Sziasztok!
Először is kezdeném becses nevemmel, ami nem más mint Németh Réka, 17 éves vagyok a Balogh Imre gimibe járok, ahol hamarosan befejezem fárasztó tanulmányaim ... de akkor nem is húznám a szót belekezdek a rövidke leírásba szerény személyemről, először is fontos tudnivaló rólam hogy barna a hajam ami nem nagy cucc mivel kb. az emberek 75%-nak barna a haja, további tudni való hogy zöld a szemem,azt hiszem ez valami ajándék féleség Istentől számomra...a két legjobb haverom az adrenalin és a veszély, akik nem rég elég nagy galibát okoztak nekem... érdekel mi az? Hát jó elmesélem.
Hűvös őszi este volt és rendesen összevesztem a szüleimmel, tehát úgy döntöttem lemegyek sétálok egy jót hogy kicsit lenyugodjak, ki is ugrottam az ablakon és megindultam a kedvenc erdőm felé, úgy döntöttem (hála két jó barátomnak) hogy besétálok az erdő legmélyére, odabent eszméletlen sötét volt csak a telefonom kijelzője világított, az adrenalin szintem az egekbe szökött és a szívem egyre gyorsabban dübögött a mellkasomban, átjárta a testem a borzongás és ez nagyon tetszett, egészen addig míg meg nem történt a baj, hangokat hallottam , egy darabig azt hittem valami állat lehet az ,de nem merészkedne ilyen közel hozzám valami őzike vagy tudom is én mi.
-Van itt valaki?-kérdeztem remegő hangon és körbe néztem az erdőben, haza akartam menni de nem lehetett...a veszély és az adrenalin túl kellemes...Pár másodpercen belül valaki mögém szökkent és hátulról megfogta a két karom.
-Ki vagy?-suttogtam halkan és fehér gőzként szállt ki a számból a leheletem.Az alak felnevetett, a hangjából ítélve fiú és körül belül annyi idős mint én.
-Hát te ki vagy?Mit keres egy ilyen kis lány este tízkor egy erdőben?-hümmögött szórakozottan és éreztem hogy sandán mosolyog.
-Eressz el és elmondom.-köptem a szavakat és megpróbáltam kikerülni a szorításból de túl erősnek bizonyult.
-Elfogsz szökni, amúgy se érdekel túlságosan, nem bájcsevegni jöttem.-felelte kissé unottan és neki lökött egy fának,így szembe kerültem vele, még most is érzem ahogy a kezei a hatalmas fa törzsének szorítottak,nem túl sokat láttam az arcából,de nem igazán tűnt valami pedofil bácsinak...
-Mit akarsz?-lihegtem és egyre inkább elfogott a remegés ... félelem,veszély,adrenalin...
-Chö nem gondolod hogy túl sok a kérdés?-vigyorgott majd a nyakamhoz hajolt és először megcsókolta majd beleharapott a nyakamba. Édes fájdalom ejtett rabul, de még is ki ez? Tuti valami elmebeteg aki azt hiszi vámpír... na de várjunk csak...!
-Te egy....-suttogtam szédülve mikor felemelte a fejét hogy a szemembe nézzen, a szájáról csorgott a vérem (!!) és fehér szemfogai megcsillantak az éjszakában (hmm egyre költőibben fogalmazok)
-Vámpír vagyok.-fejezte be a mondatot és eleresztett , szinte ájulva a földre rogytam,azt hittem itt fog hagyni de nem így tett,leguggolt hozzám és ezeket a szavakat súgta a fülembe:-Még érted jövök!-ezek után eltűnt én pedig kétségbe esetten ücsörögtem a földön...miután sikerült erőt vennem magamon hazafutottam és visszamásztam a szobámba.Másnap már jelentkeztek a harapás első jelei,először falfehér lettem és nem ettem szinte semmit,azután ismét visszajött az étvágyam viszont a szemem vörös lett mikor megéheztem, aztán jött az utolsó fázis átváltozásom során, kiölthető szemfogam lett...mit ne mondja eléggé beijedtem az eset után, egy elmebeteg idióta elakar kapni és valami vámpír szerűség lettem...hmm tiszta Twilight. Ezek után nem mertem sokáig utcára menni elköltöztünk Budapestről, Debrecenbe és ott próbáltam új életet kezdeni, hát őszinte leszek nagyon nem sikerült ez....minden reggel félve tettem ki a lábam a házból....
Nagyon jó!Folytatást!
VálaszTörlés