Menekülés

Két autó száguldozott egymás mellett az úton. Ebbe semmi cinkes nem lenne,kivéve hogy én,az egyik autó azaz pontosabban furgon egyik utasa voltam. Talán meg ebből se lenne baj hogyha a piros autó nem csapódott volna két percenként a milyénkhez. Beni idegesen rángatta a kormányt.
- Ezek most szivatnak?-horkant fel Kevin én pedig rémülten pillantottam rá.
-Most mi lesz?Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!!!-hisztizett Alex és félelmében leszorította a vérkeringést a kezemben.
-Csillapodj már!-rántottam ki karom a fiú szorításából és dühösen néztem rá.
- Ez itt nem a VHE autója.-állapította meg Niki mikor kinézett az ablakon.
- Hát akkor?-vonta fel Kevin a szemöldökét.
- Csak megállapítás.-dünnyögte Niki.
-Nem úgy értem hogy akkor ki kocsija?-döntötte hátra Kevin a fejét és így egyenesen a "plafont" nézte.
-Én pedig úgy értem hogy nem tudom ki kocsija csak megállapítottam hogy nem a VHE-é.-horkant fel a lány is.
Hamarosan egy bazi nagy csapódás érte kék furgonunk és az autó megpördült a széles úton. Sikítva kapaszkodtam az előttem lévő ülésbe, Alex pedig azt üvöltözte a fülembe " Hogy miért egy ilyen jó képű srácnak kell meghalnia?!" eközben engem fojtogatott ami csak fokozta idegességem.
Eszméletlen gyorsan történt minden, villámcsapásként ért minket a dolog. Még is volt aki élvezte... ugyan is Zsolti úgy csinált mintha csak a hullámvasúton ülne.
Na ja vannak ilyen emberek, végül is nem lehet bajunk nem de? A vámpírok regenerálódnak vagy mi a bánat. Ugye?
Egy hatalmas fékezés a kocsi pedig az oldalára dőlt, de a pörgés hála az égnek abba maradt.
-Mindenki rendben van?-kérdezte Kevin és miután szép sorjában csapatunk élet jelet adott maga után ő kiszállt a kocsiból, én pedig rögtön utána.
-Pattanj vissza a kocsiba kis csaj, ez veszélyes.-szólt rám a fiú és a szélt a szemébe söpörte élénk szőke haját.
-Van nevem is... előbb áruld el hogy mit akarsz!-sikítottam utána.
-Ugyan már! -fordított hátat és elindult egyenesen előre, én pedig egyenesen utána... fogalmam sincs miért követtem, valami megmagyarázhatatlan ösztön vezetett abban a pillanatban.
-Kevin várj már!-bukdácsoltam utána és elkaptam a karját.Hirtelen megpillantottam egy PIROS autót... azt az autót amelyik üldözőbe vett minket. A szívem hevesen dobolt a mellkasomban és erősen megszorítottam Kew karját.
-Ülj vissza a kocsiba Réka.-morogta és ellökött magától én pedig esetlenül a földre zuhantam. Hm , igazi úriember ! Eközben a többiek megfordították nagy nehezen a furgont így most már olyan mi sem történt állapotba került, leszámítva a horpadásokat és a karcokat... na ja.
-És mi lesz ha nem?-kérdeztem vissza pimaszul a szőkétől aki csak felnevetett majd elindult a piros autó felé amelyből két ember szállt ki , két 20 év körüli. Nem úgy néztek ki mint a VHE-sek, habár ők is öltönybe voltak , és  sötétített szemüveg... még is, mások voltak!
-Mit akartok tőlünk?!-kiáltotta el magát Kew.
-A lányt...-dörmögte az egyik és már el is indult felénk olyan gyorsan érkezett egyik helyről a másikra hogy nem is láttam ahogy mozog.Csak annyit pillantottam meg hogy a férfi már Kew mögött , sikítottam... de túl későn szőke haverom már a földön feküdt nekem pedig lefogták a két kezem.
