-Te mit keresel itt?-pattantam fel.
-Téged.-mosolyodott el és felém nyújtott egy pohár löttyöt.
-Lillával kapcsolatban pedig... félreértettem valamit...-sütöttem le a szemem. Szöszi elnevette magát, pedig szerintem semmi nevetséges sem volt abban amit mondtam. Teljesen elvörösödtem.
-Semmi baj Cica. Mindenki követ el hibákat, ült le a srác és unottan lógatta a lábát a mélységbe, én pedig leültem mellé. Nagyon gondolataiba mélyedt.
-Megbocsáss drága, de én nem kértem tőled bocsánatot. Csak közöltem a tényt.- ráztam meg a fejem Ő pedig ismét felnevetett. De egy szó se hagyta el a száját, engem pedig nagyon zavart a csend.- Miért vagy itt?- tettem fel a kérdést.
-Hmm... nem is tudom, azt hiszem szeretek a társaságodban lenni.-felelte és a szarkazmus egyetlen jele sem látszott rajta. Komolyan gondolná? Nekem úgy tűnt.
-Meglepő.-suttogtam már-már fagyott ajkakkal. Odakint elég hideg volt.- Eddig még úgy tudtam, hogy megakarsz tőlem szabadulni.
-Én nem! Én nem akartam tőled soha megszabadulni!- magyarázta ingerülten.- Azt hittem jót teszek azzal neked ha többé nem beszélünk... na , érted!-pislogott rám a barna bociszemeivel.
Egy darabig csak némán pislogtam rá, és eközben lejátszódott bennem mind az a kín amit átéltem -e miatt. Mind az a nehézség...
-Jó hülye logikád van öreg!- csattantam fel végül majd belekortyoltam a furcsa türkizkék löttybe. Egészen savanykás íze volt és pont ezért ízlett.
-Nekem egészen jó stratégiának tűnt.-mosolygott elégedetten, aztán az arca másodpercek alatt változott át, büszkéből gondterhelté.
-Mi az?-rökönyödtem meg Én is.
-Csak aztán...-suttogta.-Szimplán csak hiányoztál, és nem bírtam tovább a színjátékot.-mormolta nekem pedig egyre hihetetlenebbnek tűnt ez az egész szituáció a párbeszéddel egyetemben. Megráztam a fejem és elnevettem magam.
-Bernáth Szebasztián! Te nagy mértékű alkohol hatása alatt állsz!
Ő is elnevette magát. Kérdezgetett a lábamról, hogy jobban van -e? Hogyan tetszik a suli. Milyenek a srácok és , hogy vannak e barátok ellenségek. Én pedig mindenről beszámoltam. Mint az egymást rég nem látott barátok cseverésztünk egymással és a hangulat is remek volt. Mesélt róla, hogy a tanárok nagyon jó fejek és ne parázzak miattuk. Mesélt az órákról... mesélt mindenről! Teljesen egyedül van, azaz volt. Most már itt vagyunk egymásnak, kedvesebb volt mint általában és nekem nagyon tetszett ez az "arca". Egy darabig sikeresen elfelejtkeztem a démonokról, anyáékról, a suliról... mindenről ami bántott. A pillanatban éltem, nem tekintgettem vissza a múltba és nem tervezgettem a jövőm, ez nagyon tetszett!
-A tánccal, hogy áll Németh kisasszony?-tápászkodott fel Szöszi én pedig ismét elvörösödtem.
-Sehogy. Ügyetlen vagyok.-nevettem és eszembe jutott az egyik diákbál, mikor is Tornai Szilveszter, az én szememben az "álompasi" felkért táncolni, hogy abból mi lett? Csak pár megtaposott láb. Elég kínos volt, de most nevetve gondolok vissza rá.
-Akkor ideje ezen változtatni.-vigyorodott el és kinyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. A telóján elindított egy zongora darabot vagy mit, aztán a két kezét a csípőmre helyezte,testünk teljesen egymáshoz símúlt. Az én kezeim az Ő vállán pihentek, aztán lassan elkezdtünk totyorászni.
-Olyan merev vagy.-nézett rám aggodalmasan, habár lila ibolyám sincs, hogy miért aggódott.
-Mondtam, hogy én és a tánc nem vagyunk jóban.
-Hunyd le a szemed egy picit, majd én vezetlek.-mosolyodott el. Engedelmeskedtem neki és lehunytam a szemem ami bizonytalansággal töltött el, de a tudat hogy Szöszi mellettem van némi lelket öntött belém. Figyeltem a dallamot és hagytam, hogy magával vigyen az ár.
Hirtelen robbanást hallottam, erre felkaptam a fejem. Az eget színek tarkították. Tűzijáték. Mindenki üvöltözött és kurjongatott.
-Boldog új évet Réka.-súgta fülembe alig érthetően a mondatot a fiú, aztán a zsebébe nyúlt és előszedett valamit. Eltávolodtam tőle picit.
Szöszi egy kis dobozt nyomott a kezembe.
-Remélem tetszeni fog.-vigyorgott, eközben a fejünk felett színes rakéták hármasával robbantak fel. Óvatosan kinyitottam a dobozt amiben egy karkötőt találtam. Sima lánc, de még is volt rajta valami, egy icipici rózsafej.
-Ez csodálatos!-hullottam a fiú karjai közé és őszinte örömmel töltött el a meglepetés.-Boldog újévet.
-Azt hiszem ezzel a lendülettel indulni is kéne. Holnap tanítás.-nyújtotta ki a nyelvét. Belém karolt és elkísért a szobámig. Az ajtó előtt megálltuk.
-Hát akkor jó éjt Cica.-villantotta legszexisebb mosolyát felém a szőke, aztán nyomott gyorsan két puszit az arcomra.
-Jó éjszakát seggfej.-húztam én is vigyorra a szám, aztán ugyan ezzel a vigyorral a képemen ledőltem aludni.
január 1. 6:40
Az órám rendesen ébresztett, csak én voltam rendetlen picit. Percekig fetrengtem az ágyban ezzel elpocsékolva az értékes időt amit arra használhattam volna, hogy rendbe szedjem magam és első nap ne zombi módra másszak be órára. Így is sietve pattantam ki az ágyból. Magamra húztam a szokásos hacukám és egy gyors fogmosás után a vállamra kaptam a táskám és futottam órára. Első óra biológia.
Késés nélkül estem be az egyik hátulsó padba. Egyedül ültem természetesen.
A tanár nem sokára bejött és elkezdődhetett az óra. Igazából a tanárok rendesek és viccesek, egyedül tesin akadtam ki, mivel itt a megszokott gimnasztika és társai helyett önvédelmet tanítottak.... jól olvastad. Önvédelmet, és itt aztán alkalmaztak kardot, pisztolyt, valami rudat (?) na meg ütést rúgást. A tesi tanár pedig nem kímélt meg senkit. Ezen az órán önvédelmet tanultunk Márkóval kerültem párba.
A tanár bemutatta a feladatot amit nekünk is végre kellett hajtani, egy védekezési technika vagy mi a csoda. Márkó vigyorogva nézett rám miközben megtette az első lépést.
-Menni fog törpe?-vigyorgott. Ő támadott én meg csak hárítottam az ütést.
-Menni. Nem értem miért veled osztottak párba, nem vagyunk egy súlycsoport.-mondtam majd gonosz mosolyra húztam a szám.-Sokkal jobb vagyok!
-Aha! Hát persze!-küldött földre egy mozdulattal a a fiú.
-Menj a pokolba!!-röhögtem ki, aztán felsegített és az óra további felében hülyültünk.
Az egész nap nagyon király volt, sokat hülyültünk... aztán nap végén fáradtan rogytam le az ágyamra...
2014. szeptember 6., szombat
2014. július 22., kedd
Este PART1
2013.december.31. kedd
Egy ágyon ébredtem fel.
Egy fiúnak a szobájában voltam. De ezt csak a mellettem lévő alsógatyából következtettem le.
A sötétítők elvoltak húzva. Félhomály volt és mellettem feküdt egy ember, akitől mit ad Isten , naná hogy kis híján szívinfarktust kaptam. Főleg miután észrevettem hogy az emberke, fiú. Uram atyám! Vajon még szűz vagyok?!
És ki ez itt mellettem...? Szőke...akkor tuti Kevin.
Nos, a romantika kedvéért megcsókolom. Ez legyen amolyan reggeli keltés. Vagy ne?
Részeg vagyok? Csak mert kezdem azt hinni hogy igen.Mellesleg tiszta homályosan látok. A fiú felé fordultam, áthajoltam a válla felett, becsuktam a szemem, és átestem rajta. Nem kelt fel. Hétalvó, na akkor essünk túl a csókon, gyorsan nyomtam az ajkára egy csókot.
-Jó reggelt.-köszöntem neki mikor kinyitotta a szemét, és ekkor jött a sokk.
-Szia cica.-kacsintott rám Szöszi Szebi.
-Jesszusom! Te vagy az? Mit keresek én itt?! Azt hittem Kevin vagy!
-Megcsókolnád Kevint? Tegnap még mást mondtál.-ciccegett a fiú.
-Miről beszélsz?
-Nem emlékszel? Ott hagyott az erdőben hogy kinyírjanak, én hősiesen megmentettelek, és miután nagy nehezen bevonszoltalak a kocsimba, te kiütötted magad és egész éjszaka olyanokat motyogtál magadban hogy kitéped Kevin beleit és azzal akasztod fel őt egy fára.-magyarázta nevetve a fiú.
Tényleg... volt valami hasonló, de a motyogósra nem emlékszem... vajon miért?
-Van benne valami...
-Na hagy nézzem a lábad cicus.-ült fel Szöszi.
-Hogy mi van?!-förmedtem rá elkerekedett szemekkel.
-Állj már fel!
Felállok. A combom be van kötve. És eszembe jut minden.
-Fáj?-kérdezte Szöszi szomorkásan.
-Csak túlélem....-motyogtam.-Amúgy köszi...
-Igazán nincs mit.
-Akkor Én most megyek, gondolom hamarosan jön Liliána.-sóhajtottam és eszembe jutott hogy Ő meg a drágalátos szobatársam NAGY puszi pajtások... az a tipikus barátság extrákkal-nak tűnik a szitu.
-Milyen Liliána?-ráncolta össze a homlokát Szöszi. Ajj, mit játssza az ártatlant?
-Tudod te jól.-pattantam ki az ágyból és lassan hátrálni kezdtem az ajtóhoz.
-Nem Réka, halvány ibolyám sincs mi az anyám kínjáról beszélsz.-ült fel az ágyában, én pedig óvatos mosolyra húztam a számat majd kirohantam a szobából.
A folyosón újdonsült barátnőmmel futottam össze. Egy pink bakancsot viselt, egy fekete cicanacit, ami szét volt szakítva elől. Egy sötét kék bandás pólót viselt amire rá volt írva hogy "Véres ritmus" , a haját laza oldalfonatba fonta és aggódva pislogott felém.
-Szia Rozi!-intettem a lánynak aki zavartan nézett rám.
-Helló Réka... minden rendbe?
-Persze, persze. Bocsi hogy tegnap csak úgy leléptem a buliról, dolgom volt... sajnálom.-sütöttem le a szemem Rozi pedig megölelt.
-Ugyan már! Semmi para, csak megijedtem hogy eltűntél, egész éjszaka magam szidtam hogy nem vigyáztam eléggé rád.
-Bolond vagy te!- röhögtem ki.-Nem a te dolgod hogy anyáskodj felettem, nyugi.
-Na holnap már suli. Mit szólnál ha átvennénk pár anyagot?-vigyorgott rám Lia és se szó, se beszéd, berángatott a szobájába. Kicsit félreérthető cselekedet volt ez tőle, de valószínűleg nincsenek ferde hajlamai a csajnak.
Rozit kinézete alapján, egy lázadó, hanyag, nem túl intelligens tróger rockernek mondanám. De a látszat néha csal. A csaj többet tudhatott az anyagról mint maga a tanár, és remekül elmagyarázott mindent. A furcsa az egészben hogy értettem, és rögzült is a kis buksimban.
Egész nap tanultunk. Aztán elmentünk ebédelni, ahol a szokásos nehézségekkel kellett megküzdenünk, de a lényeg hogy ettem és nem fogok éhen halni. Aztán ismételten tanultuk, ettünk és korán lefeküdtem mert holnap van a nagy nap, az első tanítási nap.
Lezuhanyoztam, és addig kinyitottam az ablakot szellőzni. Legalább biztos nem lesz melegem az éjszaka.
A fürdőből törülközőbe bugyolált fejjel és testtel léptem ki.
Felkaptam gyorsan egy hálóinget és lefeküdtem aludni, sokáig nem jött álom a szememre, de végül álomba merültem.
22:00
Kopogást hallok...
Valaki kopog...
Lassan feleszmélek , és hunyorogva kapcsolom fel az éjjeli lámpát.
Belebújtatom a lábaim a kis mamuszomba és elcsoszogok az ajtóig.
Vajon ki lehet az?
Az ajtóban egy fiú áll, szőke hajú, barna szemű... hasonlít Szöszire, de mégsem Ő az. Az arcszerkezetük egész más, és a magasságuk is, tehát nem ugyan olyanok csak színre.
-Helló Lili itt van?-kérdezte a fiú én pedig elkerekedett szemekkel meredtem magam elé... basszus...
-Szia nincs...-haraptam bele az ajkamba, majd nagy nehezen kinyögtem a következő kérdésem.- Te ki vagy?
-Szebasztián, legtöbben Básztinak szólítanak, már egy ideje együtt vagyunk Lilivel.-vigyorog sármosan. Aha... de vajon ezt Lili is tudja?
Na mindegy ... most azt hiszem összeállt a kép... Bászti, akivel Lilla van, az nem az én Szöszim... ámbár ez nagyon durva....
-Áh köszi.-csaptam be az ajtót, és gondolataimba mélyedve csoszogtam vissza... lehuppantam az ágyamra. Tehát, akkor Szöszi nincs együtt Lilivel? Ezt meg kell ünnepelni! A fiúknál tuti van valami pia....! De miért is akarnék ünnepelni? Hol érdekel engem az hogy annak a baleknak van -e csaja vagy nincs?
Talán azért érdekelne, mert Szöszi és köztem valami furcsa összeköttetés van, és ha Lilla jönne, akkor köztünk is lenne valami furcsa összeköttetés. OMG. Tiszta logikus! Csak ez lehet a válasz.
Akkor irány inni!
Azaz... vizet, mert megszomjaztam ebben a nagy logikázásban.
Miután ittam kb. egy liter borzalmas minőségű csap vizet (csap víz, mit is vártam?!) lefeküdtem aludni.
22:10
Ismét kopogás. Mi a franc ütött ezekbe? Holnap suli van!
Dühösen feltépem az ajtót. Odakint Geri,Márkó és Lia álltak.
-Te neked teljesen elment az eszed?!-nézett rám döbbentem Márkó.-Lia adj rá valami party ruhát, irány bulizni.-jelentette ki a fiú majd valami furcsa táncot kezdtek el járni Gerivel.
-Lia valami szexi ruhát adj rá.-kacsintott Geri a lányra én pedig adtam neki egy jó nagy pofont.
-Holnap suli nem lehet...-csóváltam hevesen a fejem.
-Ugyan Réka! Húzd a beled a szobámba! Nem hagyhatod ki ezeket a bulikat. Amúgy se tudnál aludni, mindenki üvöltözni fog pár perc múlva és ordbálni hogy B.Ú.É.K.!!-rángatta a karom Rozi.
