egyik telóm... tehát leteszem, de írok levelet!Oké?
-Rendben...-szontyolodtam el.-És Kevin??
-Öh...mi van vele?
-Úgy volt hogy jönni fog.....
-Ja értem, nos én most leteszem szia!-nyomta ki a lány a telefont. Mi volt ez?? Mi történhetett???Uh bárcsak meglenne Kevin száma... de várjunk csak!Benié meg van!Nagy gyorsasággal beszaladtam a könyvtárba,lehuppantam a sarokba, és remegve tartottam fülemhez a telefont.
Kérlek Beni vedd fel! Vedd már fel...
A telefon kisípolt én pedig zokogva terültem el a földön.
Nem mintha olyan hatalmas szerelem dúlt volna köztünk, egyszerűen csak... hab a tortán ügy ez az egész Kevines dolog...meg azért csak hiányzik az a szőke feje.A kedves szavai, minden egyes mosolygós perc...
Istenem...minden tönkre ment...
Összegömbölyödtem a könyvtár koszos szőnyegén,miközben egyre több könnycsepp gördült végig falfehér arcomon. A sarokbiztonságot nyújtott számomra, és igyekeztem minél jobban hozzábújni.
Hajam nedvesen ragadt az arcomhoz,miközben egyre inkább csak rákezdtem a zokogásra. Sírtam...sírtam...egészen addig míg álomba nem sírtam magam, hüppögve lehunytam a szemem tudatomon kívül és fáradtan szenderültem mély csodaszép álomba.
19:40 körül
Óvatosan eszméltem fel álmomból, szét sírt szemem most mintha kicsit megkönnyebbült volna,furcsa kesernyés íz öntötte el az egész számat. Pfúj.
Remegő kezeimre támaszkodva felültem és kicsit elbóbiskoltam, de hamar erőt szedtem magamon és kábán megindultam a kijárat felé. Minden erőmet összeszedve lenyomtam a kilincset és mintha a mennyország kapuja nyúlt volna ki előttem olyan fény áradat fogadott engem. A szememnek szokatlan volt még ez az erős fény, ezért hunyorogva vonszoltam magam tovább, egyenesen a szobám felé. Hamarosan takarodó, és este nekem még találkozom van Márkóval,az erdőben.
Minden egyes lépés nagyon megterhelő volt számomra és remegő lábaim számára, de sikerült beérnem acélba, és azonnal be is estem a szobámnak ajtaján.
-Áh szia Réka!-húzzta el a száját Lili miközben a körmét festette.
-Szija.-krákogtam és ráugrottam az ágyamra.
-Hmm a kicsi lánynak összetörték a szívét?Mily' megható.-kuncogott a szőkeség és egy másodperc töredékére se vette le tekintetét a körmeiről.
-Nem törték össze a szívem. Csak fáradt vagyok.-fintorogtam és be kell hogy valljam sose ment a hazudozás.
-Persze, mintha érdekelne.-pattant fel a lány és bevonult a fürdőszobába. Remek, utána bemegyek és amint meghallom nőies horkolását kilopódzom Márkóékhoz.
Lilla röpke másfél órát töltött a fürdőben természetesen, én addig pedig bámultam a falat mint egy hülye. Baszti.... ismerős nekem ez a név, vagy becenév, vagy mi ez.
Nem lehet igaz! Itt van a nyelvem hegyén a szó, de nem bír eszembe jutni hogy mi is... Baszti...Baszti....Basztián?
A szemem elkerekedett és ijedtemben felugrottam. Pont ebben a pillanatban ért ki Miss.Pancsi királylány is a fürdőszobából.
A név ott visszhangzott a fejemben, nem tudtam tőle szabadulni. Egyszerűen nem akartam elhinni....meredten néztem a falat és töprengtem, biztos van más megfejtés is!
-Neked meg mi bajod?-nézett rám megvetően majd előkapott egy szőrös rózsaszín könyvet (?) és nőiesen lehuppant az ágyára, haját törülközőbe bugyolálta , és egy halvány lila köntöst viselt.
-Semmi, csak meglepett hogy itt látlak, azt hittem belefulladtál a vízbe.-vágtam rá a frappáns választ.
-Zuhanyoztam paraszt...-motyogta a lány és elkezdett írni a szőrös könyvbe.
-Mit írsz?Várjunk csak... te tudsz írni?-néztem rá tetetett meglepettséggel.
-Semmi közöd hozzá, inkább menjél fürödj le te is, mert büdösebb vagy mint egy ázott kutya.-fintorgott és konkrétan elküldött a jó büdös fenébe. Előszedtem a pizsamám és be is vonultam a fürdőbe, ahol a pára tartalom akkora volt kb. mint egy esőerdőben. Remek. Beálltam a zuhany alá és miközben a hideg víz megváltásként érintette bőröm elkezdtem gondolkozni.
Baszti...Basztián...Szebasztián....
Szent tehén ... meglepő hogy szöszi lovagunk pont ezzel a libával áll le. Jó oké, bevallom , helyes kölyök Szebi, de azért ez sok! Nagyon sok!Nem néztem ki belőle hogy leáll ilyen lányokkal...
Hosszasan lehunytam a szemem hogy megemésszem a dolgokat...
Az a szőrös izzé könyv, minden bizonnyal egy napló. Azaz nehéz elképzelni a lányról hogy házit írjon tehát...
MEG KELL SZEREZNEM AZT A NAPLÓT!
A kérdés már csak az hogy hogyan?
21:22 körül
Drága szobatársam már vagy 10 perce olyan hangosan horkol, hogy kezd olyan érzésem lenni hogy egy dzsungelben vagyok mivel kb ott vannak ilyen förtelmes hangok. Azt hiszem itt az idő...
Egy kockás hosszú pizsama nadrágot, és egy fiú pólót viseltem amit még Alextől kaptam elválásunk előtt. (Először azt hittem valami hajszépítő csodaszert ad nekem búcsúzóul, de most be kell érnem a pólójával)
Plusz még az elhagyhatatlan plüss zokni díszelgett a lábamon. Halkan belebújtam bakancsomba,és még be se kötöttem úgy osontam át Márkóék szobájába.
Csak le ne bukjunk...
Márkó nyitott ajtót , vörös haja kócosan állt összevissza, és egy hatalmas vigyorral ajándékozott meg.
-Mehetünk?-suttogta és szinte már csak a szájáról olvastam le mit mondd.
-Mehetünk.-feleltem és lazán félmosolyra húztam a szám.
A szobába érve fiú parfüm szag fogadott de nem foglalkoztam a dologgal túlzottan. Betűrtem gyorsan pizsama nadrágom a bakancsba és gyorsan be is kötöttem azt.
Hamar átjárt az adrenalin és már mehettünk is....
2014. április 20., vasárnap
Amikor fáj
2013.12.27.szombat 13:20
Ha valaki azt mondja nekem még pár hete, hogy itt fogok ülni egy poros,koszos könyvtárban, Szöszivel szemben, kéz a kézben, miközben olyan érzések lángolnak bennem amilyeneket még nem éreztem, akkor biztos kiröhögném az illetőt. Hiszen Bernáth Szebasztiánról van szó, a legtahóbb, legbunkóbb, legfurább emberről akit valaha is ismertem. Az emberek az állítják hogy a sors dönti el kilép be az életünkbe, de mi döntjük el ki marad. Nos, Szebasztián esetében egész más a helyzet, ha akarnám se tudnám elfelejteni, ha akarnám se tudnám kitörölni az életemből, hiszen túl erős a kapocs ami köztünk van. Szívás.
Utálnom kéne, nem érdekel más lány mennyire örülne a vámpír létnek, én cseppet se örülök ennek,és nem tartom fairnak a dolgot. Utálnom kéne... erre itt ülök vele szemben ,miközben rabul ejtett gyönyörű barna szeme. Elvarázsoltak tökéletes ajkai, és azok a szőke fürtök...pedig utálnom kéne....
-Nos?-köszörültem meg a torkom, pár perc néma csend után.
-Nos.-vigyorgott Szöszi.-Nos...-motyogta ismét és nem hervadt le egy másodpercre se a mosolya. Mintha olyan vicces helyzetben lenne! Pedig ez egyáltalán nem poénos....
-Elmondanád azt hogy mi a franc van, ahelyett hogy mosolyogsz mint aki beszívott?-dörmögtem és keresztbe fontam kezeim.
-Nyugi kislány, ne parázz.
-Mondd csak van okom parázni?-nevettem idegesen.
-Nincs.-felelte nyugodtan.-Nincs okod félelemre, amíg egy olyan csodás ember ül melletted mint szerény személyem.
-Szerény mi? Nagyobb az egód mint Alexnek! Sőt jobban szeretet magad, mint Alex a haját.-szipogtam és esetlenül hadartam a jobbnál jobb hasonlatokat.
-Köszönöm cica, ezt most bóknak veszem.Na de térjünk a lényegre ,mert drága az időm.
Idegesen forgattam a szemem. Úgy tűnik nem változott semmit.De mit is vártam?
-Tehát, miért kerültél?
-Tehát,azért mert mi nem ismerjük egymást.
-Hohó.-simítottam meg a nyakam ahol még mindig csodálatosan látszottak szemfogai nyoma.-Tényleg?
