Új élet, új szabályok, új barátok...

Sokáig szemléltem a nagy sötétbarna faajtót,amely mindenféle jellel írással volt televésve.Végül erőt vettem magamon és bekopogtam az ajtón.Nem sokkal kopogásom után egy nő nyitott ajtót,elég alacsony,egy fehér mintás köntöst viselt,a vörös haját kontyba fogta és kedves mosolyra húzta a száját.
-Jó estét.-hebegtem.-A nevem Németh Réka...a szöszi küldött ide.-mondtam kicsit nagyobb bátorsággal.
-Viszont kívánom.Nagy Annabella Szófia vagyok,a szálló vezetője.Fáradj beljebb.-állt el az ajtótól én pedig betekinthettem a szobába,papírkupacok mindenütt,egy íróasztal és az is tele papírokkal,egyedül a kanapé volt papír mentes amire leültem.-Te vagy az a lány akit Szebi felelőtlenül felébresztett?-kérdezte a nő kissé ingerülten.Biccentettem egyet...Szebi?Milyen egy idióta név, mondjuk egy akkora tuskóhoz mint ő illik ez a név. Szebi..hmm talán elhagyom a szöszizést és inkább a nevén hívom.
-Elnézést kérek a nevében is a khm...kellemetlenségért.Nem lett volna szabad felébresztenie téged, tiltja a szabály...valószínűleg meg is kapja büntetését.-szólalt meg ismét elcsukló hangon Bella.
-Büntetés?-kérdeztem unottan és tekintetem a nő mögött lévő ablakra szegeztem,odakint korom sötét volt...
-Igen, a VHE nem fogja ezt jó szemmel nézni és ezt a fiatal ember is tudja.
-VHE?-értetlenkedtem tovább, milyen VHE?Bella arca megtelt gondterheltséggel és csak ekkor figyeltem meg jobban az arcát,szinte már élénkzöld volt a szeme,alatta pedig hatalmas ívben táskák ültek meg,a szája olyan ívben húzódott arcán mintha csak festették volna.Csak ekkor vettem észre milyen fáradt is a nő,biztos sok a meló...egy darabig engem nézett egészen addig míg egy hatalmasat nem ásítottam.
-Mint látom te is nagyon fáradt vagy...nekem pedig még van egy két dolgom.Mit szólnál ha most adnék neked egy szobát és holnap mindent megbeszélnénk A-tól Z-ig.-mosolygott rám ismét kedvesen,erre nem tudtam mit tenni ismét biccentettem.Felálltunk és kisétáltunk a folyosóra ahol síri csend volt,csak a cipőnk kopogott a padlón amint Bella egy szobát kutatott nekem,út közben rájöttem hogy ennek az épületnek több emelete is van mint hittem.Azt hiszem a harmadik emeleten koslathatunk ahol csak szobák voltak egy huzamban én a legutolsó szobát kaptam
-Érezd otthon magad szép estét!-köszönt el tőlem Bella én pedig bevonultam a szobába.Először is a hatalmas francia ágyat szúrtam ki ami szépen meg volt vetve tehát letelepedtem rá,aztán szép lassan elkezdtem megszemlélni a szoba többi bútorát,először is az íróasztal tűnt fel ami hatalmas volt volt rajta pár lap,ceruzák,aztán az ágy melletti éjjeli szekrény ami nem volt túl érdekes csak egy japán vagy kínai feliratos kis vászonból kifeszített lámpácska volt rajta.Aztán megpillantottam egy hatalmas könyves polcot és rögtön mellette egy még nagyobb szekrényt.Vajon rejt ez számomra valami érdekeset?Felálltam az ágyról és bekukucskáltam,de üres volt...kár.A szobámban 2 ajtó volt az egyik a folyosóra a másik a fürdőbe vezetett...unalmas.Inkább eldőltem az ágyon és megvártam míg álom jön a szememre.

2013.12.21.szombat
A hatalmas üvegablakon keresztül a napfénye tört meg,és szóródott rá a piros szőnyegemre,majd tovább kúszott a fény egyenesen az arcomba,így keltem tehát fel.Először morcosan a fejemre emeltem a párnám majd inkább önmagam unszolására felküzdöttem magam ülő helyzetbe,egy darabig még kábán néztem a falat végül kikecmeregtem az ágyból.A tegnapi ruha volt rajtam és eszméletlen büdösnek éreztem magam,az ágyamra ki volt készítve a  ruha teát azzal együtt bevonultam a fürdőbe,egy gyors hideg zuhany után (hogy felkeljek) magamra vettem a ruhát amit az ágyamra tettek.Egy fekete kötött garbó, egy fekete cicanaci szerűség...miután megelégeltem kicsit is küldőm kirontottam a szobámból egyenesen a folyosóra,ahol egy fiút pillantottam meg,kusza sötét barna haj,csillogó mogyoró színű nagy szemek,izmos testalkat.És a mosoly..a mosoly ami éppen hozzám lett címezve.
-Szia te vagy az új csaj mi?-kérdezte a srác és átölelte a vállam így sétáltunk előre.
