A nevem

-Szebasztián.-nézett rám a Szöszi.
-Tudom, hogy hívnak te mocsok.-förmedtem rá a fiúra, és összehúztam a zöld szemeim.
-Jó , rendben...-sóhajtott, és látta hogy nem fog menni ez a nem ismerjük egymást dolog.-Miért bőgsz?
-Ha így kérdezed, biztos hogy nem fogom elmondani.-préseltem ki magamból egy nevetést.
-Mert amúgy elmondanád?-érdeklődött és közelebb lépett hozzám, én pedig eggyel hátrébb.
-Nem! De így még annyi esélye sincs a dolognak.-köptem a szavakat és egyre megvetőbben néztem a fiúra.
-Csak nem haragszol?-húzta gúnyos mosolyra a száját... basszus , bárcsak ne nézne ki ennyire jól!Összepréseltem az ajkaim, és könnyes szemekkel pislogtam rá. -Áh , tehát igen. Egyébként se kellene elmondanod mi a bajod, úgy is tudom.-vigyorgott rám és közelebb lépett. Én ekkor már nem tudtam hátrálni mert a polc ott volt már mögöttem.
-Tényleg?-nyögtem fel sértődötten.
-Tényleg..-suttogta, és annyira közel jött, hogy összeért a cipőnk orra. A lélegzetem elakadt. Még mindig nem tudok neki ellenállni. Mélyen barna szemeibe néztem, pár szőke tincs a homlokába hullott. A telt ajkai mosolyra húzódtak. Ezt akarja. Játszik velem, nem szabadna hagynom, de annyira csábító.
-Akkor mondd el...-adtam ki a parancsot, majd lesütöttem a szemem.
Egy picit elnémult körülöttünk minden, csak én voltam , meg ő, és pár dohos könyv.  Az idő megszűnt létezni, csak a lélegzet vételeket hallottam. Nehezére esik kimondani a szavakat, látom hogy megremeg az ajka, de valahogy még is lenyeli félelmét. Tekintetét egyenest rám szegezte, majd furcsa hangsúllyal mondta ki a következő mondatot:
-A srác... akit szeretsz, megcsalt.
Mély levegőt vettem, majd nagyot sóhajtottam. Nem fogok sírni.
-Te ezt még is honnan tudod?-fakadtam ki néhány perc csend után. A fiú elkapta a tekintetét, mint akit szíven martak. Hátrálni kezdett. -Csak nem nyomozol utánam?!
-Nem.
-Akkor miért vágsz ilyen fájdalmas fejet. Vagy honnan a halálból tudod?
Semmi válasz.
Esküszöm, azt jobb lenne hallani, hogy igazából meleg és Kevin vele csalt meg. De ez...?!
Felejtsem el, de ez az ő részéről úgy tűnik nem megy!
-Tudod mit?! Menj a kis Lilidhez, engem meg hanyagolj! Szia.-ordítottam rá, aztán kirontottam az ajtón.
Senki se szólt utánam, senki se tartóztatott. Nincs is ebben semmi hiba!
Rohantam végig a hosszú folyosón, zaklatott voltam. Szívem szerint minden velem szembe jövő embert felrúgtam volna, de nem tettem. Vissza kell fognom magam. Kicsörtettem az udvarra, a fiúk a focipálya melletti kisebb deszka, roller, bicikli,bmx pályán gyakoroltak.
-Hát veled mi történt?-gurult hozzám Geri.
-Semmi.-néztem rá komolyan.
-Ne hazudj! Kit kell megverni?
-Senkit.-dünnyögtem és leültem egy padra, egy rocker csaj mellé. A csaj furcsán méregetett engem, fekete hosszú haja volt, egy fekete szoknyát, egy fekete pólót és egy durva acélbetétest viselt. A pólóján kitűzők ezrei, a keze pedig szegecses karkötőkkel volt tele.
-Szia.-csámcsogott, mivel azt nem is említettem hogy Ő nagyban rágozótt.
-Hali. Van még rágód?-érdeklődtem, a csaj pedig felém nyújtott egy csomag gyerek orbitot. Ami viccesen hatott már mint, egy kemény rocker csaj egy rózsaszín gyerek orbitot kajál.
-Ne már Réka, áruld el mi bajod.-nyújtott felém Geri egy zsepit, én pedig elkezdtem letörölni a elfolyt szemfestékem.
-Semmi bajom sincs, és köszi a zsepit.
-De látom hogy van valami bajod.-pislogott rám boci szemekkel a fiú.
-Ha azt mondta nincs akkor nincs.-szólt közbe unottan a rocker csaj.
-Hát jó... ha még is elakarnád mondani, én itt vagyok.-tárta szét a kezét Geri és óvatosan hátrálni kezdett. De nem volt elég óvatos,mivel sikeresen felesett egy gördeszkában.
Felszisszenek.
-Mondd csak Réka, mi az a nagy titok amit nem mondasz el a legjobb barátodnak?-nézett rám a lány.
-Ez egy titok...-mosolyogtam rá ő pedig viszonozta a gesztust.
-Értem... a nevem Farkas Rozália. Lia.
-Az enyém...
-Németh Réka. Tudom, tudom.-nevetett rám a lány.
-És te erről miért tudsz?-pislogtam a lányra, remek mindenki nyomoz utánam?
-A két hülye mondta.-biccentett a fiúk felé akik éppen összeverekedtek valami miatt. Egész vicces volt Márkó elkezdte mutogatni az öklét a fiúnak, erre Geri felkapott egy deszkát és azzal fenyegette Márkót, Márkó végezetül megfogott egy bmx-et felemelte az égbe és azzal rohant a szöszi felé aki sikítva menekült el.
Tényleg hülyék, de hát ezért szeretem őket.-Nincs kedved eljönni este egy koncertre?
-Koncert? Milyen koncert?
-Egy híres vérfarkas banda. Meglátod, nagyon atomok!
-Nos, ezt egy kihagyhatatlan ajánlatnak veszem, mindenképp elmegyek.-vigyorogtam mint a tejbe tök, és minden problémám elszállt... pár percre. Amúgy sose értettem ... a tejbe tök hogy vigyorog? Vagy tud vigyorogni? Na mindegy...
-Oké, akkor gyere majd el este hozzám, kicsinosítalak.-kacsintott rám.
-De nem tudom melyik a te szobád!
-Majd érted megyek, a tiéd a fiúk mellett van nem?-állt fel.
-Igen.
-Oké. Este nyolckor ott leszek! Addig is maradj életben. Csumi!-köszönt el a csaj.
-Helló...-intettem a lánynak.

