Nos, mit ne mondjak a vámpír plázák egész mások mint az ahova régen én vittem a hugom. Ez sokkal nagyobb,és sötétebb,ha szomjas vagy standoknál lehet kapni friss vért,amit elszürcsölgethet az ember...akarom mondani,vámpír. Az egész hely tele van vámpír lányokkal és fiúkkal, és igaz hogy én is egy vagyok közülük hibrid verzióban, de azért nagyon ijesztő.
Vettünk egy aranyos kis telefont, és totál jó mert érintő képernyős,meg minden...
-Köszönöm.-suttogtam mikor végre visszaértünk a gimibe.
-Nincs mit.Na szia, takarodóig ne gyere be a szobámba!-parancsolt rám Lili és már el is viharzott, a 10cm-es magassarkújában és a folyosó végén álló fiú nyakába ugrott. Zsír.Most hova menjek?
Nincs mit tenni, felfedezem egyedül a sulit.
Mindenki nevetgélve sétálgatott , mindenki boldog volt... csak én nem.A szívem egyre gyorsabban dobogott , a lábaim remegtek, a szememben könnycseppek gyűltek. Olyan egyedül vagyok.
A levegőt szaggatottan vettem, és alig láttam valamit , minden elhomályosodott ,a szívemet egy láthatatlan kéz megfogta, és kipréselt belőle minden jó, majd szilánkjait jó messze eldobta.
Egyedül...minden olyan üres, mintha csak egy szellem lennék, nem lát senki, nem érzek semmit, minden olyan semmilyen. A lelkem egy elhagyatott kopár puszta közepén volt képzeletben és hangosan segítségért kiáltott.Valaki!
Valaki segítsen!
Tudatlanul lépkedtem előre, egy sötét ,poros helyen eszméltem fel. Hol vagyok? Könyvek mindenhol! A szívem olyan gyorsan kalapál hogy ide érkeztem. Mintha csak kiakarna ugrani a helyéről.
Mi a pokol?
-Valaki van itt?-kérdeztem szipogva ,remegő hangon.Lépteket hallottam.-Hallom hogy itt vagy!-mondtam megrökönyödve.-Ki vagy?
A lépteket egyre távolabbról hallottam, követem a hangokat!
Ajj, olyan sötét van, egy kis ablakon süt be egyedül a nap, a fényben porszemek ezrei táncolnak.Nos,igen por az itt van bőven.
Hirtelen megpillantottam egy sötét árnyat elsuhanni az ablak előtt. Persze a jó reflexnek hála rögtön utána vetemedtem.
-Állj már meg haver!-szólaltam meg lihegve.Hamarosan ajtó csapódást hallottam.
Elment...a fene.
Leültem egy poros székre,és a tenyerembe hajtottam a fejem.Miért történik ennyi szörnyűség velem? Miért kellett ide jönnöm, miért nem kaptam normális kedves szobatársat? Miért vagyok itt? Miért kellett ennek történnie? Leonardo da Vinci azt mondta hogy tanuljunk meg látni, látni hogy minden összefügg mindennel. De könyörgöm itt mi az összefüggés?! Soha nem lesz már semmi a régi... hiányzik anya, apa sőt még a húgom is! Kezdem elfelejteni hogy hogyan is néznek ki, ha rájuk gondolok, olyan homályos a kép. A barátaim... pár osztálytársam nevére sem emlékszem nem hogy az arcára.
Szép lassan mindent elfelejtek ami a régi életemhez köt...
Mert ez egy új lét, egy új világ, talán egy új dimenzió. De ez nem az én világom!Nem az én síkom!Nem akarom ezt!
Gondolataim sűrűjéből szemfogaim ébresztettek fel. Hirtelen vér kezdett folyni végig a számon, a franc! Megéheztem... na most mi legyen?
Nagy nehezen feltápászkodtam és megindultam a kijárat felé. Talán az lenne a legjobb ha elkezdenék ismerkedni a többiekkel, egy-két barát segítségével csak egyszerűbb lesz.A zsebemben lévő (vadonatúj) telefon rezegni kezdett.De furcsa, ennek a rezgését alig lehet észre venni, bezzeg a nokia, a combcsontom is eltörte mikor rezgett.
Előkaptam a telefont és ügyes kézmozdulatokkal feloldottam, ismeretlen szám hívott.
-Halló?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Rékucii!!-visongott Niki a vonal másik végén.
-Ne hívj így.-szóltam rá a lányra aki teljesen bezsongott halva a hangom.
-Jó oksi. Na mi a helyzet? Összespannoltál a többiekkel? Ki a szoba társad? Ott vagy már?? -jött a kérdések ezre.
-Ouh Niki.-szontyolodtam el.-Olyan egyedül vagyok, nincs itt egy ismerősöm se, Ti sem vagytok. A szobatársam pedig valami hatalmas Đ#>*@!-panaszkodtam.
