Lassú halál

Elindultuk kifelé az iskolából.
Felszálltuk egy buszra, ami egyenest egy hatalmas épület előtt tett le. Neon felirattal volt az ajtó felé írva hogy "Mirinda".
-Ez az egyik legjobb szórakozóhely erre felé.-magyarázta Lia. Átvergődtünk egy ijesztő securitys mellett, aztán hirtelen egy sötét helyen találtam magam, pár neon fény világított itt-ott, meg egy bazi nagy szinpad volt még kivilágítva , de az fullosan.
A színpadon egy banda állt, és már nagyban nyomatták a zenét.
-Nézd ott van a kedvenc bandám! Véres ritmus.-ámuldozott Lia. No komment. Totál para az egész, kicsit Asking Alexandra beütésű a banda. De nagyon jók.
Pár másodperc töredéke alatt Lia eltűnt a tömegben, tehát én is belevetettem magam a furcsábbnál , furcsább lények sűrűjébe. Eljutottam nagy nehezen egy bár pulthoz, ott mindenféle ital volt kitéve.
-Elnézést! Elnézést!-szóltam a kiszolgálónak.-Egy  lassú halált kérek.-adtam le rendelésem és már meg is kaptam a fekete löttyöt. Előhalásztam a zsebemből egy kis lét és a kiszolgáló kezébe nyomtam. Elindultam piával a mancsomban a tánctérre. Mindenki remekül érezte magát és ugra bugrált mit az elmebajos.
-Hey cica.-szólt utánam valaki, én pedig óvatosan megfordultam.-Nincs kedved táncolni kicsit?-kérdezte egy srác, szőkésbarna haja volt, tiszta izom, a szeme pedig gyönyörű barna, sőt szinte már fekete!
-Talán.-húztam gonosz mosolyra a szám, a srác pedig közeledni kezdett.
-Mi a neved gyönyörű?-suttogta a fülembe.
-Az egy titok.-haraptam az ajkamba.
-Az enyém is.-felelte, majd gyengéden megfordított, hogy neki háttal álljak. Ekkor óvatosan végigcsúsztatta a kezét a karomon, és összekulcsolta ujjait az enyémekkel. Nocsak, a srác tudja, hogy hogyan kell levenni egy csajt a lábáról. Oldalra néztem, a fiú pedig amolyan nyak tekerősbe megcsókolt. Elég érdekes pózba álltunk, körülbelül olyan brutálisba, mint amilyenbe az egyiptomi falfestményeken az Istenek (a fej oldalra néz, de a test előre, vajon hogy csinálják? Igen látszódik hogy Istenek...)
Megcsókolt egyszer, aztán még egyszer, még egyszer és még egyszer. Nagyot sóhajtva visszafordítottam a fejem, aztán kiszabadítottam az kezem, a kezei közül. Felé fordultam.
A szeme tisztán csillogott, és csak azokról az éjfekete szemekről jutott eszembe, hogy eltűnt a piám, ami pontosan ilye színű... volt. Végül is lényegtelen mert egy korty maradt a pohárban...
Tekintetem a szájára vezettem, cserepesek voltak. Kicsit tökéletlenek, de még is olyan tökéletesek.
Lassú halál.... lassú halál.....
Csak ennyi zakatol  a fejemben, de ez nagyon! Nem gondolok most a fiúra, inkább a piám jár a fejemben. Körbenézek a terme, hirtelen kicsit miden elhomályosodik, de még is kitisztul. Már észreveszem a számomra jelentéktelen alakokat, észreveszem az embereken lévő neon szalagokat, amik bevilágítják az estet. Észre veszem a színpadon álló vérfarkas banda basszerosát, aki állati jól nézz ki... és ezt most nem iróniának szántam.
A srác pedig aki előttem állt, szintén helyes volt, de már nem volt kedvem vele lenni. Pimaszul rámosolyogtam. Közelebb hajoltam. Ő is közelebb hajol, már szinte a szánk összeér, de erre én elfutok befelé a tömegbe.
Nem tudnám leírni mi is törtét velem. Azt tudom hogy sokat kerültem a tömeg felé, mivel valamelyik kretén mindig átpasszolt a nép karjaiba. Lassú halál, lassan üt, de akkor nagyon! El se hiszem hogy egy pohár löttytől így beálltam.
Hirtelen zúgni kezdett a telefonom, amit mellékesen a bakancsba csúsztattam.
-Halló?-sikítottam bele a telefonba.
-Szia Réka, itt vagyok a Mirinda előtt gyere ki.-szólt bele egy hang... nos, hirtelen nem tudtam felismerni, de amint kiértem az épületből rájöttem ki az.
