Homályos emlékek PART2

2013.12.16.szerda
Mikor kinyitottam a szemem egy emberkét pillantottam meg az ágyam mellett.Fekete kusza haj , és csillogó smaragdzöld szemek.Egy fekete hosszú ujjú pólót viselt és egy kék farmert,a kezében egy könyvet tartott (aminek látványának hála még jobban legyengültem).
-Jó reggelt.-köszönt és megcsillantak azok a zöld szemei.
-Neked is Rik..mit keresel itt?-kérdeztem meg a fiút aki mosolyogva szemlélt engem.Nem gondoltam volna hogy pont Erik fog az ágyam mellett ücsörögni,ha felkelek.Kissé zavarba ejtő a szitu.
-Gondoltam benézek.Jobban vagy?
Egek!Miért kérdezi mindenki ezt?Oké udvariasság meg minden de kezdem nagyon unni...
-Mint látod élek.-dörmögtem amire a fiú felnevetett,csodás ezek szerint vicces is vagyok.
-Ez most olyan volt mintha Szebit hallottam volna.-vigyorgott még mindig és ölébe ejtette a könyvet.
-Mit olvasol?-kérdeztem tőle kissé közömbösen.
Erik az ölébe ejtett könyvre pillantott majd rám.
-Két város regénye.-felelte  és azt hiszem "felvidította" hogy érdeklődöm a dohos könyve iránt.
-Csak nem Dickens?-vontam fel a fél szemöldököm.
-De honnan tudod?-csillant meg ismét a szeme és azt hiszem kicsit megleptem a dologgal.
"-Ja hát rá van írva a könyvre..."-akartam mondani de inkább más válasszal feleltem.-Tanultuk irodalom órán.-rögtönöztem és úgy gyanítom hogy bevette.Egyébként tényleg tanultuk irodalom órán,azaz volt róla szó.Emlékszem pont akkor ébredtem fel mikor megemlítették a Két város regényét.Egy darabig pletyóztunk a könyvekről,azaz inkább Erik szövegelt nekem arról hogy milyen mestermű a könyv és hogy imádja.Miután abba hagytuk a cseverészést a fiú kiment a szobából azon céllal hogy "hagy engem pihenni".Ám alig hogy kilépett az ajtón megcsörrent a telóm,eszméletlen hogy ilyen sokáig bírja az aksi.. tipikus Maden China.
"Beni " neve villogott a kijelzőn én pedig egy darabig hezitáltam hogy felvegyem -e.
Felvettem.
-Haló Réka!Úgy örülök hogy újra beszélünk.-csendült meg Beni hangja a telefon túlvégén.
-Szia Beni...
-Jól vagy? Csak mert tegnap előtt olyan rossz bőrben voltál.-magyarázta a fiú.
Na megint ez a kérdés.
-Találkoztunk tegnap előtt?-ráncoltam össze a homlokom.
-Ja a Pláza előtt.Meg is adtad a teló számod.
-Persze,oké beugrott.Kösz meg vagyok -csak démonerő van az ereimben és elfelejtettem pár dolgot- És te?
-Meg vagyok.Arra gondoltam hogy találkozhatnánk valamikor.
Ajajj....
-Bocsi,de nem lehet...
-Miért?
-Hát mert...-gondolkodj Réka gondolkodj!-Mert kollégista vagyok és ma vissza kellett mennem a koleszba.-rögtönöztem,egyre jobban hazudok nem de?
-Ja, értem majd azért remélem még beszélünk...hallod most viszont leteszem majd csörögjük egymást csá!
És kinyomott...a hasam elkezdett korogni tehát úgy döntöttem megyek kajálok egyet.És mivel már jobban vagyok talán jó lenne ha felöltöznék,nem szeretnék így mindenki előtt (főleg az elég perverz Alex előtt) köntösben mászkálni.Tehát elkezdtem letotyogni a lépcsőn be a kétszárnyas ajtón.
-Jó reggelt Nancy . Tudsz kenni nekem nutellás kenyeret kérlek?-kérdeztem a nőt aki mint mindig dudorászott és törölgette az asztalt.
-Yes.
Aha...szóval áttért angolba.Hamarosan megjelent egy kis tállal a kezében és letette az asztalra.Gyorsan elfogyasztottam a finom falatot,miközben azon gondolkodtam hogy mennyire szeretem Nancy-t amiért pont olyanra csinálja a nutellás kenyeret mint amilyenre szeretném (kb.2 cm vastagságú nutellát ken a kenyérre).