-É-értem. Amúgy itt van Kevin is,beszélsz vele?
-Ki nem hagynám!-vigyorodtam el.
-Szia kicsim!-hallottam meg hirtelen Kevin dallamos hangját.
-Szevasz édes!-pirultam el.
-Hogy vagy?
-Élek..te?Nálatok mizu van?Hallod mi van Benivel és Nikivel?
-Én is megvagyok csak hiányzol szerelmem.Nem tudom ,szerintem bejönnek egymásnak csak bénák és nem lépnek.
-Ja,ja. De azért próbálj meg rásegíteni a folyamatra.
-Igyekszem , de jelenleg a hiányoddal vagyok elfoglalva. Úgy irigylem a napot hogy arcod simíthatja, és úgy irigylem a holdat hogy veled lehet az éjszaka. Bárcsak melletted lehetnék kedvesem.-szipogta Kew. Édes... mondjuk nem vagyok belé szerelmes , de jó érzés hogy van, na!
-Gyere ki hozzám.
-Kimegyek!
-Mikor?
-Hamarosan.Na de adom Nikit, mert már itt ugrál mint egy veszett kutya.Szeretlek szerelmem!-köszönt el és átadta kicsit őrült barátnőmnek.-Figyi Réku leteszem, haverkodj a többi sznobbal, este még hívlak pusz pusz.-köszönt el Niki is.
-Sziasztok!-köszöntem el tőlük.És mosolyogva eltettem a telefont. Na ez hiányzott az életemből... várjunk csak, ha nem lennék vámpír... nem ismertem volna meg Nikéket. Egy jó pont Szöszének amiért átváltoztatott.
Gondolataimba mélyedve sétálgattam a folyosón.
-Hey.Új csak elhagytál valamit!-üvöltött utánam egy fiú. Villámgyorsan megfordultam és egy vörös hajú gyönyörá zöld szemű fiúval találtam szembe magam. Lábán bakancs, és gatyáján ezer lánc csörgött ... wow. Rocker?Punk? Fene tudja.
-Tiéd ugye?-nyújtott felém egy fehér telefont... az én telefonom... tessék egy napja sincs meg és már leesett és majdnem elhagytam!Nem is én lennék.
-Igen köszönöm.-mosolyogtam a fiúra.-Öhm, a nevem Réka.-nyújtottam kézrázásra a kezem, de a fiú csak furcsán nézett rám, majd belecsapott egy veszett nagyot. Auw.
-Az enyém Márk..ó.-felelte nevetve és boldogan csettegtette a szájában a rágót.
-Tudnál segíteni?Új vagyok, nem ismerek semmit és senkit, a szobatársam pedig kirakott.
-Naná!Gyere cica.-ragadta meg a karóm és körbevezetett az egész gimin, miközben virult ezerrel.Nagyon kedves srác, és csak 2 szobával lakik messzebb. Zsír. A gimi hihetetlen nagy, külön tesiterem, harcterem, és vagy ezer más osztályterem. Na itt lesz majd nehéz eligazodni... az udvar is bazi nagy, és van egy külön kis rét,meg erdő, csak oda nem jár senki,mert félnek.
-Mitől félnek?-kérdeztem.
-Hát a remetétől.Vágod mi az nem?
-Persze... de tényleg él egy remete az erdőben?
-Én még nem láttam, pedig spannokkal mindig ott bóklászunk, van bunkerünk is.
-Király...esetleg...-suttogtam, de a fiú rögtön értett mindent.
-Téged is elvihetünk majd oda ha szeretnéd.-nevetett fel én pedig hálásan pislogtam felé, és csak most vettem észre hogy két fejjel magasabb nálam.
-Hát... ha ragaszkodsz hozzá.-motyogtam és irultam-pirultam hogy vannak haverjaim.Mármint, egyenlőre csak Márkó, de biztos a többi sráccal is jól össze haverkodom, ha olyanok mint ez a kis vörös.
-Amúgy kivel vagy egy szobában?-fújt egy hatalmas buborékot rágójából én pedig sikeresen kipukkasztottam azt melynek következménye az lett hogy tiszta ragacs lett a feje.
-Valami Liliána...Tóth azt hiszem.-húztam résnyire a szemem miközben azon agyaltam hogy mi is a neve annak a miss.tökélynek, mert egy dolog hogy Én így hívom de más nem biztos hogy rájön miről van szó.
-Bászti csaja? Szívás testvér.-ütögette meg röhögve a hátam a fiú. Nyelnéd félre a rágót!
-Bászti? Jajj de nem ismerek senkit.
-Nyugi, tuti hamar megismered , és Te is belezúgsz, valami nagyon macsó a gyerek.
-Azt mondod?
-Ja.-rágózott mosolyogva Márkó...nekem is kell egy rágó...
♥♥♥
VálaszTörlés