A büntetés

-Most mit tegyünk?-kérdeztem elcsukló hangon és lerogytam az ágyamra (amit egyébként elfelejtettem beágyazni szóval gyönyörűen festett).A szöszi lány sóhajtott egyet.
-Fogalmam sincs.-ült le mellém ő is.Nem hallottunk semmit,csak néha az aggódó Bella hangját.Néma csend szállt a szobámra, és egy hatalmas kő nyomta a szívem, kínos némaságban ültünk és feszülten várakoztunk,akár csak a fogorvosi rendelőben szokás.Végül is egy fekete ruhás pacák lépett be az ajtómon,Niki azonnal felpattant és meghajolt a férfi előtt.
-Üdvözlöm Mr.Black.-köszönt a fekete ruhásnak Niki.
-Jó napot kívánok kis hölgy.Magunkra hagyna minket Rékával?-kérdezte a férfi,azaz Mr.Black,némi angol akcentussal.
A lány egy darabig hezitált végül meghajolt és kiment.Na ne!De kis sunyi,egyedül hagyott az ellenséggel egy szobában.
Neheztelő pillantásokat vetettem Mr.Black-re,aki csak gúnyosan mosolygott.
-Nézze Mr.Black,vagy ki a csoda,nem tudom maga ki,de nem hiszem hogy kedvelnem kéne Önt.-böktem ki pár percen belül ami épp eszembe jutott.
-Nem is kell kedvelned,én se kedvelném magam ha tudnám mit tervez a VHE tanácsa Szebasztiánnal.Hiszen kedveled őt nem?-vigyorgott rám a pacák én pedig vissza vicsorogtam.
-Még barátként se kedvelem.-dünnyögtem szenvtelenül.
-Értem.Én se kedvelném.-sóhajtott a férfi és lehuppant mellém az ágyra.-Viszont muszáj lesz téged is kihallgatnom,ha kedvelsz,ha nem.
-Előbb mondja el mit akarnak csinálni a szö... Szebasztiánnal.
-Sajnálom ilyen titkos aktákat nem adhatok ki.
-Miért kik maguk az FBI?-dühöngtem és egyre jobban frusztrált a mellettem ülő hapi.
-Haha tipikus magyar vagy.Tudtad hogy régen a magyarokat rebelliseknek hívták?
-Nem vagyok hülye,ennyit azért én is tudok.-akartam mondani de ehelyett inkább csak biccentettem.
-Szóval meséld el hogy s mint történt átváltoztatásod.
Egy darabig elgondolkodtam a fekete öltönyös férfi szavain "...én se kedvelném magam ha tudnám mit tervez a VHE tanácsa Szebasztiánnal."
Ugyan még nem tudtam meg mi is ez a bizonyos VHE, de most ez nem lényeg.Valami szörnyűség vár a szöszire...
-Sajnálom de nem tudok mondani semmit.-feleltem és csak reménykedni tudtam hogy a szöszi se mondott semmit,mert ha még is akkor szőkébb mint hittem.
-Értem,azért köszönöm hogy időt szakítottál rám.-állt fel a férfi én pedig pöttyet megkönnyebbülten néztem rá, hű ennél cikisebb helyzetbe azt hiszem akkor kerültem utoljára mikor ráültem egy csoki mikulásba...na az gáz volt a javából,tiszta csoki lett a hátsóm...-Remélem még találkozunk,viszlát Réka.-intett Mr.Black.
Ismét megfeszült az egész testem és mintha csak ólomból lennék,még hang se akart kijönni a torkomon és mozdulni se bírtam.
-Vá-várjon!-nyögtem fel hirtelen.
-Igen?-nézett rám a feketeség sunyi mosollyal arcán.
-Mi lesz most Szebasztiánnal?
-Ouh. Természetesen elvisszük a VHE börtönébe és ott tartjuk egy két évig, de azután se hagyhatja el a szigetet.
-Milyen szigetet?És milyen börtön?-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Szavamra, neked semmit se mondtak el kis hölgy?Csak úgy zúdítod rám a kérdéseket.-nevetett fel a pacák én pedig csak morcosan néztem magam elé.
-Akkor jó lenne ha válaszolna rájuk.-dünnyögtem és Black úr abba is hagyta a hahotázást.Hurrá.
-Kicsit több tiszteletet.Egyébként pedig, a VHE  szigetén él a legtöbb vámpír,gondolom ismered a Bermuda sziget nevét.Na lenne a VHE szigete.-mondta tárgyilagosan.
-De hiszen....az nem túl biztonságos.
-Nem mármint mi az igazi Bermudáról beszélek,na ha annak valaki a közelébe jön,az nem éli meg a holnapot,semmi sem juthat a sziget közelébe,se repülő,se hajó,de még hőlégballon se.Egyedül a teleportállal lehet odajutni.
-Aha...
-Viszont most tényleg megyek,viszlát.
-Viszlát.-suttogtam és próbáltam megemészteni az iméntieket.Ez nem frankós... mi lesz így?Elviszik szöszit... talán soha nem jön vissza... meg kell találnom Nikit!