-Tényleg. Ez egy új életem,elölről kezdtem mindent, ez itt egy új Szebasztián, és tudod mit? Én vagyok a gimi királya, a legmenőbb fazon, minden csaj rám bukik, nem mintha ez eddig nem lett volna így. És én ezt élvezem! Szóval légy oly kedves és felejts el.-mondta ezt nemes egyszerűséggel, örülök hogy neki ez olyan egyszerűen megy, de nekem ő cseszte el az életem! Hogy a pokolba tudnám ezt elfelejteni? Ez egy örök seb marad, ami sose fog meggyógyulni, örökre ott marad a nyoma, megbélyegezte az életem!
Jól van Réka, próbálj nyugodt lenni... nem megütni,nem megölni... igaz hogy nincsenek tanuk, de jobb így....nyugi Réka....
-Felejtselek el? Nemes egyszerűséggel felejtsem el hogy egy undorító vérszívóvá tettél? Komolyan ezt akarod?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Ráérzel a lényegre szivi.-röhögött Szöszi.
-És ezt még is hogy képzelted?-érdeklődtem tovább könnyeimmel küszködve... csak mert ezt azért ő se gondolhatja komolyan....vagy , még is?
Mély levegőt vettem és lehunytam a szemem hogy kicsit megnyugodjak, mondanom se kell hogy nem nagyon sikerült.Mikor kinyitottam a szemem Szöszi Szebit pillantottam meg tőlem pár centiméternyire.
Mi a bús Boglárka ez?????
Halvány mosoly játszott az arcán miközben én finom illatával voltam elfoglalva. Az illat elemzésben az szakított meg hogy Szöszi ajka az enyémhez ért. A szívem egyre hevesebben vert ,és azon gondolkoztam hogy vajon Ő hallja -e? Ijedtemben a szemem is elfelejtettem lehunyni, így hát elég érdekesen nézhettem ki. Ez a csók valahogy sokkal jobb volt mint Keviné, lehet azért mert tiltott volt, hiszen van barátom. De az is megeshet hogy Szöszi szimplán csak jobban csókol mint Kew. Hirtelen megteltem boldogsághormonnal, és minden mérgem elszállt, olyan béke költözött belém, hogy szívem szerint körbe ugra bugrálnám a gimit miközben mindenkit ölelgetek és azt üvöltözöm SZERETEK MINDENKIT!
Ám a következő, mondata Szöszinek, minden örömöm, eltemette a búsba.
-Ez volt az utolsó emléked tőlem... felejts el, vagy tégy' úgy mintha nem ismernél.A te érdekedben.-mondta haláli komolyan majd felállt , és távozott.
Csak fogta magát,és lelépett.
Azt hiszi olyan egyszerű....
Azt hiszi hogy ezzel elvégezte a dolgát...
Azt hiszi ennyivel lezárhatja....
De nem! És ezzel a csókkal csak megnehezítette a dolgom.Elvesztem....
A könnyeim akkor már szétmarták a szemem. Én pedig már olyan szinten tettem erre az egészre hogy hagytam, hagy csorogjanak könnyeim. Szép lassan végig az arcomon, aztán hagy pottyanjanak le a hatalmas semmibe.
Fáradtan gömbölyödtem össze a kanapén, és miközben potyogtak a könnyeim, hatalmas lassúsággal elszállt minden teher a vállaimról. Megkönnyebbültem. Kiadtam magamból az eddig összegyűjtött gondot,s bajt.
Miután gyönyörűségesen kisírtam a szemem elhagytam a könyvtárat, és úgy döntöttem, megmutatom Szöszinek hogy Németh Rékával ne packázzon! Mert igen padlóra küldhet, összetiporhat, ketté szakíthatja a szívem, de ha felállok a padlóról, összeszedem magam és rekonstruálom a széttépázott szívem, azt javaslom meneküljön!
Mosolyogva sétáltam a folyosón, kimentem az udvarra és sétáltam egy jót miközben szememmel Márkót kutattam. A fiút a gördeszka pályán találtam miközben éppen jól elnyalt.
Hamar odaszaladtam a fiúhoz és felsegítettem.
-Úgy látom az esés az már jól megy.-szólaltam meg nevetve.
-Hát ja... kipróbálod?-kérdezte egy baráti ölelést követően.
-Naná , ki nem hagynám. Régen deszkáztam.-magyaráztam majd felálltam a járgányra, de sikeresen seggre is estem, szerencsémre Márkó elkapott.
-Mennyire régen?
-Elég régen..
-Hát az esés még jól megy.-nyújtotta ki a nyelvét ,majd ismét felálltam a deszkára, de ezúttal a fiú szorosan fogta a kezem így kicsit kevesebb esélyem volt eltaknyolni.
-Egész jól megy.-szólalt meg öt perc után és elengedte a kezem.
Én meg száguldottam, a végtelenbe és tovább! Olyan jó érzés volt ahogy a szél belekapott a hajamba. Szabadság! Ez kellett nekem, szabadság, gurulás, szárnyalás. Ám nem tartott ez sokáig, nagy iramban visszagurultam a fiúhoz, akit akkora már körbevettek a haverjai...gondolom.
-Hé Réka!-kiáltott nekem Márkó.
-Igen?
Ha valaki azt mondja nekem még pár hete, hogy itt fogok ülni egy poros,koszos könyvtárban, Szöszivel szemben, kéz a kézben, miközben olyan érzések lángolnak bennem amilyeneket még nem éreztem, akkor biztos kiröhögném az illetőt. Hiszen Bernáth Szebasztiánról van szó, a legtahóbb, legbunkóbb, legfurább emberről akit valaha is ismertem. Az emberek az állítják hogy a sors dönti el kilép be az életünkbe, de mi döntjük el ki marad. Nos, Szebasztián esetében egész más a helyzet, ha akarnám se tudnám elfelejteni, ha akarnám se tudnám kitörölni az életemből, hiszen túl erős a kapocs ami köztünk van. Szívás.
Utálnom kéne, nem érdekel más lány mennyire örülne a vámpír létnek, én cseppet se örülök ennek,és nem tartom fairnak a dolgot. Utálnom kéne... erre itt ülök vele szemben ,miközben rabul ejtett gyönyörű barna szeme. Elvarázsoltak tökéletes ajkai, és azok a szőke fürtök...pedig utálnom kéne....
-Nos?-köszörültem meg a torkom, pár perc néma csend után.
-Nos.-vigyorgott Szöszi.-Nos...-motyogta ismét és nem hervadt le egy másodpercre se a mosolya. Mintha olyan vicces helyzetben lenne! Pedig ez egyáltalán nem poénos....
-Elmondanád azt hogy mi a franc van, ahelyett hogy mosolyogsz mint aki beszívott?-dörmögtem és keresztbe fontam kezeim.
-Nyugi kislány, ne parázz.
-Mondd csak van okom parázni?-nevettem idegesen.
-Nincs.-felelte nyugodtan.-Nincs okod félelemre, amíg egy olyan csodás ember ül melletted mint szerény személyem.
-Szerény mi? Nagyobb az egód mint Alexnek! Sőt jobban szeretet magad, mint Alex a haját.-szipogtam és esetlenül hadartam a jobbnál jobb hasonlatokat.
-Köszönöm cica, ezt most bóknak veszem.Na de térjünk a lényegre ,mert drága az időm.
Idegesen forgattam a szemem. Úgy tűnik nem változott semmit.De mit is vártam?
-Tehát, miért kerültél?
-Tehát,azért mert mi nem ismerjük egymást.
-Hohó.-simítottam meg a nyakam ahol még mindig csodálatosan látszottak szemfogai nyoma.-Tényleg?
-Tényleg. Ez egy új életem,elölről kezdtem mindent, ez itt egy új Szebasztián, és tudod mit? Én vagyok a gimi királya, a legmenőbb fazon, minden csaj rám bukik, nem mintha ez eddig nem lett volna így. És én ezt élvezem! Szóval légy oly kedves és felejts el.-mondta ezt nemes egyszerűséggel, örülök hogy neki ez olyan egyszerűen megy, de nekem ő cseszte el az életem! Hogy a pokolba tudnám ezt elfelejteni? Ez egy örök seb marad, ami sose fog meggyógyulni, örökre ott marad a nyoma, megbélyegezte az életem!
Jól van Réka, próbálj nyugodt lenni... nem megütni,nem megölni... igaz hogy nincsenek tanuk, de jobb így....nyugi Réka....
-Felejtselek el? Nemes egyszerűséggel felejtsem el hogy egy undorító vérszívóvá tettél? Komolyan ezt akarod?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Ráérzel a lényegre szivi.-röhögött Szöszi.
-És ezt még is hogy képzelted?-érdeklődtem tovább könnyeimmel küszködve... csak mert ezt azért ő se gondolhatja komolyan....vagy , még is?
Mély levegőt vettem és lehunytam a szemem hogy kicsit megnyugodjak, mondanom se kell hogy nem nagyon sikerült.Mikor kinyitottam a szemem Szöszi Szebit pillantottam meg tőlem pár centiméternyire.
Mi a bús Boglárka ez?????