-Gyere már... én még nem láttalak party ruhában.-pislogott rám kiskutya szemekkel Geri.
-Na jó!-nevettem el magam és elindultam a lánnyal átöltözni.
Bőr és szegecses cuccok mindenhol... ennek a csajnak nincsenek normális ruhái?
Felvettem azt ami előzőleg is volt rajtam, Lia megcsinálta a hajam és elindultunk a fiúkhoz. Az aulában már tömeg volt. Volt egy pár piás pult, és a kajásokról se feledkezzünk meg. Az udvar sötét sarkaiban pedig alvilági cuccokat árultak, és itt nem csak a drogokra gondolok...
-Italt hölgyeim?-kérdezte Geri és megállt egy pult mellet.
-Én kérek!-lelkesedett Lia.-És Réka is. Ugye?
Aprót biccentettem.
-Tessék.-adott át a fiú egy pohár koktélt. Ennyitől még nem leszünk részegek... ugye? Holnap suli van.. első nap... és kifognak utálni. És nekem annyi...
A focipályán szólt a leghangosabban a zene. Mindenki táncolt és jól érezte magát. Persze voltak elmebetegek is akik azzal szórakoztak hogy festékszóróval fújkálták a népet.
-Gyere Réka táncolni.-ragadta meg a kezem Lia, a puha fűre érve a lány eldobta bakancsát és úgy táncikált a továbbiakban. Hamarosan egy fiú állt meg a lány mögött. Vállig érő barna göndör haja és barna szemei voltak. Igazi felhőkarcoló. Valami rocker csávó lehetett. A pólóján pedig Lia kedvenc bandája díszelgett.
-Csá van kedved táncolni?-kérdezte meg a fiú.
-Hogy a halálba ne lenne?-röhögte el magát Lia és arrébb szambázott. Nevetve fordultam el a tánctérről, és bementem az épületbe... az épületen belül a könyvtárba...
Beszélnem kell vele! Mindent félreértettem...
Szó szerint beestem a könyvtár ajtaján.
-Hahó!-üvöltöttem el magam és megindultam a kanapé felé.-Szöszi!-sipítoztam, majd megindultam a fiú szobája felé.
-Szebi bent vagy?-dörömböltem az ajtaján. Semmi válasz. A francba....
Gondolataimba mélyedve sétálgattam. Bambán néztem magam elé. A lábam tudatomon kívül vitt valamerre. Meg kell találnom! ,eg kell találnom Őt! Ez zakatolt megállás nélkül a fejemben. Mikor ismét feleszméltem már a suli tetején voltam. Innen belehetett látni mindent. Az egyik sarokban épp egy pár (vagy nem pár) falta egymást. Lehuppantam a tető szélére, ne olyan háromszög alakú tetőt képzeljetek el, hanem inkább olyan laposat, olyan mint egy hatalmas pálya a suli tetején. A széle körül korlátok vannak.
Unottan lóbáltam a lábam a semmiségbe... olyan magasan vagyok. A fejem a korlátra döntöttem.
A többiek tuti jól szórakoznak...
Hirtelen elkapott a migrén.... Van itt valaki... a szerelmes páron ( vagy nem páron) kívül .. érzem...
De ki? Megfordítottam a fejem Isten tudja hány fokkal.
-Szia...-mosolygott rám Szöszi...
Egy ágyon ébredtem fel.
Egy fiúnak a szobájában voltam. De ezt csak a mellettem lévő alsógatyából következtettem le.
A sötétítők elvoltak húzva. Félhomály volt és mellettem feküdt egy ember, akitől mit ad Isten , naná hogy kis híján szívinfarktust kaptam. Főleg miután észrevettem hogy az emberke, fiú. Uram atyám! Vajon még szűz vagyok?!
És ki ez itt mellettem...? Szőke...akkor tuti Kevin.
Nos, a romantika kedvéért megcsókolom. Ez legyen amolyan reggeli keltés. Vagy ne?
Részeg vagyok? Csak mert kezdem azt hinni hogy igen.Mellesleg tiszta homályosan látok. A fiú felé fordultam, áthajoltam a válla felett, becsuktam a szemem, és átestem rajta. Nem kelt fel. Hétalvó, na akkor essünk túl a csókon, gyorsan nyomtam az ajkára egy csókot.
-Jó reggelt.-köszöntem neki mikor kinyitotta a szemét, és ekkor jött a sokk.
-Szia cica.-kacsintott rám Szöszi Szebi.
-Jesszusom! Te vagy az? Mit keresek én itt?! Azt hittem Kevin vagy!
-Megcsókolnád Kevint? Tegnap még mást mondtál.-ciccegett a fiú.
-Miről beszélsz?
-Nem emlékszel? Ott hagyott az erdőben hogy kinyírjanak, én hősiesen megmentettelek, és miután nagy nehezen bevonszoltalak a kocsimba, te kiütötted magad és egész éjszaka olyanokat motyogtál magadban hogy kitéped Kevin beleit és azzal akasztod fel őt egy fára.-magyarázta nevetve a fiú.
Tényleg... volt valami hasonló, de a motyogósra nem emlékszem... vajon miért?
-Van benne valami...
-Na hagy nézzem a lábad cicus.-ült fel Szöszi.
-Hogy mi van?!-förmedtem rá elkerekedett szemekkel.
-Állj már fel!
Felállok. A combom be van kötve. És eszembe jut minden.
-Fáj?-kérdezte Szöszi szomorkásan.
-Csak túlélem....-motyogtam.-Amúgy köszi...
-Igazán nincs mit.
-Akkor Én most megyek, gondolom hamarosan jön Liliána.-sóhajtottam és eszembe jutott hogy Ő meg a drágalátos szobatársam NAGY puszi pajtások... az a tipikus barátság extrákkal-nak tűnik a szitu.
-Milyen Liliána?-ráncolta össze a homlokát Szöszi. Ajj, mit játssza az ártatlant?
-Tudod te jól.-pattantam ki az ágyból és lassan hátrálni kezdtem az ajtóhoz.
-Nem Réka, halvány ibolyám sincs mi az anyám kínjáról beszélsz.-ült fel az ágyában, én pedig óvatos mosolyra húztam a számat majd kirohantam a szobából.
A folyosón újdonsült barátnőmmel futottam össze. Egy pink bakancsot viselt, egy fekete cicanacit, ami szét volt szakítva elől. Egy sötét kék bandás pólót viselt amire rá volt írva hogy "Véres ritmus" , a haját laza oldalfonatba fonta és aggódva pislogott felém.
-Szia Rozi!-intettem a lánynak aki zavartan nézett rám.
-Helló Réka... minden rendbe?
-Persze, persze. Bocsi hogy tegnap csak úgy leléptem a buliról, dolgom volt... sajnálom.-sütöttem le a szemem Rozi pedig megölelt.
-Ugyan már! Semmi para, csak megijedtem hogy eltűntél, egész éjszaka magam szidtam hogy nem vigyáztam eléggé rád.
-Bolond vagy te!- röhögtem ki.-Nem a te dolgod hogy anyáskodj felettem, nyugi.
-Na holnap már suli. Mit szólnál ha átvennénk pár anyagot?-vigyorgott rám Lia és se szó, se beszéd, berángatott a szobájába. Kicsit félreérthető cselekedet volt ez tőle, de valószínűleg nincsenek ferde hajlamai a csajnak.
Rozit kinézete alapján, egy lázadó, hanyag, nem túl intelligens tróger rockernek mondanám. De a látszat néha csal. A csaj többet tudhatott az anyagról mint maga a tanár, és remekül elmagyarázott mindent. A furcsa az egészben hogy értettem, és rögzült is a kis buksimban.
Egész nap tanultunk. Aztán elmentünk ebédelni, ahol a szokásos nehézségekkel kellett megküzdenünk, de a lényeg hogy ettem és nem fogok éhen halni. Aztán ismételten tanultuk, ettünk és korán lefeküdtem mert holnap van a nagy nap, az első tanítási nap.
Lezuhanyoztam, és addig kinyitottam az ablakot szellőzni. Legalább biztos nem lesz melegem az éjszaka.
A fürdőből törülközőbe bugyolált fejjel és testtel léptem ki.
Felkaptam gyorsan egy hálóinget és lefeküdtem aludni, sokáig nem jött álom a szememre, de végül álomba merültem.
22:00
Kopogást hallok...
Valaki kopog...
Lassan feleszmélek , és hunyorogva kapcsolom fel az éjjeli lámpát.
Belebújtatom a lábaim a kis mamuszomba és elcsoszogok az ajtóig.
Vajon ki lehet az?
Az ajtóban egy fiú áll, szőke hajú, barna szemű... hasonlít Szöszire, de mégsem Ő az. Az arcszerkezetük egész más, és a magasságuk is, tehát nem ugyan olyanok csak színre.
-Helló Lili itt van?-kérdezte a fiú én pedig elkerekedett szemekkel meredtem magam elé... basszus...
-Szia nincs...-haraptam bele az ajkamba, majd nagy nehezen kinyögtem a következő kérdésem.- Te ki vagy?
-Szebasztián, legtöbben Básztinak szólítanak, már egy ideje együtt vagyunk Lilivel.-vigyorog sármosan. Aha... de vajon ezt Lili is tudja?
Na mindegy ... most azt hiszem összeállt a kép... Bászti, akivel Lilla van, az nem az én Szöszim... ámbár ez nagyon durva....
-Áh köszi.-csaptam be az ajtót, és gondolataimba mélyedve csoszogtam vissza... lehuppantam az ágyamra. Tehát, akkor Szöszi nincs együtt Lilivel? Ezt meg kell ünnepelni! A fiúknál tuti van valami pia....! De miért is akarnék ünnepelni? Hol érdekel engem az hogy annak a baleknak van -e csaja vagy nincs?
Talán azért érdekelne, mert Szöszi és köztem valami furcsa összeköttetés van, és ha Lilla jönne, akkor köztünk is lenne valami furcsa összeköttetés. OMG. Tiszta logikus! Csak ez lehet a válasz.
Akkor irány inni!
Azaz... vizet, mert megszomjaztam ebben a nagy logikázásban.
Miután ittam kb. egy liter borzalmas minőségű csap vizet (csap víz, mit is vártam?!) lefeküdtem aludni.
22:10
Ismét kopogás. Mi a franc ütött ezekbe? Holnap suli van!
Dühösen feltépem az ajtót. Odakint Geri,Márkó és Lia álltak.
-Te neked teljesen elment az eszed?!-nézett rám döbbentem Márkó.-Lia adj rá valami party ruhát, irány bulizni.-jelentette ki a fiú majd valami furcsa táncot kezdtek el járni Gerivel.
-Lia valami szexi ruhát adj rá.-kacsintott Geri a lányra én pedig adtam neki egy jó nagy pofont.
-Holnap suli nem lehet...-csóváltam hevesen a fejem.
-Ugyan Réka! Húzd a beled a szobámba! Nem hagyhatod ki ezeket a bulikat. Amúgy se tudnál aludni, mindenki üvöltözni fog pár perc múlva és ordbálni hogy B.Ú.É.K.!!-rángatta a karom Rozi.
-Gyere már... én még nem láttalak party ruhában.-pislogott rám kiskutya szemekkel Geri.
-Na jó!-nevettem el magam és elindultam a lánnyal átöltözni.
Bőr és szegecses cuccok mindenhol... ennek a csajnak nincsenek normális ruhái?
Felvettem azt ami előzőleg is volt rajtam, Lia megcsinálta a hajam és elindultunk a fiúkhoz. Az aulában már tömeg volt. Volt egy pár piás pult, és a kajásokról se feledkezzünk meg. Az udvar sötét sarkaiban pedig alvilági cuccokat árultak, és itt nem csak a drogokra gondolok...
-Italt hölgyeim?-kérdezte Geri és megállt egy pult mellet.
-Én kérek!-lelkesedett Lia.-És Réka is. Ugye?
Aprót biccentettem.
-Tessék.-adott át a fiú egy pohár koktélt. Ennyitől még nem leszünk részegek... ugye? Holnap suli van.. első nap... és kifognak utálni. És nekem annyi...
A focipályán szólt a leghangosabban a zene. Mindenki táncolt és jól érezte magát. Persze voltak elmebetegek is akik azzal szórakoztak hogy festékszóróval fújkálták a népet.
-Gyere Réka táncolni.-ragadta meg a kezem Lia, a puha fűre érve a lány eldobta bakancsát és úgy táncikált a továbbiakban. Hamarosan egy fiú állt meg a lány mögött. Vállig érő barna göndör haja és barna szemei voltak. Igazi felhőkarcoló. Valami rocker csávó lehetett. A pólóján pedig Lia kedvenc bandája díszelgett.
-Csá van kedved táncolni?-kérdezte meg a fiú.
-Hogy a halálba ne lenne?-röhögte el magát Lia és arrébb szambázott. Nevetve fordultam el a tánctérről, és bementem az épületbe... az épületen belül a könyvtárba...
Beszélnem kell vele! Mindent félreértettem...
Szó szerint beestem a könyvtár ajtaján.
-Hahó!-üvöltöttem el magam és megindultam a kanapé felé.-Szöszi!-sipítoztam, majd megindultam a fiú szobája felé.
-Szebi bent vagy?-dörömböltem az ajtaján. Semmi válasz. A francba....
Gondolataimba mélyedve sétálgattam. Bambán néztem magam elé. A lábam tudatomon kívül vitt valamerre. Meg kell találnom! ,eg kell találnom Őt! Ez zakatolt megállás nélkül a fejemben. Mikor ismét feleszméltem már a suli tetején voltam. Innen belehetett látni mindent. Az egyik sarokban épp egy pár (vagy nem pár) falta egymást. Lehuppantam a tető szélére, ne olyan háromszög alakú tetőt képzeljetek el, hanem inkább olyan laposat, olyan mint egy hatalmas pálya a suli tetején. A széle körül korlátok vannak.
Unottan lóbáltam a lábam a semmiségbe... olyan magasan vagyok. A fejem a korlátra döntöttem.
A többiek tuti jól szórakoznak...
Hirtelen elkapott a migrén.... Van itt valaki... a szerelmes páron ( vagy nem páron) kívül .. érzem...
De ki? Megfordítottam a fejem Isten tudja hány fokkal.
-Szia...-mosolygott rám Szöszi...
2014. július 14., hétfő
Sötét erdő közepén
Csak sétáltunk a sötét erdőben, egyre beljebb és beljebb. Árnyakat láttam néha elsuhanni a fák között, de minden bizonnyal azok csak az erdő állatai voltak. Hűvös szél fújt gyengéden velünk szembe, szinte simogatta az arcom, de ez se tudott lehűteni. A félelem átjárta a testem minden egyes porcikáját.
Hirtelen megtorpantam és a földre rogytam.
Valami eszméletlen fájdalom nyílalt bele a fejembe.
-Jól vagy?-kapott a kezemért Kew.
-Menjünk haza kérlek, nem érzem jól magam.
-Nem mehetünk most haza! Ha idáig eljöttünk bírd ki még egy kicsit, kérlek.-guggolt le hozzám Kew és megsimította a hajam. Nagy nehezen összekapartam magam és felálltam.
Szerintem meg akar erőszakolni... nem érzem magam biztonságban.
Sétálunk...sétálunk....sétálunk...
-Na már mindjárt ott vagyunk.-vigyorgott rám furán Kew és adott egy csókot. Kíváncsi vagyok hova akar vinni. Megcsörren a telefonom.-Ne vedd fel.
