2014. február 20., csütörtök

Menekülés

Két autó száguldozott egymás mellett az úton. Ebbe semmi cinkes nem lenne,kivéve hogy én,az egyik autó azaz pontosabban furgon egyik utasa voltam. Talán meg ebből se lenne baj hogyha a piros autó nem csapódott volna két percenként a milyénkhez. Beni idegesen rángatta a kormányt.
- Ezek most szivatnak?-horkant fel Kevin én pedig rémülten pillantottam rá.
-Most mi lesz?Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!!!-hisztizett Alex és félelmében leszorította a vérkeringést a kezemben.
-Csillapodj már!-rántottam ki karom a fiú szorításából és dühösen néztem rá.
- Ez itt nem a VHE autója.-állapította meg Niki mikor kinézett az ablakon.
- Hát akkor?-vonta fel Kevin a szemöldökét.
- Csak megállapítás.-dünnyögte Niki.
-Nem úgy értem hogy akkor ki kocsija?-döntötte hátra Kevin a fejét és így egyenesen a "plafont" nézte.
-Én pedig úgy értem hogy nem tudom ki kocsija csak megállapítottam hogy nem a VHE-é.-horkant fel a lány is.
Hamarosan egy bazi nagy csapódás érte kék furgonunk és az autó megpördült a széles úton. Sikítva kapaszkodtam az előttem lévő ülésbe, Alex pedig azt üvöltözte a fülembe " Hogy miért egy ilyen jó képű srácnak kell meghalnia?!" eközben engem fojtogatott ami csak fokozta idegességem.
Eszméletlen gyorsan történt minden, villámcsapásként ért minket a dolog. Még is volt aki élvezte... ugyan is Zsolti úgy csinált mintha csak a hullámvasúton ülne.
Na ja vannak ilyen emberek, végül is nem lehet bajunk nem de? A vámpírok regenerálódnak vagy mi a bánat. Ugye?
Egy hatalmas fékezés a kocsi pedig az oldalára dőlt, de a pörgés hála az égnek abba maradt.
-Mindenki rendben van?-kérdezte Kevin és miután szép sorjában csapatunk élet jelet adott maga után ő kiszállt a kocsiból, én pedig rögtön utána.
-Pattanj vissza a kocsiba kis csaj, ez veszélyes.-szólt rám a fiú és a szélt a szemébe söpörte élénk szőke haját.
-Van nevem is... előbb áruld el hogy mit akarsz!-sikítottam utána.
-Ugyan már! -fordított hátat és elindult egyenesen előre, én pedig egyenesen utána... fogalmam sincs miért követtem, valami megmagyarázhatatlan ösztön vezetett abban a pillanatban.
-Kevin várj már!-bukdácsoltam utána és elkaptam a karját.Hirtelen megpillantottam egy PIROS autót... azt az autót amelyik üldözőbe vett minket. A szívem hevesen dobolt a mellkasomban és erősen megszorítottam Kew karját.
-Ülj vissza a kocsiba Réka.-morogta és ellökött magától én pedig esetlenül a földre zuhantam. Hm , igazi úriember ! Eközben a többiek megfordították nagy nehezen a furgont így most már olyan mi sem történt állapotba került, leszámítva a horpadásokat és a karcokat... na ja.
-És mi lesz ha nem?-kérdeztem vissza pimaszul a szőkétől aki csak felnevetett majd elindult a piros autó felé amelyből két ember szállt ki , két 20 év körüli. Nem úgy néztek ki mint a VHE-sek, habár ők is öltönybe voltak , és  sötétített szemüveg... még is, mások voltak!
-Mit akartok tőlünk?!-kiáltotta el magát Kew.
-A lányt...-dörmögte az egyik és már el is indult felénk olyan gyorsan érkezett egyik helyről a másikra hogy nem is láttam ahogy mozog.Csak annyit pillantottam meg hogy a férfi már Kew mögött , sikítottam... de túl későn szőke haverom már a földön feküdt nekem pedig lefogták a két kezem.
-Gyere szépen és a barátaidnak nem esik bántódása.-biccentett a furgon felé majd a földre szorított Kewre néztem.