Halvány mosoly játszott az arcán miközben én finom illatával voltam elfoglalva. Az illat elemzésben az szakított meg hogy Szöszi ajka az enyémhez ért. A szívem egyre hevesebben vert ,és azon gondolkoztam hogy vajon Ő hallja -e? Ijedtemben a szemem is elfelejtettem lehunyni, így hát elég érdekesen nézhettem ki. Ez a csók valahogy sokkal jobb volt mint Keviné, lehet azért mert tiltott volt, hiszen van barátom. De az is megeshet hogy Szöszi szimplán csak jobban csókol mint Kew. Hirtelen megteltem boldogsághormonnal, és minden mérgem elszállt, olyan béke költözött belém, hogy szívem szerint körbe ugra bugrálnám a gimit miközben mindenkit ölelgetek és azt üvöltözöm SZERETEK MINDENKIT!
Ám a következő, mondata Szöszinek, minden örömöm, eltemette a búsba.
-Ez volt az utolsó emléked tőlem... felejts el, vagy tégy' úgy mintha nem ismernél.A te érdekedben.-mondta haláli komolyan majd felállt , és távozott.
Csak fogta magát,és lelépett.
Azt hiszi olyan egyszerű....
Azt hiszi hogy ezzel elvégezte a dolgát...
Azt hiszi ennyivel lezárhatja....
De nem! És ezzel a csókkal csak megnehezítette a dolgom.Elvesztem....
A könnyeim akkor már szétmarták a szemem. Én pedig már olyan szinten tettem erre az egészre hogy hagytam, hagy csorogjanak könnyeim. Szép lassan végig az arcomon, aztán hagy pottyanjanak le a hatalmas semmibe.
Fáradtan gömbölyödtem össze a kanapén, és miközben potyogtak a könnyeim, hatalmas lassúsággal elszállt minden teher a vállaimról. Megkönnyebbültem. Kiadtam magamból az eddig összegyűjtött gondot,s bajt.
Miután gyönyörűségesen kisírtam a szemem elhagytam a könyvtárat, és úgy döntöttem, megmutatom Szöszinek hogy Németh Rékával ne packázzon! Mert igen padlóra küldhet, összetiporhat, ketté szakíthatja a szívem, de ha felállok a padlóról, összeszedem magam és rekonstruálom a széttépázott szívem, azt javaslom meneküljön!
Mosolyogva sétáltam a folyosón, kimentem az udvarra és sétáltam egy jót miközben szememmel Márkót kutattam. A fiút a gördeszka pályán találtam miközben éppen jól elnyalt.
Hamar odaszaladtam a fiúhoz és felsegítettem.
-Úgy látom az esés az már jól megy.-szólaltam meg nevetve.
-Hát ja... kipróbálod?-kérdezte egy baráti ölelést követően.
-Naná , ki nem hagynám. Régen deszkáztam.-magyaráztam majd felálltam a járgányra, de sikeresen seggre is estem, szerencsémre Márkó elkapott.
-Mennyire régen?
-Elég régen..
-Hát az esés még jól megy.-nyújtotta ki a nyelvét ,majd ismét felálltam a deszkára, de ezúttal a fiú szorosan fogta a kezem így kicsit kevesebb esélyem volt eltaknyolni.
-Egész jól megy.-szólalt meg öt perc után és elengedte a kezem.
Én meg száguldottam, a végtelenbe és tovább! Olyan jó érzés volt ahogy a szél belekapott a hajamba. Szabadság! Ez kellett nekem, szabadság, gurulás, szárnyalás. Ám nem tartott ez sokáig, nagy iramban visszagurultam a fiúhoz, akit akkora már körbevettek a haverjai...gondolom.
-Hé Réka!-kiáltott nekem Márkó.
-Igen?
2014. április 18., péntek
Egy dohos könyvtár
2013.12.26.péntek 22:30
Már takarodó van, Márkó elkísért a szobámig. Mosolyogva benyitottam az ajtón, Lilit sehol se találtam.
-Hahó?-szóltam be csendesen, de sehol semmi válasz.
Az egész szoba már sötétségbe borult,én pedig óvatosan botorkáltam az ágyam felé,hogy picit ledőljek.Különös az éjjeliszekrényemen lévő kislámpa égett...biztos Lili hagyta égve, de miért pont az enyém?Furcsa.
Fáradtan terültem el az ágyamon,mikor valami nyálkás cucc rácseppent a homlokomra,a szemfogaim előpattantak helyükről és fájdalmasan szúrtak bele a számba. Auw. A számból vér kezdett el csurogni, de nem csak onnan, tekintetem rögtön a plafonra emeltem. Volt valami odaírva...de nem akármivel.
Nem hiába pattant ki a szemfogam, ami a homlokomra cseppent, a plafonra volt kenve...nem más....mint VÉR.
Gyorsan elfojtottam egy ijedt sikolyt,és megpróbáltam kiolvasni a szavakat.
-Tűnj....el....-olvastam le ,és a szemem majdnem kiesett a helyéről.Az egy dolog hogy a diákok nem szeretik az újoncokat, de ez....
Félelmemben berohantam Márkó szobájába,aki egy szál melegítő gatyában feküdt a földön,és felüléseseket csinált miközben a haverja ,gondolom számolta.
Mikor beléptem a szobába mindketten furcsán mértek végig.
-Te meg ki vagy?-kérdezte először Márkó szobatársa miközben,a másik fiú feltápászkodott a földről és odasétált hozzám.
-Mi a baj Réka?-kérdezte én pedig esetlenül a fiú karjaiba borultam.
-Ki az a Réka?-értetlenkedett tovább a fiú aki olyan szőke volt kb. mint Kevin.Szegény fiú kérdése süket fülekre talált mivel én azzal voltam elfoglalva hogy ne bőgjem el magam miközben Márkónak ecsetelem a dolgokat,Márkó meg azzal volt elfoglalva hogy engem hallgatott, meg vigasztalt. A másik fiú,ezért inkább figyelmesen hallgatta történtem.
-Az de brutál.Megmutatod?-kérdezte az ismeretlen figura csodálkozva. Erre nem nagyon tudtam mit mondani inkább vállat vontam és bevezettem a két fiút a helyszínre, az ágyamon addigra már hatalmas vértócsák keletkezetek, ami undorító volt...és ez most nagyon furcsa lehet egy vámpír szájából.
-Azt a...-nézett fel a plafonra Márkó utána pedig a másik fazon.-Erről...erről nem szabad tudnia senkinek!-jelentette ki a fiú és idegesen beletúrt vörös hajába. A mellette álló szőke pedig csak helyeslően bólogatott.
2013.12.27.szombat. 12:00
Tegnap este letakarítottuk a vért a plafonról, Márkó pedig megígértette velem hogy ez titok marad egy jó ideig. Igaza van nem szabad megtudnia senkinek, lehet hogy nincs is ok a cirkuszra, csak pár menő arc kiszúrta az új csajt...
Egyedül ebédeltem de alig ettem valamennyit, a legtöbb vámpír lány,és vámpír srác valami menő Plázában ebédelt,így az ebédlő kihalt volt és üres.
Hm furcsa metafora, ugyan ezt érzem itt belül. A szívemben , ahol egy kis Réka van... de lehet hogy szegényt ez a vámpír lét megölte. Egyedüllét, mint egy sivár puszta,ott állok a közepén egyedül...elveszettség,letargia....
Jelenleg épp abba az áporodott,dohos könyvtárba tartok.Egy kis magány.Ch, nem mintha most nem lennék elég magányos, egyszerűen csak kiütött rajtam valami antiszociális marhaság. Nincs kedvem emberek,vámpírok közelébe kerülni. Nincs kedvem találkozni senkivel, egy kicsit egyedül kell maradnom,csak én,meg a gondolataim.
Veszélyes dolog, de most ez lesz a legjobb döntés.
Nagy nehezen rábukkantam a könyvtárra,a lábam magától ment. A szívem egyre gyorsabban zakatolt mikor benyitottam az ajtón,mélyen beleszippantottam a dohos könyv szagú, levegőbe. Kellemes. Leültem az ablak elé,és már is működésbe léptek agytekervényeim.
Első emlékem ami előbukkant egy barna szempár.Egy szinte már fekete csillogó szempár. Aztán egy száj, telt ajkak,amelyek szinte tökéletes mosolyra húzódnak.Ha létezik tökéletes, akkor ez az. A következő haj...az a szőke lobonc,ahogy a szöszi tincsek keszekuszán állnak.És az arc...Szöszi.
A szemem akár a zombié kipattant, és rémülten néztem körbe emlékeimből felkelve.
-Hahó!Van itt valaki?-kérdeztem mert lépteket hallottam, de kérdésemre sehonnan se jött válasz.Na megállj most elkaplak!
Képességeimet használva csendben osontam a hangok irányába,gyorsan,de halkan,akár egy ragadozó mikor az áldozatára vadászi.Hmm friss hús.
Óvatosan kukucskáltam ki a könyvespolc mögül és egy kb 187 cm-es árnyat pillantottam meg.
-Megvagy.-suttogtam,és rávetettem magam a prédára.Azaz akartam volna,csak elmenekült.
Átrohantam a polcok labirintusán,egészen a könyvtár végéig követtem a tagot.Megpróbáltam elzárni előle minden menekülési útvonalat.
A szívem egyre gyorsabban dobogott, alig bírt a helyén maradni.Adrenalin. Drága jó barátom...
-Ki vagy Te?!-üvöltöttem rá a szuszogó alanyra aki riadtan kapkodta a fejét jobbra balra.-Ha nem árulod el,majd felfedem saját magam.-suttogtam és elővettem a telefonom fény gyanánt,mivel mondanom se kell hogy amilyen fényviszony volt a könyvtárban azt még félhomálynak se lehet nevezni.
