Illúzió

2013.12.26. péntek 00:01

Már egy ideje ácsorgunk itt az erdő kellős közepén, mivel az átjáróval van valami probléma, de a fiúk már rajta vannak az ügyön miközben Zsolti zabál Alex pedig a haját igazítja... magyarán Beni és Kevin rajta van az ügyön.
-Chipset mindenkinek!-üvöltötte el hirtelen magát Zsolti és megdobott engem és Nikit egy jó nagy marék chipsel.
-Eszednél vagy?!-kiáltott Niki és kiszedett egy chips darabot a hajából. A fiú csak nevetve tömte magába a kaját és elszaladt. Idióta.
-Hogy halad a portál?-kérdeztem izgatottan a fiúkat.
-Már szinte minden rendben van vele.-mosolygott rám Beni.
-Az jó hír nem de?-vigyorogtam a két fiúra.
Beni mosolyogva biccentett.
-De az, viszont elfáradtam ebben a nagy munkában , szellőzök egyet.-nyomott egy puszit a homlokomra Kew és meg se várta válaszunk elindult.A másik fiú eközben idegesen rúgott bele egy fába.
-Most akartam megnyitni a portált, nélküle nem megy, az idő pedig ketyeg.-motyogta.
-Hmm.... akkor utána megyek.-vigyorogtam Benire aki hálás biccentéssel köszönte meg nagy lelkű felajánlásom, én pedig szaladtam is a fiú után. Na igen a probléma ott kezdődött hogy Kew eltűnt. Hol lehet? Megindultam egyenesen, miközben a hold vakítóan belevilágított a szemembe, ennek hála pedig kiugrottak a szemfogaim amik sebet ejtett ajkamon és az vérezni kezdett.A fene! Pulcsimba töröltem a friss vért, gondolom a vér láttára a szemem is vörösbe váltott, de nem foglalkoztam vele, most már csak Kewet akartam megkeresni hiszen olyan közel a cél!
Elveszve éreztem magam a fák rengetegében, olyan szilárd céllal indultam meg a tisztásról az erdőbe , most meg még is , olyan esetlennek érzem magam... és kicsit meg is rémültem...azt hiszem eltévedtem.
Tekintetem az ég felé emeltem és farkas szemet néztem a Holddal , bárcsak tudna beszélni a hold, ő biztos tudná az utat...
Ő tudja merre van Kew...
Ő tudja merre induljak...
Ő tudja mit csinál most Szöszi...
Mindennel tisztában van ami este történik, hiszen hófehér sugarai a legkisebb réseken is bevilágítanak...a legnagyobb sötétbe is fényt hoz. A fényt ami utat mutat. Bárcsak nekem is utat mutatna! Olyan szinten eltévedtem, hogy hűha.
A lábam alatt ropog a hó, és úgy érzem mintha valaki figyelne. Lehet hogy csak a Hold figyel, vagy egy bagoly...nem tudom, de a pillantása lyukat éget már a tarkómra.
Hamarosan egy hatalmas szél kerekedett úrrá körülöttem én pedig ijedten magam elé kaptam az egyik kezem, másikkal a tőrömhöz nyúltam.Mi a halál lehet ez?
Rékaa!
Hallok valami eszméletlen furcsa rekedtes hangot.Na jó ez rémisztő, remélem nem jött ki rajtam a paranoia mert az gáz lenne. Mondjuk,  hogy kiderül rólam hogy paranoiás vagyok , az még mindig jobb mint hogy ez amit az előbb hallottam/ éreztem igaz legyen.Talán jobb lenne futni. De állati gyorsan!
Neki is indultam a vissza útnak, legalább is remélem hogy a tisztásra érkezem.De a dolgok nem a terveim szerint alakultak, mert ahogy futkorásztam jobbra balra csak még jobban eltévedtem. Ne!
Nekidőltem egy fának és új haditervet eszeltem ki. Előhívom a kaszásom, és ő majd segít kijutni. Hiszen az a dolga hogy segítsen nem? Csak hogy tudnám magamhoz hívni? Talán ha elüvöltöm magam? Jobb terv! Elüvöltöm magam és majd csak megtalál valaki!
-HAHÓ! ELVESZTEM! GAZDÁMAT KERESEM! SÜRGŐSEN! NIKIII!-üvöltöttem torkom szakadtából.
De csak a visszhangom üvöltött vissza nekem, meg pár bagoly huhogott... teljes csend.
Valami megmozdul a távolban és kutya vonyításra leszek figyelmes. Remélem nem szabadítok magamra valami farkas hadat...
-Vaúúú!-hallom a félelmetes vonyítást,és nem sokára több alakot pillantottam meg a távolban.
-Beni!Niki!Ti vagytok?-pattantam fel  a remény tüzében égve. Hát igen... égtem is, mivel nem jó barátaimmal találtam szembe magam hanem több száz, hatalmas farkassal.
-Mamii....-sipítoztam és futásnak eredtem. Ezerrel száguldottam egyenesen , miközben a szívem a torkomba ugrott. Egy csomag bika nagy farkas fut mögöttem, és közben hangosan csaholnak. Mi ez ha nem rémisztő.
Mondjuk furcsa, hogy én egy vámpír, ilyen kis "pincsik " elől menekülök nem de?
De! Teljesen igazam van, minek menekülök előlük? Megölöm őket, és megszűnik a probléma... csak képes leszek ilyen kis aranyos farkasokat megölni? Ha az életem múlik rajta? Talán...
Szembe fordultam az éhes farkas haddal, és remegő lábakkal néztem velük szembe. Szó szerint feltálaltam magam nekik.... normális vagyok???!!
Már minden sikítozás, rúgkapálás hiába, hiszen a farkasok rám vetették magukat én pedig elterültem a földön. Bevertem a fejem valamibe és elsötétedett előttem a világ....