-Gyere szépen és a barátaidnak nem esik bántódása.-biccentett a furgon felé majd a földre szorított Kewre néztem.
-Réka ne...-nyögte Kevin de szerencsétlennek rátapostak a fejére.
-Ne pofázzál!-mondta a hapi aki terrorban tartotta Kewet.Nyeltem egy nagyot. Hűha ez biztos nem volt kellemes. Ereimben hirtelen megfagyott a vér és testemben adrenalin és félelem cikázott végig melynek hála kirázott a hideg. A francba is! Menekülni nem tudok... velük kell mennem....
Biccentettem egyet nagy nehezen és esküszöm életemben nem reszkettem ennyire. A mögöttem álló férfi elkezdett tuszkolni a piros verda felé én pedig oda botladoztam nagy nehezen egészen addig míg ...
Egy hatalmas lökést éreztem és a következő pillanatban már a földön feküdtem.
-Mi az Isten?!-förmedt el a férfi én pedig óvatosan hátrafordultam. Beni küzdött a pacákkal, hamarosan Niki is csatlakozott hozzá, a másik hapsival pedig Zsolti és Alex vívott ádáz küzdelmet. Rémülten forgattam a fejem jobbra balra.
-Réka!-üvöltötte el magát valaki én pedig a hang felé fordítottam a fejem.-Gyere gyorsan.-kiabált a valaki aki nem volt más mint Kew, szó nélkül megragadta a kezem felrántott és már szaladtunk is árkon bokron át. Nem tudtam merre tartunk a fiúval, hogy helyes -e ott hagyni a barátaimat...elvesztettem minden logikus elvemet, egyetlen cél volt előttem akkor "MEGMENEKÜLNI!" .
Sokáig még hallottam a csata üvöltéseket, sokáig éreztem még az adrenalint melynek hála gyorsabban szaladtam mint valaha, és sokáig magam se tudtam mi történik velem. Futottam futottam és futottam. Mivel vámpír vagyok vagy mi a csuda nem fáradtam el pár km után se, ellentétben Kevinnel aki pár percre megállított.
-Huh..-nyögött fel és leült egy farönkre amit ellepett a hó, de őt túlzottan nem zavarta a dolog.
-Ez...mi volt ez?-szakadt ki belőlem a régóta tartogatott kérdés.
-Megmenekültél, hála nekem, de semmiség ne köszönd, szeretek csinos lányokat megmenteni .-kacsintott rám a fiú enyhe gúnnyal, amire már nem volt erőm reagálni, inkább csak leültem mellé a farönkre.
-Most még is mit csinálsz?-kérdeztem meg néhány perc csend után,
-Gondolkozom.-vágta rá durván.
-Aha ritka  tevékenység lehet ez tőled...-kuncogtam és próbáltam feldobni a borzalmas monoton hangulatot ami letelepedett közénk. Mit ne mondjak nem nagyon sikerült eme tervem, de üsse kavics, Kew megfulladhat a hülye monoton kedvével együtt. Nem rég óta ismerem, de nem valami barátságos egy fazon...de jobb mint a semmi, vagy rosszabb még nem sikerült eldöntenem.
Nagyban gondolkoztam mikor a fiú megragadta a karom és végre megszólalt.:-Mennünk kell...a Lovi erdő nem messze van, a többiek úgy is arra tartják az irányt.
-És mi van ha keresnek minket.-forgattam a szemem és csípőre tett kezekkel meredtem rá.
-Így is úgy is a Lovi erdőben lyukadunk ki ez a lényeg nem?- kezdett el rángatni Kew és mivel ebbe  nem tudtam belekötni inkább durcásan követtem az úton.Most nem futottunk csak szép csendben sétáltunk, a hó pedig egyre inkább szitált.Remek nem tudom meddig kell sétálnom ezzel az unszimpatikus emberrel de már nem tetszik a dolog...Jahj...