-Ne!-szólt egy rekedtes hang.
A szívem felkúszott a torkomba, és gyorsabban dobogott mint valaha bármikor. A lábaim földbe gyökereztek,mozdulni és szólalni képtelen voltam, a testem megremegett, és valami fájdalmas migrén tört rám. Mintha lelkem egy darabja feléledt volna főnixként hamvaiból. A szemeimben izgatottság tüze lángolt fel, a szám pedig riadt,pszichopata mosolyra húzódott. A kezemből kiesett a telefon ,és kis híján térdre rogytam.
NEM! Ez nem lehetséges! Nem lehet Ő!Hogy lenne Ő? Nem...
Hirtelen eszembe jutottak Niki szavai amiket még a budapesti szállóban mondott este, " Kaptál a lelkéből egy kevésékét....tudjátok érezni a másik jelenlétét.
A mondat töredékei villámként sújtottak át a fejemen.
-Szöszi?-kérdeztem remegő hangon,és imádkoztam hogy nem legyen a válasz. Még azt se bánnám ha igazából ő lenne, csak hazudja azt hogy nem,nem Ő!
-Igen.-jött a halk válasz.
A franc...
-Miért kerültél?Miért csinálod ezt?-szipogtam értetlenül és a kezéért nyúltam.
-Miért akarsz mindent tudni?-tette fel a kérdést a fiú és erősen megszorította a kezem, valami furcsát éreztem a hangjában, de nem szántam túl sok időt az érdekes jelenségre.-Réka, ez nem rólad szól.
-Hanem?
-Gyere elmesélem.-lépett közelebb majd felvette a telefonom és a kezembe nyomta...második nap ... második esése a szegény kicsi készüléknek. Auw.
Miközben Szöszi egy kanapéhoz vezetett úgy éreztem kezdd összeállni a kép. De nem akartam semmi biztosat mondani,mert még reménykedem hogy nem igaz....
Már takarodó van, Márkó elkísért a szobámig. Mosolyogva benyitottam az ajtón, Lilit sehol se találtam.
-Hahó?-szóltam be csendesen, de sehol semmi válasz.
Az egész szoba már sötétségbe borult,én pedig óvatosan botorkáltam az ágyam felé,hogy picit ledőljek.Különös az éjjeliszekrényemen lévő kislámpa égett...biztos Lili hagyta égve, de miért pont az enyém?Furcsa.
Fáradtan terültem el az ágyamon,mikor valami nyálkás cucc rácseppent a homlokomra,a szemfogaim előpattantak helyükről és fájdalmasan szúrtak bele a számba. Auw. A számból vér kezdett el csurogni, de nem csak onnan, tekintetem rögtön a plafonra emeltem. Volt valami odaírva...de nem akármivel.
Nem hiába pattant ki a szemfogam, ami a homlokomra cseppent, a plafonra volt kenve...nem más....mint VÉR.
Gyorsan elfojtottam egy ijedt sikolyt,és megpróbáltam kiolvasni a szavakat.
-Tűnj....el....-olvastam le ,és a szemem majdnem kiesett a helyéről.Az egy dolog hogy a diákok nem szeretik az újoncokat, de ez....
Félelmemben berohantam Márkó szobájába,aki egy szál melegítő gatyában feküdt a földön,és felüléseseket csinált miközben a haverja ,gondolom számolta.
Mikor beléptem a szobába mindketten furcsán mértek végig.
-Te meg ki vagy?-kérdezte először Márkó szobatársa miközben,a másik fiú feltápászkodott a földről és odasétált hozzám.
-Mi a baj Réka?-kérdezte én pedig esetlenül a fiú karjaiba borultam.
-Ki az a Réka?-értetlenkedett tovább a fiú aki olyan szőke volt kb. mint Kevin.Szegény fiú kérdése süket fülekre talált mivel én azzal voltam elfoglalva hogy ne bőgjem el magam miközben Márkónak ecsetelem a dolgokat,Márkó meg azzal volt elfoglalva hogy engem hallgatott, meg vigasztalt. A másik fiú,ezért inkább figyelmesen hallgatta történtem.
-Az de brutál.Megmutatod?-kérdezte az ismeretlen figura csodálkozva. Erre nem nagyon tudtam mit mondani inkább vállat vontam és bevezettem a két fiút a helyszínre, az ágyamon addigra már hatalmas vértócsák keletkezetek, ami undorító volt...és ez most nagyon furcsa lehet egy vámpír szájából.
-Azt a...-nézett fel a plafonra Márkó utána pedig a másik fazon.-Erről...erről nem szabad tudnia senkinek!-jelentette ki a fiú és idegesen beletúrt vörös hajába. A mellette álló szőke pedig csak helyeslően bólogatott.
2013.12.27.szombat. 12:00
Tegnap este letakarítottuk a vért a plafonról, Márkó pedig megígértette velem hogy ez titok marad egy jó ideig. Igaza van nem szabad megtudnia senkinek, lehet hogy nincs is ok a cirkuszra, csak pár menő arc kiszúrta az új csajt...
Egyedül ebédeltem de alig ettem valamennyit, a legtöbb vámpír lány,és vámpír srác valami menő Plázában ebédelt,így az ebédlő kihalt volt és üres.
Hm furcsa metafora, ugyan ezt érzem itt belül. A szívemben , ahol egy kis Réka van... de lehet hogy szegényt ez a vámpír lét megölte. Egyedüllét, mint egy sivár puszta,ott állok a közepén egyedül...elveszettség,letargia....
Jelenleg épp abba az áporodott,dohos könyvtárba tartok.Egy kis magány.Ch, nem mintha most nem lennék elég magányos, egyszerűen csak kiütött rajtam valami antiszociális marhaság. Nincs kedvem emberek,vámpírok közelébe kerülni. Nincs kedvem találkozni senkivel, egy kicsit egyedül kell maradnom,csak én,meg a gondolataim.
Veszélyes dolog, de most ez lesz a legjobb döntés.
Nagy nehezen rábukkantam a könyvtárra,a lábam magától ment. A szívem egyre gyorsabban zakatolt mikor benyitottam az ajtón,mélyen beleszippantottam a dohos könyv szagú, levegőbe. Kellemes. Leültem az ablak elé,és már is működésbe léptek agytekervényeim.
Első emlékem ami előbukkant egy barna szempár.Egy szinte már fekete csillogó szempár. Aztán egy száj, telt ajkak,amelyek szinte tökéletes mosolyra húzódnak.Ha létezik tökéletes, akkor ez az. A következő haj...az a szőke lobonc,ahogy a szöszi tincsek keszekuszán állnak.És az arc...Szöszi.
A szemem akár a zombié kipattant, és rémülten néztem körbe emlékeimből felkelve.
-Hahó!Van itt valaki?-kérdeztem mert lépteket hallottam, de kérdésemre sehonnan se jött válasz.Na megállj most elkaplak!
Képességeimet használva csendben osontam a hangok irányába,gyorsan,de halkan,akár egy ragadozó mikor az áldozatára vadászi.Hmm friss hús.
Óvatosan kukucskáltam ki a könyvespolc mögül és egy kb 187 cm-es árnyat pillantottam meg.
-Megvagy.-suttogtam,és rávetettem magam a prédára.Azaz akartam volna,csak elmenekült.
Átrohantam a polcok labirintusán,egészen a könyvtár végéig követtem a tagot.Megpróbáltam elzárni előle minden menekülési útvonalat.
A szívem egyre gyorsabban dobogott, alig bírt a helyén maradni.Adrenalin. Drága jó barátom...
-Ki vagy Te?!-üvöltöttem rá a szuszogó alanyra aki riadtan kapkodta a fejét jobbra balra.-Ha nem árulod el,majd felfedem saját magam.-suttogtam és elővettem a telefonom fény gyanánt,mivel mondanom se kell hogy amilyen fényviszony volt a könyvtárban azt még félhomálynak se lehet nevezni.
-Ne!-szólt egy rekedtes hang.
A szívem felkúszott a torkomba, és gyorsabban dobogott mint valaha bármikor. A lábaim földbe gyökereztek,mozdulni és szólalni képtelen voltam, a testem megremegett, és valami fájdalmas migrén tört rám. Mintha lelkem egy darabja feléledt volna főnixként hamvaiból. A szemeimben izgatottság tüze lángolt fel, a szám pedig riadt,pszichopata mosolyra húzódott. A kezemből kiesett a telefon ,és kis híján térdre rogytam.
NEM! Ez nem lehetséges! Nem lehet Ő!Hogy lenne Ő? Nem...
Hirtelen eszembe jutottak Niki szavai amiket még a budapesti szállóban mondott este, " Kaptál a lelkéből egy kevésékét....tudjátok érezni a másik jelenlétét.
A mondat töredékei villámként sújtottak át a fejemen.
-Szöszi?-kérdeztem remegő hangon,és imádkoztam hogy nem legyen a válasz. Még azt se bánnám ha igazából ő lenne, csak hazudja azt hogy nem,nem Ő!
-Igen.-jött a halk válasz.
A franc...
-Miért kerültél?Miért csinálod ezt?-szipogtam értetlenül és a kezéért nyúltam.
-Miért akarsz mindent tudni?-tette fel a kérdést a fiú és erősen megszorította a kezem, valami furcsát éreztem a hangjában, de nem szántam túl sok időt az érdekes jelenségre.-Réka, ez nem rólad szól.