-De fel akarom venni.
-Nem fogod.-ingatta a fejét Kew, és megfogta a kezem. Habár, ettől még midig van egy szabad kezem, nem vettem fel a telefont, de még csak ki se nyomtam. Hagytam pihenni a bakancsomban.
Mély levegőt vettem, és kicsit odabújtam a fiúhoz, ő pedig motyogott valamit.
-Tessék?-pislogtam rá boci szemekkel, és hirtelen belém állt valami. De szó szerint, vállon találtak egy késsel. Mint az őrült ki letépte láncát csordogált a vérem a ruhámon át.
Némán kaptam az eltalált helyre, majd a földre rogytam.
-Kevin...-suttogtam.-Segíts.-törtem ki hisztérikusan.
-Hát nem érted?-szólalt meg mögöttem egy hang.-Senki se fog megmenteni, főleg nem Kevin.
-Ki vagy te?-kérdeztem sírva. Hmm a vérem és a könnyem vegyült.
-Fordulj meg.-mondta közönyösen, de nem bírtam megfordulni. Egyszerűen nem mertem, el nem tudtam képzelni hogy milyen ocsmány szörny állhat mögöttem.-Mondom fordulj meg!-rúgott belém a tag,én pedig óvatosan megfordultam.... ne....basszus....a sírás egyre jobban fojtogatott. Itt van a démonom. Meg fog ölni... és én félek. Félek a haláltól....
Rögtön felismertem, pedig egy más ember testébe bújt bele. A szeme fekete volt, a vigyora ijesztő, és tudtam hogy azt a vicsort a képén egyenesen nekem szánja. A szívem egyre hangosabban dörömbölt a mellkasomban, félek. Egy szót se bírtam kinyögni az ijedtségtől.
-Na mi van cica, megijedtél?-nevetett fel. De azt a tipikus filmbe illő sátáni kacajt képzeljétek el, az a sablonos "muhahahaha". Hogy fulladna meg...
De várjunk csak gyerekek! Nem ölhet meg! Hisz' a fiúk szavaival élve, ő a "csicskám".
-Nem.-feleltem és végre visszaálltam a normálisba. Nem izzadtam annyira, nem akart kirohanni a szívem a világból, és a levegő és a sírás se fojtogatott annyira.
-Pedig megfoglak ölni.-mosolygott mintha csak valami kellemes témáról lenne szó, világ béke, szivárvány, unikornisok és társai....
-Nem...nem fogsz.-mondtam ezt egy levegő kifújásával egyetemben. Kitéptem a kést a vállamból. Felsikítottam, de megérte, most már több a védelem.
-Komolyan azt hiszed, hogy azzal a kis görbe késsel megtudod menteni a bőröd? Egy egész hadsereg van az erdőben, egy füttyentés és ők már jönnek is érted.-magyarázta unottan.
-Nem fogsz füttyenteni.
-Bocsika, már miért ne tenném?
-Mert megparancsolom.
-Te? Parancsolsz nekem? Hol álmodtad ezt meg tündérem?
-Ne felejtsd el segítettem rajtad, megszálltál... most már az enyém vagy. Alattvaló.
-Szerinted miért akarlak kinyírni Te liba?
-De meg lehet oldani, hogy többet nem is találkozunk. Nekem nem kell a segítséged.
-Bármikor az ellenfelemé válhatsz, és nem hagyhatom meg neked ezt.
-Logikus... de most úgy se fogsz tudni megölni. Hiába tervezted el, én a parancsolód vagyok.
-Dehogynem tudlak megölni.-nevette el magát majd füttyentett egyet. Minden olyan gyorsan történt, a mellettem álló tölgyfa ágáról egy fiú ugrott le, és megragadta a kezem. A szívem ismét megzavarodott, és a levegőt úgy vettem mint egy asztmás futás után kb.
A fiú odarohant hozzám, először leakartam szúrni,de a szemembe nézett és rájöttem hogy ki az. Egyet tippelhettek ki volt az. Megragadta a kezem és magával rántott, én pedig futottam engedelmesen mellette.
Lépteink után nyílvesszők és kések hevertek, rosszabb esetben előttünk is.
A lábaim remegtek, túltengett rajtam az adrenalin. Félelem, veszély, adrenalin...jó barátaim... de azért ésszel!
Hirtelen tűz gyulladt előttük, ami elvágta utunkat. Pár elmebeteg vérfarkas ugrott elénk, de Szöszi egy jól célzott szúrással kinyírta őket. Az ajkamba haraptam.
-Most mi lesz?-érdeklődtem megrökönyödve, és a könnyek záporként hullottak a szememből. Nagyon félek. A teliholdat egy hatalmas felhő takarta el, egyre sötétebb és sötétebb lesz, az előttünk fellobbanó tűz világít egyedül.
-Nem tudom.-nyelt egy nagyot Szöszi.-A fák sűrűjében rejtőznek a rohadékok.-magyarázta miután kitért egy nyíl elől.
Gondolkodj Réka, mit tehetnél? Juttasd magad haza... ha ezt a gonosz lali nem teszi meg, majd a kaszásom elintézi. Lehunytam a szemem és a kaszásomra gondoltam. Gyere már! Gyere!
Hirtelen valaki hátra rántotta a fejem. Egy kaszás. De nem az enyém. Ez nem megmenteni akart hanem meggyilkolni.
-Nem látod hogy épp meditált?!-szúrt egyenest a szívébe egy kardot Szöszi. Nem tudom hogy tud ilyen higgadtan gyilkolni... de ha nem tenné, mi lennénk most halottak, míg én a kaszásom próbáltam ide parancsolni, ő százával lőtte a lényeket amik körül vettek minket.
A tűz egyre közelebb ért hozzánk, éreztem a melegét. Hallottam hogy valami felrobbant. Gondolom Kew kocsija. Valaki felsikoltott. Léptek verték fel az erdő nyugalmát. Nyíl vesszők és puskák, kardok csillantak. Én pedig ökölbe szorítottam a kezem és egyre erősebben gondoltam a kaszásomra. Nem fog eljönni... más megoldás kell.
-Át kell rohannunk a tűzön.-nyögtem fel.
-De megégünk Te eszement!-ordibált Szöszi.
-A vámpírok sebei hamar gyógyulnak.-mosolyodtam el óvatosan.
-Ha meghalunk nem éledünk újra azt ugye tudod? Nem születtünk mi olyan jedi erővel, mint Jézus, hogy harmadnapra feltámadjunk.
-Még mindig van esély arra, hogy túléljük!Gyere.-ragadtam meg a karját és berángattam a hatalmas "kemencébe".
A szemeimet égette a tűz melege és fénye, és a feszes ruhámban alig bírtam megmozdulni, egyedül a bakancsomnak tudtam nagy hasznát venni, mi lenne most velem ha tűsarkúban lennék?
Szöszi szorosabban simult hozzám mint a ruha, és szó szerint a testével védelmezett. A kezével takarta a szememet és így vonultunk át a tűzön.
A tűzt pedig csak még egy tűz követte, megtaláltuk Kew kocsijának maradványait. Remélem Kevin is felrobbant vele együtt.
Muhahaha! *sátáni kacaj , az*
-Még sokat kell menni, de futunk kicsit. Pattanj a hátamra!-szólt rám Szöszi én meg engedelmesen felugrottam,ámbár a ruha kis híján ketté szakadt rajtam... az de ciki lenne. Jó mondjuk most nem ez a legnagyobb problémám.
Szösszenet lihegve dobott le a hátáról és belökött nagy gyorsasággal egy bazi nagy terepjáróba.
-Ez a tied?-motyogtam kábán. Valamiért.... nem vagyok túl jól...
-Réka...egy...nyíl áll ki a lábadból... feltűnt?-krákogott Szöszi.
A lábamra pillantottam, és tényleg egy nyíl állt ki belőle.
Vér... vér...
-Basszus.-nyögtem fel és minden elsötétült.
Hirtelen megtorpantam és a földre rogytam.
Valami eszméletlen fájdalom nyílalt bele a fejembe.
-Jól vagy?-kapott a kezemért Kew.
-Menjünk haza kérlek, nem érzem jól magam.
-Nem mehetünk most haza! Ha idáig eljöttünk bírd ki még egy kicsit, kérlek.-guggolt le hozzám Kew és megsimította a hajam. Nagy nehezen összekapartam magam és felálltam.
Szerintem meg akar erőszakolni... nem érzem magam biztonságban.
Sétálunk...sétálunk....sétálunk...
-Na már mindjárt ott vagyunk.-vigyorgott rám furán Kew és adott egy csókot. Kíváncsi vagyok hova akar vinni. Megcsörren a telefonom.-Ne vedd fel.
-De fel akarom venni.
-Nem fogod.-ingatta a fejét Kew, és megfogta a kezem. Habár, ettől még midig van egy szabad kezem, nem vettem fel a telefont, de még csak ki se nyomtam. Hagytam pihenni a bakancsomban.
Mély levegőt vettem, és kicsit odabújtam a fiúhoz, ő pedig motyogott valamit.
-Tessék?-pislogtam rá boci szemekkel, és hirtelen belém állt valami. De szó szerint, vállon találtak egy késsel. Mint az őrült ki letépte láncát csordogált a vérem a ruhámon át.
Némán kaptam az eltalált helyre, majd a földre rogytam.
-Kevin...-suttogtam.-Segíts.-törtem ki hisztérikusan.
-Hát nem érted?-szólalt meg mögöttem egy hang.-Senki se fog megmenteni, főleg nem Kevin.
-Ki vagy te?-kérdeztem sírva. Hmm a vérem és a könnyem vegyült.
-Fordulj meg.-mondta közönyösen, de nem bírtam megfordulni. Egyszerűen nem mertem, el nem tudtam képzelni hogy milyen ocsmány szörny állhat mögöttem.-Mondom fordulj meg!-rúgott belém a tag,én pedig óvatosan megfordultam.... ne....basszus....a sírás egyre jobban fojtogatott. Itt van a démonom. Meg fog ölni... és én félek. Félek a haláltól....
Rögtön felismertem, pedig egy más ember testébe bújt bele. A szeme fekete volt, a vigyora ijesztő, és tudtam hogy azt a vicsort a képén egyenesen nekem szánja. A szívem egyre hangosabban dörömbölt a mellkasomban, félek. Egy szót se bírtam kinyögni az ijedtségtől.
-Na mi van cica, megijedtél?-nevetett fel. De azt a tipikus filmbe illő sátáni kacajt képzeljétek el, az a sablonos "muhahahaha". Hogy fulladna meg...
De várjunk csak gyerekek! Nem ölhet meg! Hisz' a fiúk szavaival élve, ő a "csicskám".
-Nem.-feleltem és végre visszaálltam a normálisba. Nem izzadtam annyira, nem akart kirohanni a szívem a világból, és a levegő és a sírás se fojtogatott annyira.
-Pedig megfoglak ölni.-mosolygott mintha csak valami kellemes témáról lenne szó, világ béke, szivárvány, unikornisok és társai....
-Nem...nem fogsz.-mondtam ezt egy levegő kifújásával egyetemben. Kitéptem a kést a vállamból. Felsikítottam, de megérte, most már több a védelem.
-Komolyan azt hiszed, hogy azzal a kis görbe késsel megtudod menteni a bőröd? Egy egész hadsereg van az erdőben, egy füttyentés és ők már jönnek is érted.-magyarázta unottan.
-Nem fogsz füttyenteni.
-Bocsika, már miért ne tenném?
-Mert megparancsolom.
-Te? Parancsolsz nekem? Hol álmodtad ezt meg tündérem?
-Ne felejtsd el segítettem rajtad, megszálltál... most már az enyém vagy. Alattvaló.
-Szerinted miért akarlak kinyírni Te liba?
-De meg lehet oldani, hogy többet nem is találkozunk. Nekem nem kell a segítséged.
-Bármikor az ellenfelemé válhatsz, és nem hagyhatom meg neked ezt.
-Logikus... de most úgy se fogsz tudni megölni. Hiába tervezted el, én a parancsolód vagyok.
-Dehogynem tudlak megölni.-nevette el magát majd füttyentett egyet. Minden olyan gyorsan történt, a mellettem álló tölgyfa ágáról egy fiú ugrott le, és megragadta a kezem. A szívem ismét megzavarodott, és a levegőt úgy vettem mint egy asztmás futás után kb.
A fiú odarohant hozzám, először leakartam szúrni,de a szemembe nézett és rájöttem hogy ki az. Egyet tippelhettek ki volt az. Megragadta a kezem és magával rántott, én pedig futottam engedelmesen mellette.
Lépteink után nyílvesszők és kések hevertek, rosszabb esetben előttünk is.
A lábaim remegtek, túltengett rajtam az adrenalin. Félelem, veszély, adrenalin...jó barátaim... de azért ésszel!
Hirtelen tűz gyulladt előttük, ami elvágta utunkat. Pár elmebeteg vérfarkas ugrott elénk, de Szöszi egy jól célzott szúrással kinyírta őket. Az ajkamba haraptam.
-Most mi lesz?-érdeklődtem megrökönyödve, és a könnyek záporként hullottak a szememből. Nagyon félek. A teliholdat egy hatalmas felhő takarta el, egyre sötétebb és sötétebb lesz, az előttünk fellobbanó tűz világít egyedül.
-Nem tudom.-nyelt egy nagyot Szöszi.-A fák sűrűjében rejtőznek a rohadékok.-magyarázta miután kitért egy nyíl elől.
Gondolkodj Réka, mit tehetnél? Juttasd magad haza... ha ezt a gonosz lali nem teszi meg, majd a kaszásom elintézi. Lehunytam a szemem és a kaszásomra gondoltam. Gyere már! Gyere!
Hirtelen valaki hátra rántotta a fejem. Egy kaszás. De nem az enyém. Ez nem megmenteni akart hanem meggyilkolni.
-Nem látod hogy épp meditált?!-szúrt egyenest a szívébe egy kardot Szöszi. Nem tudom hogy tud ilyen higgadtan gyilkolni... de ha nem tenné, mi lennénk most halottak, míg én a kaszásom próbáltam ide parancsolni, ő százával lőtte a lényeket amik körül vettek minket.
A tűz egyre közelebb ért hozzánk, éreztem a melegét. Hallottam hogy valami felrobbant. Gondolom Kew kocsija. Valaki felsikoltott. Léptek verték fel az erdő nyugalmát. Nyíl vesszők és puskák, kardok csillantak. Én pedig ökölbe szorítottam a kezem és egyre erősebben gondoltam a kaszásomra. Nem fog eljönni... más megoldás kell.
-Át kell rohannunk a tűzön.-nyögtem fel.
-De megégünk Te eszement!-ordibált Szöszi.
-A vámpírok sebei hamar gyógyulnak.-mosolyodtam el óvatosan.
-Ha meghalunk nem éledünk újra azt ugye tudod? Nem születtünk mi olyan jedi erővel, mint Jézus, hogy harmadnapra feltámadjunk.
-Még mindig van esély arra, hogy túléljük!Gyere.-ragadtam meg a karját és berángattam a hatalmas "kemencébe".
A szemeimet égette a tűz melege és fénye, és a feszes ruhámban alig bírtam megmozdulni, egyedül a bakancsomnak tudtam nagy hasznát venni, mi lenne most velem ha tűsarkúban lennék?
Szöszi szorosabban simult hozzám mint a ruha, és szó szerint a testével védelmezett. A kezével takarta a szememet és így vonultunk át a tűzön.
