Egy dohos könyvtár

2013.12.26.péntek 22:30

Már takarodó van, Márkó elkísért a szobámig. Mosolyogva benyitottam az ajtón, Lilit sehol se találtam.
-Hahó?-szóltam be csendesen, de sehol semmi válasz.
Az egész szoba már sötétségbe borult,én pedig óvatosan botorkáltam az ágyam felé,hogy picit ledőljek.Különös az éjjeliszekrényemen lévő kislámpa égett...biztos Lili hagyta égve, de miért pont az enyém?Furcsa.
Fáradtan terültem el az ágyamon,mikor valami nyálkás cucc rácseppent a homlokomra,a szemfogaim előpattantak helyükről és fájdalmasan szúrtak bele a számba. Auw. A számból vér kezdett el csurogni, de nem csak onnan, tekintetem rögtön a plafonra emeltem. Volt valami odaírva...de nem akármivel.
Nem hiába pattant ki a szemfogam, ami a homlokomra cseppent, a plafonra volt kenve...nem más....mint VÉR.
Gyorsan elfojtottam egy ijedt sikolyt,és megpróbáltam kiolvasni a szavakat.
-Tűnj....el....-olvastam le ,és a szemem majdnem kiesett a helyéről.Az egy dolog hogy a diákok nem szeretik az újoncokat, de ez....
Félelmemben berohantam Márkó szobájába,aki egy szál melegítő gatyában feküdt a földön,és felüléseseket csinált miközben a haverja ,gondolom számolta.
Mikor beléptem a szobába mindketten furcsán mértek végig.
-Te meg ki vagy?-kérdezte először Márkó szobatársa miközben,a másik fiú feltápászkodott a földről és odasétált hozzám.
-Mi a baj Réka?-kérdezte én pedig esetlenül a fiú karjaiba borultam.
-Ki az a Réka?-értetlenkedett tovább a fiú aki olyan szőke volt kb. mint Kevin.Szegény fiú kérdése süket fülekre talált mivel én azzal voltam elfoglalva hogy ne bőgjem el magam miközben Márkónak ecsetelem a dolgokat,Márkó meg azzal volt elfoglalva hogy engem hallgatott, meg vigasztalt. A másik fiú,ezért inkább figyelmesen hallgatta történtem.
-Az de brutál.Megmutatod?-kérdezte az ismeretlen figura csodálkozva. Erre  nem nagyon tudtam mit mondani inkább vállat vontam és bevezettem a két fiút a helyszínre, az ágyamon addigra már hatalmas vértócsák keletkezetek, ami undorító volt...és ez most nagyon furcsa lehet egy vámpír szájából.
-Azt a...-nézett fel a plafonra Márkó utána pedig a másik fazon.-Erről...erről nem szabad tudnia senkinek!-jelentette ki a fiú és idegesen beletúrt vörös hajába. A mellette álló szőke pedig csak helyeslően bólogatott.