-Hanem?
-Gyere elmesélem.-lépett közelebb majd felvette a telefonom és a kezembe nyomta...második nap ... második esése a szegény kicsi készüléknek. Auw.
Miközben Szöszi egy kanapéhoz vezetett úgy éreztem kezdd összeállni a kép. De nem akartam semmi biztosat mondani,mert még reménykedem hogy nem igaz....
2014. április 14., hétfő
Márk....ó
Nos, mit ne mondjak a vámpír plázák egész mások mint az ahova régen én vittem a hugom. Ez sokkal nagyobb,és sötétebb,ha szomjas vagy standoknál lehet kapni friss vért,amit elszürcsölgethet az ember...akarom mondani,vámpír. Az egész hely tele van vámpír lányokkal és fiúkkal, és igaz hogy én is egy vagyok közülük hibrid verzióban, de azért nagyon ijesztő.
Vettünk egy aranyos kis telefont, és totál jó mert érintő képernyős,meg minden...
-Köszönöm.-suttogtam mikor végre visszaértünk a gimibe.
-Nincs mit.Na szia, takarodóig ne gyere be a szobámba!-parancsolt rám Lili és már el is viharzott, a 10cm-es magassarkújában és a folyosó végén álló fiú nyakába ugrott. Zsír.Most hova menjek?
Nincs mit tenni, felfedezem egyedül a sulit.
Mindenki nevetgélve sétálgatott , mindenki boldog volt... csak én nem.A szívem egyre gyorsabban dobogott , a lábaim remegtek, a szememben könnycseppek gyűltek. Olyan egyedül vagyok.
A levegőt szaggatottan vettem, és alig láttam valamit , minden elhomályosodott ,a szívemet egy láthatatlan kéz megfogta, és kipréselt belőle minden jó, majd szilánkjait jó messze eldobta.
Egyedül...minden olyan üres, mintha csak egy szellem lennék, nem lát senki, nem érzek semmit, minden olyan semmilyen. A lelkem egy elhagyatott kopár puszta közepén volt képzeletben és hangosan segítségért kiáltott.Valaki!
Valaki segítsen!
Tudatlanul lépkedtem előre, egy sötét ,poros helyen eszméltem fel. Hol vagyok? Könyvek mindenhol! A szívem olyan gyorsan kalapál hogy ide érkeztem. Mintha csak kiakarna ugrani a helyéről.
Mi a pokol?
-Valaki van itt?-kérdeztem szipogva ,remegő hangon.Lépteket hallottam.-Hallom hogy itt vagy!-mondtam megrökönyödve.-Ki vagy?
A lépteket egyre távolabbról hallottam, követem a hangokat!
Ajj, olyan sötét van, egy kis ablakon süt be egyedül a nap, a fényben porszemek ezrei táncolnak.Nos,igen por az itt van bőven.
Hirtelen megpillantottam egy sötét árnyat elsuhanni az ablak előtt. Persze a jó reflexnek hála rögtön utána vetemedtem.
-Állj már meg haver!-szólaltam meg lihegve.Hamarosan ajtó csapódást hallottam.
Elment...a fene.
Leültem egy poros székre,és a tenyerembe hajtottam a fejem.Miért történik ennyi szörnyűség velem? Miért kellett ide jönnöm, miért nem kaptam normális kedves szobatársat? Miért vagyok itt? Miért kellett ennek történnie? Leonardo da Vinci azt mondta hogy tanuljunk meg látni, látni hogy minden összefügg mindennel. De könyörgöm itt mi az összefüggés?! Soha nem lesz már semmi a régi... hiányzik anya, apa sőt még a húgom is! Kezdem elfelejteni hogy hogyan is néznek ki, ha rájuk gondolok, olyan homályos a kép. A barátaim... pár osztálytársam nevére sem emlékszem nem hogy az arcára.
Szép lassan mindent elfelejtek ami a régi életemhez köt...
Mert ez egy új lét, egy új világ, talán egy új dimenzió. De ez nem az én világom!Nem az én síkom!Nem akarom ezt!
Gondolataim sűrűjéből szemfogaim ébresztettek fel. Hirtelen vér kezdett folyni végig a számon, a franc! Megéheztem... na most mi legyen?
Nagy nehezen feltápászkodtam és megindultam a kijárat felé. Talán az lenne a legjobb ha elkezdenék ismerkedni a többiekkel, egy-két barát segítségével csak egyszerűbb lesz.A zsebemben lévő (vadonatúj) telefon rezegni kezdett.De furcsa, ennek a rezgését alig lehet észre venni, bezzeg a nokia, a combcsontom is eltörte mikor rezgett.
Előkaptam a telefont és ügyes kézmozdulatokkal feloldottam, ismeretlen szám hívott.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Rékucii!!-visongott Niki a vonal másik végén.
-Ne hívj így.-szóltam rá a lányra aki teljesen bezsongott halva a hangom.
-Jó oksi. Na mi a helyzet? Összespannoltál a többiekkel? Ki a szoba társad? Ott vagy már?? -jött a kérdések ezre.
-Ouh Niki.-szontyolodtam el.-Olyan egyedül vagyok, nincs itt egy ismerősöm se, Ti sem vagytok. A szobatársam pedig valami hatalmas Đ#>*@!-panaszkodtam.
-É-értem. Amúgy itt van Kevin is,beszélsz vele?
-Ki nem hagynám!-vigyorodtam el.
-Szia kicsim!-hallottam meg hirtelen Kevin dallamos hangját.
-Szevasz édes!-pirultam el.
-Hogy vagy?
-Élek..te?Nálatok mizu van?Hallod mi van Benivel és Nikivel?
-Én is megvagyok csak hiányzol szerelmem.Nem tudom ,szerintem bejönnek egymásnak csak bénák és nem lépnek.
-Ja,ja. De azért próbálj meg rásegíteni a folyamatra.
-Igyekszem , de jelenleg a hiányoddal vagyok elfoglalva. Úgy irigylem a napot hogy arcod simíthatja, és úgy irigylem a holdat hogy veled lehet az éjszaka. Bárcsak melletted lehetnék kedvesem.-szipogta Kew. Édes... mondjuk nem vagyok belé szerelmes , de jó érzés hogy van, na!
-Gyere ki hozzám.
-Kimegyek!
-Mikor?
-Hamarosan.Na de adom Nikit, mert már itt ugrál mint egy veszett kutya.Szeretlek szerelmem!-köszönt el és átadta kicsit őrült barátnőmnek.-Figyi Réku leteszem, haverkodj a többi sznobbal, este még hívlak pusz pusz.-köszönt el Niki is.
-Sziasztok!-köszöntem el tőlük.És mosolyogva eltettem a telefont. Na ez hiányzott az életemből... várjunk csak, ha nem lennék vámpír... nem ismertem volna meg Nikéket. Egy jó pont Szöszének amiért átváltoztatott.
Gondolataimba mélyedve sétálgattam a folyosón.
-Hey.Új csak elhagytál valamit!-üvöltött utánam egy fiú. Villámgyorsan megfordultam és egy vörös hajú gyönyörá zöld szemű fiúval találtam szembe magam. Lábán bakancs, és gatyáján ezer lánc csörgött ... wow. Rocker?Punk? Fene tudja.
-Tiéd ugye?-nyújtott felém egy fehér telefont... az én telefonom... tessék egy napja sincs meg és már leesett és majdnem elhagytam!Nem is én lennék.
-Igen köszönöm.-mosolyogtam a fiúra.-Öhm, a nevem Réka.-nyújtottam kézrázásra a kezem, de a fiú csak furcsán nézett rám, majd belecsapott egy veszett nagyot. Auw.
-Az enyém Márk..ó.-felelte nevetve és boldogan csettegtette a szájában a rágót.
-Tudnál segíteni?Új vagyok, nem ismerek semmit és senkit, a szobatársam pedig kirakott.
-Naná!Gyere cica.-ragadta meg a karóm és körbevezetett az egész gimin, miközben virult ezerrel.Nagyon kedves srác, és csak 2 szobával lakik messzebb. Zsír. A gimi hihetetlen nagy, külön tesiterem, harcterem, és vagy ezer más osztályterem. Na itt lesz majd nehéz eligazodni... az udvar is bazi nagy, és van egy külön kis rét,meg erdő, csak oda nem jár senki,mert félnek.
-Mitől félnek?-kérdeztem.
-Hát a remetétől.Vágod mi az nem?
-Persze... de tényleg él egy remete az erdőben?
-Én még nem láttam, pedig spannokkal mindig ott bóklászunk, van bunkerünk is.
-Király...esetleg...-suttogtam, de a fiú rögtön értett mindent.
-Téged is elvihetünk majd oda ha szeretnéd.-nevetett fel én pedig hálásan pislogtam felé, és csak most vettem észre hogy két fejjel magasabb nálam.
-Hát... ha ragaszkodsz hozzá.-motyogtam és irultam-pirultam hogy vannak haverjaim.Mármint, egyenlőre csak Márkó, de biztos a többi sráccal is jól össze haverkodom, ha olyanok mint ez a kis vörös.
-Amúgy kivel vagy egy szobában?-fújt egy hatalmas buborékot rágójából én pedig sikeresen kipukkasztottam azt melynek következménye az lett hogy tiszta ragacs lett a feje.