-Te még is mit keresel itt?-pislogtam Kevinre elveszetten.
-Téged.-mosolygott rám és közeledni kezdett felém.
-Keressed inkább a csajt akivel csalsz.-fakadtam ki, mondjuk nem vagyok biztos benne hogy egy csajjal csal... de hagy haljak meg abba a hitben hogy egy csaj volt az akivel csalt, és szép volt. 170 cm volt, szőke hajú, barna bociszemű, vékony, nőies alakkal és tökéletes fenékkel. Ámen.
-Nem csallak meg Réka.-nézett szomorkásan és már egy karnyújtásnyira állt tőlem.
-Én így hallottam...
-Rég tudhatnád, hogy a pletykák sosem igazak, tudod egy kapcsolat egyik fontos eleme a bizalom.
Igaza van...
-Jó... sajnálom.-sütöttem le a tekintetem és már is nem voltam olyan részeg, a hideg levegő kicsit kiszellőztette a fejem.
-Megbocsájtok, de csak egy feltétellel.-vigyorodott el sunyin... remélem nem akarja elvenni a szüzességem, olyan fiatal vagyok,  17 éves!
-Mi az a feltétel?-kérdeztem.
-Az hogy most velem jössz.-vágta rá és megfogta a kezem majd berángatott a kocsijába. Én az anyós ülésen, ő pedig a kormány előtt.
Sejtelmem se volt mi járhat a fejében, ilyenkor jól jönne az a jedi erő amit Mrs.Liliána alkalmazott rajtam.
Száguldottunk a sötét éjszakában, az orrom hegyénél nem láttam többet, kivéve ha elfordítottam a fejem. Akkor megláttam Kevint, aki figyelmesen leste a sötét utat.
-Hova megyünk?-érdeklődtem és egy pillanatra se vettem le a szemem a fiúról.
-Majd meglátod... nem kell félned.-vigyorgott a srác.-Szeretsz?
-Igen... de miért kérdezel baromságokat.
-Ez mitől baromság?
-Onnan hogy te is pontosan jól tudod rá a választ.
-Jogos. De sosem lehet elég biztos.
-Igaz ... elárulod hova megyünk és, hogy miért?
-Nem, ez egy titok.-felelte majd megcsókolt egy másodperc töredéke alatt, aztán ismét az utat kémlelte.
Kicsit félek, de ahogy Kevin is mondta a kapcsolat lényege a bizalom.
Megcsörren a telefonom. Ki lehet az? A bakancsomhoz nyúlok.
-Ne vedd fel.-adta ki a parancsot szárazon a fiú.
-De ....
-Semmi de. Ne vedd fel!-szólt rám komorabban. Befordultuk egy erdőben... filmbe illő jelenet. Szemfogam hirtelen előugrottak és éreztem valami furcsát. Éreztem valakinek... vagy valakiknek a jelenlétét. A fejem eszméletlenül megfájdult. Mély levegő... ez nem sejtet semmi jót.
Ijesztő...
-Kevin... én félek, kérlek forduljunk vissza.-dadogtam. Az autó megállt.
-Ugyan kedvesem, nincs miről tartanod, megvédelek, jó?-hajolt hozzám eszméletlen közel, és barna szemeivel az enyémeket kutatta. Ez egyáltalán nem nyugtatott meg, feszültségemben az ajkaimat harapdálom...
-Nem is tudom... vissza kéne mennem  a gimibe.-suttogtam és félénken néztem a szemeibe.
-Nem kell, én itt vagyok veled, csak ez számítson. Bízz bennem Réka.-mosolygott rám,és a két keze közé vette az arcom és megcsókolt. Lassan és gyengéden. Nem olyan állat módjára mint az a fiú a Mirindában. Ez más volt. Egy tincset a fülem mögé igazított, játékosan beleharapott az ajkamba, amit eddig én rágcsáltam. Na jó meggyőzött. Ezután a csók után élénkebb lettem mint egy pohár lassú halál után. Visszatért a bátorságom, Kew megfogta a kezem.
-Na , ne félj itt vagyok.-szorította meg a kezem. Gyengédebb lett. Mármint Kew.
-Oké. Most mi lesz?
-Szállj ki.-felelte. Kinyitottam az ajtót és kipattantam, csak reménykedtem abban hogy ő is jön utánam.
-És most?
Ő is kiszállt, a telihold esztétikusan ragyogott ránk. Csodás. Megfogta a kezem és elindult velem az erdő sűrűjébe, az én fejem pedig egyre jobban fájt.