A tűzt pedig csak még egy tűz követte, megtaláltuk Kew kocsijának maradványait. Remélem Kevin is felrobbant vele együtt.
Muhahaha! *sátáni kacaj , az*
-Még sokat kell menni, de futunk kicsit. Pattanj a hátamra!-szólt rám Szöszi én meg engedelmesen felugrottam,ámbár a ruha kis híján ketté szakadt rajtam... az de ciki lenne. Jó mondjuk most nem ez a legnagyobb problémám.
Szösszenet lihegve dobott le a hátáról és belökött nagy gyorsasággal egy bazi nagy terepjáróba.
-Ez a tied?-motyogtam kábán. Valamiért.... nem vagyok túl jól...
-Réka...egy...nyíl áll ki a lábadból... feltűnt?-krákogott Szöszi.
A lábamra pillantottam, és tényleg egy nyíl állt ki belőle.
Vér... vér...
-Basszus.-nyögtem fel és minden elsötétült.
2014. július 13., vasárnap
Lassú halál
Elindultuk kifelé az iskolából.
Felszálltuk egy buszra, ami egyenest egy hatalmas épület előtt tett le. Neon felirattal volt az ajtó felé írva hogy "Mirinda".
-Ez az egyik legjobb szórakozóhely erre felé.-magyarázta Lia. Átvergődtünk egy ijesztő securitys mellett, aztán hirtelen egy sötét helyen találtam magam, pár neon fény világított itt-ott, meg egy bazi nagy szinpad volt még kivilágítva , de az fullosan.
A színpadon egy banda állt, és már nagyban nyomatták a zenét.
-Nézd ott van a kedvenc bandám! Véres ritmus.-ámuldozott Lia. No komment. Totál para az egész, kicsit Asking Alexandra beütésű a banda. De nagyon jók.
Pár másodperc töredéke alatt Lia eltűnt a tömegben, tehát én is belevetettem magam a furcsábbnál , furcsább lények sűrűjébe. Eljutottam nagy nehezen egy bár pulthoz, ott mindenféle ital volt kitéve.
-Elnézést! Elnézést!-szóltam a kiszolgálónak.-Egy lassú halált kérek.-adtam le rendelésem és már meg is kaptam a fekete löttyöt. Előhalásztam a zsebemből egy kis lét és a kiszolgáló kezébe nyomtam. Elindultam piával a mancsomban a tánctérre. Mindenki remekül érezte magát és ugra bugrált mit az elmebajos.
-Hey cica.-szólt utánam valaki, én pedig óvatosan megfordultam.-Nincs kedved táncolni kicsit?-kérdezte egy srác, szőkésbarna haja volt, tiszta izom, a szeme pedig gyönyörű barna, sőt szinte már fekete!
-Talán.-húztam gonosz mosolyra a szám, a srác pedig közeledni kezdett.
-Mi a neved gyönyörű?-suttogta a fülembe.
-Az egy titok.-haraptam az ajkamba.
-Az enyém is.-felelte, majd gyengéden megfordított, hogy neki háttal álljak. Ekkor óvatosan végigcsúsztatta a kezét a karomon, és összekulcsolta ujjait az enyémekkel. Nocsak, a srác tudja, hogy hogyan kell levenni egy csajt a lábáról. Oldalra néztem, a fiú pedig amolyan nyak tekerősbe megcsókolt. Elég érdekes pózba álltunk, körülbelül olyan brutálisba, mint amilyenbe az egyiptomi falfestményeken az Istenek (a fej oldalra néz, de a test előre, vajon hogy csinálják? Igen látszódik hogy Istenek...)
Megcsókolt egyszer, aztán még egyszer, még egyszer és még egyszer. Nagyot sóhajtva visszafordítottam a fejem, aztán kiszabadítottam az kezem, a kezei közül. Felé fordultam.
A szeme tisztán csillogott, és csak azokról az éjfekete szemekről jutott eszembe, hogy eltűnt a piám, ami pontosan ilye színű... volt. Végül is lényegtelen mert egy korty maradt a pohárban...
Tekintetem a szájára vezettem, cserepesek voltak. Kicsit tökéletlenek, de még is olyan tökéletesek.
Lassú halál.... lassú halál.....
Csak ennyi zakatol a fejemben, de ez nagyon! Nem gondolok most a fiúra, inkább a piám jár a fejemben. Körbenézek a terme, hirtelen kicsit miden elhomályosodik, de még is kitisztul. Már észreveszem a számomra jelentéktelen alakokat, észreveszem az embereken lévő neon szalagokat, amik bevilágítják az estet. Észre veszem a színpadon álló vérfarkas banda basszerosát, aki állati jól nézz ki... és ezt most nem iróniának szántam.
A srác pedig aki előttem állt, szintén helyes volt, de már nem volt kedvem vele lenni. Pimaszul rámosolyogtam. Közelebb hajoltam. Ő is közelebb hajol, már szinte a szánk összeér, de erre én elfutok befelé a tömegbe.
Nem tudnám leírni mi is törtét velem. Azt tudom hogy sokat kerültem a tömeg felé, mivel valamelyik kretén mindig átpasszolt a nép karjaiba. Lassú halál, lassan üt, de akkor nagyon! El se hiszem hogy egy pohár löttytől így beálltam.
Hirtelen zúgni kezdett a telefonom, amit mellékesen a bakancsba csúsztattam.
-Halló?-sikítottam bele a telefonba.
-Szia Réka, itt vagyok a Mirinda előtt gyere ki.-szólt bele egy hang... nos, hirtelen nem tudtam felismerni, de amint kiértem az épületből rájöttem ki az.
-Te még is mit keresel itt?-pislogtam Kevinre elveszetten.
-Téged.-mosolygott rám és közeledni kezdett felém.
-Keressed inkább a csajt akivel csalsz.-fakadtam ki, mondjuk nem vagyok biztos benne hogy egy csajjal csal... de hagy haljak meg abba a hitben hogy egy csaj volt az akivel csalt, és szép volt. 170 cm volt, szőke hajú, barna bociszemű, vékony, nőies alakkal és tökéletes fenékkel. Ámen.
-Nem csallak meg Réka.-nézett szomorkásan és már egy karnyújtásnyira állt tőlem.
-Én így hallottam...
-Rég tudhatnád, hogy a pletykák sosem igazak, tudod egy kapcsolat egyik fontos eleme a bizalom.
Igaza van...
-Jó... sajnálom.-sütöttem le a tekintetem és már is nem voltam olyan részeg, a hideg levegő kicsit kiszellőztette a fejem.
-Megbocsájtok, de csak egy feltétellel.-vigyorodott el sunyin... remélem nem akarja elvenni a szüzességem, olyan fiatal vagyok, 17 éves!
-Mi az a feltétel?-kérdeztem.
-Az hogy most velem jössz.-vágta rá és megfogta a kezem majd berángatott a kocsijába. Én az anyós ülésen, ő pedig a kormány előtt.
Sejtelmem se volt mi járhat a fejében, ilyenkor jól jönne az a jedi erő amit Mrs.Liliána alkalmazott rajtam.
Száguldottunk a sötét éjszakában, az orrom hegyénél nem láttam többet, kivéve ha elfordítottam a fejem. Akkor megláttam Kevint, aki figyelmesen leste a sötét utat.
-Hova megyünk?-érdeklődtem és egy pillanatra se vettem le a szemem a fiúról.
-Majd meglátod... nem kell félned.-vigyorgott a srác.-Szeretsz?
-Igen... de miért kérdezel baromságokat.
-Ez mitől baromság?
-Onnan hogy te is pontosan jól tudod rá a választ.
-Jogos. De sosem lehet elég biztos.
-Igaz ... elárulod hova megyünk és, hogy miért?
-Nem, ez egy titok.-felelte majd megcsókolt egy másodperc töredéke alatt, aztán ismét az utat kémlelte.
Kicsit félek, de ahogy Kevin is mondta a kapcsolat lényege a bizalom.
Megcsörren a telefonom. Ki lehet az? A bakancsomhoz nyúlok.
-Ne vedd fel.-adta ki a parancsot szárazon a fiú.
-De ....
-Semmi de. Ne vedd fel!-szólt rám komorabban. Befordultuk egy erdőben... filmbe illő jelenet. Szemfogam hirtelen előugrottak és éreztem valami furcsát. Éreztem valakinek... vagy valakiknek a jelenlétét. A fejem eszméletlenül megfájdult. Mély levegő... ez nem sejtet semmi jót.
Ijesztő...
-Kevin... én félek, kérlek forduljunk vissza.-dadogtam. Az autó megállt.
-Ugyan kedvesem, nincs miről tartanod, megvédelek, jó?-hajolt hozzám eszméletlen közel, és barna szemeivel az enyémeket kutatta. Ez egyáltalán nem nyugtatott meg, feszültségemben az ajkaimat harapdálom...
-Nem is tudom... vissza kéne mennem a gimibe.-suttogtam és félénken néztem a szemeibe.
-Nem kell, én itt vagyok veled, csak ez számítson. Bízz bennem Réka.-mosolygott rám,és a két keze közé vette az arcom és megcsókolt. Lassan és gyengéden. Nem olyan állat módjára mint az a fiú a Mirindában. Ez más volt. Egy tincset a fülem mögé igazított, játékosan beleharapott az ajkamba, amit eddig én rágcsáltam. Na jó meggyőzött. Ezután a csók után élénkebb lettem mint egy pohár lassú halál után. Visszatért a bátorságom, Kew megfogta a kezem.
-Na , ne félj itt vagyok.-szorította meg a kezem. Gyengédebb lett. Mármint Kew.
-Oké. Most mi lesz?
-Szállj ki.-felelte. Kinyitottam az ajtót és kipattantam, csak reménykedtem abban hogy ő is jön utánam.
-És most?
Ő is kiszállt, a telihold esztétikusan ragyogott ránk. Csodás. Megfogta a kezem és elindult velem az erdő sűrűjébe, az én fejem pedig egyre jobban fájt.
Felszálltuk egy buszra, ami egyenest egy hatalmas épület előtt tett le. Neon felirattal volt az ajtó felé írva hogy "Mirinda".
-Ez az egyik legjobb szórakozóhely erre felé.-magyarázta Lia. Átvergődtünk egy ijesztő securitys mellett, aztán hirtelen egy sötét helyen találtam magam, pár neon fény világított itt-ott, meg egy bazi nagy szinpad volt még kivilágítva , de az fullosan.
A színpadon egy banda állt, és már nagyban nyomatták a zenét.
-Nézd ott van a kedvenc bandám! Véres ritmus.-ámuldozott Lia. No komment. Totál para az egész, kicsit Asking Alexandra beütésű a banda. De nagyon jók.
Pár másodperc töredéke alatt Lia eltűnt a tömegben, tehát én is belevetettem magam a furcsábbnál , furcsább lények sűrűjébe. Eljutottam nagy nehezen egy bár pulthoz, ott mindenféle ital volt kitéve.
-Elnézést! Elnézést!-szóltam a kiszolgálónak.-Egy lassú halált kérek.-adtam le rendelésem és már meg is kaptam a fekete löttyöt. Előhalásztam a zsebemből egy kis lét és a kiszolgáló kezébe nyomtam. Elindultam piával a mancsomban a tánctérre. Mindenki remekül érezte magát és ugra bugrált mit az elmebajos.
-Hey cica.-szólt utánam valaki, én pedig óvatosan megfordultam.-Nincs kedved táncolni kicsit?-kérdezte egy srác, szőkésbarna haja volt, tiszta izom, a szeme pedig gyönyörű barna, sőt szinte már fekete!
-Talán.-húztam gonosz mosolyra a szám, a srác pedig közeledni kezdett.
-Mi a neved gyönyörű?-suttogta a fülembe.
-Az egy titok.-haraptam az ajkamba.
-Az enyém is.-felelte, majd gyengéden megfordított, hogy neki háttal álljak. Ekkor óvatosan végigcsúsztatta a kezét a karomon, és összekulcsolta ujjait az enyémekkel. Nocsak, a srác tudja, hogy hogyan kell levenni egy csajt a lábáról. Oldalra néztem, a fiú pedig amolyan nyak tekerősbe megcsókolt. Elég érdekes pózba álltunk, körülbelül olyan brutálisba, mint amilyenbe az egyiptomi falfestményeken az Istenek (a fej oldalra néz, de a test előre, vajon hogy csinálják? Igen látszódik hogy Istenek...)
Megcsókolt egyszer, aztán még egyszer, még egyszer és még egyszer. Nagyot sóhajtva visszafordítottam a fejem, aztán kiszabadítottam az kezem, a kezei közül. Felé fordultam.
A szeme tisztán csillogott, és csak azokról az éjfekete szemekről jutott eszembe, hogy eltűnt a piám, ami pontosan ilye színű... volt. Végül is lényegtelen mert egy korty maradt a pohárban...
Tekintetem a szájára vezettem, cserepesek voltak. Kicsit tökéletlenek, de még is olyan tökéletesek.
Lassú halál.... lassú halál.....
Csak ennyi zakatol a fejemben, de ez nagyon! Nem gondolok most a fiúra, inkább a piám jár a fejemben. Körbenézek a terme, hirtelen kicsit miden elhomályosodik, de még is kitisztul. Már észreveszem a számomra jelentéktelen alakokat, észreveszem az embereken lévő neon szalagokat, amik bevilágítják az estet. Észre veszem a színpadon álló vérfarkas banda basszerosát, aki állati jól nézz ki... és ezt most nem iróniának szántam.
A srác pedig aki előttem állt, szintén helyes volt, de már nem volt kedvem vele lenni. Pimaszul rámosolyogtam. Közelebb hajoltam. Ő is közelebb hajol, már szinte a szánk összeér, de erre én elfutok befelé a tömegbe.
Nem tudnám leírni mi is törtét velem. Azt tudom hogy sokat kerültem a tömeg felé, mivel valamelyik kretén mindig átpasszolt a nép karjaiba. Lassú halál, lassan üt, de akkor nagyon! El se hiszem hogy egy pohár löttytől így beálltam.
Hirtelen zúgni kezdett a telefonom, amit mellékesen a bakancsba csúsztattam.
-Halló?-sikítottam bele a telefonba.
-Szia Réka, itt vagyok a Mirinda előtt gyere ki.-szólt bele egy hang... nos, hirtelen nem tudtam felismerni, de amint kiértem az épületből rájöttem ki az.
-Te még is mit keresel itt?-pislogtam Kevinre elveszetten.
-Téged.-mosolygott rám és közeledni kezdett felém.
-Keressed inkább a csajt akivel csalsz.-fakadtam ki, mondjuk nem vagyok biztos benne hogy egy csajjal csal... de hagy haljak meg abba a hitben hogy egy csaj volt az akivel csalt, és szép volt. 170 cm volt, szőke hajú, barna bociszemű, vékony, nőies alakkal és tökéletes fenékkel. Ámen.
-Nem csallak meg Réka.-nézett szomorkásan és már egy karnyújtásnyira állt tőlem.
-Én így hallottam...
-Rég tudhatnád, hogy a pletykák sosem igazak, tudod egy kapcsolat egyik fontos eleme a bizalom.
Igaza van...
-Jó... sajnálom.-sütöttem le a tekintetem és már is nem voltam olyan részeg, a hideg levegő kicsit kiszellőztette a fejem.
-Megbocsájtok, de csak egy feltétellel.-vigyorodott el sunyin... remélem nem akarja elvenni a szüzességem, olyan fiatal vagyok, 17 éves!
-Mi az a feltétel?-kérdeztem.