-Valami Liliána...Tóth azt hiszem.-húztam résnyire a szemem miközben azon agyaltam hogy mi is a neve annak a miss.tökélynek, mert egy dolog hogy Én így hívom de más nem biztos hogy rájön miről van szó.
-Bászti csaja? Szívás testvér.-ütögette meg röhögve a hátam a fiú. Nyelnéd félre a rágót!
-Bászti? Jajj de nem ismerek senkit.
-Nyugi, tuti hamar megismered , és Te is belezúgsz, valami nagyon macsó a gyerek.
-Azt mondod?
-Ja.-rágózott mosolyogva Márkó...nekem is kell egy rágó...
Vettünk egy aranyos kis telefont, és totál jó mert érintő képernyős,meg minden...
-Köszönöm.-suttogtam mikor végre visszaértünk a gimibe.
-Nincs mit.Na szia, takarodóig ne gyere be a szobámba!-parancsolt rám Lili és már el is viharzott, a 10cm-es magassarkújában és a folyosó végén álló fiú nyakába ugrott. Zsír.Most hova menjek?
Nincs mit tenni, felfedezem egyedül a sulit.
Mindenki nevetgélve sétálgatott , mindenki boldog volt... csak én nem.A szívem egyre gyorsabban dobogott , a lábaim remegtek, a szememben könnycseppek gyűltek. Olyan egyedül vagyok.
A levegőt szaggatottan vettem, és alig láttam valamit , minden elhomályosodott ,a szívemet egy láthatatlan kéz megfogta, és kipréselt belőle minden jó, majd szilánkjait jó messze eldobta.
Egyedül...minden olyan üres, mintha csak egy szellem lennék, nem lát senki, nem érzek semmit, minden olyan semmilyen. A lelkem egy elhagyatott kopár puszta közepén volt képzeletben és hangosan segítségért kiáltott.Valaki!
Valaki segítsen!
Tudatlanul lépkedtem előre, egy sötét ,poros helyen eszméltem fel. Hol vagyok? Könyvek mindenhol! A szívem olyan gyorsan kalapál hogy ide érkeztem. Mintha csak kiakarna ugrani a helyéről.
Mi a pokol?
-Valaki van itt?-kérdeztem szipogva ,remegő hangon.Lépteket hallottam.-Hallom hogy itt vagy!-mondtam megrökönyödve.-Ki vagy?
A lépteket egyre távolabbról hallottam, követem a hangokat!
Ajj, olyan sötét van, egy kis ablakon süt be egyedül a nap, a fényben porszemek ezrei táncolnak.Nos,igen por az itt van bőven.
Hirtelen megpillantottam egy sötét árnyat elsuhanni az ablak előtt. Persze a jó reflexnek hála rögtön utána vetemedtem.
-Állj már meg haver!-szólaltam meg lihegve.Hamarosan ajtó csapódást hallottam.
Elment...a fene.
Leültem egy poros székre,és a tenyerembe hajtottam a fejem.Miért történik ennyi szörnyűség velem? Miért kellett ide jönnöm, miért nem kaptam normális kedves szobatársat? Miért vagyok itt? Miért kellett ennek történnie? Leonardo da Vinci azt mondta hogy tanuljunk meg látni, látni hogy minden összefügg mindennel. De könyörgöm itt mi az összefüggés?! Soha nem lesz már semmi a régi... hiányzik anya, apa sőt még a húgom is! Kezdem elfelejteni hogy hogyan is néznek ki, ha rájuk gondolok, olyan homályos a kép. A barátaim... pár osztálytársam nevére sem emlékszem nem hogy az arcára.
Szép lassan mindent elfelejtek ami a régi életemhez köt...
Mert ez egy új lét, egy új világ, talán egy új dimenzió. De ez nem az én világom!Nem az én síkom!Nem akarom ezt!
Gondolataim sűrűjéből szemfogaim ébresztettek fel. Hirtelen vér kezdett folyni végig a számon, a franc! Megéheztem... na most mi legyen?
Nagy nehezen feltápászkodtam és megindultam a kijárat felé. Talán az lenne a legjobb ha elkezdenék ismerkedni a többiekkel, egy-két barát segítségével csak egyszerűbb lesz.A zsebemben lévő (vadonatúj) telefon rezegni kezdett.De furcsa, ennek a rezgését alig lehet észre venni, bezzeg a nokia, a combcsontom is eltörte mikor rezgett.
Előkaptam a telefont és ügyes kézmozdulatokkal feloldottam, ismeretlen szám hívott.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Rékucii!!-visongott Niki a vonal másik végén.
-Ne hívj így.-szóltam rá a lányra aki teljesen bezsongott halva a hangom.
-Jó oksi. Na mi a helyzet? Összespannoltál a többiekkel? Ki a szoba társad? Ott vagy már?? -jött a kérdések ezre.
-Ouh Niki.-szontyolodtam el.-Olyan egyedül vagyok, nincs itt egy ismerősöm se, Ti sem vagytok. A szobatársam pedig valami hatalmas Đ#>*@!-panaszkodtam.
-É-értem. Amúgy itt van Kevin is,beszélsz vele?
-Ki nem hagynám!-vigyorodtam el.
-Szia kicsim!-hallottam meg hirtelen Kevin dallamos hangját.
-Szevasz édes!-pirultam el.
-Hogy vagy?
-Élek..te?Nálatok mizu van?Hallod mi van Benivel és Nikivel?
-Én is megvagyok csak hiányzol szerelmem.Nem tudom ,szerintem bejönnek egymásnak csak bénák és nem lépnek.
-Ja,ja. De azért próbálj meg rásegíteni a folyamatra.
-Igyekszem , de jelenleg a hiányoddal vagyok elfoglalva. Úgy irigylem a napot hogy arcod simíthatja, és úgy irigylem a holdat hogy veled lehet az éjszaka. Bárcsak melletted lehetnék kedvesem.-szipogta Kew. Édes... mondjuk nem vagyok belé szerelmes , de jó érzés hogy van, na!
-Gyere ki hozzám.
-Kimegyek!
-Mikor?
-Hamarosan.Na de adom Nikit, mert már itt ugrál mint egy veszett kutya.Szeretlek szerelmem!-köszönt el és átadta kicsit őrült barátnőmnek.-Figyi Réku leteszem, haverkodj a többi sznobbal, este még hívlak pusz pusz.-köszönt el Niki is.
-Sziasztok!-köszöntem el tőlük.És mosolyogva eltettem a telefont. Na ez hiányzott az életemből... várjunk csak, ha nem lennék vámpír... nem ismertem volna meg Nikéket. Egy jó pont Szöszének amiért átváltoztatott.
Gondolataimba mélyedve sétálgattam a folyosón.
-Hey.Új csak elhagytál valamit!-üvöltött utánam egy fiú. Villámgyorsan megfordultam és egy vörös hajú gyönyörá zöld szemű fiúval találtam szembe magam. Lábán bakancs, és gatyáján ezer lánc csörgött ... wow. Rocker?Punk? Fene tudja.
-Tiéd ugye?-nyújtott felém egy fehér telefont... az én telefonom... tessék egy napja sincs meg és már leesett és majdnem elhagytam!Nem is én lennék.
-Igen köszönöm.-mosolyogtam a fiúra.-Öhm, a nevem Réka.-nyújtottam kézrázásra a kezem, de a fiú csak furcsán nézett rám, majd belecsapott egy veszett nagyot. Auw.
-Az enyém Márk..ó.-felelte nevetve és boldogan csettegtette a szájában a rágót.
-Tudnál segíteni?Új vagyok, nem ismerek semmit és senkit, a szobatársam pedig kirakott.
-Naná!Gyere cica.-ragadta meg a karóm és körbevezetett az egész gimin, miközben virult ezerrel.Nagyon kedves srác, és csak 2 szobával lakik messzebb. Zsír. A gimi hihetetlen nagy, külön tesiterem, harcterem, és vagy ezer más osztályterem. Na itt lesz majd nehéz eligazodni... az udvar is bazi nagy, és van egy külön kis rét,meg erdő, csak oda nem jár senki,mert félnek.
-Mitől félnek?-kérdeztem.
-Hát a remetétől.Vágod mi az nem?
-Persze... de tényleg él egy remete az erdőben?
-Én még nem láttam, pedig spannokkal mindig ott bóklászunk, van bunkerünk is.
-Király...esetleg...-suttogtam, de a fiú rögtön értett mindent.
-Téged is elvihetünk majd oda ha szeretnéd.-nevetett fel én pedig hálásan pislogtam felé, és csak most vettem észre hogy két fejjel magasabb nálam.
-Hát... ha ragaszkodsz hozzá.-motyogtam és irultam-pirultam hogy vannak haverjaim.Mármint, egyenlőre csak Márkó, de biztos a többi sráccal is jól össze haverkodom, ha olyanok mint ez a kis vörös.
-Amúgy kivel vagy egy szobában?-fújt egy hatalmas buborékot rágójából én pedig sikeresen kipukkasztottam azt melynek következménye az lett hogy tiszta ragacs lett a feje.
-Valami Liliána...Tóth azt hiszem.-húztam résnyire a szemem miközben azon agyaltam hogy mi is a neve annak a miss.tökélynek, mert egy dolog hogy Én így hívom de más nem biztos hogy rájön miről van szó.
-Bászti csaja? Szívás testvér.-ütögette meg röhögve a hátam a fiú. Nyelnéd félre a rágót!