19:35

Nagyon lassan jött el az a bizonyos nyolc óra.
Csak feküdtem az ágyamon, néha a kezembe kaptam egy tankönyvem és átlapoztam, aztán nézegettem tovább a plafont. De végre eljött itt van hogy 19:35 van, és Lia már kopogtatott a szobám ajtaján.
-Szia!-intettem neki.
-Csumi. Na gyere, szerzek neked valami jó ruhát.-ragadta meg a karom és berángatott a szobájába (ez nem sejtet semmi jót)
Összedobált egy csomó ruhát, amiket hozzám méregetett.
-Áh ez szerintem jó lesz!-mutatott fel egy fekete, iszonyat rövid, bőr ruhát. Ezzel a cipővel királyul néznél ki! Ja meg még feldobjuk egy kis övvel, a hajadat pedig befestjük....
-Mi van? Neeem a hajamat nem piszkáljunk.
-Na jó, kapd fel ezeket.-forgatta a szemeit Lia.
Gyorsan felvettem az összes hacukát, habár abban a bőr ruhában a tüdőm majd kiköptem... na  de mindegy. Egy gyors igazítás után készen álltam.
És csak úgy megjegyezném, ezek az acélbetétesek nem is olyan rosszak.
A tükörbe nézve egy egész más lányt láttam. Nem félt, bátor volt és mérhetetlenül büszke. Ez a lány a tükörben, nem én voltam, csak egy beöltöztetett bábú, aki keresi még a helyét. De most biztonságban érezte magát. Most boldog volt.
A haja laza copfba volt fogva, a szeme enyhén füstösen volt festve. Egy rövidke, fekete , bőr ruhát viselt. A derekán lazán lógtak a szegecses övek, a kezén karkötők ezrei. A lábán egy térdéig érő acélbetétes feszített.
Nagyon tetszett.
Azt hiszem ideje búcsút mondani a múltnak... Kevinnek, Szöszinek... minden fájdalomnak.
Itt az ideje hogy boldog legyek.
-Indulhatunk?-kérdezte Lia, miközben mosolyogva méregetett.
-Igen.-feleltem magabiztosan. Itt az ideje hogy Réka bevesse magát. MUHAHAHA!