-Az hogy most velem jössz.-vágta rá és megfogta a kezem majd berángatott a kocsijába. Én az anyós ülésen, ő pedig a kormány előtt.
Sejtelmem se volt mi járhat a fejében, ilyenkor jól jönne az a jedi erő amit Mrs.Liliána alkalmazott rajtam.
Száguldottunk a sötét éjszakában, az orrom hegyénél nem láttam többet, kivéve ha elfordítottam a fejem. Akkor megláttam Kevint, aki figyelmesen leste a sötét utat.
-Hova megyünk?-érdeklődtem és egy pillanatra se vettem le a szemem a fiúról.
-Majd meglátod... nem kell félned.-vigyorgott a srác.-Szeretsz?
-Igen... de miért kérdezel baromságokat.
-Ez mitől baromság?
-Onnan hogy te is pontosan jól tudod rá a választ.
-Jogos. De sosem lehet elég biztos.
-Igaz ... elárulod hova megyünk és, hogy miért?
-Nem, ez egy titok.-felelte majd megcsókolt egy másodperc töredéke alatt, aztán ismét az utat kémlelte.
Kicsit félek, de ahogy Kevin is mondta a kapcsolat lényege a bizalom.
Megcsörren a telefonom. Ki lehet az? A bakancsomhoz nyúlok.
-Ne vedd fel.-adta ki a parancsot szárazon a fiú.
-De ....
-Semmi de. Ne vedd fel!-szólt rám komorabban. Befordultuk egy erdőben... filmbe illő jelenet. Szemfogam hirtelen előugrottak és éreztem valami furcsát. Éreztem valakinek... vagy valakiknek a jelenlétét. A fejem eszméletlenül megfájdult. Mély levegő... ez nem sejtet semmi jót.
Ijesztő...
-Kevin... én félek, kérlek forduljunk vissza.-dadogtam. Az autó megállt.
-Ugyan kedvesem, nincs miről tartanod, megvédelek, jó?-hajolt hozzám eszméletlen közel, és barna szemeivel az enyémeket kutatta. Ez egyáltalán nem nyugtatott meg, feszültségemben az ajkaimat harapdálom...
-Nem is tudom... vissza kéne mennem a gimibe.-suttogtam és félénken néztem a szemeibe.
-Nem kell, én itt vagyok veled, csak ez számítson. Bízz bennem Réka.-mosolygott rám,és a két keze közé vette az arcom és megcsókolt. Lassan és gyengéden. Nem olyan állat módjára mint az a fiú a Mirindában. Ez más volt. Egy tincset a fülem mögé igazított, játékosan beleharapott az ajkamba, amit eddig én rágcsáltam. Na jó meggyőzött. Ezután a csók után élénkebb lettem mint egy pohár lassú halál után. Visszatért a bátorságom, Kew megfogta a kezem.
-Na , ne félj itt vagyok.-szorította meg a kezem. Gyengédebb lett. Mármint Kew.
-Oké. Most mi lesz?
-Szállj ki.-felelte. Kinyitottam az ajtót és kipattantam, csak reménykedtem abban hogy ő is jön utánam.
-És most?
Ő is kiszállt, a telihold esztétikusan ragyogott ránk. Csodás. Megfogta a kezem és elindult velem az erdő sűrűjébe, az én fejem pedig egyre jobban fájt.
2014. július 12., szombat
A nevem
-Szebasztián.-nézett rám a Szöszi.
-Tudom, hogy hívnak te mocsok.-förmedtem rá a fiúra, és összehúztam a zöld szemeim.
-Jó , rendben...-sóhajtott, és látta hogy nem fog menni ez a nem ismerjük egymást dolog.-Miért bőgsz?
-Ha így kérdezed, biztos hogy nem fogom elmondani.-préseltem ki magamból egy nevetést.
-Mert amúgy elmondanád?-érdeklődött és közelebb lépett hozzám, én pedig eggyel hátrébb.
-Nem! De így még annyi esélye sincs a dolognak.-köptem a szavakat és egyre megvetőbben néztem a fiúra.
-Csak nem haragszol?-húzta gúnyos mosolyra a száját... basszus , bárcsak ne nézne ki ennyire jól!Összepréseltem az ajkaim, és könnyes szemekkel pislogtam rá. -Áh , tehát igen. Egyébként se kellene elmondanod mi a bajod, úgy is tudom.-vigyorgott rám és közelebb lépett. Én ekkor már nem tudtam hátrálni mert a polc ott volt már mögöttem.
-Tényleg?-nyögtem fel sértődötten.
-Tényleg..-suttogta, és annyira közel jött, hogy összeért a cipőnk orra. A lélegzetem elakadt. Még mindig nem tudok neki ellenállni. Mélyen barna szemeibe néztem, pár szőke tincs a homlokába hullott. A telt ajkai mosolyra húzódtak. Ezt akarja. Játszik velem, nem szabadna hagynom, de annyira csábító.
-Akkor mondd el...-adtam ki a parancsot, majd lesütöttem a szemem.
Egy picit elnémult körülöttünk minden, csak én voltam , meg ő, és pár dohos könyv. Az idő megszűnt létezni, csak a lélegzet vételeket hallottam. Nehezére esik kimondani a szavakat, látom hogy megremeg az ajka, de valahogy még is lenyeli félelmét. Tekintetét egyenest rám szegezte, majd furcsa hangsúllyal mondta ki a következő mondatot:
-A srác... akit szeretsz, megcsalt.
Mély levegőt vettem, majd nagyot sóhajtottam. Nem fogok sírni.
-Te ezt még is honnan tudod?-fakadtam ki néhány perc csend után. A fiú elkapta a tekintetét, mint akit szíven martak. Hátrálni kezdett. -Csak nem nyomozol utánam?!
-Nem.
-Akkor miért vágsz ilyen fájdalmas fejet. Vagy honnan a halálból tudod?
Semmi válasz.
Esküszöm, azt jobb lenne hallani, hogy igazából meleg és Kevin vele csalt meg. De ez...?!
Felejtsem el, de ez az ő részéről úgy tűnik nem megy!
-Tudod mit?! Menj a kis Lilidhez, engem meg hanyagolj! Szia.-ordítottam rá, aztán kirontottam az ajtón.
Senki se szólt utánam, senki se tartóztatott. Nincs is ebben semmi hiba!
Rohantam végig a hosszú folyosón, zaklatott voltam. Szívem szerint minden velem szembe jövő embert felrúgtam volna, de nem tettem. Vissza kell fognom magam. Kicsörtettem az udvarra, a fiúk a focipálya melletti kisebb deszka, roller, bicikli,bmx pályán gyakoroltak.
-Hát veled mi történt?-gurult hozzám Geri.
-Semmi.-néztem rá komolyan.
-Ne hazudj! Kit kell megverni?
-Senkit.-dünnyögtem és leültem egy padra, egy rocker csaj mellé. A csaj furcsán méregetett engem, fekete hosszú haja volt, egy fekete szoknyát, egy fekete pólót és egy durva acélbetétest viselt. A pólóján kitűzők ezrei, a keze pedig szegecses karkötőkkel volt tele.
-Szia.-csámcsogott, mivel azt nem is említettem hogy Ő nagyban rágozótt.
-Hali. Van még rágód?-érdeklődtem, a csaj pedig felém nyújtott egy csomag gyerek orbitot. Ami viccesen hatott már mint, egy kemény rocker csaj egy rózsaszín gyerek orbitot kajál.
-Ne már Réka, áruld el mi bajod.-nyújtott felém Geri egy zsepit, én pedig elkezdtem letörölni a elfolyt szemfestékem.
-Semmi bajom sincs, és köszi a zsepit.
-De látom hogy van valami bajod.-pislogott rám boci szemekkel a fiú.
-Ha azt mondta nincs akkor nincs.-szólt közbe unottan a rocker csaj.
-Hát jó... ha még is elakarnád mondani, én itt vagyok.-tárta szét a kezét Geri és óvatosan hátrálni kezdett. De nem volt elég óvatos,mivel sikeresen felesett egy gördeszkában.
Felszisszenek.
-Mondd csak Réka, mi az a nagy titok amit nem mondasz el a legjobb barátodnak?-nézett rám a lány.
-Ez egy titok...-mosolyogtam rá ő pedig viszonozta a gesztust.
-Értem... a nevem Farkas Rozália. Lia.
-Az enyém...
-Németh Réka. Tudom, tudom.-nevetett rám a lány.
-És te erről miért tudsz?-pislogtam a lányra, remek mindenki nyomoz utánam?
-A két hülye mondta.-biccentett a fiúk felé akik éppen összeverekedtek valami miatt. Egész vicces volt Márkó elkezdte mutogatni az öklét a fiúnak, erre Geri felkapott egy deszkát és azzal fenyegette Márkót, Márkó végezetül megfogott egy bmx-et felemelte az égbe és azzal rohant a szöszi felé aki sikítva menekült el.
Tényleg hülyék, de hát ezért szeretem őket.-Nincs kedved eljönni este egy koncertre?
-Koncert? Milyen koncert?
-Egy híres vérfarkas banda. Meglátod, nagyon atomok!
-Nos, ezt egy kihagyhatatlan ajánlatnak veszem, mindenképp elmegyek.-vigyorogtam mint a tejbe tök, és minden problémám elszállt... pár percre. Amúgy sose értettem ... a tejbe tök hogy vigyorog? Vagy tud vigyorogni? Na mindegy...
-Oké, akkor gyere majd el este hozzám, kicsinosítalak.-kacsintott rám.
-De nem tudom melyik a te szobád!
-Majd érted megyek, a tiéd a fiúk mellett van nem?-állt fel.
-Igen.
-Oké. Este nyolckor ott leszek! Addig is maradj életben. Csumi!-köszönt el a csaj.
-Helló...-intettem a lánynak.
19:35
Nagyon lassan jött el az a bizonyos nyolc óra.
Csak feküdtem az ágyamon, néha a kezembe kaptam egy tankönyvem és átlapoztam, aztán nézegettem tovább a plafont. De végre eljött itt van hogy 19:35 van, és Lia már kopogtatott a szobám ajtaján.
-Szia!-intettem neki.
-Csumi. Na gyere, szerzek neked valami jó ruhát.-ragadta meg a karom és berángatott a szobájába (ez nem sejtet semmi jót)
Összedobált egy csomó ruhát, amiket hozzám méregetett.
-Áh ez szerintem jó lesz!-mutatott fel egy fekete, iszonyat rövid, bőr ruhát. Ezzel a cipővel királyul néznél ki! Ja meg még feldobjuk egy kis övvel, a hajadat pedig befestjük....
-Mi van? Neeem a hajamat nem piszkáljunk.
-Na jó, kapd fel ezeket.-forgatta a szemeit Lia.
Gyorsan felvettem az összes hacukát, habár abban a bőr ruhában a tüdőm majd kiköptem... na de mindegy. Egy gyors igazítás után készen álltam.
És csak úgy megjegyezném, ezek az acélbetétesek nem is olyan rosszak.
A tükörbe nézve egy egész más lányt láttam. Nem félt, bátor volt és mérhetetlenül büszke. Ez a lány a tükörben, nem én voltam, csak egy beöltöztetett bábú, aki keresi még a helyét. De most biztonságban érezte magát. Most boldog volt.
A haja laza copfba volt fogva, a szeme enyhén füstösen volt festve. Egy rövidke, fekete , bőr ruhát viselt. A derekán lazán lógtak a szegecses övek, a kezén karkötők ezrei. A lábán egy térdéig érő acélbetétes feszített.
Nagyon tetszett.
Azt hiszem ideje búcsút mondani a múltnak... Kevinnek, Szöszinek... minden fájdalomnak.
Itt az ideje hogy boldog legyek.
-Indulhatunk?-kérdezte Lia, miközben mosolyogva méregetett.
-Igen.-feleltem magabiztosan. Itt az ideje hogy Réka bevesse magát. MUHAHAHA!
-Tudom, hogy hívnak te mocsok.-förmedtem rá a fiúra, és összehúztam a zöld szemeim.
-Jó , rendben...-sóhajtott, és látta hogy nem fog menni ez a nem ismerjük egymást dolog.-Miért bőgsz?
-Ha így kérdezed, biztos hogy nem fogom elmondani.-préseltem ki magamból egy nevetést.
-Mert amúgy elmondanád?-érdeklődött és közelebb lépett hozzám, én pedig eggyel hátrébb.
-Nem! De így még annyi esélye sincs a dolognak.-köptem a szavakat és egyre megvetőbben néztem a fiúra.
-Csak nem haragszol?-húzta gúnyos mosolyra a száját... basszus , bárcsak ne nézne ki ennyire jól!Összepréseltem az ajkaim, és könnyes szemekkel pislogtam rá. -Áh , tehát igen. Egyébként se kellene elmondanod mi a bajod, úgy is tudom.-vigyorgott rám és közelebb lépett. Én ekkor már nem tudtam hátrálni mert a polc ott volt már mögöttem.
-Tényleg?-nyögtem fel sértődötten.
-Tényleg..-suttogta, és annyira közel jött, hogy összeért a cipőnk orra. A lélegzetem elakadt. Még mindig nem tudok neki ellenállni. Mélyen barna szemeibe néztem, pár szőke tincs a homlokába hullott. A telt ajkai mosolyra húzódtak. Ezt akarja. Játszik velem, nem szabadna hagynom, de annyira csábító.
-Akkor mondd el...-adtam ki a parancsot, majd lesütöttem a szemem.
Egy picit elnémult körülöttünk minden, csak én voltam , meg ő, és pár dohos könyv. Az idő megszűnt létezni, csak a lélegzet vételeket hallottam. Nehezére esik kimondani a szavakat, látom hogy megremeg az ajka, de valahogy még is lenyeli félelmét. Tekintetét egyenest rám szegezte, majd furcsa hangsúllyal mondta ki a következő mondatot:
-A srác... akit szeretsz, megcsalt.
Mély levegőt vettem, majd nagyot sóhajtottam. Nem fogok sírni.
-Te ezt még is honnan tudod?-fakadtam ki néhány perc csend után. A fiú elkapta a tekintetét, mint akit szíven martak. Hátrálni kezdett. -Csak nem nyomozol utánam?!
-Nem.
-Akkor miért vágsz ilyen fájdalmas fejet. Vagy honnan a halálból tudod?
Semmi válasz.
Esküszöm, azt jobb lenne hallani, hogy igazából meleg és Kevin vele csalt meg. De ez...?!
Felejtsem el, de ez az ő részéről úgy tűnik nem megy!
-Tudod mit?! Menj a kis Lilidhez, engem meg hanyagolj! Szia.-ordítottam rá, aztán kirontottam az ajtón.
Senki se szólt utánam, senki se tartóztatott. Nincs is ebben semmi hiba!
Rohantam végig a hosszú folyosón, zaklatott voltam. Szívem szerint minden velem szembe jövő embert felrúgtam volna, de nem tettem. Vissza kell fognom magam. Kicsörtettem az udvarra, a fiúk a focipálya melletti kisebb deszka, roller, bicikli,bmx pályán gyakoroltak.
-Hát veled mi történt?-gurult hozzám Geri.
-Semmi.-néztem rá komolyan.
-Ne hazudj! Kit kell megverni?
-Senkit.-dünnyögtem és leültem egy padra, egy rocker csaj mellé. A csaj furcsán méregetett engem, fekete hosszú haja volt, egy fekete szoknyát, egy fekete pólót és egy durva acélbetétest viselt. A pólóján kitűzők ezrei, a keze pedig szegecses karkötőkkel volt tele.