-Bászti? Jajj de nem ismerek senkit.
-Nyugi, tuti hamar megismered , és Te is belezúgsz, valami nagyon macsó a gyerek.
-Azt mondod?
-Ja.-rágózott mosolyogva Márkó...nekem is kell egy rágó...
2014. április 11., péntek
AZ ÍTÉLET
Mr.Black rövidre fogta a dolgot és elmondta azt amit már eddig is tudtunk. Magyarán hogy elszöktünk, felelőtlenség volt, meg minden, megölhetett volna egy démon is bla bla bla.
-Nos, az ítéletem a következő.-vigyorgott a férfi én pedig reszketve öleltem át Nikit, aki csak röhögött.-Ti ketten.-mutatott Nikire és Alexra.-Három hónap közmunkát kaptok, most elmehetnek.
Riadtan tekintettem magam elé és enyhén szólva sokkot kaptam.
-De Mr.Black! Rékával mi lesz?-kérdezte Niki.
-Ja ja, a spanokat nem hagyjuk egyedül.-fésülgette a haját Alex és biztatóan rám mosolygott.
-Németh kisasszony más büntetést kap . Elmehettek!-mondta Mr .Black és elküldte Nikiéket melegebb tájakra, amiért barátnőm biztos bepipult.
Félve néztem fel a férfira, aki még mindig ijesztően vigyorgott. Igen ő ezt élvezi. Össze kéne kapnom magam, hogy leolvadjon ez a rémisztő vigyor a fejéről. Nagy levegőt vettem és kihúztam magam, majd visszamosolyogtam Mr.Blackre. Amolyan "mindjárt leütlek" stílusban.
-Khm... nekem mi a büntetésem?-kérdeztem miközben Bella lehuppant mellém.
-Büntetés? Inkább jutalom! Rékácskám, Mr.Black beírat téged a Szent Anna vámpír gimnáziumba!-mosolygott Bella de szeméből könnyek hullottak. Ja állvigyor....
Kicsit lesokkoltam a hírtől, így pár percig csak pislogtam magam elé. Én???? Vámpír gimi??? Feleségül ne vegyem?
Csak néztem magam elé... a szívem egyre gyorsabban vert és valami furcsa érzés támadt bennem... mindenkinek beakartam verni. Valami őrült tombolt bennem, ami már nem is én voltam, egy részem... egy részemnek se nevezhető akármi idegesen toporzékolt. A szívem a torkomba kúszott.
-Ne.-nyögtem fel.
-Azt mondta je?
-Én nem értettem.-hallottam a közeli hangokat de nem tudtam hogy kihez tartozott.
Azt hittem helyben elájulok, kapjon el valaki! Várjunk csak... nem kell, hiszen éppen ülök....
Na jó Réka, kapd össze magad!Szépen illedelmesen utasítsd vissza őket.
Hajrá...
-Hát... izzé ... nagyon szépen köszönöm az ajánlatát Mr.Black, de vissza kell utasítanom...-krákogtam.
A férfi hangos, idegesítő nevetésbe kezdett.
-Jól van?-kérdeztem meg összeráncolt homlokkal.
-Réka, nem utasíthatsz vissza, ez a te büntetésed. Először is oda kellett volna vinni.-törölgette a szemét a férfi.-Na pakolj mert indulunk.-legyezgetett az ajtó felé kezével én pedig elkerekedett szemmel néztem rá, és kicsoszogtam az ajtón. No, jó. Akkor összepakolok... Vagy elszökök....
Auch, felesleges hiszen úgy is elkapnak. Összerámoltam két perc alatt a legfontosabb dolgaim, és felkerestem Nikit, aki a hatalmas gyilkos növénynél volt.
-Szia.-álltam meg a lépcső legtetején.
-Szia.-mosolygott rám óvatosan .-Na mi volt?
-Izzé... elmegyek.
Niki álla szó szerint leesett.
-Mi van?!
-Hát, el kell mennem valami Szent Anna gimibe... -magyaráztam Niki pedig a nyakamba ugrott.
-Sajnálom!Ez az én hibám!
-Dehogy is!-tiltakoztam azonnal és megöleltem a lányt.-Én mentem bele a dologba. Szeretlek titeket... de azt hiszem indulnom kell.
-Meglátogatunk!-sírta Niki és elkísért a kocsihoz ami már az épült előtt várt minket.
Gúnyos fejjel beszálltam a kocsiba, mikor tervek ezrei villantak be a fejembe az elszökés érdekében.... de nem ment végbe egyik sem, egyszerűen csak behuppantam az ülésre, mellettem egyenruhás nő ücsörgött, gondolom annak érdekében hogy még véletlenül se szökjek el. Király....
-Nos, és hol is van ez a bizonyos, akadémia?-krákogtam.
-Ssss.-csitítgatott Mr.Black.-Majd meglátod,a Republicot szereted?-kérdezte ,és mielőtt válaszolhattam volna elindította a banda egyik híres számát. Ha itt lennél velem,és fognád a két kezem.... dallamos meg kell hagyni.
Szállj el kismadár nézd meg hogy merre jár, mond el hogy merre jár hat Ő.
Hol lehetsz Szöszke? Hova tűntél te kis platina buzi? Annyira gáz hogy ilyenkor is rá gondolok, nem is Kevinre aki elméletileg a barátom. Jajj. De nekem nem tetszik Szöszi Szebi! Nem tetszik, csak aggódom érte mint minden idióta haveromért.
Igen! Ez lehet a válasz.... Addig, addig gondolkodtam míg el nem aludtam azt hiszem amikor éppen a Republic-Szeretni valakit valamiért ment.
Nem álmodtam semmit, egy nagy feketeség, ennyi maradt meg bennem. A mellettem ülő egyenruhás nő keltett fel. Őszinte leszek, nem egy kellemes dolog Mr.Black vigyorára kelni, nos igen, ő segített ki a kocsiból.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kómásan.
-Szent Anna gimnázium udvarán. Gyönyörű nem?-szippantott egy nagyot a férfi.
-Mármint a Bermudákon?-érdeklődtem tovább.
-Jah. Igen. Üdvözöllek drágám a VHE, területén. -paskolta meg a vállam és bevezetett az iskolába. Hatalmas az épület, egy portás fogadott minket akár csak a szállónál, aztán aula és három lépcső. Felmentünk a jobb oldalin és beléptünk egy irodába, ahol egy vörös hajú boszorkány fogadott.
-Jó napot Mr.Black. Szervusz.-károgott a nő nekünk én pedig ijedten néztem rá.
-Csókolom.-köszöntem ijedten.
-Szia Evike , Ő lenne a kis Réka.-mutatott rám a férfi miután nyomott egy puszit Evike homlokára. No comment.
-Áh Réka! Én Tóth Evelin vagyok , az igazgatónő.
-Szerintem nem ez lesz az első alkalom hogy a kisasszony erre jár, ugye?-kuncogott Mr.Black és már is beállított egy huligán,lázadó rossz gyereknek. Király!
-Hahaha! Na gyere megmutatom a szállásod.-ragadta meg a karom a nő és átcibált egy másik épületbe,ami tele volt folyosókkal, és lépcsőkkel, kb. úgy nézett ki a hely mint egy 5 csillagos hotel. Evike a 211 szoba előtt megállított és belökött rajta.
-Szia Lili, ő itt az új szoba társad ismerkedjetek meg.-csapta be maga mögött az ajtót Evike. Zsír... Lili éppen szőke hosszú haját fésülgette,aztán hatalmas barna szemeivel rám nézett,telt ajka mosolyra görbült.
-Mi a neved új csaj?-kérdezte és kecsesen leszállt az ágyáról.
-Réka.-feleltem rezzenéstelen arccal és ledobtam a táskám és a bőröndöm a Lili melletti ágyra.
-Én Tóth Liliána vagyok.Ha jól érzem hibrid vagy.-vigyorgott a lány és hosszú , napbarnított lábaival odalépkedett hozzám. Basszus, de tökéletesen néz ki a csaj...
-Király.-motyogtam és elkezdtem kipakolni,és előkaptam a telefonom is.Fel kell hívnom Kevint!
-De régi a telód, szerezhetek neked egy újat ha gondolod.-vigyorgott Lili.
-A telefonok drága kütyük.-sóhajtottam és elkezdtem kikeresni a fiú telefon számát.
-Nem mindenkinek.Megtudunk egyezni.-suttogta Lili. Mi a halálért adja itt nekem a szexi csajt? Nem vagyok fiú nem tudom feltűnt -e neki....
Éppen tárcsáztam Kevint mikor lemerült a telefonom.Nos igen... egy őskori Nokia se bírja örökké. Az időzités minden esetre remek!
-Hm...az ajánlatom még mindig áll.-nézett bágyadtan a telefonom fekete képernyőjére Lili.
-Mit akarsz tőlem?-hunytam le a szemem és megszorítottam a kezemben lévő telefont.
-Nem szeretem a szobatársakat.-kezdett bele,hmm jól kezdődik.-Tehát , mindent megveszek neked amit csak akarsz,persze mértékkel, ha cserébe takarodóig nem jössz ide!Csak ha nyomós okod van rá,beugrasz valamiért stb...-magyarázta a lány és barna szemei megcsillantak.Aha... tehát egy pláza boszorkánnyal van dolgom, hihetetlen hogy engem mindig megtalálnak az ilyenek! De az ajánlat tetszetős.
