Az Éjszaka gyermekei szálló

Németh Rékának!
Kedvesem remélem nem éltél abban a hitben hogy elmenekülhetsz a végzeted elől!Reméltem hogy nem kell ehhez folyamodnom,de kénytelen vagyok,remélem megértesz!Én ébresztettelek fel halandóságodból tehát az én dolgom oltalmazni téged.Ha élve szeretnéd látni a húgod találkozzunk a Nagytemplom előtt!
Üdvözlettel : A Végzeted!
Könnyes szemekkel futottam végig a sorokat.A francba is!Én voltam az idióta, most Sári bajba került,és mind ez az én hibám!Idegesen összetéptem a levelet,és az apróra cincált papír fecniket eldobtam.Felpattantam a jó öreg kék robogómra és már indultam is a templomhoz.Nincs mit vesztenem, se barátom se életem...jól olvastad...nincs életem...vámpír lettem egy undorító vérszívó, csak egy test vagyok ami lélek nélkül bolyong a nagy világban tudom!Nem kell felvilágosítani erről...Sári előtt viszont ott van az élet,a barátai...addig addig gondolkoztam hogy már arra eszméltem fel hogy hamarosan a Nagytemplom elé érek.Sötétség honolt mindenütt,gyér fényt is csak a karácsonyi dísz kivilágítás adott.Még véletlenül sem a templom előtt álltam meg a járgányommal...hogy miért?A válasz egyszerű...nem tudom,talán valami ösztönféle ez.A hasam rögtön görcsbe rándult és az egész testem elfogta a remegés...a lábam majdnem összecsuklott alattam,ez adrenalin a javából!Belül a szívem egyre hevesebben kalapált én pedig lassú léptekkel indultam meg a templomhoz.Szedd össze magad Réka!Sárit elkapták és még ő is úgy jár mint Te! Egy kicsit gyorsítottam a tempón,de vajon hol találom meg Sárit és az az idiótát aki elvitte?Egyre nyugtalanabb vagyok .... és éhesebb ami egyet jelent azzal hogy hamarosan vérvörös lesz a szemem.Na hurrá!Egyre közelebb értem az épülethez és kicsit szomorú voltam...de most ez nem lényeges,csak egy arcot kutattam...egy ismerős arcot...
-Örülök hogy eljöttél.-súgta hirtelen valaki a fülembe és hátulról elkapta a kezem.
-Kicsit primitív volt a meghívás.-vicsorogtam erre a fiú elröhögte magát.-Hol van Sári?
-Otthon.Természetesen nem raboltam el csak hazavittem.
-Te nyomorék.Hazudtál nekem!-téptem ki a kezem a szorításából.
-Ugyan Réka mindenki minket néz,ne légy nevetséges mellettem a helyed.Azaz nem pont mellettem,de vámpír vagy...egy új élet vár rád.
-Nem érdekelsz!Haza megyek!
-Ugyan!-nevetett fel.-Nem hiszem...még mindig tudom hol laktok Réka,ne légy bolond.
Egy kicsit elgondolkoztam...tudja hol lakom...akkor tör be amikor csak akar,és nem mondhatom a rendőrségnek hogy egy vámpír elakar engem vinni,mert én is az vagyok.Nagyot sóhajtottam.
-Jól van veled megyek.
-Helyes.Gyere elviszlek innen.-fogta meg gyengéden a csuklóm és egy fekete kocsi felé vezetett.
-Várj a robogóm ott maradt!-szólaltam meg hirtelen.
-Majd visszaküldök érte valakit.-kacsintott rám és beterelt az anyós ülésre.Odabent citrom illat volt,gondolom a citromos illatosítónak köszönhetően.-Kösd be magad.-szólt rám én pedig engedelmesen bekötöttem magam.Beindította a motort és nagy lassan elindultunk a kocsikkal telezsúfolt parkolóból.Most hogy vezetett volt időm egy kicsit jobban szemügyre venni a srácot.Szőke haj ,de nem az a tejföl,platina szőke ha nem az a normális sötétebb... a szemei sötét barnák,szinte már annyira hogy összeolvad a pupillájával , az írisze pedig nem is látszik,egy fekete bőrdzsekit viselt és egy szakadt farmert.Egész helyes...