-Szia.-csámcsogott, mivel azt nem is említettem hogy Ő nagyban rágozótt.
-Hali. Van még rágód?-érdeklődtem, a csaj pedig felém nyújtott egy csomag gyerek orbitot. Ami viccesen hatott már mint, egy kemény rocker csaj egy rózsaszín gyerek orbitot kajál.
-Ne már Réka, áruld el mi bajod.-nyújtott felém Geri egy zsepit, én pedig elkezdtem letörölni a elfolyt szemfestékem.
-Semmi bajom sincs, és köszi a zsepit.
-De látom hogy van valami bajod.-pislogott rám boci szemekkel a fiú.
-Ha azt mondta nincs akkor nincs.-szólt közbe unottan a rocker csaj.
-Hát jó... ha még is elakarnád mondani, én itt vagyok.-tárta szét a kezét Geri és óvatosan hátrálni kezdett. De nem volt elég óvatos,mivel sikeresen felesett egy gördeszkában.
Felszisszenek.
-Mondd csak Réka, mi az a nagy titok amit nem mondasz el a legjobb barátodnak?-nézett rám a lány.
-Ez egy titok...-mosolyogtam rá ő pedig viszonozta a gesztust.
-Értem... a nevem Farkas Rozália. Lia.
-Az enyém...
-Németh Réka. Tudom, tudom.-nevetett rám a lány.
-És te erről miért tudsz?-pislogtam a lányra, remek mindenki nyomoz utánam?
-A két hülye mondta.-biccentett a fiúk felé akik éppen összeverekedtek valami miatt. Egész vicces volt Márkó elkezdte mutogatni az öklét a fiúnak, erre Geri felkapott egy deszkát és azzal fenyegette Márkót, Márkó végezetül megfogott egy bmx-et felemelte az égbe és azzal rohant a szöszi felé aki sikítva menekült el.
Tényleg hülyék, de hát ezért szeretem őket.-Nincs kedved eljönni este egy koncertre?
-Koncert? Milyen koncert?
-Egy híres vérfarkas banda. Meglátod, nagyon atomok!
-Nos, ezt egy kihagyhatatlan ajánlatnak veszem, mindenképp elmegyek.-vigyorogtam mint a tejbe tök, és minden problémám elszállt... pár percre. Amúgy sose értettem ... a tejbe tök hogy vigyorog? Vagy tud vigyorogni? Na mindegy...
-Oké, akkor gyere majd el este hozzám, kicsinosítalak.-kacsintott rám.
-De nem tudom melyik a te szobád!
-Majd érted megyek, a tiéd a fiúk mellett van nem?-állt fel.
-Igen.
-Oké. Este nyolckor ott leszek! Addig is maradj életben. Csumi!-köszönt el a csaj.
-Helló...-intettem a lánynak.
19:35
Nagyon lassan jött el az a bizonyos nyolc óra.
Csak feküdtem az ágyamon, néha a kezembe kaptam egy tankönyvem és átlapoztam, aztán nézegettem tovább a plafont. De végre eljött itt van hogy 19:35 van, és Lia már kopogtatott a szobám ajtaján.
-Szia!-intettem neki.
-Csumi. Na gyere, szerzek neked valami jó ruhát.-ragadta meg a karom és berángatott a szobájába (ez nem sejtet semmi jót)
Összedobált egy csomó ruhát, amiket hozzám méregetett.
-Áh ez szerintem jó lesz!-mutatott fel egy fekete, iszonyat rövid, bőr ruhát. Ezzel a cipővel királyul néznél ki! Ja meg még feldobjuk egy kis övvel, a hajadat pedig befestjük....
-Mi van? Neeem a hajamat nem piszkáljunk.
-Na jó, kapd fel ezeket.-forgatta a szemeit Lia.
Gyorsan felvettem az összes hacukát, habár abban a bőr ruhában a tüdőm majd kiköptem... na de mindegy. Egy gyors igazítás után készen álltam.
És csak úgy megjegyezném, ezek az acélbetétesek nem is olyan rosszak.
A tükörbe nézve egy egész más lányt láttam. Nem félt, bátor volt és mérhetetlenül büszke. Ez a lány a tükörben, nem én voltam, csak egy beöltöztetett bábú, aki keresi még a helyét. De most biztonságban érezte magát. Most boldog volt.
A haja laza copfba volt fogva, a szeme enyhén füstösen volt festve. Egy rövidke, fekete , bőr ruhát viselt. A derekán lazán lógtak a szegecses övek, a kezén karkötők ezrei. A lábán egy térdéig érő acélbetétes feszített.
Nagyon tetszett.
Azt hiszem ideje búcsút mondani a múltnak... Kevinnek, Szöszinek... minden fájdalomnak.
Itt az ideje hogy boldog legyek.
-Indulhatunk?-kérdezte Lia, miközben mosolyogva méregetett.
-Igen.-feleltem magabiztosan. Itt az ideje hogy Réka bevesse magát. MUHAHAHA!
Egy másik lány
A két fiú először furcsán nézett rám , aztán mikor rájöttek hogy a száraz tényeket közöltem velük, akkor teljes mértékben eltorzult az arcuk. Félelem és aggódás futott rajtuk végig, nem tudom hogy engem féltettek , vagy magukat... de valakit biztos. Sóhajtottam egyet, egy hatalmas terhet adtam le most magamról.
-Komolyan?Te jó ég! Ez nagyon zsír!-nézett rám csillogó szemekkel Geri és végigfuttatta hosszú vékony ujjait szőke loboncán. Nos, nem erre a reakcióra számítottam.
Márkó lecsapta a szőke srácot.-Te ididóta!Ez inkább veszélyes.-csóválta a fejét a vöröske.
-Hát...ja, de nem ölheti meg végül is mert a csicskája.-értetlenkedett Geri.
-Oké , de a csicskám meg kérheti a csicskáit hogy nyírjanak ki.-fejtettem ki azt amit Márkó mondani akart.
-Igazából ha nem lennél ennyire buta, ki tudnád használni ezt a csicska dolgot.-rázta a fejét Geri és a szememben egyre inkább kezd hasonlítani a fiú egy aranyos kis kutyára.Igaz hogy az előbb butázott le de no problem.
-Ezt hogy érted?-néztem rá és felvontam a szemöldököm.
Geri csak elmosolyodott és Márkó már el is magyarázta.
-Mert megtudod kérni hogy vigyázzon rád. És nem ellenkezhet elméletileg mert a csicskád.-magyarázta a srác.Ouh... erre még nem is gondoltam.
-Ez ... ez jogos.-adtam meg magam, és végül is nem mondott hülyeséget a fiú. Mondjuk így visszagondolva érdekes a FÖLD legnagyobb démonjáról "csicska2 címszóval beszélni. Talán még jó is kisülhet a dologból nem de?
-Nem mondott hülyeséget a szőke.Ezúttal...Mit szólnál ha valamelyik nap ide idéznéd vagy tudom is Én...-krákogta Márkó, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Hogy mmmiiii?!
OK. NO KOMMENT.
-Nem...nem!Neeem!Felejtsétek e fiúk...veszélyes lenne...-pattantam fel rémülten.
-Bátorság Réka, itt lennék veled. -ölelte át a vállam Geri... ez tényleg nagyon biztató... és remélem átment a szarkazmus.
-Ezzel nagyon megnyugtathattad.-röhögött Márkó- Nyugi cica, én is veled leszek!
-Nem is tudom....-bátorság Réka...Bátorság!-Na jó.-dadogtam a két fiú pedig hatalmas éljenzésbe kezdett.
-Ti még is mit csináltok?-nyitott be Lilla a szobába, na ja lehet vissza kellett volna térnünk a saját területünkre.
-Kő papír ollózunk. Frankó egy játék, beszállsz?-vigyorgott Geri a lányra, aki inkább sarkon fordult és elment.
-Ez durva volt...-sóhajtottam.
-Komolyan, kő papír olló?- értetlenkedett Márkó.
-Legközelebb találj ki jobbat!-nyújtotta ki a nyelvét Geri, majd vissza mentek a szobájukba. Szerdán lesz az első tanítási nap, már most szét izgulom a fejem.
2013.12.30.hétfő
Hulla fáradtan másztam ki az ágyamból, soha többet nem maradok fent ilyen sokáig! Bezzeg Lilla, frissen és üdén kelt. Egy gyors tisztálkodás után átszaladtam a fiúkhoz.
-Jó reggelt.-húztam fel a redőnyöket, a fiúk szemét ezzel sikeresen kiégetve.
-Ki vagy Te?-bújt el a takarója alá Márkó.
-Réka.
-Milyet Gréta?-szorította a fejére a párnát Geri.
-Mondom Réka.-artikuláltam, a szeme égett ki, nem a füle.
-Ja Rékaaa.
-Idióta.-dörmögte Márkó a takarója alól, én pedig kihasználtam a tökéletes pillanatot és ráugrottam. A fiú válasza erre egy hatalmas nyögés volt. Talán azért mert beletérdeltem a gyomorszájába, vagy azért mert kis híján kinyomtam a szemét.
-Mi történt?-ugrott ki az ágyból Geri, és csukott szemmel odasántikált hozzák, majd ránk esett.
-Segítség....megakar...nak...erőszakolni....-nyögdécselt Márkó, és végre kinyílt a csipája. Nagy nehezen lelökött maráról így a másik fiúval a földre estünk.
Hirtelen röhögőgörcsöt kaptam, és hasamat fogva fetrengtem a földön, a fiúk elkerekedett szemekkel pislogtak rám, majd ők is megtörtek és röhögni kezdtek. Pár percig tartott a görcs, nagyon durva dolog, még sose volt ilyenem, és wow.
-Na menjünk kajálni.-nevetett Márkó.
-Mármint... embereket?-suttogtam.
-Nem, mármint vért.-forgatta a szemeit Geri.
-De azok emberek nem?!-kaptam a számhoz.
-Vagy cuki őzikék.-kacsintott Márkó.
-Na. Én nem akarok enni...-hisztiztem.
-Mikor ettél utoljára?-sóhajtott Márkó.
-Nem tudom régen...
-Na akkor most muszáj lesz enned, mielőtt le nem gyengülsz, és meg nem kergülsz. 5-6 napig bírjuk kaja nélkül, de inkább gyere enni.-karolt belém Márkó és elsétáltunk a "kajádához". Emberek és állatok egyaránt voltak ott. Az emberek furcsán kiütötték magukat.
-Ez... ez normális? Ti embereket raboltok el?!-érdeklődtem a fiúktól.
-Önkéntesek,akik nagyon depresszív barmok, és öngyilkosok akarnak lenni, na őket látod itt. Meg pár befogott állatot.-magyarázta a vörös.
-De... de... én nem fogom kiszívni a cuki csibék vérét...
-Pedig az a legfincsibb.-nyalogatta a száját a szöszike.
-Igazad van , sokkal jobb megsütni, és úgy megenni.-forgatta a szemét Márk, majd befordult egy egész fiatal csajhoz és elkezdte lecsapolni...
-De... de....de...-fordultam szöszke felé aki már el is ment kis csibéket gyilkolni. Most mihez kezdjek? Ez undorító! Oké... éhes vagyok, a szemfogam is előbújt... de miért nem ehetek mondjuk... pizzát? Sokkal fincsibb....
Nagy szenvedések árán, megtettem az első lépést egy tehén felé. Inkább egy boci, mint egy ember társam.
Menni fog...menni fog....
-Nem fog menni.-nyögtem fel mikor már ott álltam a boci előtt.
-Na mi lesz? Eszel még ma?-kérdezte egy egész ismerős hang, megfordultam és ki állt mögöttem... ki? Szöszi.
-Igen.-néztem rá dühösen aztán, tudatomon kívül, a mérgem által irányítva neki estem a szegény Bocinak.
Ittam...ittam...ittam...és ittam.
-Wow. Látod nem is olyan undi.-ölelt át Geri, én pedig szuszogva vissza öleltem, úgymond. Eközben idegbetegen méregettem Szöszit, de ő csak halványan elmosolyodott.
El kell mennem abba a dohos koszos könyvtárba!
Elindultuk kifelé.
-Nekem van egy kis dolgom majd találkozunk!-köszöntem el a két fiútól és a könyvtár felé vettem az irányt. Mérgesen csörtettem be a helységbe, becsaptam az ajtót és leültem, az ajtóval szemben lévő polc elé.
Hogy lehet valaki ilyen egy ignoráns, dög?!
Felhívom Benit.
Három kicsengés után fel is vette a fiú.
-Mi a franc van veletek?!-üvöltöttem rá a fiúra.
-Mi lenne?
-Niki tiszta fura volt, Kew nem keres pedig azt mondta hogy kijön hozzám, Te nem vetted fel a telefont, nem kerestek semmi!
-Ja Niki azért volt fura, mert valami nő van náluk, aki egy csomó mindent megtiltott nekik, ezért nem is tud téged keresni senki. Én azért nem vettem fel a telót mert ... igazából nem tudom, miért nem vettem, fel bocsi.-nyüszögött a fiú.
-És Kevinnel mi van?
-Nem akarlak elkeseríteni Réka, de valamelyik nap láttam egy másik lánnyal...és most el is tűnt pluszba.-hebegte Ben, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. Miért szerettem meg?
-Hogy érted? Eltűnt, és milyen másik lány? Ismered?
-Nem ismerem... hát úgy hogy eltűnt, már vagy két napja nem láttam.
-Értem...-motyogtam.-Köszi Beni most leteszem...-szipogtam és kinyomtam a srácot mielőtt bármit is mondhatott volna. Összeszorítottam a szemem és bevertem egy hatalmasat a szekrénynek. Hisztérikus sírásba kezdtem, aztán abba hagytam... van itt valaki....megfordultam.
Az ajtóban egy fiú állt. Csak az alakját láttam.
-Ki vagy?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-A nevem...
-Komolyan?Te jó ég! Ez nagyon zsír!-nézett rám csillogó szemekkel Geri és végigfuttatta hosszú vékony ujjait szőke loboncán. Nos, nem erre a reakcióra számítottam.
Márkó lecsapta a szőke srácot.-Te ididóta!Ez inkább veszélyes.-csóválta a fejét a vöröske.
-Hát...ja, de nem ölheti meg végül is mert a csicskája.-értetlenkedett Geri.
-Oké , de a csicskám meg kérheti a csicskáit hogy nyírjanak ki.-fejtettem ki azt amit Márkó mondani akart.
-Igazából ha nem lennél ennyire buta, ki tudnád használni ezt a csicska dolgot.-rázta a fejét Geri és a szememben egyre inkább kezd hasonlítani a fiú egy aranyos kis kutyára.Igaz hogy az előbb butázott le de no problem.
-Ezt hogy érted?-néztem rá és felvontam a szemöldököm.
Geri csak elmosolyodott és Márkó már el is magyarázta.
-Mert megtudod kérni hogy vigyázzon rád. És nem ellenkezhet elméletileg mert a csicskád.-magyarázta a srác.Ouh... erre még nem is gondoltam.
-Ez ... ez jogos.-adtam meg magam, és végül is nem mondott hülyeséget a fiú. Mondjuk így visszagondolva érdekes a FÖLD legnagyobb démonjáról "csicska2 címszóval beszélni. Talán még jó is kisülhet a dologból nem de?
-Nem mondott hülyeséget a szőke.Ezúttal...Mit szólnál ha valamelyik nap ide idéznéd vagy tudom is Én...-krákogta Márkó, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Hogy mmmiiii?!