-Hát valahogy úgy...te ki vagy?-hunyorogtam a fiúra aki elröhögte magát.Hogy ebben mi olyan vicces ne kérdezzétek nem tudom.
-Gál Alexander, baráti körben Alex benned kit tisztelhetek kis hölgy?-nézett le rám mogyoróbarna színű szemeivel.
-Németh Réka.-hebegtem kissé bizonytalanul,és igyekeztem kiszakítani magam a fiú öleléséből.
-Tehát Réka.-vigyorgott rám és elengedte a vállam.-Gondolom éhes vagy szóval,lenne kedved velem tartani az étkezőbe?-kérdezte Alexy én pedig szórakozva összeráncoltam a szemöldököm.Ez a fiú emlékeztetett Benire akit a templom előtt ismertem meg, biztos bejelölt facebookon...csendben battyogtunk le az első emeletre ahol egy hatalmas kétszárnyas ajtót pillantottam meg, ha kicsit tovább mentünk volna a folyosón akkor bemehettem volna Bella szobájába is,de minek ha nincs semmi dolgom vele...belépve a kétszárnyas ajtón egy tágas teremben találtam magam,tele volt díszekkel és az asztalokon vörös rózsák illatoztak,valahol a közelben lehetett a konyha is mivel fenséges illatok lepték el a termet.Az asztalnál már ültek,két lány és Bella.A két lány ízig vérig hasonlítottak egymásra,gondolom ikrek.Szőke hajuk volt az egyiknek rendezett kontyba kötve a másiknak kiengedve,szemük barna volt szinte már fekete, egyikük némán olvasott másikuk pedig a késsel hadonászott össze vissza.
-Niki drága tedd le azt a kést.-sóhajtott Bella aztán megpillantott engem és Alexet.-Jó reggelt!
-Viszont.-hebegtem és leültem a könyvet tartó lány mellé,aki kedvesen pislantott rám és biccentett egyet ám a következő pillanatban már a könyvet bújta.
-Szia te kivagy?-hajolt át testvérén a másik szőke lány,minden bizonnyal Niki.
-Réka.-feleltem röviden és hátra dőltem a székben.
-Én Niki vagyok. Jajj de jó végre egy csaj,ugye te nem egész nap a könyveket bújod mint Kata?
Zavartan felnevettem és megráztam a fejem.Nem nagyon vagyok oda könyvekért.
-Fa...-kezdett bele a kijelentésébe Niki,ami gondolom nem folytatódott volna túl szépen,ám Bella neheztelő pillantással sújtott a lányra.
-Szűcs Nikoletta mit akartál mondani?-ráncolta össze szemöldökét Bella és elsöpört egy kósza vörös tincset arcából.
-Fa...ntasztikus.-improvizált Niki egy sunyi mosollyal arcán.
-Úgy legyen.-biccentett Bella és felemelt egy hatalmas újságot ami azonnal el is rejtette őt.
-Mindjárt elalszom,mikor hozza már Nancy a kaját?-dünnyögte Alex és tényleg alig tudta megtartani a fejét.
Hm... Nancy ez nem magyar név gondolom a nő maga sem magyar.
-Már hozom is Alexander csak hagyja abba a hisztériát!-jelent meg hirtelen egy elég termetes nő az ajtóban,kezében három tál tejbegrízt tartott.Az első hármat én, Niki és Kata kaptuk.Alex pedig hitetlenkedve nézett a szakácsnőre.
-De Nancy!
A nő csak kárörvendően vigyorgott és vissza totyogott a konyhába.Alex dühösen csapott egyet az asztalra és úgy bámult a későbbiekben maga elé.
-Nem tudjátok Szebi és Erik hol vannak?-kérdezte meg végül Bella és beleszürcsölt a kávéjába amit előbb kihoztak neki.Ebben a pillanatban Nany ismét megjelent és letett 2 adag tejbegrízt az asztalra az egyiket Alexnaka  másikat Bellának.Miközben a fiú kegyetlenül neki esett a kajának én azon gondolkoztam hogy milyen furcsa is ez, egészen idáig azt hittem hogy a vámpírok csak vért szívnak és mást nem is esznek ami elég nagy sületlenség hiszen jó magam is csokis müzlivel kezdem a napot.Gondolataim később átterelődtek Szebire. Vajon a fiú azért nem jelent meg a reggelinél mert én is itt vagyok,vagy mert elaludt...vagy egyszerűen csak nem éhes. Na az kérdés volt a javából, eszméletlen sokáig elmélkedtem egészen addig míg ki nem szúrtam hogy a tejbegrízem nem fogy sehogy se.A franc...gyorsan elkezdtem lakmározni az egyébként fenséges reggelit.
-Köszönöm szépen a reggelit,finom volt.-álltam fel az asztaltól és készültem is elindulni hogy felfedezzem az ismeretlen házat.Hirtelen valaki elkapta a csuklóm.
-Várj én is megyek.-hallottam meg magam mögött Niki hangját aki kedvesen mosolygott rám.