Együtt a banda

* Egy kis Szöszi :3 *

Csak fekszem és nem érdekel milyen kínokkal kell szembe néznem , folyton rá gondolok. Szemeinek zöld ragyogására és arra az idióta tekintetére. Milyen szerencsétlen kis csaj... de még is magával ragad, hiszen én ébresztettem fel. Hmm... vajon mit csinálhat most? Biztos az edző terembe szerencsétlenkedik, ha még le nem szúrta magát véletlenül. Csak fekszem, lehunyom a szemem, a szempilláim meg-meg rebbenek. Eszembe jut olyan sok emlék, az a nap ... életem baklövése! Az az átkozott pia (khm... csak vicceltem i <3 alkohol) annyira részeg voltam, esküszöm székhez kellett volna kötni! Az az éjszaka, tisztán emlékszem rá akármilyen ittas is voltam. Sötét volt, hűvös őszi éjszaka, a kedvencem! Teljes nyugalomban sétáltam valami erdőben, asszem' ott van az a portál cucc is ami átvisz a VHE területére. Részegen imbolyogtam össze-vissza ( ha emlékeim nem csalnak még egy fának is neki mentem... egyszer.... kétszer) hirtelen megpillantottam egy fény pontot ami egy lány arcát világította meg, és... nem tudom pontosan mit éreztem, de valami undorító állati ösztön kerekedett túl az igazi énemen és megtámadtam... Őt... Réka.... Réka....
Ajtó csapódást hallok...értem jöttek!
Csak fekszem, nem érdekel semmi, de még is. Réka... Réka! Gondolsz rám?! 