2013.12.26.szombat 12:00

Valami meleg simította végig az arcom. Hmm ez a napocska. Király! Ám nem csak a nap simogatta az arcom gyengéd sugaraival, volt valaki mellettem. Ki lehet az? Óvatosan kinyitom a szemem a szempilláim megrebegnek, Kew hajolt fölém.
-Réka! De jó hogy felébredtél!-nyomott egy csókot a szőke,a számra.
-Aha... de izzé... mi történt?-kérdeztem hunyorogva és szép óvatosan felültem.
-Elindultál a megkeresésemre és valószínűleg eltévedtél, majd elaludtál itt.-felelte mosolyogva barátom. És a farkasok? Nem öltek meg?
-És eltört valamim?Ne is mondd csupa vér vagyok ugye?-érdeklődtem állapotomról és szorosan lehunytam a szemem. Erre Kevin csak elnevette magát.
-Miről beszélsz, diliském? Hajad szála sem görbült.-mosolygott , én pedig hitetlenkedve pislogtam felé.
-De hiszen a farkasok...-dadogtam kétségbeesetten.
-Biztos csak rosszat álmodtál!Na de gyere, a többiek biztos már keresnek minket.
-Hát jó...-tápászkodtam fel és azért szemügyre vettem magam, tényleg nem volt semmi bajom csak a kézfejemen volt egy kék folt,de semmi több, se horzsolás, se vérző sebek... semmi!
Egész visszafele úton a tényt emésztettem hogy semmi bajom sincs. Várjunk csak, a vámpíroknak gyorsan gyógyulnak a sebeik nem? Ezért is halhatatlanok , azaz csak félig mert ha például a szívükbe szúrják a tört , akkor a szívünk nem fog regenerálódni, meg ha például a kitépik a tüdőnk nem fog új tüdő képződni... pedig... nekem meg kellett volna halnom!
Hamarosan a tisztásra értünk, a kék furgon mellett egy másik fekete autó állt, Nikiék abban ücsörögtek, zaklatottnak tűntek, a fekete kocsi előtt na vajon kik álltak? Csak nem... csak nem???
A fekete öltönyös csávók...Nem olyanok mint akik megtámadtak minket abban a pukkant koszfészekben, nem ezek azok a rohadékok akik elvitték Szebit!
-Kik maguk?!-ordítottam rájuk miután megpillantottam Niki rémült tekintetét.
-VHE biztonságiak.-lépett közel hozzám egy nő, és akár az FBI-ban felmutatott egy kártyát nekem.-Sajnálom kis hölgy de most arra kell kérnem szálljon be a kocsiba. Mr.Black hamarosan megérkezik, kiszabni az Ön és kis barátai büntetését.
-Miről beszél?!-sikítottam és szememből könnyek kezdtek záporozni, Kevin erősen átölelt és próbált megnyugtatni végül beültem a kocsiba, barátom azt mondta hogy majd találkozunk a szállónál.
Alex és Niki biztatóan néztek rám, Niki erősen megszorította a kezem és el sem engedte egész úton. Úgy félek! A könnyeim csípték a szemeim, a visszafele út sokkal kisebbnek tűnt, perceken belül már a szálló hatalmas kapuin gördültünk be. Egy árva szót se váltottam senkivel egész úton. Az épület előtt már Mr.Black állt aki fogadni mernék hogy nagyon örült az újabb látogatásnak.
-Szervusz Réka, milyen volt a kiruccanás?-segített ki az autóból a férfi én pedig szívem szerint leütöttem volna.
-Hagyjon békén.-löktem el magamtól és Nikihez szaladtam aki a kocsi másik oldalán szállt ki. Hamarosan Kata, Erik és Bella is megérkezett,aki aggódva ölelt át minket.
-Hát jól vagytok? Úgy örülök! Hogy juthatott ilyen ostobaság az eszetekbe?-kérdezte sírva, a szívem megremegett, csalódást okoztam Bellának.
Mintha az anyámnak okoztam volna csalódást... förtelmes érzés!Bevezettek minket Bella szobájába, egyszerre éreztem ismerősnek és ismeretlennek a helyet. Leültem a kanapéra, ahonnan eltűntek a megszokott papírkupacok. Mr.Black ijesztően hunyorgott rám, élvezet számára hogy szenvedünk. Alex , a haját igazgatta és szerintem azért imádkozott hogy ne valami katona suliba küldjék ahol meg kell válnia csodálatos sörényétől.Niki lazán ült a kanapén, ő az egyik legrosszabb gyerek az intézetben azt hiszem, meg Szebi, gondolom nem egyszer ült már itt, farkas szemet nézve Mr.Black és Bella haragjával. Beni és Kevin na meg Zsolti sehol se voltak, pedig megígérték hogy eljönnek. Én pedig, szorongok, remegve ücsörgök Alex és Niki között, a szememet csípi valami, a könnyek talán? Nem fogok sírni!
-Nos megkezdhetjük a tárgyalást!-szólalt meg Mr.Black ravasz vigyorral a képén...