-Réka ne...-nyögte Kevin de szerencsétlennek rátapostak a fejére.
-Ne pofázzál!-mondta a hapi aki terrorban tartotta Kewet.Nyeltem egy nagyot. Hűha ez biztos nem volt kellemes. Ereimben hirtelen megfagyott a vér és testemben adrenalin és félelem cikázott végig melynek hála kirázott a hideg. A francba is! Menekülni nem tudok... velük kell mennem....
Biccentettem egyet nagy nehezen és esküszöm életemben nem reszkettem ennyire. A mögöttem álló férfi elkezdett tuszkolni a piros verda felé én pedig oda botladoztam nagy nehezen egészen addig míg ...
Egy hatalmas lökést éreztem és a következő pillanatban már a földön feküdtem.
-Mi az Isten?!-förmedt el a férfi én pedig óvatosan hátrafordultam. Beni küzdött a pacákkal, hamarosan Niki is csatlakozott hozzá, a másik hapsival pedig Zsolti és Alex vívott ádáz küzdelmet. Rémülten forgattam a fejem jobbra balra.
-Réka!-üvöltötte el magát valaki én pedig a hang felé fordítottam a fejem.-Gyere gyorsan.-kiabált a valaki aki nem volt más mint Kew, szó nélkül megragadta a kezem felrántott és már szaladtunk is árkon bokron át. Nem tudtam merre tartunk a fiúval, hogy helyes -e ott hagyni a barátaimat...elvesztettem minden logikus elvemet, egyetlen cél volt előttem akkor "MEGMENEKÜLNI!" .
Sokáig még hallottam a csata üvöltéseket, sokáig éreztem még az adrenalint melynek hála gyorsabban szaladtam mint valaha, és sokáig magam se tudtam mi történik velem. Futottam futottam és futottam. Mivel vámpír vagyok vagy mi a csuda nem fáradtam el pár km után se, ellentétben Kevinnel aki pár percre megállított.
-Huh..-nyögött fel és leült egy farönkre amit ellepett a hó, de őt túlzottan nem zavarta a dolog.
-Ez...mi volt ez?-szakadt ki belőlem a régóta tartogatott kérdés.
-Megmenekültél, hála nekem, de semmiség ne köszönd, szeretek csinos lányokat megmenteni .-kacsintott rám a fiú enyhe gúnnyal, amire már nem volt erőm reagálni, inkább csak leültem mellé a farönkre.
-Most még is mit csinálsz?-kérdeztem meg néhány perc csend után,
-Gondolkozom.-vágta rá durván.
-Aha ritka  tevékenység lehet ez tőled...-kuncogtam és próbáltam feldobni a borzalmas monoton hangulatot ami letelepedett közénk. Mit ne mondjak nem nagyon sikerült eme tervem, de üsse kavics, Kew megfulladhat a hülye monoton kedvével együtt. Nem rég óta ismerem, de nem valami barátságos egy fazon...de jobb mint a semmi, vagy rosszabb még nem sikerült eldöntenem.
Nagyban gondolkoztam mikor a fiú megragadta a karom és végre megszólalt.:-Mennünk kell...a Lovi erdő nem messze van, a többiek úgy is arra tartják az irányt.
-És mi van ha keresnek minket.-forgattam a szemem és csípőre tett kezekkel meredtem rá.
-Így is úgy is a Lovi erdőben lyukadunk ki ez a lényeg nem?- kezdett el rángatni Kew és mivel ebbe  nem tudtam belekötni inkább durcásan követtem az úton.Most nem futottunk csak szép csendben sétáltunk, a hó pedig egyre inkább szitált.Remek nem tudom meddig kell sétálnom ezzel az unszimpatikus emberrel de már nem tetszik a dolog...Jahj...

4 megjegyzés:

  1. Végig azon gondolkodtam, hogy mit tudsz még írni, ami izgalmasabbá teszi. Kész, feladom! :) Rohadt jól írsz!! :D

    VálaszTörlés
  2. Jujj! Csak most láttam, hogy van új rész. Nagyon-nagyon-nagyon szupcsi lett! Legyen folyti minél hamarabb. :) ;D

    VálaszTörlés