OK. NO KOMMENT.
-Nem...nem!Neeem!Felejtsétek e fiúk...veszélyes lenne...-pattantam fel rémülten.
-Bátorság Réka, itt lennék veled. -ölelte át a vállam Geri... ez tényleg nagyon biztató... és remélem átment a szarkazmus.
-Ezzel nagyon megnyugtathattad.-röhögött Márkó- Nyugi cica, én is veled leszek!
-Nem is tudom....-bátorság Réka...Bátorság!-Na jó.-dadogtam a két fiú pedig hatalmas éljenzésbe kezdett.
-Ti még is mit csináltok?-nyitott be Lilla a szobába, na ja lehet vissza kellett volna térnünk a saját területünkre.
-Kő papír ollózunk. Frankó egy játék, beszállsz?-vigyorgott Geri a lányra, aki inkább sarkon fordult és elment.
-Ez durva volt...-sóhajtottam.
-Komolyan, kő papír olló?- értetlenkedett Márkó.
-Legközelebb találj ki jobbat!-nyújtotta ki a nyelvét Geri, majd vissza mentek a szobájukba. Szerdán lesz az első tanítási nap, már most szét izgulom a fejem.
2013.12.30.hétfő
Hulla fáradtan másztam ki az ágyamból, soha többet nem maradok fent ilyen sokáig! Bezzeg Lilla, frissen és üdén kelt. Egy gyors tisztálkodás után átszaladtam a fiúkhoz.
-Jó reggelt.-húztam fel a redőnyöket, a fiúk szemét ezzel sikeresen kiégetve.
-Ki vagy Te?-bújt el a takarója alá Márkó.
-Réka.
-Milyet Gréta?-szorította a fejére a párnát Geri.
-Mondom Réka.-artikuláltam, a szeme égett ki, nem a füle.
-Ja Rékaaa.
-Idióta.-dörmögte Márkó a takarója alól, én pedig kihasználtam a tökéletes pillanatot és ráugrottam. A fiú válasza erre egy hatalmas nyögés volt. Talán azért mert beletérdeltem a gyomorszájába, vagy azért mert kis híján kinyomtam a szemét.
-Mi történt?-ugrott ki az ágyból Geri, és csukott szemmel odasántikált hozzák, majd ránk esett.
-Segítség....megakar...nak...erőszakolni....-nyögdécselt Márkó, és végre kinyílt a csipája. Nagy nehezen lelökött maráról így a másik fiúval a földre estünk.
Hirtelen röhögőgörcsöt kaptam, és hasamat fogva fetrengtem a földön, a fiúk elkerekedett szemekkel pislogtak rám, majd ők is megtörtek és röhögni kezdtek. Pár percig tartott a görcs, nagyon durva dolog, még sose volt ilyenem, és wow.
-Na menjünk kajálni.-nevetett Márkó.
-Mármint... embereket?-suttogtam.
-Nem, mármint vért.-forgatta a szemeit Geri.
-De azok emberek nem?!-kaptam a számhoz.
-Vagy cuki őzikék.-kacsintott Márkó.
-Na. Én nem akarok enni...-hisztiztem.
-Mikor ettél utoljára?-sóhajtott Márkó.
-Nem tudom régen...
-Na akkor most muszáj lesz enned, mielőtt le nem gyengülsz, és meg nem kergülsz. 5-6 napig bírjuk kaja nélkül, de inkább gyere enni.-karolt belém Márkó és elsétáltunk a "kajádához". Emberek és állatok egyaránt voltak ott. Az emberek furcsán kiütötték magukat.
-Ez... ez normális? Ti embereket raboltok el?!-érdeklődtem a fiúktól.
-Önkéntesek,akik nagyon depresszív barmok, és öngyilkosok akarnak lenni, na őket látod itt. Meg pár befogott állatot.-magyarázta a vörös.
-De... de... én nem fogom kiszívni a cuki csibék vérét...
-Pedig az a legfincsibb.-nyalogatta a száját a szöszike.
-Igazad van , sokkal jobb megsütni, és úgy megenni.-forgatta a szemét Márk, majd befordult egy egész fiatal csajhoz és elkezdte lecsapolni...
-De... de....de...-fordultam szöszke felé aki már el is ment kis csibéket gyilkolni. Most mihez kezdjek? Ez undorító! Oké... éhes vagyok, a szemfogam is előbújt... de miért nem ehetek mondjuk... pizzát? Sokkal fincsibb....
Nagy szenvedések árán, megtettem az első lépést egy tehén felé. Inkább egy boci, mint egy ember társam.
Menni fog...menni fog....
-Nem fog menni.-nyögtem fel mikor már ott álltam a boci előtt.
-Na mi lesz? Eszel még ma?-kérdezte egy egész ismerős hang, megfordultam és ki állt mögöttem... ki? Szöszi.
-Igen.-néztem rá dühösen aztán, tudatomon kívül, a mérgem által irányítva neki estem a szegény Bocinak.
Ittam...ittam...ittam...és ittam.
-Wow. Látod nem is olyan undi.-ölelt át Geri, én pedig szuszogva vissza öleltem, úgymond. Eközben idegbetegen méregettem Szöszit, de ő csak halványan elmosolyodott.
El kell mennem abba a dohos koszos könyvtárba!
Elindultuk kifelé.
-Nekem van egy kis dolgom majd találkozunk!-köszöntem el a két fiútól és a könyvtár felé vettem az irányt. Mérgesen csörtettem be a helységbe, becsaptam az ajtót és leültem, az ajtóval szemben lévő polc elé.
Hogy lehet valaki ilyen egy ignoráns, dög?!
Felhívom Benit.
Három kicsengés után fel is vette a fiú.
-Mi a franc van veletek?!-üvöltöttem rá a fiúra.
-Mi lenne?
-Niki tiszta fura volt, Kew nem keres pedig azt mondta hogy kijön hozzám, Te nem vetted fel a telefont, nem kerestek semmi!
-Ja Niki azért volt fura, mert valami nő van náluk, aki egy csomó mindent megtiltott nekik, ezért nem is tud téged keresni senki. Én azért nem vettem fel a telót mert ... igazából nem tudom, miért nem vettem, fel bocsi.-nyüszögött a fiú.
-És Kevinnel mi van?
-Nem akarlak elkeseríteni Réka, de valamelyik nap láttam egy másik lánnyal...és most el is tűnt pluszba.-hebegte Ben, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe. Miért szerettem meg?
-Hogy érted? Eltűnt, és milyen másik lány? Ismered?
-Nem ismerem... hát úgy hogy eltűnt, már vagy két napja nem láttam.
-Értem...-motyogtam.-Köszi Beni most leteszem...-szipogtam és kinyomtam a srácot mielőtt bármit is mondhatott volna. Összeszorítottam a szemem és bevertem egy hatalmasat a szekrénynek. Hisztérikus sírásba kezdtem, aztán abba hagytam... van itt valaki....megfordultam.
Az ajtóban egy fiú állt. Csak az alakját láttam.
-Ki vagy?-kérdeztem remegő ajkakkal.
-A nevem...
2014. május 12., hétfő
Démonok
A szavak csak úgy visszhangoztak a fejemben. Más... más... ?
-Ezt még is hogy érted? -dadogtam rémülten és félénken pillantottam Lilire.
-Istenem, olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás! - hunyta le a szemét a lány.-Na jó kezdjük az elején csillagvirág. Te egy vámpír vagy, aki át változtattak. Én is egy vámpír vagyok akit átváltoztattak. Capise?
-Tehát azt mondod hogy minden átváltoztatott vámpír érzi a démonok szellemét?- ráncoltam össze a homlokom... akkor nem is vagyok annyira különleges.
-Nem csak azok érzik, akiknek átváltoztatásánál egy démon jelen volt.
-Ah logikus... -biccentettem és lefeküdtem az ágyra. Ezek szerint az átváltoztatásomkor jelen volt egy démon... hű ... és most ezzel mit kezdjek?
-Hogy mit kezdj vele? Ouh nagyon sok mindent tudsz vele kezdeni Réka. Gondolkozz !-nevetett rám Lilla és kivonult a szobából. Nekem pedig az járt a fejemben hogy mi a franc? Nem is mondtam ki hangosan... honnan tudta mit mondok? Jujjci ... ez ijesztő! Rögtön berohantam Márkóék szobájába akik meglepetten pislogtak rám.
-Réka ?-nézett rám Márkó és aggódva szaladt hozzám, ,majd szorosan átölelt. -Meg vagy?
-Ja élek és virulok...csak. -nyüszögtem és szépen tövéről hegyire elmeséltem a két fiúnak hogy mi történt.
Először érdeklődve és mosolyogva hallgatták aztán szép lassan eltorzult az arcuk. Pár perc néma csönd következett , és először Geri szólalt meg.
-Ki az a Lilla ? - kérdezte halkan és erről az a nap jutott eszembe mikor egy halott állatot találtam a szobámban. Akkor is folyton azt kérdezgette hogy ki az a Réka, aztán szép lassan rájött hogy szerény személyem lenne az.
-A szobatársam.-mosolyogtam rá kedvesen miközben Márkó a falat fejelgette. Nos igen ez az ő személyes reakciója volt. Olyan tipikus márkós.
-Értem...tehát... Te kajak látod a démonok szellemét?-faggatózott tovább Geri és felcsillant a szeme, kis gyerek még... 16 éves nem is várok el mást tőle. Igaz hogy 16 még is akkora mint Márkó, ami azért érdekes szerintem.
-Igen kajak látom őket...
-Az nem lehet hogy ez a képesség dolog összefügg azzal hogy Lilla a gondolataidba látott?-tette fel a kérdést Márkó.
-Az biztos hogy összefügg , de hogyan?-sóhajtottam és fáradtan terültem el az egyik fiú ágyán, nem tudom kién.
-Én már régóta sejtem hogy Lillának vannak sötét kapcsolatai.-húzta résnyire a szemét Geri.
-Azt hogy? Az előbb még azt se tudtad hogy ki az a Lilla.-röhögtem el magam.
-Olyan sok Lilla van, nem tudtam melyikről beszélsz.-mentegetőzött a fiú. Na ez jogos.
-Na mindegy, a lényeg hogy ki kéne találni hogy ezt hogy csinálta.-mondtam és segélykérően Márkóra pislogtam.
-Lilla nem ír véletlenségből valami naplót?-kérdezte.
-Hát persze a napló... de van egy szőrös rózsaszín kis könyvbe amibe este írogatott. Gondolom az az.
-Meg kéne szerezni....-suttogta elgondolkodva.
-Hát idáig én is eljutottam, de hogy? Azt se tudom hol tartja.-ráztam a fejem akár egy pulikutya, ha megszereznénk a naplót...megbizonyosodhatnék afelől is hogy Szöszike -e a ribi pasija.
Meg kell szereznem azt a szőrös naplót!
-Éjszakai kommandó?-sóhajtott Márkó.
-Ti is...?-vigyorodtam el.
-Mi is.-felelte kórusban a két fiú.Ezek szerint nem egyedül kell este kommandóznom ! Yeah!
-Ou srácok imádlak titeket!-visítoztam és a átöleltem a két fiút.
-Mi is szeretünk te zizi.-kócolta össze a hajam Márkó és a kis idill pillanat után rátértünk a lényegre. Az esti kommandóra.Tehát ez az egész csak akkor teljesíthető ha Lili nem lesz ott, éjszaka természetesen, nem ez lenne az első eset hogy nincs itt éjszaka tehát no problemo!A szipi -szupi hokitokimmal jelzek a két fiúnak hogy nincs itt Miss.Liba akkor bejönnek és feltúrjuk az egész szobát azért a szerencsétlen naplóért ... és fény derül mindenre. Addig is megkapom Márkó egyik deszkáját és együtt deszkázgatunk.
2013.12.29.vasárnap 22:00
Miss.Lilla eltűnt...nem láttuk még ma és így a takarodót 1 órával meghaladva sincs a láthatáron...van egy tippem hogy mit csinál...és még egy hogy kivel....na mindegy ebbe nem is akarok belegondolni.
Hamar előkaptam a hokitoki -m és szóltam a srácoknak hogy jöhetnek...
-Na hol lehet az a tetves napló?-sóhajtott Márkó , és gondterhelten körbenéztünk a szobába.
-A párnája alatt?-kérdeztem és már ugrottunk is , szétdúltuk az ágyát,de sehol semmi.
-Itt nincs, szekrény?Ruhák között?-találgattam tovább és azt is áttúrtuk de ott sem volt semmi...
-Én megnézem a szőnyeg alatt.-vont vállat Geri, mi Márkóval ráhagytuk...
-Hol tarthatja a naplóját?Te lány vagy jobban kéne tudnod!-csóválta a fejét Márkó.
-Komolyan úgy nézek ki mint aki naplót ír?!-kérdeztem felháborodva.
-Jogos, te egy fiús lány vagy!-ciccegett a fiú és beletúrt vörös hajába.Pfú...
-Ne most kezdjük el ezt megvitatni jó?Inkább ... keressük azt az átkozott naplót mielőtt Miss.Liba megjelenik.
-Remek ötlet.
Telihold van... a fény amit ennek köszönhetünk óvatosan kúszott végig a parkettán, és egyenesen az arcomat világította meg.Mélyen a teliholdba néztem, és eszembe jutott az éjszaka amikor eltévedtem az erdőben és azon silabizáltam hogy a hold tuti vágja hogy merre kéne mennem ... és további baromságok.
Vajon a hold azt is tudja hol van a napló? Hiszen mindent lát ... ő az éjszaka mindent látó baglya. Bárcsak megtudnám kérdezni... bárcsak segítene... na mindegy addig is muszáj lesz kezembe venni az irányítást.
Áttúrtam a fürdőszobát, a szennyest, mindent amit csak tudtam. Kerestem kutattam.... de a napló... sehol.
-Biztos hogy láttad Te azt a naplót?-érdeklődött Márkó
-Igen láttam!
-Nekem nem úgy tűnik...-suttogta én pedig morcosan néztem rá.
-Senki se kötelez hogy itt legyél keresem én Gerivel is ugye Geri?-néztem körbe a szobában és tekintetemmel a fiút kutattam.-Geri?
-Haha ennyit a spanodról.-röhögött ki Márkó.
-Hova lett??-kérdeztem aggódva.
-Ha jól látom az ágy alatt van.
-Mit csinálhat az ágy alatt?
-Nekem lenne pár tippem.-röhögött Márkó.
-Perverz.-suttogtam és lehajoltam a szőke fiúhoz aki az ágy alatt rejtőzött.-Mit csinálsz?
-Ja valami szőrös könyvet olvasgatok.-vonta meg a vállát és tovább eszegette a hamburgerét (?) .
-Add csak ide azt a szőrös könyvet!-kértem el a fiútól és igen tényleg az volt!-Hol találtad?
-Hát a szőnyeg alatt.A parkettában volt elrejtve.-ecsetelte Geri.
-Wow.Na most fény derül a lány sötét titkaira... azt mondom menjünk át hozzánk.-indult ki az ajtón Márkó és meg is indultunk a fiú szobája felé.Lehuppantam az egyik ágyra és elkezdtem olvasni
2013.12.20.vasárnap
A legjobb nap amit valaha átéltem... Bászti... a fiú ... ő kell nekem!
Ma reggel láttam és pár percig összefonódott tekintetünk.Kíváncsi vagyok hogy csókol. Biztos Istenien!Meg kell tudnom!
...