-Oké.-suttogtam.
-Gyere,megmutatom a közeli Plázát.-ragadta meg a csuklóm.
-De hiszen hét óra sincs!
-Nyugi , ilyenkor már nyitva van minden.-cibált maga után a lány.
-Nos, az ítéletem a következő.-vigyorgott a férfi én pedig reszketve öleltem át Nikit, aki csak röhögött.-Ti ketten.-mutatott Nikire és Alexra.-Három hónap közmunkát kaptok, most elmehetnek.
Riadtan tekintettem magam elé és enyhén szólva sokkot kaptam.
-De Mr.Black! Rékával mi lesz?-kérdezte Niki.
-Ja ja, a spanokat nem hagyjuk egyedül.-fésülgette a haját Alex és biztatóan rám mosolygott.
-Németh kisasszony más büntetést kap . Elmehettek!-mondta Mr .Black és elküldte Nikiéket melegebb tájakra, amiért barátnőm biztos bepipult.
Félve néztem fel a férfira, aki még mindig ijesztően vigyorgott. Igen ő ezt élvezi. Össze kéne kapnom magam, hogy leolvadjon ez a rémisztő vigyor a fejéről. Nagy levegőt vettem és kihúztam magam, majd visszamosolyogtam Mr.Blackre. Amolyan "mindjárt leütlek" stílusban.
-Khm... nekem mi a büntetésem?-kérdeztem miközben Bella lehuppant mellém.
-Büntetés? Inkább jutalom! Rékácskám, Mr.Black beírat téged a Szent Anna vámpír gimnáziumba!-mosolygott Bella de szeméből könnyek hullottak. Ja állvigyor....
Kicsit lesokkoltam a hírtől, így pár percig csak pislogtam magam elé. Én???? Vámpír gimi??? Feleségül ne vegyem?
Csak néztem magam elé... a szívem egyre gyorsabban vert és valami furcsa érzés támadt bennem... mindenkinek beakartam verni. Valami őrült tombolt bennem, ami már nem is én voltam, egy részem... egy részemnek se nevezhető akármi idegesen toporzékolt. A szívem a torkomba kúszott.
-Ne.-nyögtem fel.
-Azt mondta je?
-Én nem értettem.-hallottam a közeli hangokat de nem tudtam hogy kihez tartozott.
Azt hittem helyben elájulok, kapjon el valaki! Várjunk csak... nem kell, hiszen éppen ülök....
Na jó Réka, kapd össze magad!Szépen illedelmesen utasítsd vissza őket.
Hajrá...
-Hát... izzé ... nagyon szépen köszönöm az ajánlatát Mr.Black, de vissza kell utasítanom...-krákogtam.
A férfi hangos, idegesítő nevetésbe kezdett.
-Jól van?-kérdeztem meg összeráncolt homlokkal.
-Réka, nem utasíthatsz vissza, ez a te büntetésed. Először is oda kellett volna vinni.-törölgette a szemét a férfi.-Na pakolj mert indulunk.-legyezgetett az ajtó felé kezével én pedig elkerekedett szemmel néztem rá, és kicsoszogtam az ajtón. No, jó. Akkor összepakolok... Vagy elszökök....
Auch, felesleges hiszen úgy is elkapnak. Összerámoltam két perc alatt a legfontosabb dolgaim, és felkerestem Nikit, aki a hatalmas gyilkos növénynél volt.
-Szia.-álltam meg a lépcső legtetején.
-Szia.-mosolygott rám óvatosan .-Na mi volt?
-Izzé... elmegyek.
Niki álla szó szerint leesett.
-Mi van?!
-Hát, el kell mennem valami Szent Anna gimibe... -magyaráztam Niki pedig a nyakamba ugrott.
-Sajnálom!Ez az én hibám!
-Dehogy is!-tiltakoztam azonnal és megöleltem a lányt.-Én mentem bele a dologba. Szeretlek titeket... de azt hiszem indulnom kell.
-Meglátogatunk!-sírta Niki és elkísért a kocsihoz ami már az épült előtt várt minket.
Gúnyos fejjel beszálltam a kocsiba, mikor tervek ezrei villantak be a fejembe az elszökés érdekében.... de nem ment végbe egyik sem, egyszerűen csak behuppantam az ülésre, mellettem egyenruhás nő ücsörgött, gondolom annak érdekében hogy még véletlenül se szökjek el. Király....
-Nos, és hol is van ez a bizonyos, akadémia?-krákogtam.
-Ssss.-csitítgatott Mr.Black.-Majd meglátod,a Republicot szereted?-kérdezte ,és mielőtt válaszolhattam volna elindította a banda egyik híres számát. Ha itt lennél velem,és fognád a két kezem.... dallamos meg kell hagyni.
Szállj el kismadár nézd meg hogy merre jár, mond el hogy merre jár hat Ő.
Hol lehetsz Szöszke? Hova tűntél te kis platina buzi? Annyira gáz hogy ilyenkor is rá gondolok, nem is Kevinre aki elméletileg a barátom. Jajj. De nekem nem tetszik Szöszi Szebi! Nem tetszik, csak aggódom érte mint minden idióta haveromért.
Igen! Ez lehet a válasz.... Addig, addig gondolkodtam míg el nem aludtam azt hiszem amikor éppen a Republic-Szeretni valakit valamiért ment.
Nem álmodtam semmit, egy nagy feketeség, ennyi maradt meg bennem. A mellettem ülő egyenruhás nő keltett fel. Őszinte leszek, nem egy kellemes dolog Mr.Black vigyorára kelni, nos igen, ő segített ki a kocsiból.
-Hol vagyunk?-kérdeztem kómásan.
-Szent Anna gimnázium udvarán. Gyönyörű nem?-szippantott egy nagyot a férfi.
-Mármint a Bermudákon?-érdeklődtem tovább.
-Jah. Igen. Üdvözöllek drágám a VHE, területén. -paskolta meg a vállam és bevezetett az iskolába. Hatalmas az épület, egy portás fogadott minket akár csak a szállónál, aztán aula és három lépcső. Felmentünk a jobb oldalin és beléptünk egy irodába, ahol egy vörös hajú boszorkány fogadott.
-Jó napot Mr.Black. Szervusz.-károgott a nő nekünk én pedig ijedten néztem rá.
-Csókolom.-köszöntem ijedten.
-Szia Evike , Ő lenne a kis Réka.-mutatott rám a férfi miután nyomott egy puszit Evike homlokára. No comment.
-Áh Réka! Én Tóth Evelin vagyok , az igazgatónő.
-Szerintem nem ez lesz az első alkalom hogy a kisasszony erre jár, ugye?-kuncogott Mr.Black és már is beállított egy huligán,lázadó rossz gyereknek. Király!
-Hahaha! Na gyere megmutatom a szállásod.-ragadta meg a karom a nő és átcibált egy másik épületbe,ami tele volt folyosókkal, és lépcsőkkel, kb. úgy nézett ki a hely mint egy 5 csillagos hotel. Evike a 211 szoba előtt megállított és belökött rajta.
-Szia Lili, ő itt az új szoba társad ismerkedjetek meg.-csapta be maga mögött az ajtót Evike. Zsír... Lili éppen szőke hosszú haját fésülgette,aztán hatalmas barna szemeivel rám nézett,telt ajka mosolyra görbült.
-Mi a neved új csaj?-kérdezte és kecsesen leszállt az ágyáról.
-Réka.-feleltem rezzenéstelen arccal és ledobtam a táskám és a bőröndöm a Lili melletti ágyra.
-Én Tóth Liliána vagyok.Ha jól érzem hibrid vagy.-vigyorgott a lány és hosszú , napbarnított lábaival odalépkedett hozzám. Basszus, de tökéletesen néz ki a csaj...
-Király.-motyogtam és elkezdtem kipakolni,és előkaptam a telefonom is.Fel kell hívnom Kevint!
-De régi a telód, szerezhetek neked egy újat ha gondolod.-vigyorgott Lili.
-A telefonok drága kütyük.-sóhajtottam és elkezdtem kikeresni a fiú telefon számát.
-Nem mindenkinek.Megtudunk egyezni.-suttogta Lili. Mi a halálért adja itt nekem a szexi csajt? Nem vagyok fiú nem tudom feltűnt -e neki....
Éppen tárcsáztam Kevint mikor lemerült a telefonom.Nos igen... egy őskori Nokia se bírja örökké. Az időzités minden esetre remek!
-Hm...az ajánlatom még mindig áll.-nézett bágyadtan a telefonom fekete képernyőjére Lili.
-Mit akarsz tőlem?-hunytam le a szemem és megszorítottam a kezemben lévő telefont.
-Nem szeretem a szobatársakat.-kezdett bele,hmm jól kezdődik.-Tehát , mindent megveszek neked amit csak akarsz,persze mértékkel, ha cserébe takarodóig nem jössz ide!Csak ha nyomós okod van rá,beugrasz valamiért stb...-magyarázta a lány és barna szemei megcsillantak.Aha... tehát egy pláza boszorkánnyal van dolgom, hihetetlen hogy engem mindig megtalálnak az ilyenek! De az ajánlat tetszetős.
-Oké.-suttogtam.
-Gyere,megmutatom a közeli Plázát.-ragadta meg a csuklóm.
-De hiszen hét óra sincs!
-Nyugi , ilyenkor már nyitva van minden.-cibált maga után a lány.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)