-Megtennéd hogy nem bámulsz?Elég zavaró...
-Ja?Mi?Bocs...
-Semmi baj,megszoktam.-felelte szórakozottan.
-Tudod eléggé zavar hogy nem tudok rólad semmit...
-Az legyen a te problémád.-vigyorgott én pedig a vállába boxoltam.-Ennek most fájnia kellett volna?
-Igen.-vágtam rá,de ezek után nem nagyon kommunikáltunk.Az út elképesztően hosszú volt vagy három órán keresztül ültem a kocsiban mikor végre elérkeztünk az erdőhöz és itt ismét megszólaltam:-Hova viszel?-kérdeztem és kissé elcsuklott a hangom.
-Nézd.-mutatott az előttünk álló fa rengetegre-Egyesek úgy hívják ezt hogy erdő...-felelte komolyan.
-Szóval odáig én is eljutottam ,de mit keresünk mi itt?
-Majd meglátod.
-Nagyon genyó vagy,ugye tisztában vagy vele?
-Te meg tisztában vagy vele hogy ez engem hidegen hagy?-sóhajtott és tovább hajtott egészen a sötét erdőbe.Egyre inkább kezdtem félni és két jó barátom is előjött....adrenalin.A lábaim elkezdtek remegni...és hirtelen felcsendült a telefonomból a FOB The phoenix zenéje.Anya hív.
-Nehogy felvedd! -üvöltött rám élesen a fiú.
-Higgadj már le te elmebeteg!
-Ne parancsolgass!Hát ennyire nem vagy fogalmában a történtekkel?Új élet...új szabályok...azok a szabályok amiket én és az iskola diktálunk!
-Ja persze.-forgattam a szemem és hirtelen megálltunk.-Mi az megérkeztünk?
-Igen.Szállj ki.

Kiszálltam az autóból de a szöszi nem követett inkább lassan elhajtott előttem én pedig hitetlenkedve néztem az autó után,majd elkezdtem követni.Hamarosan megálltunk egy több mint 3 m magas kőfal előtt. Szöszi kiszállt az autóból én pedig mellé sétáltam.
-Üdvözöllek az Éjszaka gyermekei szállóban.-vigyorgott nekem pedig kedvem lett volna pofán vágni.
-Ez csodálatos bemehetnénk?Ha már itt járunk pisilnem kell.-nyafogtam és egyre inkább a karom simogattam hogy kevésbé fázzon a bőrdzseki alatt.Hamarosan átsétáltunk a hatalmas kétszárnyas ajtón amit közvetlen az ajtó melletti toronyból nyitottak ki.Kicsit félve tettem meg az első lépéseket az akadémiába.A szöszi inkább nem mondott  semmit, rám hagyta a dolgot,ismét mentünk egy darabig mikor is megpillantottunk egy nagy épületet,az ajtón beérve rögtön egy portás fogadott minket.
-Jó estét uram,hölgyeim,a belépőjüket láthatnám?-kérdezte az idős portás fazon én meg csap pislogtam hogy mi a francról beszél?Belépő ? Nekem?Szöszi valamit súgott a portás bácsika fülébe majd megmutatta a saját belépőjét és tovább is mentünk.Kettő emelet volt egy föld szint,első emelet,és egy padlás ami a másodiknak számít azt hiszem...
-Hova megyünk?-kérdeztem meg óvatosan.
-Elkísérlek , Bellához aki ennek az egész koszfészeknek az üzemeltetője.
-Szóval ez valami hotel?
-Pff...ne nevettess csak olyan vámpírok laknak itt,akiket befogadtak...nem fizetnek érte semmit.
-Szóval ez egy szálló?De hiszen olyan mint egy kastély.
-Tudod,nem rég ismertelek meg....de már kiakasztasz.-nevetett fel kellemetlenül én pedig kicsit szomorkásan mentem mögötte.Odabent nem égett villany,csak a hatalmas kő ablakokban ült meg pár gyertya,a folyosón egy piros szőnyeg futott végig.Hamarosan elértünk az első emelet folyosójának a végére.
-Itt is vagyunk az az ajtó az övé.Na jó éjt!-fordult sarkon és egyedül hagyott.
-Bunkó...-motyogtam és elindultam az ajtó felé....