Rögtön fel is pattantam és rohantam megkeresni a lányt,nem kellett messzire mennem a földszinti részen üvöltözött éppen, a szőke haját pedig idegesen igazgatta.
-Nem vihetik el!Értsék meg!Nem fogom hagyni!-üvöltötte torka szakadtából az egyik öltönyös fazonnak aki fapofával bámult a sikítozó lányra.Odaléptem barátnőm mellé és próbáltam csillapítani kedélyeit.Végül nem tudtam mit tenni a szőkeséggel,elrángattam a helyszínről,egyenesen fel a másodikra.Igaz nehéz volt egy vámpírt (!!) felrángatni ,miközben épp egy másik vámpírnak akarta letépni a fejét,meg eféle borzalmakat tenni...Felérve az emeletre a szobámba rángattam és becsaptam az ajtót.
-Higgadj le Niki!Kitalálunk valamit!-szóltam élesen a lányra akinek könnyek ültek meg a szemében.
-Nhem ha elviszik nhem thudjuk visszha hozni.-sírta el magát a lány és  a vállamnak dőlt.
-Dehogynem biztos lesz aki segít...-nyugtatgattam és a szívem majd ketté hasadt...láttam a szöszit...a sok fekete ruhás közt állt,és komoly tekintettel nézett maga elé,egy szemnyi félelmet se láttam a szemében.Bátor volt.Nem harcolt ,nem lázadt, inkább némán tűrte ahogy körülállják és a menekülés egyetlen pici szikráját is kiégessék belőle...
Egyszerűen borzalmas volt nézni a higgadtságát... de egyszerűen nem tudtam semmit se tenni, Niki se tudodtt hiába dühöngött , és Bella se tudott hiába zokogott. Alex és Erik hamarosan ideértek, Alex először oda akart menni a szöszihez de Rik elkapta a karját és megrázta a fejét, Kata némán nézett maga elé. Mindenki feszült. De hiába a feszültség, a sírás , a fenyegetőzés vagy a dühöngés, még én is tudtam hogy túl kicsi emberek, azaz inkább vámpírok vagyunk ahhoz hogy bármit is tudjunk tenni,ezért inkább felsétáltam a szobámba és lefeküdtem aludni.Ismét elkapott az émelygés.

2013.12.17.csütörtök
Nem túl sokat aludtam az éjszaka ,ismét rémálmok gyötörtek , sötét folyosók ... és hiába látom a fényt a folyosók végén ,hiába  futok felé , sohasem érem el.
Megborzongva felültem az ágyamon és magamra kaptam egy könnyedebb ruhát és felmentem az edző terembe íjászkodni.
Már vagy a huszadik nyilat lőttem bele a táblába mikor valaki felnevetett.
Az ajtóban Alex állt és egy tábla milka csokit csemegézett (?).
-Hahaha.-nevetett fel és megcsillantak csokis fogai.-Nem csak íjászkodni kell tudni. Ha közelharcba keveredsz ,nehezebb lesz azt az íjat használni.
-Akkor taníts óh nagy mester.-hajoltam meg a fiú előtt és enyhén szólva ,röhögőgörcsöt kaptunk.
-Akkor talán kardozunk.-dobta ki a közelben lévő kukába a csokis papírt és bevonult a fegyver szobába. Mikor kijött két kardot tartott a kezében.
-Tessék mi-lady.-vigyorgott rám és megcsillant a mogyoróbarna szeme.
-Kösz.-vettem el a kardot elpirulva és már neki is vágtunk a kardozásnak. Gyerekjátéknak tűnt egészen addig míg el nem kezdődött.
Az edzés végére hulla fáradtan rogytam a földre a fiú pedig csak röhögött rajtam.
-Visszavágót.-lihegtem és elterültem a földön.
-Felesleges szenvedned kislány, a mestert nem lehet legyőzni.-kuncogott Alex és a helyére tette a kardokat.Mérgesen néztem rá , aztán igazat adva a dolognak felnevettem. Lihegve néztem a plafont és próbáltam kikapcsolni az agyam.-Csokit?-hajolt felém a fiú én pedig mosolyogva bólintottam egyet.
Alex tört is nekem 3 kocka csokit és leült mellém.
-Te Réka... tényleg nem tudod mi történt veled?-kérdezte a fiú halkan és beletúrt dús,sötétbarna lobboncába.
-Mi van?Bocs ezt nem értem.-nevettem fel zavartan és betömtem a csokit,majd új kockákért kuncsorogtam.
-Chö , látszik hogy nálad még reggel van.
-Figyelj eszméletlen sok dolog történt velem az elmúlt pár napban , szóval melyikről szeretnél információt szerezni?
-Arról hogy hogyan jutottál ki a szállóból.
-Fogalmam sincs hogy jutottam ki. -vontam meg a vállam és tovább nyammogtam a finom milkán.
Pár percnyi csend következett.
-Héé! Te befaltad a másik tábla csokim??-üvöltött fel én pedig nevetve bólintottam egyet.-Na várj csak.-állt fel és körbe kergetett az edző termen.