2013.12.27.szombat. 12:00

Tegnap este letakarítottuk a vért a plafonról, Márkó pedig megígértette velem hogy ez titok marad egy jó ideig. Igaza van nem szabad megtudnia senkinek, lehet hogy nincs is ok a cirkuszra, csak pár menő arc kiszúrta az új csajt...
Egyedül ebédeltem de alig ettem valamennyit, a legtöbb vámpír lány,és vámpír srác valami menő Plázában ebédelt,így az ebédlő kihalt volt és üres.
Hm furcsa metafora, ugyan ezt érzem itt belül. A szívemben , ahol egy kis Réka van... de lehet hogy szegényt ez a vámpír lét megölte. Egyedüllét, mint egy sivár puszta,ott állok a közepén egyedül...elveszettség,letargia....
Jelenleg épp abba az áporodott,dohos könyvtárba tartok.Egy kis magány.Ch, nem mintha most nem lennék elég magányos, egyszerűen csak kiütött rajtam valami antiszociális marhaság. Nincs kedvem emberek,vámpírok közelébe kerülni. Nincs kedvem találkozni senkivel, egy kicsit egyedül kell maradnom,csak én,meg a gondolataim.
Veszélyes dolog, de most ez lesz a legjobb döntés.
Nagy nehezen rábukkantam a könyvtárra,a lábam magától ment. A szívem egyre gyorsabban zakatolt mikor benyitottam az ajtón,mélyen beleszippantottam a dohos könyv szagú, levegőbe. Kellemes. Leültem az ablak elé,és már is működésbe léptek agytekervényeim.
Első emlékem ami előbukkant egy barna szempár.Egy szinte már fekete csillogó szempár. Aztán egy száj, telt ajkak,amelyek szinte tökéletes mosolyra húzódnak.Ha létezik tökéletes, akkor ez az. A következő haj...az a szőke lobonc,ahogy a szöszi tincsek keszekuszán állnak.És az arc...Szöszi.
A szemem akár a zombié kipattant, és rémülten néztem körbe emlékeimből felkelve.
-Hahó!Van itt valaki?-kérdeztem mert lépteket hallottam, de kérdésemre sehonnan se jött válasz.Na megállj most elkaplak!
Képességeimet használva csendben osontam a hangok irányába,gyorsan,de halkan,akár egy ragadozó mikor az áldozatára vadászi.Hmm friss hús.
Óvatosan kukucskáltam ki a könyvespolc mögül és egy kb 187 cm-es árnyat pillantottam meg.
-Megvagy.-suttogtam,és rávetettem magam a prédára.Azaz akartam volna,csak elmenekült.
Átrohantam a polcok labirintusán,egészen a könyvtár végéig követtem a tagot.Megpróbáltam elzárni előle minden menekülési útvonalat.
A szívem egyre gyorsabban dobogott, alig bírt a helyén maradni.Adrenalin. Drága jó barátom...
-Ki vagy Te?!-üvöltöttem rá a szuszogó alanyra aki riadtan kapkodta a fejét jobbra balra.-Ha nem árulod el,majd felfedem saját magam.-suttogtam és elővettem a telefonom fény gyanánt,mivel mondanom se kell hogy amilyen fényviszony volt a könyvtárban azt még félhomálynak se lehet nevezni.
-Ne!-szólt egy rekedtes hang.
A szívem felkúszott a torkomba, és gyorsabban dobogott mint valaha bármikor. A lábaim földbe gyökereztek,mozdulni és szólalni képtelen voltam, a testem megremegett, és valami fájdalmas migrén tört rám. Mintha lelkem egy darabja feléledt volna főnixként hamvaiból. A szemeimben izgatottság tüze lángolt fel, a szám pedig riadt,pszichopata mosolyra húzódott. A kezemből kiesett a telefon ,és kis híján térdre rogytam.
NEM! Ez nem lehetséges! Nem lehet Ő!Hogy lenne Ő? Nem...
Hirtelen eszembe jutottak Niki szavai amiket még a budapesti szállóban mondott este, " Kaptál a lelkéből egy kevésékét....tudjátok érezni a másik jelenlétét.
A mondat töredékei villámként sújtottak át a fejemen.
-Szöszi?-kérdeztem remegő hangon,és imádkoztam hogy nem legyen a válasz. Még azt se bánnám ha igazából ő lenne, csak hazudja azt hogy nem,nem Ő!
-Igen.-jött a halk válasz.
A franc...
-Miért kerültél?Miért csinálod ezt?-szipogtam értetlenül és a kezéért nyúltam.
-Miért akarsz mindent tudni?-tette fel a kérdést a fiú és erősen megszorította a kezem, valami furcsát éreztem a hangjában, de nem szántam túl sok időt az érdekes jelenségre.-Réka, ez nem rólad szól.
-Hanem?
-Gyere elmesélem.-lépett közelebb majd felvette a telefonom és a kezembe nyomta...második nap ... második esése a szegény kicsi készüléknek. Auw.
Miközben Szöszi egy kanapéhoz vezetett úgy éreztem kezdd összeállni a kép. De nem akartam semmi biztosat mondani,mert még reménykedem hogy nem igaz....