2013.12.25.csütörtök este

Szét jártam a lábam de megérte! A cél már látótávolságban van előttem, és fantasztikus érzés azzal a tudattal élni hogy hamarosan összerogyhatok Beniék kék furgonjában. Kew egész úton cuki volt... nem tudom mi lelte, biztos beverte a fejét, vagy valami hasonló, minden esetre full fura.
-Tehát azt mondod hogyha elérjük a furgont te rögtön összerogysz?-vihogott Kevin én pedig elmosolyodtam, ez is egy ritka pillanatnak tudható be hogy Kew drága nevet.
-Nem, majd csak a kocsiban rogyok össze, nem tök mindegy .-feleltem és még mindig széles vigyor ült az arcomon. A fiú éppen szorított a kezemen egyet és mélyen a szemembe nézett. Megőrülök.
-Ennyire fáradt vagy?
-Gyha ne is mondd, sajognak a lábaim, fáj a fejem és alig bírom nyitva tartani a szemem.-panaszoltam közben pimasz mosoly játszott a szőke arcán.
-Hmm... gyere a hátamra!-nevetett én pedig csak megráztam a fejem.-Igazán?Visszautasítod az ajánlatom?-vigyorgott és felkapott a földről két maroknyi havat amiből gigantikus hógolyót gyúrt, én pedig eltávolodtam tőle.-Én azt javaslom menekülj csillagom.-röhögött én pedig futni kezdtem sajgó lábaimmal. Úgy érzem magam mint valami hatvan éves nénike, de komolyan! Mondjuk, ettől eltekintve azért vígan futottam a térdig érő hóban,olyan boldog vagyok. Pillangók ezrei támadtak fel a hasamban és nem tudtam megszólalni csak hangosan nevetni. Ez a nevetés se tartott sokéig mivel üldözőm elkapott és a földre taszított.
Csak feküdtem a hátamon, a hasamon Kew ült lovagló ülésben és fenyegetően tartott előttem egy gigantikus hógolyót. Nem tudtam mit csinálni csak röhögtem ő pedig csak szenvtelenül vigyorgott.
-Na megadod magad?-vetette fel a kérdést én pedig megráztam ismét a fejem.
-Soha!Engem nem lehet megtörni!-kiáltottam nevetve a fiú pedig ismét elmosolyodott, mélyen a szemembe nézett és mosolyom elhalványult. Közelebb hajolt...és közelebb...és közelebb....
Hamarosan fagyott ajkak érték az enyémet. Fáztam egy kicsit, de ez a csók, beleremegtem, elöntött a melegség és csak úsztam a boldogság mély tengerében.
Egy kicsit elhajolt tőlem,festett platina szőke haja a szemébe lógott, lázasan szemléltem arcát.
-Réka.-nyögött fel.-Leszel a barátnőm?
OH ISTENEM!!!
Alig ismerjük egymást... alig beszéltünk... alig....alig...és alig. De még is olyan kecsegtető ez az ajánlat.
Nem,nem szabad!Réka gondolkodj, te se lehetsz ilyen fogyatékkal élő, gondolj már bele, alig ismeritek egymást, állj ellent a csábításnak! Nem vagy szerelmes, Réka ébredj fel!
Üvöltött bennem egy hang.
Lehet igaza van, lesütöttem a szemem majd a válaszra váró fiúra pillantottam. Gőzöm sincs milyen érzések futottak bennem végig, gőzöm sincs mi volt, csak akkor kaptam észhez mikor már kimondtam azt a rohadt igent.
A q*rva eget!
-Szeretlek, cica, soha ne hagyj el!-suttogta a fülembe és megcsókolt. Persze... hogy is szerethetnél alig ismerjük egymást... Jahj. Ezek szerint... járunk.
Feltápászkodtam a földről és fapofával elindultam az erdő felé, Kew pedig ösztönösen megfogta a kezem.
Idióta! súgta most a belső hang és igaza volt.
A hó hangosan ropogott a lábunk alatt, Kew pedig egyetlen egy vigyor nélkül baktatott mellettem. A szívem hevesen zakatolt, anyám.
-Itt is vagyunk.-nyögte komoran Kew. Tehát ennyi volt a nagy szerelem. Vágom.
-Aham , és hol lesznek Beniék?
-Az erdő közepén, valószínűleg már a portálnál.
Biccentettem, és megindultunk az erdő felé. Már elég sötét volt idekint is de odabent... hű hát a sötét az nem megfelelő szó. Az orromat se láttam, de hála az égnek Kew tudta merre menjen. Van aki ért hozzá na ja.
Tehát hamarosan megpillantottunk , két fény pontot. A furgon! És benne ... a barátaim! El is kezdtem rohanni a kocsi felé, de a fiú erősen szorította a kezem és visszarántott.
-Nem úgy volt hogy összeesel?-kérdezte reszelős hangon én pedig elnevettem magam.
-Nem, az úgy volt, hogy összeesek a furgonban.-javítottam ki és átölelte a vállam,így sétáltunk oda a kocsihoz.
Ciki.Ezt is te cseszted el babám! Hallottam ismét a belső hangot.  Mi a halál ez most komolyan? Durva....
-Rékaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!!!!-szaladt valaki felém és boldogan a nyakamba ugrott. Ez a valaki nem más volt mint Niki.Hamarosan megjelent egy másik sötét alak. 
-Szija.-öleltem át lesokkolva a lányt.
-Úgy hiányoztál! Gyere, megfagytál teljesen, van kaja pia.-mesélte barátnőm és bevezényelt a furgonba.
Odabent tényleg, melegebb volt és hát khm... Zsolti gondoskodott az élelemről is. Tehát éhezni se éheztünk.
-Khm...és jól szórakoztatok Kewwel? -röhögött Zsolti és szájába tömött egy marék chipset.
Mélyen a fiú szemébe néztem aki válaszolt helyettem.
-Igen,járunk.-mondta a fiú és beleszürcsölt az energia italába.
-Sokáig.-fojtogatott Zsolti miközben Alex kedvesen rám biccentett.
-Köszönjük.-szedtem le magamról a vörös hajú Zsoltit, aki vigyorogva nyomott a kezembe egy zsömlét.-Kössz...-dünnyögtem, eközben Kew átkarolt.
-Tehát akkor  a teleporthoz megyünk?-érdeklődött Beni, amire Niki helyeslően bólintott.-Remek, nem tudom hova indultok, de van egy olyan érzésem hogy jobb lesz ha veletek tartunk.-dünnyögte a fiú és elindult gondolom a teleport irányába.Eközben én mélyen gondoltaimba mélyedtem. Kew... meg Én? Mi együtt? Ez hogy lehet? Alig ismerjük egymást egy vagy két napja... nem volt valami jó ötlet ez se.Ahj, de még is mit tehetnék, olyan boldognak tűnik. Nem fogom elrontani az örömét azért mert én ismét szerencsétlen voltam.

Hosszú sötét éjben folyton rád gondolok,
Képzeletemben ajkaidra szeretetet csókolok.
Át ölel a két karom, biztonságot nyújt,
De két szemednek lángja hamar lángra gyújt.

Leláncolja testem szavam örök félelme,
Elpártol most tőlem angyalomnak védelme.
Üvöltve tépném le a pokol sötét láncait,
De nem tudom ki tárni így se még a szárnyaim.

-Réka kelj  fel.-suttogta egy hang a fülembe. Kábán kinyitottam a szemem, és Kew szőke fejét pillantottam meg.
-Ott vagyunk?-kérdeztem a fiú pedig válasz gyanánt édes csókot lehelt ajkaimra.
Kimásztam a furgonból ahol már megpillantottam a többieket is. Vajon rám vártak?
-Na hol van az a híres teleport?-mosolyogtam és odaléptem Niki mellé.
-Itt ni!-mutatott a lány a holdra, amit félig meddig eltakart egy felhő.
-A hold? De Niki... mindenhol van hold.-értetlenkedtem.
-Nem a hold, csak mutattam hogy milyen szép. A teleport az ott van!-nevetett a lány majd megfordult a tengelye körül és egy üveg mozaikos ajtóra mutatott.
-Wow.-bámultam az ajtóra.
-Király mi?-veregette meg a vállam Alex miközben nagyban röhögött.
-Totál metál.-suttogtam és elképedve néztem a csodálatos üvegajtót amin meseszépen megtörtek a hold sugarai.