Este bekopogtam az ajtaján. Egy szál farmerben nyitott ajtót,és húha. Durván kocka hasa volt, és kigyúrt karjai. A haja kesze kúszán állt...szőke....grr.
-Tudok valamiben segíteni?-kérdezte hanyagul és egy sármos mosolyt biggyesztett arcára.
-Tudnál.-feleltem és mellkasára tettem a kezem majd belöktem az ajtón. Hmm amúgy olyan szép hosszú vékony ujjaim vannak... lehetnék kézmodell... ez megjegyezendő dolog.
-És miben?-suttogta a fülembe... jól haladunk cica.Mélyen a szemébe néztem, és elmosolyodtam. Majd lekaptam. Igen erre várok napok óta! Az első csók vele. Édesebb bármelyiknél meg kell hagynom, eszméletlen jól csókol a srác, nem is tapasztaltam még ilyen jót.
Beletúrtam szőke hajába és....
-Te jó Isten!-pislogott Márkó, mivel ezek szerint Ő is olvasta.-Még egy ilyen ribancot....
-Azért tüzes kis csaj meg kell hagyni .-röhögött Geri , mi pedig Márkóval szúrósan néztünk rá.
A napló végébe lapoztam ahol két levelet találtam.Óvatosan kibontottam az egyiket.
Kedves Lilla!
Figyelemre méltó akaratod és szilárdságod van.Gondolom minden amit a fejedbe veszel azt el is éred. Különleges vagy...egy igazi gyémánt.Ritka az ilyen, látsz minket. Hallasz... érzel... és könnyű szerrel ki is tudsz minket használni. Én pedig tartozom neked, cselédeddé váltam, de mondd biztos vagy benne hogy ezt akarod? Egy vámpír és a mágia.
Furcsa lehet egy magam fajta szájából de nem akarom hogy erőd rosszra használd fel, de tudod mit? Megadom neked amit kérsz a következő teliholdkor találkozzunk az erdőben!
Üdv.:Hű szolgád
-Ez mi a szar?-förmedt el hirtelen a két fiú.
-Hát nekem kell tudjam?-néztem rájuk furán.-Na nézzük a másikat.
Szerelmemnek!
-Pfú ez valami nyálas szar lesz meg se nézem.-ment el Márkó.
-Én se.-fintorogtam és Geri is inkább visszatette a levelet a borítékba.-Hát nem lettünk sokkal okosabbak.-sóhajtottam és letettem a naplót magam mellé.
-Semmivel nem lettünk jóformán okosabbak.-húzta a száját Márkó.-Azaz ha tudnánk hogy ki a fene Lilla hű szolgája...aki a levelet írta.
-Hát nem egyértelmű hogy egy démon?-nézett ránk Geri, és jogos.
-Hogy lenne egy démon hű szolgája egy vámpírnak?Gondolkozz már idióta!-förmedt rá a fiúra Márkó.
-Nem...nem mondd hülyeséget. Ha egy magamfajta segít egy démonon, akkor az a szolgája lesz. Ezek szerint Lilla kihasználja ezt a lehetőséget, és a démontól szerzett ilyen erőket.-gondolkoztam.
-Méghozzá nem egy kis kaszás lehet az a démon...hanem valami magasabb rangú.-fejtette tovább a gondolat menetet Márkó.
-Neked is vannak ilyen szolgáid?-nézett rám Geri.
-Vannak.
-És milyenek?-érdeklődött Márkó is...
Én pedig félig sírva ... félig nevetve elregéltem nekik hogy áh az egyik egy sima kis kaszás, a másik meg csak a világ leghatalmasabbja aki éppenséggel rám vadászik.
-Ezt még is hogy érted? -dadogtam rémülten és félénken pillantottam Lilire.
-Istenem, olyan sötét vagy hogy melletted egy vödör kátrány már atomvillanás! - hunyta le a szemét a lány.-Na jó kezdjük az elején csillagvirág. Te egy vámpír vagy, aki át változtattak. Én is egy vámpír vagyok akit átváltoztattak. Capise?
-Tehát azt mondod hogy minden átváltoztatott vámpír érzi a démonok szellemét?- ráncoltam össze a homlokom... akkor nem is vagyok annyira különleges.
-Nem csak azok érzik, akiknek átváltoztatásánál egy démon jelen volt.
-Ah logikus... -biccentettem és lefeküdtem az ágyra. Ezek szerint az átváltoztatásomkor jelen volt egy démon... hű ... és most ezzel mit kezdjek?
-Hogy mit kezdj vele? Ouh nagyon sok mindent tudsz vele kezdeni Réka. Gondolkozz !-nevetett rám Lilla és kivonult a szobából. Nekem pedig az járt a fejemben hogy mi a franc? Nem is mondtam ki hangosan... honnan tudta mit mondok? Jujjci ... ez ijesztő! Rögtön berohantam Márkóék szobájába akik meglepetten pislogtak rám.
-Réka ?-nézett rám Márkó és aggódva szaladt hozzám, ,majd szorosan átölelt. -Meg vagy?
-Ja élek és virulok...csak. -nyüszögtem és szépen tövéről hegyire elmeséltem a két fiúnak hogy mi történt.
Először érdeklődve és mosolyogva hallgatták aztán szép lassan eltorzult az arcuk. Pár perc néma csönd következett , és először Geri szólalt meg.
-Ki az a Lilla ? - kérdezte halkan és erről az a nap jutott eszembe mikor egy halott állatot találtam a szobámban. Akkor is folyton azt kérdezgette hogy ki az a Réka, aztán szép lassan rájött hogy szerény személyem lenne az.
-A szobatársam.-mosolyogtam rá kedvesen miközben Márkó a falat fejelgette. Nos igen ez az ő személyes reakciója volt. Olyan tipikus márkós.
-Értem...tehát... Te kajak látod a démonok szellemét?-faggatózott tovább Geri és felcsillant a szeme, kis gyerek még... 16 éves nem is várok el mást tőle. Igaz hogy 16 még is akkora mint Márkó, ami azért érdekes szerintem.
-Igen kajak látom őket...
-Az nem lehet hogy ez a képesség dolog összefügg azzal hogy Lilla a gondolataidba látott?-tette fel a kérdést Márkó.
-Az biztos hogy összefügg , de hogyan?-sóhajtottam és fáradtan terültem el az egyik fiú ágyán, nem tudom kién.
-Én már régóta sejtem hogy Lillának vannak sötét kapcsolatai.-húzta résnyire a szemét Geri.
-Azt hogy? Az előbb még azt se tudtad hogy ki az a Lilla.-röhögtem el magam.
-Olyan sok Lilla van, nem tudtam melyikről beszélsz.-mentegetőzött a fiú. Na ez jogos.
-Na mindegy, a lényeg hogy ki kéne találni hogy ezt hogy csinálta.-mondtam és segélykérően Márkóra pislogtam.
-Lilla nem ír véletlenségből valami naplót?-kérdezte.
-Hát persze a napló... de van egy szőrös rózsaszín kis könyvbe amibe este írogatott. Gondolom az az.
-Meg kéne szerezni....-suttogta elgondolkodva.
-Hát idáig én is eljutottam, de hogy? Azt se tudom hol tartja.-ráztam a fejem akár egy pulikutya, ha megszereznénk a naplót...megbizonyosodhatnék afelől is hogy Szöszike -e a ribi pasija.
Meg kell szereznem azt a szőrös naplót!
-Éjszakai kommandó?-sóhajtott Márkó.
-Ti is...?-vigyorodtam el.
-Mi is.-felelte kórusban a két fiú.Ezek szerint nem egyedül kell este kommandóznom ! Yeah!
-Ou srácok imádlak titeket!-visítoztam és a átöleltem a két fiút.
-Mi is szeretünk te zizi.-kócolta össze a hajam Márkó és a kis idill pillanat után rátértünk a lényegre. Az esti kommandóra.Tehát ez az egész csak akkor teljesíthető ha Lili nem lesz ott, éjszaka természetesen, nem ez lenne az első eset hogy nincs itt éjszaka tehát no problemo!A szipi -szupi hokitokimmal jelzek a két fiúnak hogy nincs itt Miss.Liba akkor bejönnek és feltúrjuk az egész szobát azért a szerencsétlen naplóért ... és fény derül mindenre. Addig is megkapom Márkó egyik deszkáját és együtt deszkázgatunk.
2013.12.29.vasárnap 22:00
Miss.Lilla eltűnt...nem láttuk még ma és így a takarodót 1 órával meghaladva sincs a láthatáron...van egy tippem hogy mit csinál...és még egy hogy kivel....na mindegy ebbe nem is akarok belegondolni.
Hamar előkaptam a hokitoki -m és szóltam a srácoknak hogy jöhetnek...
-Na hol lehet az a tetves napló?-sóhajtott Márkó , és gondterhelten körbenéztünk a szobába.
-A párnája alatt?-kérdeztem és már ugrottunk is , szétdúltuk az ágyát,de sehol semmi.
-Itt nincs, szekrény?Ruhák között?-találgattam tovább és azt is áttúrtuk de ott sem volt semmi...
-Én megnézem a szőnyeg alatt.-vont vállat Geri, mi Márkóval ráhagytuk...
-Hol tarthatja a naplóját?Te lány vagy jobban kéne tudnod!-csóválta a fejét Márkó.
-Komolyan úgy nézek ki mint aki naplót ír?!-kérdeztem felháborodva.
-Jogos, te egy fiús lány vagy!-ciccegett a fiú és beletúrt vörös hajába.Pfú...
-Ne most kezdjük el ezt megvitatni jó?Inkább ... keressük azt az átkozott naplót mielőtt Miss.Liba megjelenik.
-Remek ötlet.
Telihold van... a fény amit ennek köszönhetünk óvatosan kúszott végig a parkettán, és egyenesen az arcomat világította meg.Mélyen a teliholdba néztem, és eszembe jutott az éjszaka amikor eltévedtem az erdőben és azon silabizáltam hogy a hold tuti vágja hogy merre kéne mennem ... és további baromságok.
Vajon a hold azt is tudja hol van a napló? Hiszen mindent lát ... ő az éjszaka mindent látó baglya. Bárcsak megtudnám kérdezni... bárcsak segítene... na mindegy addig is muszáj lesz kezembe venni az irányítást.
Áttúrtam a fürdőszobát, a szennyest, mindent amit csak tudtam. Kerestem kutattam.... de a napló... sehol.
-Biztos hogy láttad Te azt a naplót?-érdeklődött Márkó
-Igen láttam!
-Nekem nem úgy tűnik...-suttogta én pedig morcosan néztem rá.
-Senki se kötelez hogy itt legyél keresem én Gerivel is ugye Geri?-néztem körbe a szobában és tekintetemmel a fiút kutattam.-Geri?
-Haha ennyit a spanodról.-röhögött ki Márkó.
-Hova lett??-kérdeztem aggódva.
-Ha jól látom az ágy alatt van.
-Mit csinálhat az ágy alatt?
-Nekem lenne pár tippem.-röhögött Márkó.
-Perverz.-suttogtam és lehajoltam a szőke fiúhoz aki az ágy alatt rejtőzött.-Mit csinálsz?
-Ja valami szőrös könyvet olvasgatok.-vonta meg a vállát és tovább eszegette a hamburgerét (?) .
-Add csak ide azt a szőrös könyvet!-kértem el a fiútól és igen tényleg az volt!-Hol találtad?
-Hát a szőnyeg alatt.A parkettában volt elrejtve.-ecsetelte Geri.
-Wow.Na most fény derül a lány sötét titkaira... azt mondom menjünk át hozzánk.-indult ki az ajtón Márkó és meg is indultunk a fiú szobája felé.Lehuppantam az egyik ágyra és elkezdtem olvasni
2013.12.20.vasárnap
A legjobb nap amit valaha átéltem... Bászti... a fiú ... ő kell nekem!
Ma reggel láttam és pár percig összefonódott tekintetünk.Kíváncsi vagyok hogy csókol. Biztos Istenien!Meg kell tudnom!
...
Este bekopogtam az ajtaján. Egy szál farmerben nyitott ajtót,és húha. Durván kocka hasa volt, és kigyúrt karjai. A haja kesze kúszán állt...szőke....grr.
-Tudok valamiben segíteni?-kérdezte hanyagul és egy sármos mosolyt biggyesztett arcára.
-Tudnál.-feleltem és mellkasára tettem a kezem majd belöktem az ajtón. Hmm amúgy olyan szép hosszú vékony ujjaim vannak... lehetnék kézmodell... ez megjegyezendő dolog.
-És miben?-suttogta a fülembe... jól haladunk cica.Mélyen a szemébe néztem, és elmosolyodtam. Majd lekaptam. Igen erre várok napok óta! Az első csók vele. Édesebb bármelyiknél meg kell hagynom, eszméletlen jól csókol a srác, nem is tapasztaltam még ilyen jót.
Beletúrtam szőke hajába és....
-Te jó Isten!-pislogott Márkó, mivel ezek szerint Ő is olvasta.-Még egy ilyen ribancot....
-Azért tüzes kis csaj meg kell hagyni .-röhögött Geri , mi pedig Márkóval szúrósan néztünk rá.
A napló végébe lapoztam ahol két levelet találtam.Óvatosan kibontottam az egyiket.
Kedves Lilla!
Figyelemre méltó akaratod és szilárdságod van.Gondolom minden amit a fejedbe veszel azt el is éred. Különleges vagy...egy igazi gyémánt.Ritka az ilyen, látsz minket. Hallasz... érzel... és könnyű szerrel ki is tudsz minket használni. Én pedig tartozom neked, cselédeddé váltam, de mondd biztos vagy benne hogy ezt akarod? Egy vámpír és a mágia.
Furcsa lehet egy magam fajta szájából de nem akarom hogy erőd rosszra használd fel, de tudod mit? Megadom neked amit kérsz a következő teliholdkor találkozzunk az erdőben!
Üdv.:Hű szolgád
-Ez mi a szar?-förmedt el hirtelen a két fiú.
-Hát nekem kell tudjam?-néztem rájuk furán.-Na nézzük a másikat.
Szerelmemnek!
-Pfú ez valami nyálas szar lesz meg se nézem.-ment el Márkó.
-Én se.-fintorogtam és Geri is inkább visszatette a levelet a borítékba.-Hát nem lettünk sokkal okosabbak.-sóhajtottam és letettem a naplót magam mellé.
-Semmivel nem lettünk jóformán okosabbak.-húzta a száját Márkó.-Azaz ha tudnánk hogy ki a fene Lilla hű szolgája...aki a levelet írta.
-Hát nem egyértelmű hogy egy démon?-nézett ránk Geri, és jogos.
-Hogy lenne egy démon hű szolgája egy vámpírnak?Gondolkozz már idióta!-förmedt rá a fiúra Márkó.
-Nem...nem mondd hülyeséget. Ha egy magamfajta segít egy démonon, akkor az a szolgája lesz. Ezek szerint Lilla kihasználja ezt a lehetőséget, és a démontól szerzett ilyen erőket.-gondolkoztam.
-Méghozzá nem egy kis kaszás lehet az a démon...hanem valami magasabb rangú.-fejtette tovább a gondolat menetet Márkó.
-Neked is vannak ilyen szolgáid?-nézett rám Geri.
-Vannak.
-És milyenek?-érdeklődött Márkó is...
Én pedig félig sírva ... félig nevetve elregéltem nekik hogy áh az egyik egy sima kis kaszás, a másik meg csak a világ leghatalmasabbja aki éppenséggel rám vadászik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)