Megköszönvén a reggelit kisétáltam és úgy döntöttem egy reggeli sétára indulok,ám de amint a hallba értem ismeretlen emberek árasztották el a földszintet.
Majd nem elsikítottam magam mikor megpillantottam a sok fekete ruhás embert.Kik ezek?És mit keresnek itt?
Elbújtam az egyik oszlop mögé és onnan figyeltem az eseményeket.
Pár percen belül Bella is megjelent és elkezdett tárgyalni a fekete ruhás személyekkel.Nem hallottam semmit ,csak annyit hogy "jó menjünk" ,és ezzel el is vonultak.
Lihegést éreztem a nyakamba.
Megfordultam.
-Alex mi a túrót keresel itt?A frászt hoztad rám!-kaptam a szívemhez.
-Ugyan ezt kérdezhetném én is.-ciccegett a fiú és végigfuttatta kezét a sötét barna haján.
Sóhajtottam egyet.
-Ezek mit keresnek itt?És miért van mind feketébe? Most élik emo korszakuk,vagy mi a bánat?
-Emlékszel hogy Szebi megharapott?-kérdezte Alex.
-Igen az ilyet elég nehéz lenne elfelejtenem.
-Ezzel hogy felébresztett téged súlyos bűnt követett el, most fogják tárgyalni hogy milyen büntetést szabnak ki rá.Azaz gondolom...-felelte komolyan.
Pár percre megállt a bennem az ütő.
Szebire?Büntetést? Ne....akár mennyire is utálom,nem csak azért mert ezt tette velem ha nem mert egy seggfej amúgy,ez azért kicsit durván hangzik....
-Hol van Szebi?
-Gondolom a szobájába...ami a tied előtt van.-vonta meg a vállát én pedig már futottam is a szobája felé.Mondjuk a futás kissé erős kifejezés,talán kocogásnak mondanám...de még az se nagyon.Elérve a fiú szobáját nagy lélegzetet vettem.
Kopogásra emeltem a kezem,mikor felötlött bennem a kérdés hogy én még is mit akarok most csinálni?
Bekopogni és az ölébe hullani hogy "jajj úgy sajnálom,ne sírj ne...erősnek kell lennünk!"? Komolyan ezt akarom?Nem hiszem hogy a sajnálatomra szorulna.Jobb terv...
Kihallgatni a fekete ruhás fazonokat hogy miről tárgyalnak.Aha,gondolom Bella szobájába mentek.El is indultam a szoba irányába,de ott már volt valaki.
Az ajtó előtt Niki állt és eléggé úgy tűnt hogy hallgatózott.
Mellé léptem és rám mosolygott.
-Csatlakozhatok?-kérdeztem és  a lány biccentett egyet.
-Ezt akkor sem hagyhatjuk ennyiben!A szállóban lévő ifjú ember átváltoztatott egy embert vámpírrá.Ez súlyos bűn!-hallottam egy morgó férfi hangot.
-Az lehet,viszont Mr. Black az utcákon több elmebeteg vámpír is él akik ugyan ezt teszik.Csak ők tucatszámra csinálják.Nem velük kéne foglalkozni?-vágta rá Bella.Amúgy ez a Mrs.Black...illik rá ez a név.
Halk dünnyögés hallatszott.Gondolom kitárgyalták hogy Bella remekül tud érvelni.
-Mi csak nem akarjuk hogy Szebasztánból is ilyen vámpír váljék,tehát ha kap egy büntetést érezni fogja tette súlyát.-felelte a mogorva férfi.
-De hát már érzi a súlyát!-fakadt ki Bella és hangja komolyságból,aggódó üvöltésbe fajult.
-Sajnálom ,de a szabály alól maguk sem kivételek.-közli Mr.Black.
-Mit akarnak vele csinálni?-firtatja a nő és hallom ahogy zokog....ez szörnyű.Még Niki arca is komoly,azaz inkább torz képpé válik.
-Majd elmondjuk ezt a fiatal ember jelenlétében is.Menjünk tehát hozzá.-hallottam meg Mr.Black egyre közeledő hangját.Ijedten meredtem Nikire,aki elkapta a csuklóm és maga után húzott,beráncigált egyenesen a szobámba.
-Ez mi volt ez?-tudakoltam meg a lánytól félelemmel teli arccal.
-Pszt!-parancsolt rám.-Hamarosan ideérnek ők is.Ha beértek a szobába folytathatjuk a hallgatózást.
Kinéztem a kulcslyukon.
-Feltéve ha nem hagyják nyitva az ajtót.-motyogtam és az értetlen Nikit is odaengedtem a kulcslyukhoz.
-Banyek!Ez nem jó...